A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Otthonteremtés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Otthonteremtés. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 22., hétfő

Magamra haragítom a netet. Avagy vélemény a környezetvédelem, bio, no waste témakörben.

Ugye ígértem egy bejegyzést erről. Miközben gondolkoztam ezeken a dolgokon egyre inkább arra jöttem rá, hogy az elsődleges szempont még mindig a kényelem, és nem a tökéletes környezetvédelem. 

Mert ha sorba vesszük mindazt, ami szennyezi a környezetet, nem bio, tartalmaz műanyagot, és ezeket mind ki akarjuk szűrni az életünkből, akkor nagyon hamar visszaugorhatunk párszáz évet az időben. Mintaként követve az akkori emberek életét. Vigyázat, ha a fémet is ki akarnánk zárni az életünkből, akkor a kőkorszakig kell repülni a képzeletbeli időgéppel. Mosni kizárólag dézsában, a kútról felhúzott vízből, szappant a levágott állat zsírjából főzni házilag, a bőréből varrni a ruhát, megtermelni a vászonnak való anyagot, a kenyérnek való búzát, a zöldséget, gyümölcsöt magadnak. Persze nyilván lehet összeállni közösségekbe és kereskedni egymással, ehhez lovaskocsit és lovat tartani. Esetleg gőzmozdony, vagy gőzautó. Internet, számítógép, telefon, tablet, tv nuku. Van helyette postagalamb, vagy lovasfutár. Főzni kiégetett kerámia edényben lehetne, esetleg régimódi fazekakban. A bio sampon az, amit te főzöl magadnak szappan, vagy a szomszéd főzi, vagy valaki, de semmiképpen nem gyári. Amit nem eszel meg, az komposzt, ha esetleg van csomagolás papír, azt el lehet égetni, az üveg és a kerámia amíg el nem törik, addig újra felhasználható. Ja! Nincsenek nyilván gyógyszerek, csak gyógynövények.

El tudjátok képzelni? Minden gép, eszköz, jármű mehet a lecsóba, az életünk 90%-a megváltozna. Ezen elméletből kiindulva láthatjuk, hogy ha tényleg komolyan akarnánk gondolni, akkor részben a vegánság kizárható, hiszen nem tudsz nem felhasználni állati eredetű terméket. Maga a paradicsom. Persze iróniával kezelve.

De akkor nézzük, hogy ezek ellenére miért gondolom, hogy jobb, ha biót veszek valamiből, illetve miből nem veszek azt. Természetesen önző vagyok, így azokat a szempontokat tartom szem előtt, hogy nekem mi a jó, mi a kényelmes. Évekkel ezelőtt akartam vörös hajat, akkor derült ki, hogy allergiás vagyok még az amúgy bio-nak nevezett hajfestékre is. Kiütések meg minden. Utána egy ideig tüsi hajam volt. Nem tettem le a színváltoztatás ötletéről, egy ideig szőkítő spray-t használtam. Arra nem voltam allergiás, pedig tömény hidrogén peroxid. De így meg sprőd lett a hajam vége. Aztán egyszer a kétbetűs drogériában szembe jött velem egy teljesen növényi tartalmú hajfesték, a henna. Tiniként volt henna tetoválásom, attól nem voltam kiütéses. Gondolok itt a zöld hennára, mert a feketétől hólyagjaim voltak. A hozzávalókban kizárólag henna és aloe vera szerepel. Mondom egy életem, egy halálom, de ki kell próbálnom. És bevált. 

Akkor már kifejezetten voltak bevált bio termékek, így reménykedtem. Az egyik ilyen bevált dolog a samponom. Zsíros hajra való, ha csak azt használom, akkor nem kell két naponta hajat mosnom. A másik, az egy sminklemosó, ami végre nem csípi a szemem. Mondjuk ebből volt egy negatív tapasztalat, mert egy másik fajta bio úgy csípte a szemem, hogy bőgtem. Sminket olyan ritkán használok, hogy eddig csak a korrektorom fogyott el, hogy bio-ra cseréljem, és az alapozóm. Arckrémet használok többször, szintén bio, de nincs belőle még pillanatnyilag kifejezetten bevált darab. Ami még fürdőszobai és bio az a testápoló, a folyékony és a sima szappan. A mosógépem kifejezetten szereti a mosódió (folyékony) és a mosóparfüm kombinációját. Azóta nem szennyeződik és büdösödik annyira. Amit évekig használtam a szülés előtt, az az intimkehely. De a szülés után valahogy ne jött össze, de még nem adtam föl. Úgy döntöttem kombinálom a menstruációs bugyival, és majd kialakul. Ennek a váltásnak is megvolt az oka.

