Nekem bejött - Február

 

Több dolog is történt februárban, ami megmelengette a szívem, vagy megnevettetett, vagy egyszerűen csak elégedettséggel töltött el. 

Ilyen volt a legcukibb Valentin napi képeslap, amit eddig valaha kaptam, a jobb alsó a képen. Az osztályból az egyik kislány rajzolta nekem ajándékba. Egyéként is nagyon megható és pozitív az a szeretet és ragaszkodás, amit sugároznak felém, még a legszófogadatlanabb, legrosszcsontabb gyerekek is.

Aztán a nevetős volt, hogy a kisasszony annyira megnőtt, hogy be tudjon mászni az irodába a babakarámon keresztül. Nyilván az első gondolat a fotózás volt, rögtön a röhögés után. Meg egy kis nosztalgiával gondoltam vissza, hogy két éve amikor felállni tanult még ágaskodva is alig érte el a tetejét.

Még volt egy nagyis hétvége is, amikor Christiannal kettesben lehettünk. Havonta egyszer, vagy nagyjából három hetente felváltva a nagyszülőknél tölt egy hétvégét. Ez ilyen mindenkinek jó verzió. Régen ilyenkor moziba mentünk, vagy más programra, most csak itthon vagyunk. 

Amiről ugyan nincs kép, de nagyon pozitív élmény volt, egy hét alatt kétszer is láttam őz/szarvas (olyan négylábú barna erdőlakó, akiket állandóan összekeverek) családot. Kocsival voltam, különben megpróbáltam volna fotózni Úgy látszik előcsalta őket a jó idő, mert első ízben legalább 20-an voltak, másodszor is több, mint 10-en. 

Végül a jó idő, meg, hogy jövő héten átjönnek a legjobb barátnőmék gyerekestül arra sarkallt, hogy összerakjuk a kisasszonynak a házi játszóteret. Természetesen rögtön fel is avatta. 

Szintén kép nélküli pozitívum, és sokat is gondolkoztam rajta, hogy felvállaljam-e a blogon hivatalosan is, de mégis megteszem. Szóval az a helyzet, hogy asztmás vagyok, ami lehet, hogy nem látszik rajtam, meg nem is szoktam reklámozni, de ez van. Ezen apropóból, mint 60 év alatti krónikus beteg én is megkaptam az első részoltást az Astrából. Sokan kérdeznék, hogy miért, és a válasz a legegyszerűbb ami létezik. Szeretnék leülni meginni egy kávét, sört a legjobb barátaimmal, szeretnék moziba menni, szeretnék színházba menni, szeretném ha Christiannal nem kéne harmadszor is elhalasztani egy szülinapi weekend-et, szeretném ha be tudnék ülni valahova ebédelni, vagy meginni egy kávét valahol. Szerettem volna, ha nem kell odafagynom az utcához amíg vártam az üzemorvosra, hanem be tudok ülni valahova. Szükségem lenne rá, hogy el tudjak menni a könyvtárba, ugyanis nincs meg minden online és nem minden tartalom kölcsönözhető. Szeretném, ha nem csak egyetlen nap lenne nyitva a tanulmányi osztály, nyilván olyankor, amikor képtelenség elmennem az online óra és a munka mellett. Röviden: kérem vissza 2019-et. Persze a házat, kertet, munkahelyet nem cserélném a régire. Nem gondoltam, hogy így kiöntöm a lelkem a billentyűzetre, de ha már megtörtént, akkor ez van. 

Sokkal több említésre méltó nem történt. Egy hetet itthon dekkolt a felnőtt részleg gyomorrontás miatt. Utána egy hetet a kisasszony valószínűleg megfázás miatt. Ezzel el is telt a február. Kimaradt a bio bejegyzés, de pont akkor lett volna aktuális, amikor az ágyról se nagyon bírtam felkelni. Ígérem bepótolom.

Nekem bejött - Január

 

Szóval az úgy volt, hogy volt két viszonylag komolyabb vizsgám, meg egy amit igazából nem volt fontos idén megcsinálnom. Mint kiderült, a nem fontos vizsgám volt a legnehezebb, és talán érzésre azt vette a legkomolyabban a tanár. Nos a szigorlatom, és a pedagógiás dupla vizsgám is ötös lett (a két komoly), a harmadik nem sikerült túl fényesen (a nem fontos). Így azt kénytelen leszek újra felvenni. 

A másik határozottan pozitív esemény a hónapban, hogy elkezdtem napközis tanárként dolgozni. Januárban ugyan csak egyetlen hetet voltam, de nagyon élveztem. Kaptam tanári kezdő csomagot is. A kezdő képet pedig az első napomon fotóztam. Kicsit fárasztó, mindenképpen szokni kell, de egyelőre nagy élmény megtapasztalni milyen is tanárként egy suli. Hiába volt a január egy hosszabb hónap, mégse történt több említésre méltó dolog. 

Rohanó idő

Leragadtam a címadásnál, de valahogy nem sikerült megfelelőt találni. Három bejegyzést is akartam decemberben megosztani veletek, de nem jött össze. Nem azért, mert ne lett volna miről írnom. Inkább nem akartam túl sablonos sem lenni, és az is csalás lenne, ha csak a pozitívumokkal foglalkoznék. Igaz, a “Nekem bejött” sorozatnak elvileg ez lenne a lényege. És a rohanások között csak sikerül észrevenni a pozitív pillanatokat. Mégsem éreztem azt, hogy ezek megosztásra elegek/méltók lennének. Elrohant a hónap a karácsonyi készülődéssel, a bölcsis kötelezettségekkel, a közösségi vállalásommal. Ja! Vizsgáztam is. 

