Egy hónap meg egy fél

Megint csúsztam ezzel a fejezettel. Kivételesen az a mentségem, hogy új telefonom van, amire sehogy nem tudtam a blog alkalmazását letölteni. De megoldom másként. Ettől függetlenül változtatás nélkül teszem közzé ezt a fejezetet.

Ma egy hónapja született Kispocak. Ezalatt a hónap alatt rájöttem, hogy rossz anya vagyok. Legallábbis a bezzeganyák szerint. Meg arra is, hogy ez engem mennyire nem érdekel. Mostmár, mert először sok álmatlan éjszakát, sírást és ilyesmiket okozott. Szerencsém van a családommal, mert nem hagytak belesüppedni a depresszióba. Bár nem voltam az, lehettem volna.
Hogy miért vagyok rossz anya? Hát először is, mert császárral szültem. Az egy dolog, hogy eredetileg is ez volt a terv, az meg a másik, hogy mivel Kispocak nem fordult meg, így muszáj is lett. Utólag mondjuk elgondolkoztam rajta, hogy miért is kellett ez nekem. Amikor a nem császáros anyukák csak úgy ugráltak a csecsemő osztályon. Legalábbis hozzám képest. Három hét kellett, hogy ne feszüljön meg a sebem minden mozdulatra, leessenek a hegek és tudjak rendesen zuhanyozni, ne csak a sebet kerülgetve.
Aztán ott van még az, hogy a kórházban felfáztam, ami miatt antibiotikumot kaptam, ami kiütött Kispocakon. Magyarul pöttyös lett. Ezért nem is tudtam szoptatni csak az első héten. Már amennyire, mert az is kevés volt. Most meg már semennyi sincs. Tehát szörnyű anyaként tápszert adok neki. Mondjuk legalább nem hagyom éhenhalni. Na nem mintha akarnám, csak amikor megpróbáltam pár dolognak utána olvasni, akkor állandóan abba a szilárd hitbe ütköztem, hogy a tápszer az ördög találmánya. Nem tudom akik ebben hisznek azok adott esetben ha a másik verzió egy éhes és síró gyerek lenne, akkor hagynák sírni, vagy ördög ide vagy oda megetetnék tápszerrel? Persze nem cumisüvegből, mint én teszem, hanem bármi másból. Ez is egy rossz pont az anyaságomon. Amúgy azt, aki szerint egyszerűbb így megnézném hogyan csinál tápszert fél kézzel, mert a másikban egy éhes, síró babát dajkál éjjel fél háromkor. Persze sehogy, mert aki bezzeg anya, az együtt alszik a babával és álmában is megszoptatja.
Ja tényleg mi együtt sem alszunk. Kispocaknak saját szobája és ágya van, és ott is alszik. Napközben néha a hintájában. Bár volt olyan éjszakánk, hogy elgondolkodtam azon, hogy leveszem a hálózsákom a túracuccok közül és a kisasszony szobájában alszom. Csak hogy ne kelljen annyit rohangálni. De biztos kilóméter hiányom van, mert nem tettem. Helyette elbeszélgettünk Kispocakkal és pár napja átalussza az éjszakát. Így kivételesen én is aludtam egyhuzamban hat órát. Ami nem árt ha másnap egyetemre kell mennem.
Ja igen a már megszámlálhatatlan szög mellé még egy a koporsóba. Heti háromszor van órám az egyetemen, igaz az első pár héten nem kellett bejárnom. De most már kell. Így akkor a nagyszülők vigyáznak a kisasszonyra.
Ez a bejegyzés akár a kritika címke alá is kerülhetne, mert a neten, meg máshol fellelhető tökéletes anya kép kritikája. Egyrészt senki nem tökéletes. Másrészt mindenki az. A maga módján. Nekem csak három hétbe telt elfogadni a helyzetet, a helyén kezelni a dolgokat és megnyugodni. Ebben sokat segített, hogy a múlt héten hónapok óta először teljesen nyugodtan besétáltam az egyetemre ügyintézni egyedül. És a tudat, hogy mostantól lesz három napom, amikor megtehetem, sőt meg is kell tennem, ugyanezt sokat dobott a hangulatomon. Ezt receptre írnám fel a friss anyukáknak. Gyerek nélkül mozduljon ki pár órára valahova.
Kispocaknak a legjobb anyukája van. Mert szeretem, mert nyugodt vagyok (többnyire), mert a legjobbat akarom neki. És a legjobb családja. Mert mindenki rajong érte. Ennél több nem is kell.