Most, hogy így elgondolkoztam nem jut eszembe több kifejezetten bevált termék, ami bio. Olyan is van, amiben csalódtam és visszatértem a normálra. Például a folttisztító. Hiába áztattam órákig a mosószódában a kisasszony pulóvereit a paradicsom csak egy féle típussal jött ki belőlük, így bár az nem bio, hatásosabb. Hasonló a szivacsom is, kipróbáltam a környezetbarát verziót, de nem jött be. Meg megsajnáltam szegény tengeri szivacsot, hogy megölik csak azért, hogy én tudjak mivel fürödni. Akkor már a fürdőkesztyű, az úgy is lehet bio, hogy nem bánt senkit. Nem jött be a szárazsampon alternatívája sem, ezért maradtam a bevált verziónál. Aztán ilyen volt a fogkrém is, aminek a rémes ízétől eltekintve nem is igazán volt kifizetődő. Mondjuk ez kb minden bio termékre igaz a mosódió és parfüm kivételével. Összességében az ugyanolyan hatás eléréséért többet kell használni, mint a normál kivitelből. 

Akkor vannak olyanok, amiknek nem is kerestem alternatívát, például a hipó, mint takarítószer, a nedves törlőkendők, habfürdő, gyógyszerek. De van, amihez nem tudom létezik-e alternatíva. Ilyenek a körömlakkjaim, gél lakkok és minden hozzávaló, a gyantázáshoz a cuccok, az elektromos fogkefe alkatrészei. 

Olyan is van, amit már megvettem, de még nem próbáltam, csak várja a szekrényben, hogy kifogyjon az előd. Természetesen nem teljes a felsorolásom, nem is jutott minden eszembe, egyszerűen elgondolkoztam a magam és Christian szórakoztatására. Nem egy követendő példa, amiket leírtam, mint említettem a saját és a családom kényelme és komfortérzete vezényel. Még erősen a tesztelgetős fázisban vagyok, messze az elképzelt céltól. És eszemben sincs olyan hardcore bio utópiában élni, mint a középkoriak. Tudom, hogy kihagytam az étkezést a körből, de az megérdemel egy külön posztot. Gondolom sejtitek, hogy ott is a kényelem, lustaság, időhiány között ingázom. Majd egyszer azt is megírom.

Elég hosszúra nyúlt ez a poszt, és nem is pont úgy alakult, ahogy képzeltem. Na de mindegy. Lesz egy márciusi Nekem bejött még Húsvét előtt, de utána megint csak április második felében, mert van 1-2 projekt, amiknek akkor telik le a határidő.

Legyetek jók!

2016. március 29., kedd

Elhagyom a várost

Persze nem egészen úgy, mint Pataki Attila! Hanem abból a szempontból, hogy költözöm: Budapestről vidékre. És mire ezt olvassátok ez már végbe is ment a múlt héten. Bizonyos szempontból ugyanúgy zajlott életem első költözése, mint édesanyámnak: reggel elmentem dolgozni a régi lakásból és este már az újba mentem haza. Bár még mennek az ötletelések és megoldáskeresések arra, hogy papíron budapesti lakos maradhassak, lakni Szigethalmon fogok. De nem sokat tervezek itt élni. Inkább csak olyan alvóváros lesz a számomra ez a Pest megyei település, mivel jelenleg és terveim szerint a jövőben is Budapesten fogok dolgozni és visszaköltözni! Fura mégis úgy érzem, mintha örökre mennék, holott erről szó sincs! Mégis más lesz! 






Születésen óta belvárosi srác voltam és mondhatom, hogy imádok itt lakni! Például a kilátásért a Gellért hegyről a városra.