De akkor kicsit részletesebben, először a bölcsibe kellett Mikulás csomagokat alkotni a szülői munkaközösség nevében a kisgyereknevelőknek. Aztán ugyanez karácsony előtt még egyszer az ajándékokkal. Vállaltam jótékony sütést két családnak, akik nem engedhettek meg maguknak karácsonyi süteményt. Kaptak ugyanakkor a közösségtől tejet, lisztet, cukrot. Jó volt kicsit ezzel foglalkozni. Aztán sütöttem magunknak, és beszereztem az ajándékokat. Nem sok, cserébe szívből jött. A kisasszony mondjuk egy egész játékkonyhát kapott. Utána jött a vizsgám közvetlenül karácsony előtt. Még aznap utána megfőztem az ebédet szentestére, a fát csak 24-én volt időnk díszíteni, és ajándékot csomagolni is. Nem mondhatnám, hogy túl ünnepiesre sikerült volna a nap, de élveztem, hogy hármasban vagyunk. A többi ünnepnapon úgyis nagyszülőknél jártunk egy kört. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ők lettek volna a legjobban megsértődve, ha a védelmükben ki kell hagyják az unokás karácsonyt. Egyiknek se jutott eszébe, hogy esetleg ne menjünk. Na meg ha megyünk a másikhoz, akkor az egyikhez is muszáj. Minden héten egyszer biztos, hogy találkozunk, mert mindenkinek van egy unokás napja, akkor miért pont a karácsonyt hagyjuk ki?) Két ünnep között szintén nem volt nap, hogy valahova ne kellett volna mennem. Egyszerűen örültem ha leülhetek és szó szerint kikapcsolok. Magamat és az elektronikát is. Ennyi lett volna, ha megírom a “Nekem bejött - December” bejegyzést. 

Évértékelőt akartam is írni, meg nem is. Nem volt könnyű szerintem senkinek 2020, de én mindenképpen találok benne pozitívumot. Hiszen januárban költöztünk az új házba, és szépen lassan csak sikerült berendezkedni, a kert is kezdi a végleges formáját megkapni. Idénre is maradt elég munka, mire azt tudom mondani, hogy kész, de remélem jövő karácsonyra tip-top lesz. Nagyon sokszor kellett magamban letisztázni, hogy nem azért nem tudunk sehova menni, mert kiköltöztünk a városból, hanem, mert nem lehet menni. Amikor meg lehetett az maga volt a felüdülés. Elmaradt a szokásos tavaszi pihenésünk, és alaposan megéreztük a hiányát. Mire elmentünk nyaralni mindketten fáradtak és idegesek voltunk, de feltöltött az a 12 nap, amit Gárdonyban és környékén töltöttünk. Aztán elindult a bölcsi és az egyetem, örültem, hogy be tudok járni. Volt pár óra, ami igazán érdekes témát, megközelítést alkalmazott. Aztán elutaztunk kettesben, de innen már követhettétek a blogon az évet. Évközben azt hittem sose lesz vége, mégis olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogunk.

Az utolsó, amit még 2020-ban akartam veletek megosztani az egy kisebb összehasonlítás 2010 és 2020 között. Ehhez is készültem pár képpel... Tegnap itt döbbentem rá, hogy a képeket elfelejtettem, ezért ma folytatom, már a képekkel felszerelkezve. Szóval 2010-hez képest az idei egyetlen “beöltözős buli” a nyaraláson volt egy játékmúzeumban, ahol a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian koronában pompázzunk. Elég nagy változás, azon a retrópartin akkor még nem gondoltam, hogy 10 év múlva fogok itt tartani. Pesszimista pillanataimban azt hittem soha nem lesz családom, optimista pillanataimban pedig azt, hogy sokkal korábban eljutok ide. A kettő között van a realitás. De haladjunk tovább. A 2010-e szülinapi képemhez képest az idei februári csak a szemüvegben különbözik, meg abban, hogy megtanultam normálisan a kamerába mosolyogni. Még a frizurám is majdnem ugyanolyan. Szerencsére nőtt azóta kicsit a hajam. 2010 szeptember elsején volt a látáskorrekciós műtétem, előtte felváltva hordtam szemüveget és kontaktlencsét. Mondjuk úgy, hogy amit ígértek garanciában, azt bírta a szemem, nem kellene állandóan a szemüveg, de eljutottam oda, hogy fáj nélküle a fejem. (Néha vele is.) Nem romlott annyira vissza, éppen csak picit rosszabb a tökéletesnél. És akkor az utolsó kép. Azt is mondhatnám, hogy a 10 évvel ezelőtti énem az egri vár bástyájáról ábrándozva nézett le, és egy pillanatra mintha magát látta volna 10 évvel később a várkapuban csókolózni a férjével.

Nem ígérem, hogy nem fognak elmaradni bejegyzések, és betartom, hogy minden hónapban szépen posztolok nektek valamit, de majd igyekszem. Szeretnék kijutni a Pázmányra, ha jobb idő lenne, egy emlékposzt és emléktúra erejéig. És évindításnak talán majd azt is leírom, eddig mennyit haladtam a bio háztartássá alakulás útján, és az idei évnek mi a célja ebből a szempontból. 

Mindenkinek Boldog és Zűrmentes 2021-et kívánok!

Nekem bejött - November

Az a helyzet, hogy novemberben nem sok dolog történt. Létszámellenőrzést tartottunk a karácsonyi plüss barátok között. Szépen lassan az Advent idején előkerül majd egy-egy. 

Aztán a kültéri dekoráció is felkerült a beltéri után. Ilyen szépek lettünk. A teraszt téliesítettük, így most a kert elölről szebb. Nem tudom ezen a képen mennyire látszik, de a parkoló is kész. Nem végleges, mert tavasszal szeretnénk a járdát szebbre csinálni, helyesebben mondva murva helyett térkövesre. De már így is mérföldekkel jobb lett, mint volt.

 

Így néz ki a parkoló vége. Végre megvan a tujasor is, majd az lesz a feladata, hogy elrejtse a hátsókertet az utca felől. Az üres kockába még egy virág kerül majd a kényelmesebb közlekedés jegyében. Így lassan mindennel elkészültünk, amit idénre terveztünk. 

Szóval a november ilyen apróságokkal, a teendők befejezésével telt. A kisasszony átesett egy kicsit komolyabb megfázáson, így kimaradt a bölcsiből is három hetet. Egy szolid vacsorával megtartottuk a hálaadást is, összeszedtük mit is kaptunk ettől az évtől, ami pozitív változás volt. 

