Rohanó idő

Leragadtam a címadásnál, de valahogy nem sikerült megfelelőt találni. Három bejegyzést is akartam decemberben megosztani veletek, de nem jött össze. Nem azért, mert ne lett volna miről írnom. Inkább nem akartam túl sablonos sem lenni, és az is csalás lenne, ha csak a pozitívumokkal foglalkoznék. Igaz, a “Nekem bejött” sorozatnak elvileg ez lenne a lényege. És a rohanások között csak sikerül észrevenni a pozitív pillanatokat. Mégsem éreztem azt, hogy ezek megosztásra elegek/méltók lennének. Elrohant a hónap a karácsonyi készülődéssel, a bölcsis kötelezettségekkel, a közösségi vállalásommal. Ja! Vizsgáztam is. 

De akkor kicsit részletesebben, először a bölcsibe kellett Mikulás csomagokat alkotni a szülői munkaközösség nevében a kisgyereknevelőknek. Aztán ugyanez karácsony előtt még egyszer az ajándékokkal. Vállaltam jótékony sütést két családnak, akik nem engedhettek meg maguknak karácsonyi süteményt. Kaptak ugyanakkor a közösségtől tejet, lisztet, cukrot. Jó volt kicsit ezzel foglalkozni. Aztán sütöttem magunknak, és beszereztem az ajándékokat. Nem sok, cserébe szívből jött. A kisasszony mondjuk egy egész játékkonyhát kapott. Utána jött a vizsgám közvetlenül karácsony előtt. Még aznap utána megfőztem az ebédet szentestére, a fát csak 24-én volt időnk díszíteni, és ajándékot csomagolni is. Nem mondhatnám, hogy túl ünnepiesre sikerült volna a nap, de élveztem, hogy hármasban vagyunk. A többi ünnepnapon úgyis nagyszülőknél jártunk egy kört. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ők lettek volna a legjobban megsértődve, ha a védelmükben ki kell hagyják az unokás karácsonyt. Egyiknek se jutott eszébe, hogy esetleg ne menjünk. Na meg ha megyünk a másikhoz, akkor az egyikhez is muszáj. Minden héten egyszer biztos, hogy találkozunk, mert mindenkinek van egy unokás napja, akkor miért pont a karácsonyt hagyjuk ki?) Két ünnep között szintén nem volt nap, hogy valahova ne kellett volna mennem. Egyszerűen örültem ha leülhetek és szó szerint kikapcsolok. Magamat és az elektronikát is. Ennyi lett volna, ha megírom a “Nekem bejött - December” bejegyzést. 

Évértékelőt akartam is írni, meg nem is. Nem volt könnyű szerintem senkinek 2020, de én mindenképpen találok benne pozitívumot. Hiszen januárban költöztünk az új házba, és szépen lassan csak sikerült berendezkedni, a kert is kezdi a végleges formáját megkapni. Idénre is maradt elég munka, mire azt tudom mondani, hogy kész, de remélem jövő karácsonyra tip-top lesz. Nagyon sokszor kellett magamban letisztázni, hogy nem azért nem tudunk sehova menni, mert kiköltöztünk a városból, hanem, mert nem lehet menni. Amikor meg lehetett az maga volt a felüdülés. Elmaradt a szokásos tavaszi pihenésünk, és alaposan megéreztük a hiányát. Mire elmentünk nyaralni mindketten fáradtak és idegesek voltunk, de feltöltött az a 12 nap, amit Gárdonyban és környékén töltöttünk. Aztán elindult a bölcsi és az egyetem, örültem, hogy be tudok járni. Volt pár óra, ami igazán érdekes témát, megközelítést alkalmazott. Aztán elutaztunk kettesben, de innen már követhettétek a blogon az évet. Évközben azt hittem sose lesz vége, mégis olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogunk.