Vagy a budai hegyekért, melyek között töltöttem az életem felét vagy kirándulásokkal vagy nyaralásokkal vagy csak egyszerűen körbejárva a hegyvidéki kerületeket a Bkv buszjárataival. Meg ott a Budai vár, ahova megszámlálhatatlanul sokszor mentem fel, vagy apám munkahelyére, vagy csak sétálni egyet és kiszellőztetni a fejem.









És ott volt nekem a belváros is a folyton nyüzsgő körútjaival, meg a nagy forgalmú útjaival, mint például a Rákóczi úttal, amelynek járdáin elkoptattam jó-pár cipőtalpat fagyizgatás és sétálás közben.



És az Erzsébet/Deák tér, ahova még régen nyaranta ki lehetett ülni sörözni a haverokkal, iskolatársakkal. Ha már sörözés, akkor hiányozni fog nagyon a régi törzshelyem a Fehér Gyűrű nevű kocsma is a Margit-híd pesti hídfőjénél. Bár újabban inkább a Pointer's pubokat látogattam.






És talán pont innen is erednek az árnyoldalai a Pesten élésnek. A szórakozóhelyek túlzott elszaporodása. Persze szüksége van az embernek néha kikapcsolódásra, de azért ennyi szórakozóhelyre/kocsmára véleményem szerint nincs szükség! Például ott van a mi utcánk: jelenleg az összes hasznosítható utcai üzletrészben vagy kocsma vagy étterem üzemel. És hát az még hagyján, hogy éjszaka és még hajnalban is egy "kis" zaj van, de hogy ne lehessen ablakot nyitni az utcán dohányzók miatt? És reggel mire lép ki az ember az utcára? Egy rakás cigarettacsikkbe! Kérdem én: miért nem lehet összesöpörni az utcát zárás után a kocsma tulajdonosának? Miért kell a szombati utcaseprést megvárni? Meg még egyéb dolgokkal is találkozik a korán kelő melós! Például azzal, hogy megint vizeldének nézték a kapualjunkat!

Vagy ott van az utcán parkolás kérdése. Az még hagyján, hogy vannak kedves emberek, akik összekarcolják a kocsidat kulccsal meg még nem tudom mivel, meg mondjuk kidobálják az ablakból a szemetet, tojást, dinnyehéjat, vagy letörik a visszapillantó tükrödet vagy a tetőcsomagtartódat. De az már nonszensz, hogy, ha nagy nehezen találsz parkolóhelyet és mondjuk ünnepnap miatt nem kell fizetned a parkolásért akkor is megbüntetnek! Mégpedig azért, mert szabálytalanul parkoltál: mert nem álltál a díszburkolat két vonala közé, holott erre semmilyen tábla nem figyelmeztet! 

Parkolóhelyet is nagyon nehéz találni az utóbbi években és kb. havonta egyszer van valamilyen rendezvény/filmforgatás, ami miatt kiürítik a környező utcákat, de az autót csak nem vihetik fel a lakásaikba az itt lakók? Akik között egyre kevesebb a magyar. Emlékszem régen alig lehetett idegen szót hallani az utcákon, most meg magyart nem. A mi lakásunkat is például egy külföldi vette meg. Na de ennyit a mérgelődésről, az nem vezet sehova. Inkább előre tekintek és az elköltözés pozitív oldalaira koncentrálok, hogy például nem azt kell figyelnem, hogy mikor lépek kutyagumiba (sajnos az utóbbi időben ez is visszatért, pedig egy időben már úgy tűnt mindenki felszedi a kis kedvence után). 

Bejárós ingázós leszek. Biztos fura lesz, bár mondjuk az egyetemre is ingáztam vonattal: úgy naponta 40-40 percet oda-vissza. Így az érzés mégiscsak ismerős lesz. Bárcsak újra egyetemista lehetnék: Mennyi mindent másképp csinálnék fiatal felnőttként! Biztos, akkor sok dolog nem így történt volna az életemben és lehet, hogy ez a blog sem létezne! De, akkor nem is írhatnék erről! Hmm!

2016. február 16., kedd

Hogyan nem lett lakásom...