A december már a karácsonyra való készülődésről, a Mikulásról és az új évre készülésről fog szólni.

Nekem bejött - Október

Mindenképpen meg akartam várni egy hónap végi eseményt a beszámolóhoz, mert biztos voltam benne, hogy élmény lesz, mégpedig jó élmény.

De akkor sorban. Ami októberben történt, és úgy érzem érdemes arra, hogy bekerüljön ebbe a listába. 

Először is a bölcsi. A kezdeti betegség miatti kimaradások és nehézségek után októberben szinte teljes volt a siker bölcsőde tekintetében. A kisasszony úgy látom megszokta a dolgot, szívesen megy és barátai is vannak. Teljes a boldogság.

A másik nagyon pozitív dolog igazából az egyetemhez kötődik, igaz fotóm nincs róla. Október elején két hétvégén várostörténeti sétákon vettem részt Budapesten. Csuda egy élmény volt, ugyan fárasztó, mert kb 6 órákat sétálgattunk. Volt, amin változtatnék, de sok szép és érdekes helyen jártunk, így összességében pozitívnak érzem.

Természetesen nem maradhat ki a listából a kiruccanásunk sem. Elutaztunk a hosszú hétvégére Eger mellé. Jártunk Kisnánán, Szilvásváradon, Noszvajon, Egerben, Mezőkövesden. Az utolsó nap kivételével csodálatos időnk volt, végre tudtunk beszélgetni, pihenni, nem csak a mindennapi robotban zuhantunk egymás mellé. Láttunk szép helyeket, másztunk helyet, jókat ettünk, koccintottunk a Szépasszonyvölgyben. Élveztük a jó időt, este pihentünk a kandalló előtt. Egy szóval csodálatos feltöltődés volt.  

A végére hagytam azt, ami miatt halasztottam az egész bejegyzést. A lakóparkban ahol lakunk szerveztek október 31-re egy halloween-i ‘Csokit vagy csalunk’ programot. Már tavaly óta várom, hogy részt vehessek rajta, de sajna akkor még nem laktunk itt. Most már igen, és tényleg fantasztikus élmény volt. Előtte szülinapoztunk, úgyhogy csokival bővel el voltunk látva. A lényeg az volt, hogy a járvány miatt nem csöngetnek, hanem aki akar csokit osztani, az a kapuban tegye, és nem egy tömörülésben haladtunk. Mondjuk ennek volt hátránya, mert a kisasszony lényegesen lassabban haladt, mint a nagyok, ezáltal nem mindenhol jutott csoki. Ahogy láttam eleinte elég megszeppent volt, de amikor feloldódott már nagyon élvezte. Ilyenkor sajnálom, hogy már nem vagyok gyerek. De gyerekes lelkesedéssel viszem őt is minden ilyen programra, mert mindketten jól érezzük magunkat. Christian vállalta a csokiosztó szerepet, így mi nyugodtan sétálhattunk. Sajna a képek nem lettek túl jók, de azért igyekeztem találni egyet.

Nekem bejött - November

Egy hét kimaradt a bejegyzésekből, mert vizsgáztam és enni sem volt időm. Kicsit összefoglalom azért az elmúlt hónapot. Rögtön az első héten gyerekorvost váltottunk. az én régi dokim lett Kispocak új dokija. Azért került be ez a momentum a pozitív naplóba, mert végre valaki komolyan vett és alapos, figyelmes, kedves volt. Ezek is szempontok. Azóta már többször voltunk nála, szegény Kispocak tűpárna lesz a következő fél évben. Igen minden oltást beadatunk, a nem kötelezőket is.

Aztán a novemberi nyár is a kedvencek közé tartozik. Bár csak a hónap feléig tartott, utána meg olyan hirtelen jött a hideg, hogy megfáztam, de én azért szerettem. Mindegy milyen idő van, csak a nap süssön.

Autó. Volt a hónapban olyan, amikor nem akartam hallani ezt a szót. De végül az egyik problémát sikerült megoldani. Azóta úgy várom a januárt, mint a kisgyerekek a Mikulást. Akkor érkezik meg az új családi egyterű. Hihetetlen, de azt jobban várom, mint a karácsonyt. Bár parkolni még nem tudom hogy fogok vele.

Lézerharcolni is voltunk megint. Mert tavaly már karácsony előtt Christian elhívott a csapatépítőjükre. Náluk úgy látszik a karácsonyi lézerharc hagyomány lesz. Így vezetik le az egész éves feszültséget. És erre az alkalomra lehet külsőst is hívni. 

Vettem lapokat a naptáramba is (alias filofax). Majd két ünnep között felfrissítem a következő félévre. És keresek bele olyan tervezőt, amivel tudok időbeosztást csinálni, hogy ne csússzanak ennyire össze a dolgok, mint most.

Heti pozitívumok 40. hét

Miközben Kispocak itt alszik a hasamon úgy érzem meg kell örökítenem a hétből néhány pillanatot.
Bár kezdtem teljesen kiborulni az alváshiánytól a hét közepén, mostanra kicsit jobb lett a helyzet. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy Kispocak kezd átállni a nappal többször eszek, cserébe éjjel többet alszom periódusra. Ez nekünk jó, kevesebbet kell felkelni éjszaka. Emiatt kezdem megérezni mennyit ér egy-két órával több alvás.
Ami még feldobta a hetet az nem is tőlünk függő dolog. Egész egyszerűen hétvégére gyönyörű lett az idő, amit kihasználva pénteken és szombaton is sétáltunk egy hatalmasat. Csodálatos volt a Dunapart még félig zölden, de már hulló levelekkel. És hármasban beszélgetve töltöttük a délutánt kis boldog családként. Kezd kialakulni a hétköznapokra is egy rutin, nem csak fáradtan sodródunk az árral.

Heti pozitívumaink 15. hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait.

Eliza:

Még mindig tavasz, és még mindig virág. El tudjátok képzelni milyen jó munka után a várban sétálni a virágos fák és a napsütés társaságában?

