2018. október 14., vasárnap

Egy hónap meg egy fél

Megint csúsztam ezzel a fejezettel. Kivételesen az a mentségem, hogy új telefonom van, amire sehogy nem tudtam a blog alkalmazását letölteni. De megoldom másként. Ettől függetlenül változtatás nélkül teszem közzé ezt a fejezetet.

Ma egy hónapja született Kispocak. Ezalatt a hónap alatt rájöttem, hogy rossz anya vagyok. Legallábbis a bezzeganyák szerint. Meg arra is, hogy ez engem mennyire nem érdekel. Mostmár, mert először sok álmatlan éjszakát, sírást és ilyesmiket okozott. Szerencsém van a családommal, mert nem hagytak belesüppedni a depresszióba. Bár nem voltam az, lehettem volna.
Hogy miért vagyok rossz anya? Hát először is, mert császárral szültem. Az egy dolog, hogy eredetileg is ez volt a terv, az meg a másik, hogy mivel Kispocak nem fordult meg, így muszáj is lett. Utólag mondjuk elgondolkoztam rajta, hogy miért is kellett ez nekem. Amikor a nem császáros anyukák csak úgy ugráltak a csecsemő osztályon. Legalábbis hozzám képest. Három hét kellett, hogy ne feszüljön meg a sebem minden mozdulatra, leessenek a hegek és tudjak rendesen zuhanyozni, ne csak a sebet kerülgetve.
Aztán ott van még az, hogy a kórházban felfáztam, ami miatt antibiotikumot kaptam, ami kiütött Kispocakon. Magyarul pöttyös lett. Ezért nem is tudtam szoptatni csak az első héten. Már amennyire, mert az is kevés volt. Most meg már semennyi sincs. Tehát szörnyű anyaként tápszert adok neki. Mondjuk legalább nem hagyom éhenhalni. Na nem mintha akarnám, csak amikor megpróbáltam pár dolognak utána olvasni, akkor állandóan abba a szilárd hitbe ütköztem, hogy a tápszer az ördög találmánya. Nem tudom akik ebben hisznek azok adott esetben ha a másik verzió egy éhes és síró gyerek lenne, akkor hagynák sírni, vagy ördög ide vagy oda megetetnék tápszerrel? Persze nem cumisüvegből, mint én teszem, hanem bármi másból. Ez is egy rossz pont az anyaságomon. Amúgy azt, aki szerint egyszerűbb így megnézném hogyan csinál tápszert fél kézzel, mert a másikban egy éhes, síró babát dajkál éjjel fél háromkor. Persze sehogy, mert aki bezzeg anya, az együtt alszik a babával és álmában is megszoptatja.
Ja tényleg mi együtt sem alszunk. Kispocaknak saját szobája és ágya van, és ott is alszik. Napközben néha a hintájában. Bár volt olyan éjszakánk, hogy elgondolkodtam azon, hogy leveszem a hálózsákom a túracuccok közül és a kisasszony szobájában alszom. Csak hogy ne kelljen annyit rohangálni. De biztos kilóméter hiányom van, mert nem tettem. Helyette elbeszélgettünk Kispocakkal és pár napja átalussza az éjszakát. Így kivételesen én is aludtam egyhuzamban hat órát. Ami nem árt ha másnap egyetemre kell mennem.
Ja igen a már megszámlálhatatlan szög mellé még egy a koporsóba. Heti háromszor van órám az egyetemen, igaz az első pár héten nem kellett bejárnom. De most már kell. Így akkor a nagyszülők vigyáznak a kisasszonyra.
Ez a bejegyzés akár a kritika címke alá is kerülhetne, mert a neten, meg máshol fellelhető tökéletes anya kép kritikája. Egyrészt senki nem tökéletes. Másrészt mindenki az. A maga módján. Nekem csak három hétbe telt elfogadni a helyzetet, a helyén kezelni a dolgokat és megnyugodni. Ebben sokat segített, hogy a múlt héten hónapok óta először teljesen nyugodtan besétáltam az egyetemre ügyintézni egyedül. És a tudat, hogy mostantól lesz három napom, amikor megtehetem, sőt meg is kell tennem, ugyanezt sokat dobott a hangulatomon. Ezt receptre írnám fel a friss anyukáknak. Gyerek nélkül mozduljon ki pár órára valahova.
Kispocaknak a legjobb anyukája van. Mert szeretem, mert nyugodt vagyok (többnyire), mert a legjobbat akarom neki. És a legjobb családja. Mert mindenki rajong érte. Ennél több nem is kell.

2018. október 6., szombat

Heti pozitívumok 40. hét

Miközben Kispocak itt alszik a hasamon úgy érzem meg kell örökítenem a hétből néhány pillanatot.
Bár kezdtem teljesen kiborulni az alváshiánytól a hét közepén, mostanra kicsit jobb lett a helyzet. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy Kispocak kezd átállni a nappal többször eszek, cserébe éjjel többet alszom periódusra. Ez nekünk jó, kevesebbet kell felkelni éjszaka. Emiatt kezdem megérezni mennyit ér egy-két órával több alvás.
Ami még feldobta a hetet az nem is tőlünk függő dolog. Egész egyszerűen hétvégére gyönyörű lett az idő, amit kihasználva pénteken és szombaton is sétáltunk egy hatalmasat. Csodálatos volt a Dunapart még félig zölden, de már hulló levelekkel. És hármasban beszélgetve töltöttük a délutánt kis boldog családként. Kezd kialakulni a hétköznapokra is egy rutin, nem csak fáradtan sodródunk az árral.