Több dolog is történt februárban, ami megmelengette a szívem, vagy megnevettetett, vagy egyszerűen csak elégedettséggel töltött el.
Ilyen volt a legcukibb Valentin napi képeslap, amit eddig valaha kaptam, a jobb alsó a képen. Az osztályból az egyik kislány rajzolta nekem ajándékba. Egyéként is nagyon megható és pozitív az a szeretet és ragaszkodás, amit sugároznak felém, még a legszófogadatlanabb, legrosszcsontabb gyerekek is.
Aztán a nevetős volt, hogy a kisasszony annyira megnőtt, hogy be tudjon mászni az irodába a babakarámon keresztül. Nyilván az első gondolat a fotózás volt, rögtön a röhögés után. Meg egy kis nosztalgiával gondoltam vissza, hogy két éve amikor felállni tanult még ágaskodva is alig érte el a tetejét.
Még volt egy nagyis hétvége is, amikor Christiannal kettesben lehettünk. Havonta egyszer, vagy nagyjából három hetente felváltva a nagyszülőknél tölt egy hétvégét. Ez ilyen mindenkinek jó verzió. Régen ilyenkor moziba mentünk, vagy más programra, most csak itthon vagyunk.
Amiről ugyan nincs kép, de nagyon pozitív élmény volt, egy hét alatt kétszer is láttam őz/szarvas (olyan négylábú barna erdőlakó, akiket állandóan összekeverek) családot. Kocsival voltam, különben megpróbáltam volna fotózni Úgy látszik előcsalta őket a jó idő, mert első ízben legalább 20-an voltak, másodszor is több, mint 10-en.
Végül a jó idő, meg, hogy jövő héten átjönnek a legjobb barátnőmék gyerekestül arra sarkallt, hogy összerakjuk a kisasszonynak a házi játszóteret. Természetesen rögtön fel is avatta.
Szintén kép nélküli pozitívum, és sokat is gondolkoztam rajta, hogy felvállaljam-e a blogon hivatalosan is, de mégis megteszem. Szóval az a helyzet, hogy asztmás vagyok, ami lehet, hogy nem látszik rajtam, meg nem is szoktam reklámozni, de ez van. Ezen apropóból, mint 60 év alatti krónikus beteg én is megkaptam az első részoltást az Astrából. Sokan kérdeznék, hogy miért, és a válasz a legegyszerűbb ami létezik. Szeretnék leülni meginni egy kávét, sört a legjobb barátaimmal, szeretnék moziba menni, szeretnék színházba menni, szeretném ha Christiannal nem kéne harmadszor is elhalasztani egy szülinapi weekend-et, szeretném ha be tudnék ülni valahova ebédelni, vagy meginni egy kávét valahol. Szerettem volna, ha nem kell odafagynom az utcához amíg vártam az üzemorvosra, hanem be tudok ülni valahova. Szükségem lenne rá, hogy el tudjak menni a könyvtárba, ugyanis nincs meg minden online és nem minden tartalom kölcsönözhető. Szeretném, ha nem csak egyetlen nap lenne nyitva a tanulmányi osztály, nyilván olyankor, amikor képtelenség elmennem az online óra és a munka mellett. Röviden: kérem vissza 2019-et. Persze a házat, kertet, munkahelyet nem cserélném a régire. Nem gondoltam, hogy így kiöntöm a lelkem a billentyűzetre, de ha már megtörtént, akkor ez van.
Sokkal több említésre méltó nem történt. Egy hetet itthon dekkolt a felnőtt részleg gyomorrontás miatt. Utána egy hetet a kisasszony valószínűleg megfázás miatt. Ezzel el is telt a február. Kimaradt a bio bejegyzés, de pont akkor lett volna aktuális, amikor az ágyról se nagyon bírtam felkelni. Ígérem bepótolom.