Mindenképpen meg kellett örökítenem. :)

Christian

Nálunk az Intézetben belül található udvaron lehet hasonlókban gyönyörködni. A kollégák öt percenként járnak az orgonabokrokhoz. Az orgona és a frissen vágott fű illata miatt olyan, mintha egy tavaszi réten heverésznénk. De vizuálisan is gyönyörű, íme:

Természetesen fotókat nem készíthettem, de úgy adódott, hogy csütörtökön körben kellett járnom az egész Intézetet a tűzoltó berendezések ellenőrzése miatt. Ti ismeritek a munkahelyeteket? Sok szupi helyet fedeztem fel! És az ott dolgozók is szeretettel fogadtak, nem úgy, mint két éve! Úgy tűnik ennyi idő kellett nekik, hogy elfogadjanak!

Egyéb:

Mint láttátok kissé átalakult a blog, a régiek helyett új témákat hoztunk létre. Emiatt nem is volt a héten tőlem (Eliza) bejegyzés. Lehet a jövőben kicsit random alkalmakkal lesz bejegyzés, ugyanis a blog helyett inkább egymással töltjük az időnket Christiannal. 

Heti pozitívumaink 14. hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait. 

Christian:

Fagylaltozás

A hét eleji jó idő és meleg hatására megjött az ihletem. Az idei első fagyizásomhoz a szerencsés hölgy, az édesanyám volt, akit Taksonyban hívtam meg egy pár gombócra. Erről most ugyan kép nem készült, de higgyétek el gusztusos volt. Mivel éppen áramszünet után volt a fagyizó, így egy kicsit lágy eper és erdei gyümölcs kombináció lett elfogyasztva. Akkor még nagyon úgy nézett ki jó heten lesz!

Védőoltás

Aztán hirtelen minden elromlott és kimondottan pocsékak lettek a munkanapok. Rengeteg új problémával, érzelmi mélyrepüléssel, meg szar munkafeladatokkal! De, mivel ez egy pozitív összefoglaló, inkább nem panaszkodom! Mindenképpen sikernek kell elkönyvelnem, hogy nem kis harcok árán sikerült beadatnom magamnak a kullancsok által okozott agyhártya gyulladás elleni védőoltást. Ennek a kis szúnyogcsípésnek az elintézése felborította a hét második felének összes délutáni programját. Ráadásul másnap iszonyatos karfájásra ébredtem, amivel igencsak fájdalmasra sikerült az utolsó munkanapom.

Eliza:

Görkorcsolya

Mint a heti bejegyzésben már említettem voltam görkorcsolyázni. Nos be kell vallanom 10 éve nem volt a lábamon görkori, ami okozott némi nehézséget. Miután megvettem még márciusban fel is próbáltam. Akkor még nem volt hozzá térd, könyök, meg csuklóvédő és emiatt a kerekeken sem éreztem magam biztonságban. Kellett az élmény után 1 hónap, hogy megint meg merjem próbálni. Meg közben beszereztem a hiányzó felszerelést is. A jó idő engem is megihletett, így az óbudai Görzenálban kötöttem ki kedd délután. Képet csak azért nem kaptok, mert féltem, hogy összetöröm a telefonom. Ha nem kell lejtőn lefelé közlekednem, akkor egész jól megy a dolog. Persze még gyakorlásra szorulok, ezért is határoztam el, hogy minden héten egy délutánt ott töltök legalább most áprilisban. 

Védőoltás

Én is elmentem beoltani magam, csak nem jártam sikerrel. A patikában mindhárom részoltást el akarták adni nekem egyszerre, szerencsére a doki csak egy receptet adott.Ő jobban tudja. Mivel már legalább 20 éve kaptam meg az első kullancs elleni oltást, és rendesen 3 évente megkaptam az emlékeztető oltásokat, kivéve az utolsót, így védett vagyok. Idén lenne időszerű beadatni az újabb emlékeztetőt, meg is vettem, csak drága dokinénim biztos ami tuti előbb megvizsgált. Naná, hogy vírusos torokgyulladásom volt, és még véletlenül sem az előző napi hideg sörtől fájt a torkom. Menjek vissza két hét múlva. Mivel csütörtökre elment a hangom, és apu szülinapjára koccintottunk meghívtak az ismerőseik egy pici pálinkára. Hát egy élmény volt. Úgy marta a fájós torkom, mintha sósavat ittam volna. De azóta nem fáj. :)

Közös:

Kirándulás
Igen megint voltunk Christiannal túrázni, a borzasztó hideg ellenére is. Bár egy kesztyű elkelt volna. Ez alkalommal a szüleim társaságában róttuk a Pilis nem kicsit sáros útjait. A kezem ugyan elfagyott, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam.

A szombati kirándulás helyrebillentette a hetemet. Tulajdonképpen a hét végére minden megszépült és pár komoly dolog tisztázva lett, melyek már annyira zavartak, hogy aludni sem tudtam tőlük. A sok negatívumtól megszabadulva élveztem a hegyi levegőt, néha szó szerint a felhők fölött és között sétálva. Úgy tűnik, hogy az áprilisunk ilyen túrázós lesz, de egyáltalán nem bánom, sőt! 

Egyéb:

A visszatérésemről szóló részben említettem, hogy változtatnék a blog témáján, már az én részemet érintően. Ezt eddig még nem sikerült megvalósítani, de Christiannal egyeztetve a hónap folyamán valószínűleg le fog zajlani ez a folyamat szépen lassan.

Heti pozitívumaink 13.hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait.

Christian:

 Húsvét

A hét eleji ünnep mondhatom úgy telt, ahogy már nagyon régen nem! Szűk családi körben, veszekedés mentesen, finom kajákkal és sütikkel, enyhe alkoholizálással, közös locsolással édesapámmal. (Sajnos nem mindenkihez sikerült eljutnom locsolni, de sebaj!) Ez volt az első vidéki húsvétom és minden tekintetben jobb volt, mint a tavalyi. És még a munkahét is rövidebb lett.