Star Wars Az ébredő erő: Hát igen ez még csak ébredezik!

Mindig utálom, ha igazam lesz! Lehet ez abból adódik, hogy néha pesszimista vagyok és így a negatív eredmények jönnek ki! Ugye megmondtam, hogy a Sztár Vársz őrület elveszi a karácsonyt tőlünk! És így is lett! De azért C-3PO-ós és R2D2-s gyorsfagyasztott chicken nuggets-re azért én sem számítottam!

A reklámgépezet támadásai közepette, a régi és az új trilógia megtekintése nélkül vártam a bemutatót (az utóbbi három éveben maximum csillaghullást láttam!). Igyekeztem teljesen függetleníteni magam az előzetes bemutatóktól is, nehogy kialakuljon bennem valamilyen elképzelt story a látott képkockák alapján! Ez egészen kb. november végéig sikerült is, amikor is -szó szerint- végignézették velem az elsőként megjelent trailert. Hát, összeállt a fejemben egy story, remélem nem ez lesz, mert ha igen, akkor azt már láttam máshol és igencsak unatkozni fogok! Annyit tudtam még előre, amit mindenki, miszerint ez a hetedik rész egy felvezetése lesz egy új filmhármasnak! Nézzük ilyen előzmények után hogyan tetszett nekem Az ébredő erő!

Spoilerezni nem fogok, mivel még nagyon friss a film és biztos még sokatok nem látta! Sajnos az előzetes alapján a fejemben összeállt történetet kaptam bő két órában, mégis azt kell mondanom, hogy élveztem! Hozta az elvárt Csillagok Háborúja-s feelinget: a hangok és a zene zseniális. A látvány szint úgy, kielégíti a szemet! Látszik, hogy nem mindent akartak megoldani számítógépes grafikával, hanem, mint régen díszleteket építettek! :-) És rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy ki vezeti az Ezeréves sólymot, ha több tie-fighter elől kell menekülnie (kilinccsel előre fordul, mint az autók :-), azzal levesznek a lábamról! A eredeti trilógia legizgalmasabb jeleneteit juttatta eszembe! Tehát abszolút hozza a nosztalgia érzést! Megismertük az új történetszál szereplőit, régieket is újra üdvözölhetünk és el is vesztünk sajnos közölük egyet! :-(

Persze vannak problémáim is a filmmel, mivel egy nagyon biztonsági körnek érzem! Mintha egy egyveleget láttam volna az eddigi filmek legjobb részeiből! Azért néhány dolgot el lehetett volna magyarázni, volt rá bőven idő a filmben! Lehetett volna mondjuk kevesebb poén (elvégre is nem vígjátékra vettem jegyet!) és ki kellett volna fejteni, a gonosz Kylo Ren indítékait, mit miért tesz? Vagy bizonyos tárgyak, hogyan kerültek jelenlegi gazdájukhoz pl: Luke Skywalker fénykardja. Honnan a fenéből került elő ez az új gonosz páros (Kylo és a legfőbb vezér)? Miért is ugrik be nekem az új droidról (BB8) állandóan Wall-e? Miért csak ébredezik az erő és nem csak a jókban, hanem a gonosz sith-ekben is? 

Egyszóval lehetett volna több mondanivaló, történet és kevesebb akció! Nekem nem elég annyi, hogy Han Solo elmondja az új szereplőknek, hogy "van ez az erő dolog és higgyétek el működik!" Tessék újra elmagyarázni, mint anno Joda mester! Mert egyrészt biztos vannak újak, kiknek ez az első Csillagok Háborúja élményük, másrészt mert huszadjára is akarom hallani!