Nem vagyok egy nagy tv néző! Kizárólag hétvégén, amíg reggelizem. Ekkor a Travel Chanel műsorán szoktam megnézni a House Hunters International-t. Olyan embereket mutatnak be, akik külföldre költöznek és ott próbálják megtalálni álmaik lakását. Három ingatlanból kell kiválasztaniuk a véglegest. És hogy miért írtam ezt le nektek? Nos azért, mert én is hasonló cipőben jártam.

Egyrészt, mert az év végi, év eleji szokatlanul pezsgő ingatlanpiac miatt kb. kettő-három lakásajánlatból kellett, kiválasztanom azt az egyet, amibe beköltözöm. Másrészt, mert kicsit úgy érzem, mintha külföldre költöznék. Azért, mert igen nagy a kontraszt a nyüzsgő belváros és a "nyugisabb" kertvárosi kerületek között. Íme a három jelölt lakás:

Az első Angyalföldön van a Béke-tér szomszédságában (44 m2). Nos ez az egyik hibája: egy kétszer-két sávos útra néz a lakás és a terasz is. Igaz ugyan, hogy a hetedik emeleten van és csukott ablakokkal nem hallatszik be semmi, de mint írtam korábban szeretném használni a teraszt. Viszont nincs szemben szomszéd, ami azért jó. Egy amerikai konyhás nagy nappali, egy nagy hálószoba, fürdő és külön wc található benne. A lakáshoz garázst is lehet bérelni vagy venni. Üvegtetős lépcsőház, panorámás lift és portaszolgálat is van. Beépített konyha, gardrób van a vételárban, mely alkuképes és egy hónapos kiköltözési időt tud vállalni az eladó. A lakást nagyon sterilnek éreztem, valahogy nem adta az "itt otthon tudnám érezni magam" érzést.

A második Zuglóban van, a Bosnyák tér környékén. Egy 2008-ban épült társasház ötödik emeletén van és 45 m2-es, mely egy felszerelt amerikai konyhás nappaliból, egy hálóból, fürdőszobából, meg egy előtérből áll. A terasz 11 m2, amely a belső udvarra néz és szerintem nagyobb, mint maga a hálószoba. Előbbi nagyon jó, utóbbi azért nem, mert az épület kialakítása miatt a háló, mintha tetőtéri lenne és csak egy bukóablak van rajta. A lakáshoz van garázshely, mely azonban kötelezően megvásárolandó. Ez  rossz pont, mert újabban inkább a bérlésen gondolkozom. A lakás egyébként otthonos, gyors kiköltözés megoldható, viszont alkudni az árából szinte nem lehet.

A harmadik Angyalföldön van ott, ahova középsuliba is jártam. 46 m2-es, 4-dik emeleti 2006-os építésű, nagy amerikai konyhás bárpultos nappali plusz hálós leosztásban. Ezen kívül fürdőszoba és előszoba is van, amelyből nyílnak a helységek. A terasz 10 m2-es kertre, illetve a Rákos patakra néző. A konyha pont akkora, amekkorát akartam. A fürdőszoba sarokkádas, igényes kivitelésű és nagy. Az első tulajdonos kérésére alakították ekkorára, nagyon jó ötlet volt. Az vételár alkuképes, melyben a beépített hűtővel is felszerelt konyha, egy nagy hálószobai gardrób és klíma is benne foglaltatik. Garázs bérelhető/vehető. Jelenleg a lakás üres, így szinte kulcsrakész. Igazi családias hangulatú a környék és maga a lakás is. 

Nos a döntésem a harmadik ingatlanra esett. Egy kis bökkenő azonban adódott közben anyagi fronton. Az előre kikalkulált költségvetés stimmelt, csak a havi cash-flow borult fel, egy-két váratlan kiadás miatt. Így egy átmeneti megoldásként két részletben történő vételár kifizetést tudtunk csak felajánlani. Közben sajnos mások is pályáztak. Akik kevesebbet kínáltak viszont egy összegben. És az eladó őket választotta. :-( Érthető, viszont lakásom az nem lett! Így jelenleg annyiban maradtunk, hogy elnapoljuk a lakásvásárlást. Jelenleg úgy néz ki, hogy vidékre költözöm a szüleimmel. Ezt nem kudarcnak fogom fel, hanem inkább jelentős tapasztalatszerzésnek. Addig is marad a House Hunters International. A sorozatom következő része pedig a költözködésről fog szólni.