Apró elbeszélések

Ezen a rövidke héten egy rövidke kis könyv került a kezeim közé. A 70-es évekből származó kötet két fő részből áll: az elsőben a múltban, míg a másodikban a jövőben játszódó apró történetek találhatók. Főleg utóbbiak tetszettek, mintha csak megnéztem volna egy sci-fi sorozatrészt. A fiatal, mindössze 16 éves, szerzőnek igen színes fantáziája volt abban az időben.

Eliza:

Húsvét:

Hét elejei nyuszitojások. A hiába eszem szaporodik a csokicsirke. Nem értem. Ha már Húsvét, akkor mindenképpen meg kell említenem az elmúlt évek legfinomabb sonkáját. Még én is megettem, mert egy darabka zsír se volt rajta sehol.

Kaptam szép képet Christiantól a szerdai bejegyzésre reflektálva.

Közös:
Voltunk túrázni is a hétvégén.

Jó kis csapat jött össze. Volt süti, tollas, frizbi, pöttyös labda. Végül két irányban folytattuk a túrát a bátrabbak a hosszabb útvonalat választották, akik meg előtte nap még buliztak egyet rövidítettek. Az eredmény egy megharapott ujj, egy tüske a tenyeremben, meg kiadós izomláz. És egy olyan élmény, amit mindenképpen meg kell ismételni.

Igen a kirándulás nagyon is kellemes volt, abszolút nem bántam meg a hosszabb utat, illetve, hogy kihagytam a futóversenyt! Nálam egy kicsit fájó bal boka, illetve egy iszonyatos fejfájás lett a nap végére. Köszönöm a meghívást. Az ismétlésben én is benne vagyok ;)



Egyebek a hétről:

Visszarendeződés: amint láttátok visszaálltunk a régi posztolási rendre, kedden Christian, csütörtökön Eliza írását olvashattátok. Hétvégén pedig a közös összefoglalót tesszük közre.

Havi Könyv Klub írás: Szerdán megjelent a társblogon Christian tollából e havi olvasási élménye Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényéről.

Heti kedvencek 12.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Olvasás

Részben mivel mostanában rengeteg a holt időm van a munkahelyemen (Internetem nincs odabenn és jelenleg otthon sincs), részben meg szeretném a Könyv Klub blogját is továbbvinni (bár Elizával nem beszéltünk meg semmit ez ügyben, de gondolom nem bánja), így nekikezdtem újra az olvasásnak. Bővebben, majd persze ott olvashattok arról a hónap végén, hogy mit olvastam márciusban, de azt azért elmondom, hogy sikerült egy olyan művet választanom, amit egyszerűen nem tudok letenni!

Húsvéti futás

Igen Steiner Imréék húsvétra is szerveztek egy kis közös testmozgást, ahova annak rendje és módján el is mentem. Egy kicsit esőre állt, mégis kellemes volt az idő a Városligetben. Bár  most egy kicsit mintha kevesen jöttek volna most el, lehet a húsvéti hosszú hétvége miatt. De az elmondható, hogy fejlődik a kis kezdeményezés, már közös bemelegítést is tartottak, a szponzor is megmaradt, illetve a szokásos saláta mellé már öntetet is kaptunk. És talán most sikerült legjobban a térképre (és a járdára) rajzolás az eddigiek közül :-) 

Egyebek még a hétről:

Költözködés: ugyan nem annyira örömteli dolog de, ez is megtörtént a héten. Részletesebben erről majd a jövő szerdai posztban fogok írni nektek.

Visszatérés: az én igen kedves szerzőtársam visszatér a blogunkra! Erről már itt olvashattok! Végtelenül örülök neki, mikor azt írta, hogy szeretne a blogra írni a héten valamikor. Az igazság az, hogy már egy ideje idehaza volt, csak szünetet tartott. De mindegy, az a lényeg, hogy most újra itt van nekünk! És ha már jött, akkor ki is használtam az alkalmat arra, hogy megkérjem, hogy varázsolja széppé és tavasziasabbá egy kicsit a blog kinézetét és lám nem okozott csalódást! Köszönöm Eliza! Isten hozott ITTHON! 

Heti kedvencek 11.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Forrás: Imdb

Mozizás otthon

A héten nem volt mozilátogatás, kedvem/időm sem volt kimozdulni, meg sem beszéltünk semmit és a kínálatban sincs olyan film, amit megnéznék. Helyette a Warrior - A végső menet című művet választottam a backlog listámról (még jó pár film van rajta) egy kis ágyban heverős kikapcsolódásra hét közben. Fantasztikusan sikerült ez a kevert küzdősportról szóló film és jelenleg ez lett a kedvenc bunyós filmem a Fighter helyett! Itt is a családi szàl fogott meg a legjobban meg a feszültség, ami fenn van tartva a film végéig. Bár itt nincs túl sok szövege, de úgy tűnik Tom Hardy kezd a kedvenc férfi színészeim között lenni. Már az Eredetben, a Sötét lovagban, de főleg a 44.gyermekben csíptem az alakítását. 

Autósétáltatós nemzeti ünnep

Március 15-én inkább hanyagoltam az otthoni pakolást és elvittem az autót egy kis kirándulásra a Szentendrei-sziget és környékére. Kellett egy kis kikapcsolódás és ezt még az esős időjárás sem tudta elrontani, a szép táj látványa pedig mindenért kárpótolt. Mint szokásosan most is finom volt a lángos és a desszert, amit elfogyasztottunk.




 Egyebek még a hétről:
Hivatali ügyintézések: Mint a múlt héten is írtam el akartam intézni a csonka héten pár hivatalos ügyet. És azt kell mondanom, hogy soha ilyen gördülékenyen nem sikerült még. Kivétel nélkül minden helyen első voltam és nem is tartott sokáig a papírok kitöltése és átvétele. Le a kalappal az ügyintézők előtt! Remélem én is hasonlóan dolgoztam anno.