Az utolsó, amit még 2020-ban akartam veletek megosztani az egy kisebb összehasonlítás 2010 és 2020 között. Ehhez is készültem pár képpel... Tegnap itt döbbentem rá, hogy a képeket elfelejtettem, ezért ma folytatom, már a képekkel felszerelkezve. Szóval 2010-hez képest az idei egyetlen “beöltözős buli” a nyaraláson volt egy játékmúzeumban, ahol a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian koronában pompázzunk. Elég nagy változás, azon a retrópartin akkor még nem gondoltam, hogy 10 év múlva fogok itt tartani. Pesszimista pillanataimban azt hittem soha nem lesz családom, optimista pillanataimban pedig azt, hogy sokkal korábban eljutok ide. A kettő között van a realitás. De haladjunk tovább. A 2010-e szülinapi képemhez képest az idei februári csak a szemüvegben különbözik, meg abban, hogy megtanultam normálisan a kamerába mosolyogni. Még a frizurám is majdnem ugyanolyan. Szerencsére nőtt azóta kicsit a hajam. 2010 szeptember elsején volt a látáskorrekciós műtétem, előtte felváltva hordtam szemüveget és kontaktlencsét. Mondjuk úgy, hogy amit ígértek garanciában, azt bírta a szemem, nem kellene állandóan a szemüveg, de eljutottam oda, hogy fáj nélküle a fejem. (Néha vele is.) Nem romlott annyira vissza, éppen csak picit rosszabb a tökéletesnél. És akkor az utolsó kép. Azt is mondhatnám, hogy a 10 évvel ezelőtti énem az egri vár bástyájáról ábrándozva nézett le, és egy pillanatra mintha magát látta volna 10 évvel később a várkapuban csókolózni a férjével.

Nem ígérem, hogy nem fognak elmaradni bejegyzések, és betartom, hogy minden hónapban szépen posztolok nektek valamit, de majd igyekszem. Szeretnék kijutni a Pázmányra, ha jobb idő lenne, egy emlékposzt és emléktúra erejéig. És évindításnak talán majd azt is leírom, eddig mennyit haladtam a bio háztartássá alakulás útján, és az idei évnek mi a célja ebből a szempontból. 

Mindenkinek Boldog és Zűrmentes 2021-et kívánok!

Nekem bejött - November

Az a helyzet, hogy novemberben nem sok dolog történt. Létszámellenőrzést tartottunk a karácsonyi plüss barátok között. Szépen lassan az Advent idején előkerül majd egy-egy. 

Aztán a kültéri dekoráció is felkerült a beltéri után. Ilyen szépek lettünk. A teraszt téliesítettük, így most a kert elölről szebb. Nem tudom ezen a képen mennyire látszik, de a parkoló is kész. Nem végleges, mert tavasszal szeretnénk a járdát szebbre csinálni, helyesebben mondva murva helyett térkövesre. De már így is mérföldekkel jobb lett, mint volt.

 

Így néz ki a parkoló vége. Végre megvan a tujasor is, majd az lesz a feladata, hogy elrejtse a hátsókertet az utca felől. Az üres kockába még egy virág kerül majd a kényelmesebb közlekedés jegyében. Így lassan mindennel elkészültünk, amit idénre terveztünk. 

Szóval a november ilyen apróságokkal, a teendők befejezésével telt. A kisasszony átesett egy kicsit komolyabb megfázáson, így kimaradt a bölcsiből is három hetet. Egy szolid vacsorával megtartottuk a hálaadást is, összeszedtük mit is kaptunk ettől az évtől, ami pozitív változás volt. 

A december már a karácsonyra való készülődésről, a Mikulásról és az új évre készülésről fog szólni.

Csak azért is Karácsony

 

Napok óta gondolkodom, hogy mit írjak. Lassan három hét betegség miatti bölcsiszünet keretében itthon tengődünk, és kb 5 nap láztalanság után kezd az őrületbe kergetni a kisasszony. Imádom, csak rossz, mint a kisördög. Ma nagyilátogatóba vittem, így volt több időm dekorálni. Egy kivételével a könyves dobozok elfogytak, a könyvek meg a polcra kerültek. A dekoros doboz végképp megszűnt, néhány kivétellel minden helyet talált. A kupiszobában is elkezdtem erőteljesen rendet rakni. Ennyit bevezetésnek. 