2016. január 23., szombat

Három a magyar igazság... Házvásárlásnál is!

Mint, ahogy azt már korábban írtam, szüleimnek családi házat akarunk venni. Ennek viszonylag egyszerű okai vannak. Rövidesen mindketten nyugdíjasok lesznek, nyugalomban szeretnék egymással tölteni az idejüket. Ráadásul nekik is hiányzik a telkünk nyújtotta szabad levegő és nyugalom. A belvárosi bulinegyedet már ők sem tudják elviselni tovább. Lássuk, milyen kalandos úton sikerült nekik házat találni.

Először saját magunk próbáltunk találni. A legnagyobb álmuk Óbuda lett volna, ott, ahol a telek is volt. De sajnos nagyon-nagyon drága hasonlóan az észak-, nyugat-, és kelet-budapesti agglomerációhoz. Így maradt hát a déli rész. Miközben az is eldőlt, hogy új építésű házat szeretnének, így a Halásztelek, Szigetszentmiklós és Szigethalom új divizióira esett a választás. Több ingatlanossal (az ő felkészültségükről már ejtettem pár keresetlen szót) hozott össze a sors, akik inkább még meg sem épült, vagy félkész házakat mutattak nekünk. Mivel a költözés nem rettenesen sürgős így a  kb. februári max. áprilisi átadással nem is lett volna probléma. Viszont a gond az, hogy ezek a házak kicsinek épülnek, másrészt általában egy közös telekre egy másikkal, így kvázi ikerházak (még ha nincs is közös faluk). E mellett a szomszéd telkek és házak is nagyon közel vannak, ők pedig több teret igényelnek maguk körül. Épített garázst is szeretnének, amit mostanában nem is terveznek a házakhoz. Egy helyen még az is felmerült, hogy vegyenek egy üres telket és arra építtessenek (bár vasárnap volt, érdekes módon, az építész 10 percen belül ott termett). De ezt inkább elvetették. Végül arra jutottunk, hogy segítség kell!

Így jött a család ingatlanosa és egy-két nap elteltével, már mehettek is házakat nézni. Ráadásul egyre jobbakat!

Kezdtük egy Szigetszentmiklósi házzal, ahol ugyan garázs nem volt, de tartozott hozzá 4 szoba, nagy fürdő, külön WC, pince, teljes értékű padlás, nagy kert és beépített kandalló is. Ez utóbbi közben került rá a kívánságlistára. A bibi csak annyi volt, hogy a lakrészeken kívül mindent fel kell újítani, az udvaron el kell bontani a nyári konyhát, meg a rozoga fa tárolót és még egy teraszt is kell építeni! Mert az sincs! Az ára alacsony volt, sokáig azon gondolkodtak, hogy megveszik, de végül is arra jutottak, hogy inkább egy olyan ház kell, ahol nincs ennyi tennivaló.

Ez után következett egy új építésű családi ház Halásztelken. Szinte hozzá sem kell nyúlni, csak maximum egy falat kell kivenni két félszoba között, hogy egy nagyobb hálót kapjunk egy olyan nagy gardrób szekrénnyel, amibe egy iskolás csoport is simán beférne! :-) Hibátlan állapot, álomba illő kert (beépített locsoló rendszer, vakondháló). Akkor ezt megveszik, gondolták! Az ára 23,9 millió. Mennyit lehet alkudni? Semennyit! Hmmm! Mennyi lenne a kiköltözési idő? 3-4 hónap! Ezt le lehet-e egy kicsit rövidíteni? Nem! Jó, akkor még megfontoljuk, de azért tettünk egy ajánlatot 23 millióra! Egy nappal később jött a válasz, az eladó ingatlanosától (figyelem!!!): "Írjanak meg egy vételi szándéknyilatkozatot, tegyenek le 5 millió foglalót (ekkor az ingatlanos kiszáll, gondolom besokallt és oldjuk meg egymás közt a dolgot!), a kiköltözési idő marad 4 hónap és ez az ajánlat egy napig él! Cserébe elengedek az árból 150 ezer Forintot!" Köszi, de zsarolást nem kértünk! Továbbléptünk!