Előre tervezés: Ezek mellett a héten még maradt annyi időm a munkahelyemen, hogy egy kicsit az Interneten utána nézzek egy-két futóversenynek a tavaszra és a nyárra. Így reményeim szerint egy kicsit előre tudom tervezni az elfoglaltságaimat. Ezekről még a későbbiekben tervezek írni nektek.

Heti kedvencek 10.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Visszatértem

Csütörtökön megvolt az első napom a régi munkahelyemen. Még a régi leadott köpenyemet is odakészítették nekem az én kis régi íróasztalomra. Ami helyett úgy tűnik kapok újabbat, meg nagyobbat! Meg több fizetést is! A visszaszerződést is sikerült egy telefonhívással elintézni! Kedvesen fogadtak és vártak vissza, még az igazgató is személyesen köszöntött. És ki kell mondanom, hogy ez jól esett, meg nekem is jót tett, hogy végre már valami megint megoldódott!

Az én kis árnyékom


Pénteken meglett ez is! Mármint az autóm átvétele! A véletlenszerű rendszáma pedig üzent nekem! A benne lévő számok (599) jelentésén keresztül: Az 5-ös azt jelzi, hogy valami megváltozik az életemben, vagy érlelődik a változás, mely előnyömre válik! A 9-es pedig, hogy az éltemben lezárult egy nagy szakasz. Mintha csak tudna valamit! De ez még nem minden: a két szám együttes kombinációja pedig azt kéri tőlem, hogy engedjem el a múltat, annak tudatában, hogy az eddig fontos szerepet játszott az életemben. Az új itt áll az ajtóm előtt és arra vár, hogy beengedjem! Még egy apróság, hogy a nemzetközi vonalkód rendszerben Magyarország száma az 599-es! Ennyit a számmisztikáról!

Egyebek még a hétről:

Mások is munkában: Ezen a héten nem csak nekem lett munkám, hanem édesapámnak és egy barátomnak is ajánlottak munkát! Úgyhogy most el kellene játszani a "kecske is jóllakik és a káposzta is elmarad" játékot valahogy.

Jövő heti programok: Nagyon jó programokat sikerült szerveznem magamnak a kövi hétre, e mellett egy-pár hivatali ügyet is el szeretnék intézni. Remélem szép idő lesz ezen a csonka héten!

Heti kedvencek 9.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Óbuda-kör futás

Ezúttal egy kicsit hosszabbra lett tervezve a táv, mint a január eleji fonódó futáson. Mivel a szervező Donka Attila óbudai, így jött neki az ötlet, hogy körbefutja a határait. Egyéb elfoglaltságaim miatt, nem tudtam végig velük tartani csak az első szakaszon kísértem őket. Ez tulajdonképpen végig a Római-parton vezetett a Kolozsy-tértől Békásmegyerig. Nagyon jól esett a testmozgás, főleg, hogy kisütött a nap is közben és a Dunapart látványa feledhetetlen. Hazafele pedig köszönet  Beátáéknak, amiért elhoztak kocsival és megerősítettek egy-két elképzelésemben.

Családi szülinap

Édesanyámnak volt a 62-ik születésnapja vasárnap. Ezért volt egy kis ünneplés, közös vacsorázás, meg tulajdonképpen egy nem hivatalos házavató egy-két családi baráttal! Mivel kimondhatjuk, hogy az év eleji vásárlást követően 99%-ban sikerült már olyanra alakítani, mint amilyet szeretnének. Tőlem idén  (most kivételesen nem kapta meg, hogy, ha egy nappal később születik, akkor csak négyévente lenne oka ünnepelni) azt kapta ajándékba, hogy megteremtettem az új virágoskertet a ház körül: tereprendezés, gyomlálás, ültetés, kapálás volt ott minden! De, hogy újra kertészkedhettem az nekem is jót tett! Így mindannyian örültünk valaminek!

Egyebek még a hétről:

A heti utolsó: A hétfői volt az utolsó nap a melóhelyen. Jó kellemesen telt, bárcsak minden nap ilyen lett volna!

A heti első: Kedden érkezett és én szerda délután láttam meg először, mondhatom szerelem első látásra. Kár, hogy jövő péntekig kell várnom még az autóm átvételére. :-( De türelmem az van!

Our weekly favourits, week 7-8

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva (ez jelenleg szünetel), innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Week 7.

Valentin napi futás

Igen tudom, hogy ez vasárnap volt, de ha az előző hétbe már nem fért bele, akkor meg csak ide kell, hogy tartozzon! Minden évben egyre nehezebben tűröm a felhajtást, de idén más lett ez a nap! Reggel kezdetnek indítottam egy kis közösségi futással. Megint köszönet Steiner Imrének a szervezésért. Már szponzort is találtak, így mi is kaptunk egy kis teát, meg salátát a futás végeztével (a szemfülesek kiszúrhatják, amit én csak napokkal később: miszerint szív alakú a sárgarépa benne), meg volt szívecskés rajtszám is, amit azért tiltakozásul nem tettem ki! Jöhet a húsvéti nyuszis futás!

Futáshoz ez meg az

Hiába na közeledik a tavasz így a héten a közelgő költözködés okán, meg mivel úgyis szabin vagyok, a nyakamba vettem a várost (meg hét elején a gumicsónakot, hála a sok esőnek) és körutat tettem, hogy vásároljak még egy két cuccot a tavaszi szezonhoz. Remélem a megvásárolt csecse-becsék hozzásegítenek majd  egy-két kilométer könnyebb legyűréséhez! Sajnos egy-kettőt cserélni kellett közölük, mert tönkre mentek. És jó lesz már újra zenére futni.





 
Week 8.

Kitavaszodott!

Mint bizonyára mindenki észrevette kisütött a nap és elő lehetett venni a napszemüvegeket is. Amit most végre én sem felejtettem otthon. Hiába no, amíg fényre sötétedő szemüvegem volt nem kellett ezzel törődnöm, de most már a kontaktlencsére viselnem kell napszemcsit, így amit vettem a télen most jól ki is próbálhattam. A héten több napon is lehetett a szabadba programot szervezni, futottam (a múlt héten vásárolt apró kütyük nagyon jól beváltak), sétáltam a parkokban, vagy csak kiültem a Duna-partra vagy a munkahelyemen az udvarra egy kicsit napozni. Már csak a fagyi hiányzott.