Ezzel tökéletes lett volna az élményem, nem csak úgy gondolnám, ahogy most teszem: ez nem más, mint egy akciófilm Star Wars köntösben! Mondjuk annak a legjobb fajtából! Röviden ennyi tudok így hirtelen elmondani a film megtekintését követő 3 órán belül. Megnézését ajánlom mindenkinek, mivel utána hatalmas beszélgetést lehet csapni a következő rész lehetséges sztorijáról. Tudom, mert Elizával is így tettünk :-)

Öt nő – egy férfi – könyvek- Ebből jó ki nem sülhet!

Pedig mégis! Mégpedig a Jane Austen könyvklub című filmben. A szóban forgó művet Eliza ajánlotta figyelmembe. Egyébként arról sem tudtam, hogy létezik. A címe alapján nem fűztem hozzá sok reményt. Egy könyvklub, filmen? Mégis milyen történet fűzhető hozzá és milyen karakterek játszatók el egy könyvklubban. Először valamilyen reality filmre gondoltam. De szerencsére nem azt kaptam, amire számítottam. A könyvklubban különböző élethelyzetben lévő személyeket sodor össze a sors, illetve nem is igazán a sors, hanem azért segítségre van a női fifika is. Így kerül a csoportba egyetlen férfiként Grigg is, aki először teljesen kirí közülük. A klub tagjai több hónap alatt olvassák végig és beszélik át a híres amerikai írónő, Jane Austin több művét. Hát még mindig nem tűnik valami izgalmasnak. Pedig az. Komoly emberi drámáknak és személyes találkozásoknak lehetünk tanúi, ha letesszük voksunkat a film mellé. A hab a tortán pedig a klub találkozói, mikor is megvitatják nézeteiket az aktuális műről. Eltérő személyiségek révén szinte mindennapossá válik a csipkelődés, odamondogatás. Szinte izzik a levegő, mikor a nemzedéki, világnézetbeli, vagy éppen a nemi ellentétek előkerülnek. Sajnos a szóban forgó műveket nem olvastam, egyet kettő filmfeldolgozásban láttam ugyan, de valahogy nem fogtak meg annyira, mint e könyvklub résztvevőit. A film rendezője, Robin Swicord egyébként inkább forgatókönyvek írójaként keresi kenyerét Hollywoodban, egyre kevesebb sikerrel. Korábbi alkotásai, mint az Átkozott boszorkák 1998-ban, vagy az Egy gésa emlékiratai 2005-ben, még a sikeresebbek közé tartoznak, de a 2008-ban filmre vitt Benjamin Button különös élete már mutatja, hogy talán más foglalkozás után kellene néznie. A szereplőgárda teljesítményéből egyértelműen a Prudie-t játszó Emily Blunt-t és az Allegra szerepében tündöklő Maggie Grace játékát tudom kiemelni. Előbbi zseniálisan viszi színre az erősen gátlásokkal küzdő elhidegült házasságban élő középiskolai francia tanárnő szerepét. Utóbbi jeleníti meg a filmen a fiatalságot, a fesztelenséget a leszbikus még a tanuló, mindent kipróbáló amerikai fiatal személyében, melyre úgy van szüksége a filmnek és a könyvklubnak, mint éhezőnek egy falat kenyérre. Az előbb említettek alapján nem véletlenül e két karakter között alakulnak ki a legparázsabb viták és odamondogatások is. Emily Blunt sokoldalúságát az óta A sorsügynökség Elise Sellassa-ként és a Holnap hátara Ritája-ként is megcsodálhatjuk. Maggie Grace-nek pedig személy szerint tiszta szívvel kívánom azt, hogy lépjen már ki abból az árnyékszerepből, melyet Liam Neeson lányaként a förtelmes Elrabolva filmtrilógiában rá osztottak. A könyvklub további tagjai nem sajnos nem tudták megragadni a figyelmemet. Személy szerint jó volt látni Maria Bello-t a megint filmvásznon, az általa eljátszott magának csak sokára bevallani képes magányos kutyatenyésztő szerepe azonban nem volt túl érdekes. A Kathy Baker által eljátszott Bernadette szintén nem egy figyelmet megragadó karakter a számtalanszor elvált sokat tapasztalt, állandóan kötögető idősebb hölgy szerepében. A könyvklub további két tagja a Grigg-et játszó Hugh Dancy és a Sylviát alakító Amy Brenneman bár elsőre érdekesnek tűnnek, teljesen beleszürkülnek a történetbe. Ellenben a Sylvia hűtlen férjét játszó, a Daniel-t alakító Jimmy Smits-nek sokkal több játékidő és teret adtam volna, mert véleményem szerint napjaink egyik legjobb mexikói származású amerikai színésze. Mindent összevetve, mosolyogva álltam fel a film elől, mivel meglepetést tudott nekem szerezni a nem túl érdekes címe ellenére és beindította bennem az olvasás utáni vágyat. Már pedig ezt a manapság leforgatott filmekből sajnos csak kevésről mondhatjuk el.  