Valamikor az elmúlt két hétben olvastam egy bejegyzést, ami elgondolkoztatott. Az írója azt fájlalja, hogy november elején még nem volt a környékükön feldíszítve karácsonyra ház. Ebből azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy idén elmarad a karácsony. Legjobb tudomásom szerint Advent most hétvégén kezdődik, és az angol/amerikai kultúrával ellentétben itthon nem szokás közvetlen Halloween/Mindenszentek után karácsonyra dekorálni. Nálam ma jött el az idő, hogy elkezdjem előszedni az adventi dekorációt. És akkor ez még nem jelenti azt, hogy fel tudtuk szerelni a teljes házdíszítést. Minden ismerős azt tűzte ki célul, hogy elkészüljön vasárnapig. 

Elhamarkodott kijelentés és nem állja meg a helyét. Az lehet, hogy más lesz az idei karácsony. Az is lehet, hogy nem lesz az a tökéletes ünnep vásárokkal, korizással, forralt borral, nagy családi ebéddel. Ha ezek el is maradnak, attól még várhatjuk az ünnepet. A tavalyi díszeket nem dobtuk ki, sőt újat is vettünk. Évek óta műfenyőnk van, de ha nem lenne, és pénzem se lenne venni élőt, akkor is megoldanám valami kreatív módon, hogy ha más nem a karácsonyfa illúziója meglegyen. Ennél rosszabb körülmények között is megtartották a karácsonyt más időkben. Nem az ajándék volt a lényeg, ma sem kell annak lennie. A szeretet ünnepe talán idén visszatér a mögöttes tartalomhoz. Legyen együtt a szűk család, legyen idő pihenésre, nyugalomra, békére. Legyen közös játék, egymással eltöltött minőségi idő. Díszítsük fel a házat, ha van hozzá kedv és lehetőség. Akiket veszteség ért azoknak még fontosabb, hogy egymáshoz fordulva eltöltsenek békében pár napot. A karácsony a reményt is szimbolizálja, ha tényleg elgondolkozunk rajta, akkor ezek a fontosabb dolgok. 

És miért mondom, hogy csak azért is Karácsony? Mert bármilyen világjárvány, háború, forradalom dúl körülöttünk a reményre, a békére akkor is szükség van. Ezért fontos, hogy megálljunk egy pillanatra a fa előtt, és hálát adjunk, hogy itt lehetünk. Ha pedig ismerünk olyat, aki magányosan, szegényen töltené az ünnepet, azt lepjük meg egy aprósággal. Nem kell nagy dologra gondolni, sőt járvány elleni védekezés szempontjából az lehet a legjobb, ha egy kedves csomagot leteszünk a küszöbre, be lehet csöngetni, és elsétálni a jótündér szerepét átvéve. Így szerezhetünk több embernek kellemes karácsonyt. Kicsit talán karácsony melletti kampánynak hangozhat, de minden évben ez a kedvenc ünnepem. Nem az ajándék miatt, a hangulat és a várakozás miatt. 

És amit én teszek idén: feldíszítem kívül-belül a házat, küldök karácsonyi képeslapot számomra fontos embereknek, sütök mézeskalácsot, főzök forralt bort, hallgatok és énekelek karácsonyi dalokat. Feldíszítjük a karácsonyfát, a kisasszony kap ajándékot, nekünk az az ajándék, hogy lassan teljesen berendezzük a házat. Maga az egész időszak egy relaxálós elmerengős várakozás, ami karácsony este teljesedik ki. Az idei év tényleg más, az is megfordult a fejemben, hogy valamilyen formában meg kéne tartanunk családilag a hálaadást is. Okunk ezer lenne a hálaadásra. 

 

 

Nekem bejött - Október

Mindenképpen meg akartam várni egy hónap végi eseményt a beszámolóhoz, mert biztos voltam benne, hogy élmény lesz, mégpedig jó élmény.

De akkor sorban. Ami októberben történt, és úgy érzem érdemes arra, hogy bekerüljön ebbe a listába. 

Először is a bölcsi. A kezdeti betegség miatti kimaradások és nehézségek után októberben szinte teljes volt a siker bölcsőde tekintetében. A kisasszony úgy látom megszokta a dolgot, szívesen megy és barátai is vannak. Teljes a boldogság.