Ekkor következett egy még jobb story: új építésű családi ház Szigetszentmiklóson. Hibátlan állapot, rendezett kert. Hozzá sem kell nyúlni, még szó szerint festeni sem! Ára: 27,9 millió. Alkudni lehet? Igen, le is ment 27 millióra. Kiköltözési idő? 3 hónap maximum, de nagyon igyekeznek majd, mondták! 10 százalék foglaló, a banki hitel fennmaradó része a banknak, a többi birtokba vételkor. A felek egymás tenyerébe csaptak! Szerződés aláírása előtt egy nappal kicsit megváltoztak a feltételek: Szerződéskötés és a foglaló után egy héttel kéri az eladó a teljes összeget, mert mivel építési vállalkozó lévén, majd épít magának egy másik házat, amibe beköltözik és így a kiköltözési határidő egy kicsit megnyúlik, 8 hónapra! Köszi, de balekok sem vagyunk! Innen is továbbléptünk! Egy világ omlott össze szegény édesanyámban. És mindezt pont karácsonykor! De az ingatlanos hősük 20 perc alatt talált egy másik házat.

És ez lett az igazi! De nem szaladjunk ennyire előre! December 27-én mentünk ki megnézni a házat Szigethalom központjába. Nyeles telken, rejtve az utca zajától és a kiváncsi tekintetektől. Négy szoba, két fürdő, nagy amerikai konyhás nappali, mosókonyha, garázs és pince is van. Tökéletes! A kandallót még meg kell építeni, vagy venni, meg még egy pár apró átalakítás és kész!  Egy hónapon belüli kiköltözés, tehát január végén már átvehetjük. Február közepére-végére  költözhetnek, mire kész lesznek az átalakításokkal. Remek szülinapi ajándék lesz anyukámnak! :-) Az árából is engedtek, úgyhogy azonnal ajánlatot is tettünk, amit, egy telefonhívás után el is fogadtak (nem csoda, hiszen már másfél éve árulták). Január 4-én már a szerződés is alá volt írva. A tanulság: legyen egy jó ingatlanosod (az eladó szakembere is rettenetesen korrekt volt), aki nem rest végigtekerni a hirdetések 10. oldalára is, mert ott találta ezt a házat!

Igaz tehát a címben elkezdett magyar mondás: Összesen négy házat akartak megvenni, mire egyet sikerült!

2015. december 10., csütörtök

Álmodtam egy lakást magamban...

Legújabb sorozatomban otthonom megszületésének történetét szeretném bemutatni nektek a kezdetektől!

Ahogyan azt már a korábbi bejegyzéseimben írtam az elmúlt negyedévben ingatlanokkal "foglalkozom" a szabadidőmben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amikor nem dolgozom, ingatlanhírdetéseket bújok, időpontokat egyeztetek ingatlanosokkal, lakásokat és házakat látogatok. Az elején még izgalmas a dolog: beleshetsz vadidegen emberek életébe a lakásokun keresztül, de később már rájössz, hogy ez nem is jó, mert a megtekintett otthonok ráeszméltetnek több dologra is! Egyrészt, arra, hogy tökéletes lakást nem fogsz találni (hacsaknem csillió millió forintod van). Másodszor, annak ellenére, hogy azt mondják napjainkban kicsi a piac, rengeteg a megvásárolható ingatlan! Pillanatok alatt találsz másikat, ha netán az egyiket megvásárolják az orrod elől! Harmadszor szembesülsz azzal, hogy habár úgy gondolod, hogy tudod mit szeretnél, rájössz, hogy fogalmad sincs arról, hogy egészen pontosan mit is akarsz! Ez még súlyosbodhat azzal - ha mint az én esetemben is - be is kell rendezned új bútorokkal és elkezded nézni a bútoráruházak kínálatát is! Ha az alaprajzok és a helyszínen látottak alapján már tudod, hogy körülbelül milyen bútort szeretnél, akkor szembesülsz vele, hogy legalább 6 féle kialakításban, anyagban, mintával és színben találod meg csak egyetlen bútorboltban! És akkor még hol a többi! Egy olyan embernek mint nekem, aki először csinálja ezt életében (és valószínűleg az elöző életeimben sem lakberendező voltam), valamint nagyon-nagy szépérzéke nincs, ez egy igen nehéz feladat! Tudom most azt mondjátok, hogy akkor bízz meg egy lakberendezőt vagy hallgass mások véleményére. Ezt kéne tennem, de inkább saját magam akarom megoldani a feladatot, mivel utána én fogom nézni nap mint nap a kialakított összképet, másrészt így elmondhatom, hogy magam teremtettem meg a saját otthonomat! 

