Karácsony

Lehet ezzel meglepek mindenkit. Szerettem a karácsonyt amíg sütemény, fenyő és fahéj illata volt. Amíg a karácsonyi vásárban szereztük be az ajándékokat kellemes forralt borozás közben. Most már nem szeretem. Kötelező ajándékok, mert ha te kapsz illik viszonozni, mindig kell az a fránya meglepetés, és a tömeg mindenhol. Nem szeretem a sütés-főzést se. Mert kvázi kötelező fogások vannak. Hal, bejgli, mézeskalács és linzer. Mintha ezek nélkül nem létezne a karácsony. Pedig ugye elvileg nem ezt jelentené az ünnep.
Ugyanakkor meg nem hiszek a vallási háttérben. Összemixeltek pár ókori mitológiai ünnepet és ráfogták, hogy mostantól ezeket Karácsonynak hívják. Igen gyerekként még megvolt a varázsa a dolognak, de most többnyire inkább a munkát, veszekedést, elvárásokat látok benne. Hogy mire vágyom? Arra a képeslapokon megjelenő ünnepi képre. Engem nem zavar, ha nincs egy tucat különböző fajta sütemény, és legalább ötféle sült. Sőt, inkább tölteném egy hangulatos panzióban az ünnepet, ahol kandallótűz előtt borozhatok, és valaki megsüti helyettem az egész menüt. Puha fotelben olvashatom a karácsonyra vett könyveket és lazíthatok a jakuzziban vagy snowboardozhatok a hófödte hegyoldalon. Család meg ajándékok? Persze nyilván ha nem dolgozom a karácsonyi időszakban, akkor kötelező a megjelenés szenteste. Az ott alvás már nem, és utána mehetek is a kandallótüzes alpesi hotelbe. Ajándéknak meg wellness hétvége, nyaralás, valami szépség kupon. Szívesen adok inkább élményt, mint hogy felvásároljak egy fél áruházat.

Bár az is lehet, hogy attól van rossz kedvem, mert már évek óta nem láttam havat a városban, de már lassan a környékén se. És persze hogy ez frusztrál. Nem csak hogy karácsonykor, de egész télen nem esett úgy hó, hogy meg is maradjon. Ugyanakkor a karácsonyhoz hozzátartozott, hogy elmentünk korcsolyázni. Amihez most már se kedvem, se vállalkozó kedvű partnerem sincs. Vagy nem ér rá. Soha. Ez meg a másik. Mániákus barátaim vannak. Az egyik azért nem ér rá, mert család, meg karácsony, a másik meg látástól Mikulásig dolgozik. A harmadik meg szimplán utálja a karácsonyi programokat. Vagy éppen nem csinál semmit a párja nélkül. Össze vagytok nőve? Jó kicsit megőrülök én is. Mert mennék, programoznék, kirándulnék, de bennem meg vegyül minden. Mert német, meg munka, meg segítsek már megsütni a sütit, amiből a végén már nem is lesz kedvem enni. Szóval amin háborgok az nálam is megvan. Ettől még nem zavar kevésbé.
Nem, nem vagyok Scrooge. Csak az idei karácsonyt legszívesebben átaludnám. Mert fáradt vagyok. Különben is nekem ez a karácsonyi, újévi időszak mindig a pihenésről szólt. Vessünk számot az elmúlt évvel, és a következőre meg készüljünk. Mi lesz jövőre, mire kell készülni, mi volt idén, mit kell kipihenni. Nem arról, hogy délelőtt és délután a munkahelyemen, este meg otthon robotoljak. Menjek szabira? Jó de miből? Azt a két napot, ami erre az időre még járt kivettem Karácsony utánra. Valamikor a karácsonyt is ki kell pihenni. Majd meglátom. Meg ti is. Kellemesen jó hosszú bevezető után jöjjön az idei:

A szokásos. Unalomig ismételt kártyapartik, Gombóc Artúr érzés a sok ennivalótól, rászokás a borsmenta teára. És egy kellemetlen felismerés. Nehezebb vagyok legalább 5 kilóval a szokásosnál. Kellett nekem mérlegre állni. Eddig 2 kilóról tudtam, hogy jött hozzá még 3? Úgyhogy úgy döntöttem amíg anyuék szomszédolnak a süteményekkel (megetetik a mit sem sejtő szomszédokkal), addig én tornázom egyet itthon. Tavaly szoktam le róla, mert sose hagytak nyugodtan fél órát elmélyedni a gyakorlatokban. Ennyit az idei karácsonyról. Ja emlékeztek az Aladdin című mesében a papagájra, akit a szultán mindig töm keksszel? Jó. Mert kezdem magam úgy érezni.
Azért az első megjegyzésemen módosítanék. A karácsonnyal semmi bajom, csak ezzel a felhajtással ami körülötte van.

Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket!

Ünnepi jókívánságaink és egy-két karácsonyi kép tőlünk nektek! Ezt kapjátok ebben a posztban.