Hype train: Felszálljunk? Hát persze!

Már a csapból is ez folyik! Utálom, már előre! Akkor mégis miért? Azért mert mint a például a Hét mesterlövész, időről-időre képes elvarázsolni, amikor csak a szemem elé kerül. Amerre csak járok mindenhol ezt látom, hallom, hogy mindjárt, decemberben érkezik! Pedig alig lesz benne régi ismerős! Na jó kivéve egy szőrös majmot, meg három már elég öreg színészt!

Na most, hogy kitöltöttem a dühömet, beszéljünk egy kicsit arról, milyen előzményekkel várom a hetedik részt. Igen a Star Wars-ról van szó természetesen.

Ez eddig tetszik :-)

Decemberben nem is lesz más film a mozikban kb! És szerintem karácsony sem lesz! Bár még nem néztem körbe, de lefogadom lesz feldíszithetős Chewee (mint egy karácsonyfa!) és csillagok háborúja-s adventi naptár is (amiben 24-én nem a kis Jézus, hanem Lüke Skywalker fog megszületni!) 

Már nagyon régen kértem bármit is karácsonyra, de most! CSAK NEHOGY SZAR LEGYEN! Azt hiszem, hogy nem vagyok e kívánságommal egyedül, persze tudom, hogy a tizenéves amerikai kölyköket is el kell kápráztatni. Remélem erre fog szolgálni a látvány. De a történet és az erkölcsi mondanivaló nekem szóljon! Merüljek el benne úgy, hogy észre se vegyem, hogy két órát kell mozdulatlanul és csendben ülnöm egy kényelmetlen moziszékben! Nem szeretném átélni még egyszer a Titanic vagy a Pearl Harbor hasonló hosszúságú filmek okozta hátfájást! Mondjuk ezen movie-kra nehezebben tudtam jegyet szerezni, mint a mostani az Ébredő erőre. Napok óta arról szólnak a hírek, hogy nem lehet jegyet kapni és rajongók vágják fel az ereiket. Bár október 19-e óta lehet jegyet venni, nekem egy álmos keddi napon, ebédszünetemet feláldozva sikerült úgy öregurasan a moziba besétálva kb. 5 perc alatt jegyet szerezni. Szinte alig voltak a kasszánál, de előbb az automatát próbáltam, hátha úgy megúszom az a kis sorban állást is, persze nem volt szerencsém, a háromból egyiknél sem tudtam vásárolni. Maradt a hagyományos módszer és még sikerült szinte a leghátsó sorba is foglalni. Na erről annyit, hogy nem lehet jegyet kapni. Ja és a bemutató napjára, esti vetítésre!

Mi ott leszünk és ti?

Mindezek után már csak azt várom, hogy az a bizonyos Ébredő Erő, ne a mozi közben elszunyókált ezrekben felszínre törő gyűlölet legyen a készítők iránt. Ha pedig szar lesz, akkor még nekem ott van jövőre a szülinapom után pár nappal érkező X-Men: Apokalipszis!

Boldog-e a múlt?