Egy problémával kevesebb

Szerdán, hosszú idő után végre aláírtuk a szerződést, így eladtuk a jelenlegi lakásunkat. Igaz ugyan, hogy hivatalosan nem lett meghirdetve, de így is voltak vevőjelöltek bőven. Nem kevés időt és energiát vett el mire eljutottunk oda végre, hogy megtehetjük az a kb. 160 aláírást a szerződésre. Variálásból, alkudozásból és idegeskedésből is volt bőven az elmúlt egy hónapban, amelyektől jó pár ősz hajszálam lett, amiktől azért ezzel a problémával együtt, megszabadultam. De sajnos a szabin is véget ért ezzel a szép napsütéses délutánnal.

 Mozis kikapcsolódás

Péntek estére egy amerikai filmet választottam, melyhez dukált az amerikai kaja is: a marhahúsos szendvics, a sült krumpli meg a kávé! Utóbbi csak azért, hogy ébren maradjak a mű alatt, mely a Spotlight: Egy nyomozás részletei lett. Újságírók, ráadásul oknyomozók! Ezt nekem látnom kell! Eredeti nyelven, felirattal, Sokkal többet kaptam tőle, mint amit reméltem! Ahogy zajlott a cselekmény egyre inkább éreztem saját magam is érintettnek a story-ban, mivel magam is katolikus nevelést kaptam gyerekkoromban. És akár én is lehettem volna túlélő, vagy még rosszabb! Így szinte remegve néztem a film végi listát, hogy vajon Budapest szerepel-e rajta? Még jobban kiborított, mint a Szoba! Sok-sok Oscar díjat kívánok a filmnek, nektek meg azt, hogy mindenképpen lássátok egyszer!






Egy kis újításként még egy-két információ morzsát elszórok a hetemről, melyekről nem tértem ki külön:

A heti jócselekedet: Véradás csütörtök délután!

A heti főbb változások a blogokkal kapcsolatban: megjelent a Könyv Klub-on a zenei hónap második része! Itt kibővül és nevet vált a heti kedvencek és a megjelenési időpontja fixen vasárnap reggel lesz! A nagyobb lélegzetű írások pedig átkerülnek szerdára!

A hét pozitívuma: Úgy néz ki elindul egy kis pénzkeresés, lehet új állással :-)!

Our weekly favourites week 6.

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva, innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Christian:

Győzzük le a megfázást!

Legnagyobb örömömre vasárnap arra ébredtem, hogy baromira megfáztam! Erre legutóbb kb. két éve volt így! Láz ugyan nem volt, de levertség, fejfájás, köhögés, izomfájdalom, taknyos orr, kis torokfájás viszont igen. Így minden, ami segít legyőzni ezt az állapotot: papírzsepi, citromos tea, Neocitran, Negro tabletta mind a kedvencem lett. Melyek segítségével péntekre már egészen jól lettem.

Sütőtökös muffin

Úgy tűnik ezen téli szezonba a kedvenc zöldségem/gyümölcsöm a sütőtök lett. Korábban már írtam a krémlevesről és most pedig megismertem az ebből készült muffin-t is. Finom és habkönnyű lett. És egy darab átlagosan csak 68 kalória, így ideális sütemény mindenkinek. 

Eliza:

Annyira ideális, hogy a kóstolóba hozott muffinokon összeveszett a család. A nagyi azonnal megette a felét, a maradékon meg sehogy se tudtunk megosztozni.

"D" betű

Na nem az ABC-ben, hanem rajtam. Van egy nyakláncom, nagyon vékony aranylánc, és lóg rajta egy "D" betűt formázó medál. Sokáig nem hordhattam, mert nem itthon volt, de most végre megint velem van. Nekem ez a kis betű olyan, mint Carrie-nek a Carrie nyaklánca. Amikor az utolsó előtti részben elvesztette nem érezte magát önmagának. Ez, egy pár pici fülbevaló, meg a ballagásomra kapott gyűrű az, amit hordok ékszerként. Valamiért a bizsut nem bírja a bőröm. Sőt a fehérarany láncomat sem. Tiszta piros leszek. Sokáig hordtam bizsut, szép kis készletem van, de tavaly nyáron mindentől kiütéses vagy piros lettem. Nem értem miért, de azóta ez a kis "D" betű nagyon hiányzott. Szóval amióta hétfőn visszakaptam le se akartam venni.

Our weekly favourites week 5.

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva, innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Egy nap csúszással a múlt heti kedvenceink. :)

Christian:

Egy régi kedvencre rátaláltam újra

Szerintem a lelkem mélyén örökre gyerek maradok és izgatni fognak a játékok! Bár ahogy idősödtem, kezdtem egyre inkább csak nézni, ahogy mások játszanak. A Twich-nek és Youtube-nak köszönhetően pedig bőven van kínálat. Szó szerint kiugrottam a bőrömből, mikor rátaláltam az egyik régi kedvenc streamer-emre új néven. Ezzel okozva vigyorgós hétfő estét nekem.

Minisorozat 90 percben angolul

Még a Könyv Klub-os blogon említettem a Ha időmilliomos lennék című posztban a Halo sorozatokat, melyekből e rövidet néztem végig egy este alatt. Könnyű volt, mivel 5 db 20 perces aprócska részből áll. Rövid pörgős történet, melyet teljesen angolul néztem meg és felirat nélkül is remekül megértettem. Külön tetszett, hogy kicsit hasonlított a Cloverfield című filmre a cselekmény felépítése. Ja és nagyon badass volt mikor a vége fele megjelent Master Chief!!! 