Eliza:

Hát azt majd a karácsonyi bejegyzésemben láthatjátok mennyire "lelkesedem" az ünnepekért. Ettől eltekintve legyen mindenkinek nyugis karácsonya. Mindenki pihenjen eleget, készüljetek az új évre, zárjátok le a régit. Süteményekkel vigyázni, nehogy a végén bejgli mérgezést kapjatok. Ezen és a saját karácsonyi posztomon kívül tőlem még egy évzárót kaptok valamikor. Addig is akkor Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Christian:

Hát elérkezett ez a napi is: Szenteste napja, majd karácsony (remélem) békés napjai következnek! És mire a karácsonyi hosszú hétvége lecseng, már szinte itt is az Újév! De elárulok egy titkot, amit szerintem Eliza sem tud: a közbeeső napokban "kis" szerkesztőségünk, amellett, hogy tart egy kis karácsonyi összefutást, (ahogy írótársam szokta mondani :-) december 28-án, egy másik fontos eseményt is ünnepel! Nem mást mint, hogy az első bejegyzések pontosan október 28-án történtek, így a blogunk három hónapos lesz! Jómagam nem gondoltam, hogy megéljük e jeles dátumot! Az ünneplés után el kell gondolkodnunk a folytatáson, mivel az előre 6 hónaposnak tervezett projektünk a feléhez érkezett. Na de ez a jövő zenéje még! Személy szerint nagy öröm látni, hogy egyre többen olvastok minket és remélem jól szórakoztok! Tiszta szívből kívánok mindenkinek békés ünnepeket, sok ajándékot és a jövő évetek legyen olyan sikeres, ahogy azt álmaitokban sem képzeltétek el!

Advent ami nincs

Na igen a cím megtévesztő. Akartam írni süteményekről, meg karácsonyi sütés-főzésről, de nem jön össze. Mert nekem nem jön össze az Advent. Amikor elvileg meg kellett volna gyújtani az első gyertyát nálam még kint volt a töklámpás. Két oka van, most már legalábbis. Az egyik, hogy majdnem minden este totál későn értem haza. Egyrészt a munka miatt, másrészt a tanulás miatt. A harmadik ok pedig, hogy a szabadidőmben néha a barátaimmal is találkozom. Mert még vannak és a fenébe is inkább velük töltöm az időm. Szóval ezért nem pakoltam el.
És ez volt az egyik oka annak, hogy nem díszítettem Adventre. A másik, hogy nincs türelmem elpakolni a díszeim felét csak azért, hogy legyen hova rakni a karácsonyit. Mert ha nem pakolom el, akkor 1) nem fér el a másik, 2) borzalmasan túlzsúfolt lesz a szobám. Úgyis nálam lesz idén a karácsonyfa, szóval a nagy dísz megvan. Még majd ha ráveszem magam valamit kiakasztok a falra is, hogy legyen.
Arról meg nem is beszélve, hogy egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Bár ha emlékeim nem csalnak már tavaly se volt. De az aztán jól alakult. Jó nagy veszekedéssé. Évek óta az dobta fel valamennyire a dolgokat, hogy együtt töltöttem egy kis időt az azóta exemmé avanzsált barátommal. Lényegében amióta nem vagyok egyetemista, tehát az utóbbi két karácsony az valahogy sose alakult úgy, ahogy akartam. Mert az egész adventi időszakban tele voltam munkával. Vagy otthon, vagy a munkahelyen. Egyetem alatt volt pár zh december elején, és kész. Hiába vizsgaidőszak én egy darab vizsgát nem tettem sose ilyenkorra. Azonban más is van a háttérben. De erről majd a karácsonyi posztban. Inkább ahhoz tartozik.

Az ajándékok felét megvettem már novemberben, mert éppen volt időm beugrani a rendelésért, és egy boltban tölteni egy délutánt. A másik fele meg úgyis ehető lesz. Ami meg kimaradt, azt anyu megvette a családnak, és szokás szerint majd osztozunk. Vásárolni max még magamnak fogok most hétvégén és kész. 23-án meg még dolgozunk és projektet zárunk, meg évet, meg hónapot szóval erről szól nekem az Advent. Hogy kipihenem-e magam karácsonykor? Talán. Bár szenteste elég fárasztó tud lenni.Főleg ha megint összeütközik két különböző világnézet a halászlé fölött. amiből nem eszek, ahogy a rántott halból sem. Mert nem szeretem. A tengeri meg drága, tehát nem lesz. Nem is értem mi ez a felhajtás a hal körül.

Abban reménykedve, hogy meghozza a hangulatom láttam néhány karácsonyi kisfilmet. Vannak közte nagyon cukik, borzasztóak rosszak, és viccesek. Volt egy amit viccesnek harangoztak be, de hozzáfűzték, hogy megosztó és sok negatív kritikát kapott. Aztán rájöttem, hogy az emberek néha nem látnak tovább az orruknál. Mert nem az ünnep alapját adó vallási eseményt figurázta ki a film, hanem a mai fogyasztói társadalmat. Inkább megmutatom, mint magyarázzam. Aki meg nem érti húzza ki a fejét a homokból.

Békés, boldog karácsonyt! -de van ilyen?