A másik nagyon pozitív dolog igazából az egyetemhez kötődik, igaz fotóm nincs róla. Október elején két hétvégén várostörténeti sétákon vettem részt Budapesten. Csuda egy élmény volt, ugyan fárasztó, mert kb 6 órákat sétálgattunk. Volt, amin változtatnék, de sok szép és érdekes helyen jártunk, így összességében pozitívnak érzem.

Természetesen nem maradhat ki a listából a kiruccanásunk sem. Elutaztunk a hosszú hétvégére Eger mellé. Jártunk Kisnánán, Szilvásváradon, Noszvajon, Egerben, Mezőkövesden. Az utolsó nap kivételével csodálatos időnk volt, végre tudtunk beszélgetni, pihenni, nem csak a mindennapi robotban zuhantunk egymás mellé. Láttunk szép helyeket, másztunk helyet, jókat ettünk, koccintottunk a Szépasszonyvölgyben. Élveztük a jó időt, este pihentünk a kandalló előtt. Egy szóval csodálatos feltöltődés volt.  

A végére hagytam azt, ami miatt halasztottam az egész bejegyzést. A lakóparkban ahol lakunk szerveztek október 31-re egy halloween-i ‘Csokit vagy csalunk’ programot. Már tavaly óta várom, hogy részt vehessek rajta, de sajna akkor még nem laktunk itt. Most már igen, és tényleg fantasztikus élmény volt. Előtte szülinapoztunk, úgyhogy csokival bővel el voltunk látva. A lényeg az volt, hogy a járvány miatt nem csöngetnek, hanem aki akar csokit osztani, az a kapuban tegye, és nem egy tömörülésben haladtunk. Mondjuk ennek volt hátránya, mert a kisasszony lényegesen lassabban haladt, mint a nagyok, ezáltal nem mindenhol jutott csoki. Ahogy láttam eleinte elég megszeppent volt, de amikor feloldódott már nagyon élvezte. Ilyenkor sajnálom, hogy már nem vagyok gyerek. De gyerekes lelkesedéssel viszem őt is minden ilyen programra, mert mindketten jól érezzük magunkat. Christian vállalta a csokiosztó szerepet, így mi nyugodtan sétálhattunk. Sajna a képek nem lettek túl jók, de azért igyekeztem találni egyet.

Egyszer volt...

 ... hol nem volt, volt egyszer egy blog. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan folytassam a blogot. Kértétek is, én is szeretném, de valahogy nem tudtam rászánni magam. Vannak blogok, amiket követek, de mindig úgy éreztem, hogy én nem tudok ennyire komplex tartalomgyártásba kezdeni. Hiába van véleményem valamiről, vagy foglalkoztat egy hónapban aktuálisan egy téma, nem biztos, hogy azt kellene megírnom, ha nem akarok konfliktust belőle családi/baráti körben. De ihletet kaptam, és talán a háttér dolgok is rendeződnek annyira, hogy egyrészt nyugodtan tudjak írni fél órát, és legyen energiám észrevenni ha az orrom előtt hever a téma. 

Amit szeretnék az az, hogy a ‘Nekem bejött’ havi összefoglalókat írjam, szeretnék egy ‘Bosszantó apróság’ részt is írni az előző mintájára. Ezek mellett nem ígérem, de egy havi random valami kis téma jöhet, ha ihletet kapok hozzá. Pillanatnyilag az lenne a célom, hogy ezt a két összefoglalót tudjam tartani. Szerintem még októberben lesz egy ‘Nekem bejött’ és majd novemberben a többi. 

Az instát nem hagyom parlagon, mert ott is inkább ilyen havi összefoglalókat hoztam, ezért gondoltam, hogy oda fogok ízelítőket feltenni a bejegyzésekből. 

A komplex tartalomgyártásról viszont letettem, mert nem érzem magamban hozzá a motivációt. Most csak az a fontos, hogy lássam belefér-e ez nekem, illetve élvezem-e a blog írását újra. Természetesen nem bánom, ha kapok visszajelzést, hogy nektek, olvasóknak tetszik-e, vagy egy-egy adott témáról mit gondoltok. Nem tilos kommentelni. 

Szuper sofőröm van, aki az időmet is kitűnően tudja irányítani. A főnöknőtől függ minden. 😃