A szoba
Igen moziban is voltunk a héten és Eliza választása alapján ezt a filmet néztük meg, ezt is eredeti angol szöveggel és feliratozással. Nem néztem utána, hogy miről fog szólni, nem néztem meg az előzetest sem (illetve egy korábbi mozizásunk film eleji előzetesek között látta meg írótársam, de nekem fel sem tűnt) egyszerűen nem vártam tőle semmit. Hát annyival többet kaptam, ebben a drámai két órában. Teljesen kiborított a mondanivalója és a megvalósítása, illetve a főszereplők életkörülményei. Rájöttem, hogy igazán azokat a filmeket tudom értékelni, amik idegileg ki tudnak borítani. Mindenképpen nézzétek meg ha lehet és utána megtudjátok hogy mekkora a világ!







Eliza:

The Pointer Pub, Teréz körút
Van belőle pár a városban, de mi vasárnap fedeztük fel az Oktogon és a Nyugati között lévőt. Tudom, ez múlt héten volt. De szerdán megint beültünk egy utókarácsonyra egy barátommal. Nem is tudom nagyon megfogott a hely. Jó kis beszélgetős hely, ahol nem csak kávét adnak, az árak se horribilisek, és hangulata is van. Nem üvölt a zene, sőt bevallom arra se emlékszem volt-e zene. Cserébe wifi igen, és a pizzájuk is finom.

Óriás epres-nutellás palacsinta

Nem gondoltam volna, hogy létezik akkora palacsinta, amit nem tudok megenni. Pedig de. Nem tudom, hogy a méret, a töltelék, vagy az édesség mennyisége miatt fogott ki rajtam az egyébként fantasztikusan finom desszert. A képet Christiannak köszönhetitek, aki velem ellentétben megbirkózott a kihívással. Kipróbálhatjátok az Aréna földszintjén a Guru óriáspalacsintázóban. 

Nekem bejött - Január

Sok helyen találkoztam már a pozitív napló fogalmával. Mely szerint jegyezzük fel életünk "hullámhegyeit". Már a társas blog alapötletei között is felmerült bennem valami hasonló. Így született meg a Nekem bejött sorozat, azzal a céllal, hogy összefoglalja az adott hónapom pozitív tapasztalatait. Persze ne gondoljatok valami komoly filozófiai elmélkedésre azokat meghagyom az arra érdemeseknek! Inkább egyszerűen az adott havi kedvenceim.

                        

Malacom lett

Mit is csinálhattam volna január 2-án délelőtt? Hát, fogtam magam és csatlakoztam egy kondához és rajzoltunk egy cuki kis malacot a térképre. (Bár ha jobban megnézem, inkább jegesmedvére hasonlít.) Csak úgy! Meg hogy szerencsénk legyen ebben az évben, illetve, hogy elinduljon a futó szezonom! Egy kissé hideg volt (-7 Celsius), de nagyon jól esett a 4 és fél kilométeres csörtetés a többiekkel (kb. 500 és 1000 között voltunk jelen) Innen is köszönet Steiner Imrének az ötletért és a szervezésért. :-)

Bakancslista készítés

Már pont oda jutottam volna, hogy az év eleji uborka szezonban nincs mit írnom nektek, amikor is kedves írótársam feldobta az ötletet, hogy készítsek bakancslistát és tegyem közre, mert szívesen látna tőlem egyet. El is indultak a fogaskerekek, mit is szeretnék az életem során átélni/elérni. Van ami szinte azonnal beugrott és volt ami csak nagyon későn tört a felszínre. Mindenesetre Eliza-nak igaza volt tényleg jó önismereti próba volt :-)

 Fonódtam is

A már közzétett bakancslistámon szépen sorban teljesítem a tételeket. Az első kedvenc után egy újabb közösségi futás következett, csak éppen más napszakban és helyszínen! Kis csapatunk a 17-es villamos vonalán indult el a Bécsi úti végállomástól. Érdekesség, hogy pont 17 hibbant embernek (vagy inkább mozogni vágyónak, ahonnan nézzük) jutott eszébe vasárnap este hétkor elindulni csámpázni egyet a helyenként csúszós sínek között. A hiányos közvilágításnak hála néha olyan volt, mint a sínfutás a Kontroll-ban. ;-) A ködbe burkolódzó esti Budapestnél szebb látványt a pedig kitalálni sem lehet. A képen mögöttünk a Parlament lett volna látható.

Mozizások

Mivel tél van, elég nehéz közös programokat szervezni a szabadba, ezért a legtöbbször maradnak a belső programok. A plázákban meg ott vannak a hívogató mozik, a bő kínálataikkal. A Star Wars óta jópár filmet megnéztem, jópár műfajban (kaland, dráma, vígjáték, sci-fi) és több dologra rájöttem: Még mindig tudnak olyan eredeti régi történeteket találni, ami jó kis alapanyag lehet egy filmhez (A tenger szívében). Ha pedig semmi eredeti ötlet sincs, attól is működhet egy film (Az 5. hullám). És egy egyszerű vígjáték is meg tudja hozni a kedvet, ahhoz hogy egyszer apa legyek. Nem kellenek, ahhoz állami 10+10 milliós ígéretek! (Megjött apuci) És a hátam/derekam is most jobban bírja a moziszékekben órákon keresztüli csücsülést, mint régebben! :-)

 Korizás

Még egy bakancslistás dolog. Úgy tűnt a január e körül forgott. :-) Még a nyáron megbeszéltük, hogy majd egyszer elmegyünk. Eliza ugyan próbált tanítani, néma, mégis totyogósra sikerült az előrehaladás. A Városligeti Műjégpálya nagyon szuper, hipermodern (már ahhoz képest, amiket régen hallottam róla), a Vajdahunyad-vár csodás hátteret ad és a Hold is szépen fénylett nekünk azon a péntek estén. Az első élmény mindenképpen pozitív, remekül éreztem magam. Írótársam még meg is dicsért, hogy milyen jól ment elsőre. (És csak két eséssel két és fél óra alatt!) Mint, oly sok minden más, párban ez is jobban ment, egymás kezét fogva!

És még egy kis meglepetés: Eliza-hoz hasonlóan én is megmutatom az arcom egy kicsit pop art-os stílusban :-)


Folytatás februárban, terveink szerint, már átalakult formában!