Vége

 

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak, tényleg megtegyem-e, hiszen szeretem a blogot, szeretem az emlékeket, amiket ébreszt. De nincs hozzá kedvem és energiám írni. Kértétek, megpróbáltam, de valahogy nem úgy működöm. Lenne véleményem, lennének ötleteim miről írjak, csak kedvem és energiám nincs ezt megtenni. Felvállalni, hogy itt áll feketén-fehéren, vagy épp olyan színben ami tetszi a véleményem. Ez a kép olyan tökeletes inspirációt adott a lezáráshoz, hogy végre meg tudom fogalmazni. Nem fogom semmilyen fórumon folytatni a blogolást, és arra sem vállalok garanciát, hogy valamikor esetleg más formában újrakezdeném. A következő évek biztos nem erről fognak szólni. Így marad emléknek ez a pár év és bejegyzés, amit megélt a blog. Sziasztok!

Insta

Kedves Eszti (és mindenki aki olvasott)!

Miután két nap alatt sikerült rávenni a blogspotot, hogy elküldje végre a megjegyzésedre a válaszom, és addig volt időm gondolkozni a blogoláson. Mint ígértem tájékoztatlak titeket mire is jutottam.

Végiggondoltam, hogy miként tudnám beépíteni a véleményem megosztását az időmbe és a világomba. Arra jutottam, hogy 1-2 fotó és pár sor megosztása még beleférhet a hetembe. Meglátjuk hogy sikerül. Kezdő vagyok az instagram használatában, eddig csak követtem szimpatikus embereket. De gondoltam megpróbálkozom vele. Hátha. 

#négyszemköztblog és #egyetemistaanya jelöléssel, már az igazi nevemen találtok majd meg. De belinkelem az első insta posztot 😊

https://www.instagram.com/p/B7nqO2pnHUU/?igshid=1d5oigr2heiph

És ez lennék én:

@dorottya89

Remélem megtaláltok 😃

Búcsú

Kaptam a minap egy szívmelengető visszajelzést, hogy szerettétek az írásaim, de végül ez adta meg a végső lökést, hogy megszülessen ez az elhatározás. Bevallom a szöveg egy ideje pihent jegyzetként, mert nehéz egy ilyen döntést meghozni. Főleg mert inkább szentimentális okaim voltak rá. Halogattam a dolgot, és nagy lendülettel újra is kezdtem a blogot egyszer, de nem ugyanaz volt, mint régen. Az egyetem mellett nem volt időm foglalkozni vele, úgy, hogy a mindennapi dolgokkal is elmaradtam. Ez egy olyan hobbi, amiből nálam sosem lesz hivatás. Az újraindulásnál már Christian sem volt úgy motiváció, hogy egymás posztjaira reagálva, egymásnak ötleteket adva lelkesítettük egymást. A mi kapcsolatunk is megváltozott, már nem igényli ezt a fajta kommunikációt. 

Így meghagyva szép emléknek, de elengedve a projektet végleg bezárom a Négyszemközt Blogot. Nem ígérem, hogy majd egyszer más formában nem folytatom a blogolást, de azt sem tudom megígérni, hogy biztosan lesz folytatás. Csak annyit teszek, hogy most elköszönök tőletek.

Sziasztok!