Mindezen bevezető után az első részben összefoglalnám, hogy milyen lenne az "álomotthonom", ahogy azt Eliza is tette már korábban, hozzá hasonlóan képekkel illusztrálva:

Elsőként is a helyszín: nagyon szeretnék Budapest belvárosában maradni, egész életemben itt éltem, bírom a nyüzsit, itt mindent megtalálok, amire csak szükségem van és mindent elérek 30-50 percen belül egész Budapesten, ami tök jó! Így hát az 5-6-7-ik, illetve a folyó másik oldalán a 2-3-ik kerület lenne az álom.

Nagyságát tekintve a nagy terekhez vagyok szokva plusz a magas belmagassághoz, így olyan 40-50 négyzetméter lenne az ideális. Szobaszám szerint a 1-1,5-2 szoba, tehát nappali meg háló. Emeletit szeretnék, viszont felfele mindegy melyik, lehet akár legfelső emelet is. Alaprajzilag a négyszögletes, téglalap alakú lakások a legmegfelelőbbek szerintem. A bejárati ajtón belépve az előtérbe vagy közlekedőbe jutunk, ahonnan jobbra helyezkedne el az esetleges külön wc/kamra, majd a konyha. Balra lenne a fürdőszoba, majd a háló. Az előtérből nyílna még a nappali egyenesen. A terasz vagy erkély pedig a nappaliból vagy a hálóból nyílna ki jó nagy ajtón keresztül. A belső ajtókkal kapcsolatban az a véleményem, hogy az én lakásomon viszonylag feleslegesek ezért szívem szerint csak a fürdőn lenne ajtó és az is toló lenne, hogy ne vegyen el felesleges teret. Ablakot a nappalin és hálón kívül a konyhán is el tudnék képzelni. 

Legyen előtere vagy közlekedője, mert hozzá vagyok szokva az előszobához. A nagysága nem lényeges, de azért legyen akkora, hogy egy előszobafalat el tudjak helyezni benne meg esetleg egy cipős szekrényt. 


Konyha az legyen, de abszolút mindegy, hogy leválasztott, vagy amerikai típusú és mindegy a mérete is, viszont természetesen legyen gépesített (sütő és indukció főzőlap, mosogatógép, elszívó, mikrosütő, alul fagyasztós hűtő) és nagyon fontos, hogy semmilyen gáz készüléket nem szeretnék! A bútor színét tekintve a fehér fele húz a szívem (eddig egy sötétzöld konyhabútort néztem) mondjuk itt-ott kék díszítéssel esetleg metro csempével. 

Fürdőben elég a zuhanykabin is, benn lehet az angol wc, engem nem zavar. Ide méhsejt alakú csempét és valamilyen sötétebb színt tervezek illetve fehér fürdőszobaszekrényt.


A hálószobával kapcsolatban annyi az elvárásom, hogy elférjen benn egy franciaágy (alján tárolóval az ágyneműnek és szigorúan szivacs matraccal) meg egy gardrób szekrény (ez legyen elhúzható ajtós tükörrel, belül variálható térrel esetleg belső világítással) vagy legyen külön kialakított gardrób szoba (láttam már ilyet Budapesten ekkora méretű lakásban). Bár ha csak a nappaliban lenne a gardrób szekrénynek hely, az se lenne tragédia. Mindkét helységbe sötét színű szalagparkettát képzelek el.  



A nappali esetében az egyik legfontosabb, hogy nagy és tágas legyen, nyilván. Egy kis dolgozó részt szeretnék benne kialakítani íróasztallal (fekete színben egyszerű kivitelben), meg könyvespolccal (üvegajtós, fehér vagy fekete színben) mondjuk egy térelválasztó elemmel elválasztva a többi résztől. A kanapémnak a mostani trendekkel ellentétben nem lesz széles ülőlapja, viszont ággyá alakítható lesz, a huzata könnyen tisztítható és olyan szürkés- ezüstös színű lesz.