Valahogy mindig is érdekelt a másik ember vélemènye. Lehet, hogy ilyen "nyitott" elmével születtem :-) Kisgyerekként erről nem is tudtam tudatosan csak a  "nyitott" elmét akartam meglátni, úgy hogy kétszer is sikerült felszakítani a fejbőrömet, vajon mi lehet alatta. Tulajdonképpen egy kis Sylar voltam, mert ezt a mutatványt később a szomszéd kisfiún is bemutattam- azóta sem beszél velem :-(  

De most már felnőtt, varrt fejjel már tudom, hogy igenis érdekel az, hogy egy másik személy mit gondol ugyanarról a dologról! Ezért is állnak olyan közel hozzám a kritikák is, főleg a filmművészetiek. Magam is szoktam kedvtelésből készíteni és veletek is megosztom őket. Fogyasszátok:

Éjfélkor Párizsban – Woody Allen filmje

Miért gondolják sokan, hogy a múltban könnyebb vagy boldogabb lenne az életünk? Erre a kérdésre kaphat választ az aki megnézi az Éjfélkor Párizsban című filmet. Az aranykor keresése sokak számára menekülőútnak tűnhet a mai kor kihívásai ellen, ahelyett hogy szembenéznének velük. Erre mindenesetre nem kellett volna egy kilencven percnyi celluloid anyagot elpazarolni. A mű elnyerte a 2012-es év legjobb eredeti fogatókönyvnek járó Oscar és Golden-Globe díjat is, mely a rendező/forgatókönyvíró, Woody Allen munkásságának immár sokadik elismerése a szakma részéről. A film romantikus vígjátékként kíván belopózni a hétköznapjaink egyhangúságába. Egyedi látásmód és néhol túlzottan fennkölt dialógusok jellemzik a forgatókönyvet. Hollywood ontja magából a tudományos fantasztikus alkotásokat, míg a múlttal emlékezetem szerint legutóbb a Simon Wells rendezte, Időgép című mű foglalkozott behatóbban 2002-ben. A múltba révedő Gil (Owen Wilson) és jegyese (Rachel McAdams) a közelgő esküvő helyszínéül Párizst választják. A mű első negyed órájában nem történik az ég világon semmi, mindezen időhúzás csak arra jó, hogy megtudjuk, a pár nem egymáshoz való. A leendő férj próbál egy szedett-vedett regényt összehozni, hogy kitörjön a forgatókönyv-író imázsából, míg az ara éli az elkényeztetett gazdag kislányok shoppingolós hétköznapjait. A nézők legtöbbje eddigre már kilép a mozi ajtaján, vagy nyúl a távirányíró után, hogy végre egy kis akciót lásson. Akik pedig nem így tettek, azokat elragadja magával a bekövetkező fordulat.A filmet az alapötlet, a hangulat és díszletek tartják fenn a víz felszínén, nehogy elsüllyedjen a feledés fekete tengerében. A színészek alakítása pocsék, Owen Wilson egyszerűen nem tudja visszaadni az érzéseket, melyeket Gil él át. A szereplők közül nekem egyedül az Ernest Hemingway-t alakító Corey Stoll előadása tetszett. Pont olyannak festi le a karaktert, mint amilyennek képzeljük a spanyol polgárháborúból visszatért írót. Szókimondó, egyenes férfi, aki falja a nőket. E mellett még két Oscar-díjas színészt is láthatunk pár percre feltűnni a színen, Marion Cotillard-ot és Adrien Brody-t. Ők bizony megérdemeltek volna egy kicsit több játékidőt. Dicséretet érdemel viszont a látványtervező Anne Sibel és a jelmeztervező Sonia Grande munkája. Nem elégedtek meg annyival, hogy Párizsban forgattak, hanem a belső terekben is olyan hanglatot teremtette, hogy még most is érzem a szivarok és a konyak illatát, pedig nem is voltam ott. A film zenéje és az operatőri munka is hozzátesz az élmény még jobb átéléséhez. Megtekintését csak a századeleji művészvilág rajongóinak ajánlom.