A napokban erre a kis feliratra lettem figyelmes reggel munkába menet. Persze rögtön megálltam, hosszú percekig néztem és próbáltam értelmezni. Olyan lehettem, mint az egykori filozófia tanárom az egyetemen, aki saját elmondása szerint, minden egyes kis papírfecnit megnéz az utcán és elmereng az azon írottakon. Mivel e poszt írása közben éppen baromira nincs mit csinálnom :-) (melóhelyen munkaidőben) így én is így teszek: Hogy is férhet meg egy feliraton ez a két főnév? Íme egy kis elmélkedés, pár kérdésfeltevés a karácsonyi stresszről!

Vajon miért lesz mindenki szerint a karácsonyi időszak egy rémálom? 

Első felvetésem nagyon egyszerű: a társadalom hozza ki az emberből a legrosszabbat! A közösség által elképzelt nyugodt ünnep átélésének a vágya okozta feszültség a többségnél fizikai fájdalmakat is képes okozni. Legyen tökéletes a karácsonya! Halljuk szinte mindenhonnan, de vajon mit is jelent valójában a tökéletes? És kinek mit jelent a karácsony? És ha nem sikerül tökéletesre a bejgli, akkor mi van?

A második ok, hogy már jó előre tudjuk, hogy legalább egy kis időt (minimum egy estét) együtt kell töltenünk a családunkkal. És ez már önmagában elég ahhoz sokunknál, hogy szorongást okozzon. A meghitt családi ünnepi vacsorára vágyunk, csak elfelejtjük azt, hogy az asztalnál velünk szemben azok ülnek majd, akikkel öltük egymást egész évben. Vajon félre tudjuk tenni a nézeteltéréseket egy kis időre? És miért csak az ünnepekkor ül le közösen vacsorázni a legtöbb család?

A rémálom kialakulásának oka lehet még a csalódásoktól való előzetes félelem: Nem szeretünk másnak okozni és elszenvedni sem. Sem családunk, sem barátaink, sem saját magunk irányában. Így már előre félünk, hogy milyen lesz az ajándékozás, hogyan fog reagálni a másik és attól, hogy hogyan fogunk majd mi viselkedni. De tényleg fontos, hogy mit adunk/kapunk ajándékba? Nem elég, hogy valaki gondolt ránk? Miért szinte kötelező ajándékot adni karácsonykor, nem elég az, hogy együtt vagyunk? 

Aztán ott van még az év végi hajtás is: munkahelyen egyre több a meló, holott kevesebbek kéne lennie, hiszen ilyenkor már a fű sem nő! Egyre több a túlóra és persze szabadságról ne is álmodjon a modern kori rabszolga! (A többségnek már úgyis elfogyott eddigre.) "Úgyis elég munkanap esik ki!"- mondják a főnökök. Ha pedig éppen nincs munkája, akkor meg az növeli a feszültséget az emberben. Csoda, hogy kimerült és ideges lesz? Miért is kell ilyenkor dolgozni? Pénzért, azért, hogy ajándékot tudjunk venni? 

Gondolom még számtalan okot fel lehetne sorolni/kérdést feltenni, hogy miért válik stresszessé ez az időszak, de inkább nem folytatom. Lehet, hogy ez mind nincs is, csak az ilyen fenn látott feliratok teszik be az agyunkba azt a gondolatot, hogy az ünnepek stresszesek? Ez könnyen lehet, mivel ez is egy drogéria kirakatában virított egy kupac előre összecsomagolt kozmetikai ajándék csomag közt. Meglepő nem?

Mindenesetre egy ideig más útvonalon fogok munkába menni reggelente, ne is lássam!

Kreatívkodás

Mit tehet az ember, ha baromira unatkozik a munkahelyén és adventi időszak van? Hát persze, hogy díszít! Ezzel telt el a mai napom a melóhelyen :-) Hála istennek meló nem nagyon volt.

Bevallom nagyon jól esett, régen volt már ilyen jó "munkanapom"! Nagyon rám jött a karácsonyi hangulat, pedig az általában nem ilyenkor szokott lenni, hanem inkább a nyár közepén! Nézzük, hogy a többi osztály által hátrahagyott díszek, kerti eszközök, udvari maradékok, némi "kreativitás" meg ragasztó segítségével miket sikerült alkotnom: 

Egy egyszerű virágláda tálcája (most úgy sincs rá szükség) lett az alapja ennek a kedves kis kompozíciónak :-)

A húsvéti tojáskosárra szintén nincs szükség ilyentájt, de az élő leveles alappal ez lett az otthona a kis házikónak :-)

Szintén az udvari bokor leveleiből, pár szem gesztenyéből és egy hamutálból készült ez a kis asztali dísz, ami, ahogy sárgulnak majd a levelek úgy fog majd színt váltani.

Természetesen a műfenyőt nem most készítettem csak díszítve lett. 

A teljesen snassz, egyszerű fehér bejárati ajtót is megpróbáltam csinosítgatni, ez a két kis szösszenetet sikerült összeeszkábálni rá:

       

És végül a szobát díszítette még a kolléganőm névnapjára ajándékozott utolsó rózsaszál az udvarról. Boldog névnapot minden Melindának!