Ezen kívül a nappaliban legyen egy kis étkező rész: asztallal pár székkel mondjuk az egyik falnál, vagy ha amerikai konyhás kialakítású a lakás, akkor elválasztó pulttal oldanám meg az étkező részt. A falak színén még nem gondolkodtam, valamilyen világos színt szeretnék. 


Erkélyt vagy teraszt szeretnék és a legtöbbször csak tárolóként szolgáló külső helységekkel szemben, én használnám is mindennap például reggelizni, kávézni :-) Ez utóbbi miatt jobb, ha nem utcai, hanem kerti kilátású. 


A garázs is fontos a házon belül, mert az utcán parkolóhely kereséstől már herótom van és jó lenne esetleg tároló is a házban. A lakáson belül nem igénylem sem a tárolót (például kamra) sem a légkondicionálót, sem a padlófűtést. Bár ismerem és eddigi életemben élveztem az előnyeit, kályhát vagy kandallót  mégsem szeretnék.

Röviden erről szólnak az álmok, hogy ez a valóságban, hogy valósítható meg, arról fognak szólni a következő posztok. 

2015. november 19., csütörtök

Home, sweet home

Az előző kellően depresszív hangulatú bejegyzés után nem bírom, hogy ne írjak egy álmodozósat. Mert azt nem vehetik el, hogy álmodozzunk, tervezgessünk. Egyszer még a másik blogomon ígértem egy lakberendezős cikket. Na ez nem az. Illetve nem egészen. Ugyanis azt szeretném megmutatni, hogy én milyennek képzelem álmaim lakását. Elhelyezkedését tekintve, hogy ez a lakás majd hol lesz, azt még nem tudom. Csak azt, hogy egyszer a nem is olyan távoli jövőben az enyém lesz.
Szóval hajrá, kaptok jó sok képet :)

Kezdjük talán az elején és haladjunk befelé. Szóval milyen típusú házban is szeretnék én élni? Szeretem a régi stílusú tégla építésű házakat, főleg ahol van manzárd rész. De főleg jó nagy ablaka legyen.


Ha tovább haladunk, akkor a bejárati ajtó a következő, majd az előszoba. Előbbi mindenképpen színes, utóbbi pedig pici. 



Egy nappali, ami egybe van nyitva a konyhával. A nappaliban puha kanapé, de olyan, amin a drága vendég aludni is tud, süppedős fotel, könyvespolc, és persze kandalló. A régi házakban van kémény, amit ha lehet használni, akkor egy picike kandalló nekem egy régi vágyam. És persze könyvespolc, meg eldugva egy sarokba egy picike íróasztal. A konyha pedig szintén kicsi, de mindennel felszerelt. Sütő, grill lap, kenyérpirító, főzőlap, mosogatógép, alsó fagyasztós hűtő. A kettőt meg elválaszthatja egy bárpult szerű asztal. Imádom a magas lábtartós székeket, és a magas asztal a főzéshez is kényelmes.




Aztán a fürdőszoba. Káddal természetesen, de lehessen zuhanyozni is. Alaposan kivilágított tükörrel, ami mögött sminkes szekrény van, kis szekrény a takarítószereknek, mosógép, és általában egybe szokott lenni a wc-vel a fürdőszoba. Ami nem baj, de azért valami üvegfallal elválasztanám. Beépített szekrény, amibe eldughatom a dolgaim.


Következő a hálószoba. Amit nem cifráznék túl. Nagy francia ágy és éjjeli szekrény. Az ágy végében meg egy ülőke. 


Végül minden nő álma a hálóból nyíló gardrób. Nem kell óriási, csak szét tudjam szelektálni a ruháim, minden elférjen, és a cipőimnek is legyen helye. Meg a táskáknak, ékszereknek, kendőknek. 



Utólag jutott eszembe, hogy amit mindenképpen szeretnék még, az egy picike erkély, ahova ki lehet ülni olvasni, kávézni, teázni, beszélgetni, vízipipázni. :)