2018. november 25., vasárnap

Kreativitás

Kávészünetet tartva a csütörtöki előadásom alkotása közben begépelem a hét közepén megírt bejegyzést.
A héten lefestettem egy dobozt. És ez, bár max egy óra volt, az is csak azért, mert a két réteg között a száradásra vártam, feltöltött energiával. Nagyon hiányzik az alkotás. Ez a hét tanulsága. És az, hogy keresnem kell valami időbeosztást, amibe minden belefér. Mi ez a minden? Hát egyrészt Kispocak és Christian. Aztán az egyetem, mellette be kell fejeznem a lakberendező tanfolyamot, mert már csak a vizsga hiányzik. Nem szeretnék kicsúszni a határidőből. A bloggal is szeretnék kicsit intenzívebben foglalkozni. Vagy legalább betartani, amit ígértem. Az egyetemhez tartozik egy nyelvtanfolyam, bár az csak jövőre. És akkor vannak a kreatív dolgaim. Bár helyem sajna még nincs hozzá. De majd egyszer. Ja és az extra dolgokról még nem is beszéltem. Mint például az autó probléma, vagy a laptop, ami elromlik. Vagy bármi, amitől fogja magát a hetem és eltűnik, mert hirtelen jön és átveszi a terepet.

Ha már a kreatívkodásról (van ilyen szó?) volt szó készültem néhány dologgal, amiket én csináltam. A doboz, ami jobban sikerült, mint a múltkori, bár azt ragasztottam, ezt meg festettem. Szerintem szép lett. Legalábbis arra jó, amire szántam. Hogy a polcon egy kupac számlát tároljak benne és mégse csúnya cipős doboz kinézete legyen.




Tavaly kandallót csináltunk Christiannal, adventi koszorút magunknak, meg a szülőknek, és egy manót is alkottam.



                           


Ehhez a témához tartozik a filofax is, amiről írtam már nektek. Terv még nagyon sok van. Kispocaknak is, de majd fokozatosan. Először az is kreatív lesz, ha az időbeosztásom megcsinálom működőképesre.





2018. november 18., vasárnap

Tanulom az autókat

Minden hétre ígértem bejegyzést, és bevallom erre a hétre több ötletem is volt, de majd valamikor kidolgozom őket. Azzal kezdődött a hetem, hogy majdnem minden órámról elkéstem. Aztán nem haladtam a csütörtöki beadandóval, a lakberendezős anyaggal és úgy semmivel. Bár a konyhaszekrénybe végre sikerült rendet csinálnom. Aztán a hét közepen kiderült anyuék kocsijáról, hogy nem lehet vele közlekedni. Imádom. Még egy hónapja sincs, hogy az övék. A miénket egy hétvégi kirándulás végképp kicsinek mutatta, így bár egy ideje nézegetünk autókat, ideje döntésre jutni. Nehéz szívvel, mert sok szép emlék fűz hozzá, de be kell cseréljük az autót egy családi egyterűre.
Szóval ez a hét arról szólt, hogy hol és milyen autót lehet kapni, használtat vagy újat, ha az előbbi, akkor milyet? Anyuék autójából a tanulság, hogy szerelő nélkül használtat ne! Közben kezdem felismerni a különböző márkákat, egy csomó kritikát, vélemenyt nézünk és olvasunk. Van egy, ami tetszik. Holnap még tüzetesebben is átnézzük. Barátkozunk a méreteivel. Úgy hívják Lodgy és a Dacia gyártja. Kicsit szimpla, de arra, hogy elvigyen egy családot kényelmesen A-ból B-be, arra tökéletesnek tűnik. És az ára is baráti. Íme:


2018. november 7., szerda

Filofax by me

Nagy divatja van most a filofax-nak. Nem mondom, hogy nem jó, csak nekem nem tetszett. Legalábbis abban a formában, amiben én találkoztam vele. Nekem nem töménytelen mennyiségű rajz, meg színes fecni segít a tájékozódásban. Arról nem beszélve, hogy kaptam egy nem túl szép fekete régi filofax-ot Christiantól, és ezzel a lendülettel, bár örültem neki, és szerettem volna egyet, túl nagynak bélyegeztem. Legalábbis számomra túl nagy volt. Nem a naptár része, mert A6-os méretűek a lapjai, csak a borítása, és a tároló része. Amire igazából nekem nem volt szükségem. Meg a lapjainak kb a felére sem. Így a fiókban végezte. A munkahelyemen, meg itthon is egy asztali naptárral lavíroztam, mert abban viszont igazuk van a filofax kedvelőinek, hogy a sima határidőnapló túl kötött. Így adódott olyan, hogy le kellett fotóznom hol az itthoni, hol a munkahelyi naptárat, hogy lássam melyikből mit felejtettem ki. Nem volt túl praktikus ez sem. Igazából az itthonit jónak tartom arra, hogy így heti elosztásban mindenki látja mikor mi a teendő. Mivel Kispocakra anyukám vigyáz most a legtöbbször egyszerre hárman nézzük a naptárat. Praktikus, hogy van egy, amit magammal tudok cipelni. Egy ideig próbálkoztunk a Google naptárt megosztani, de nem jött össze. Úgy látszik ebben régimódiak vagyunk. 

Szóval úgy lett mégis filofax-om, hogy kicsit barbár módon szétboncoltam egy régi naplót és a fekete filofax-ból kiszedtem a csatos részt. A kettőt összeragasztottam, elválasztóval a lefűzött lapokat elosztottam két részre, nekem annyi elég. Íme:



Az első fele személyes adatok, jegyzetek címen szerepel. Oda fűztem le a féléves órarendem, miután találtam egy használható sablont hozzá. A személyes adataink is itt kaptak helyet. Ennyi számot nem tudok fejben tartani, de sose árt ha nálam van a férjem és a gyerekem pár adata. Ki tudja mikor kérdezhetik egy ügyintézés során. Aztán ugyanitt van egy havi elosztás az ismerősök születés és névnapjáról, egy fontos információk pontban a házi- és gyerekorvos rendelési ideje, valamint néhány jegyzetlap egy témaösszesítővel a bloghoz. 

Utána következik a naptár rész, amit a képen is láttok. Minden hónap elejéhez fűztem le egy egész hónapot egy lapon mutató oldalt. Aztán ami nekem bevált, az a heti tervező, olyan elosztásban, hogy három nap az egyik lapon, három a másikon. Engem zavar az, hogy ha a bal oldalra kell írnom, mert a csatoktól nem tudok szépen. Így lehet, hogy papírpazarlás, de nekem csak a naptár jobb oldalán van minden nyomtatva. Minden hónaphoz hetente, kéthetente le van fűzve néhány jegyzetlap. Ezeket általában a könyvtárban használom. A könyvjelzőm pedig egy rózsaszín gemkapocs. Mindig az aktuális héthez tudom tűzni. Tudom, hogy sokaknak így nagyon minimál, sőt, bevallom egy szimpla golyóstollal írok bele, de számomra így praktikus. Kinyitom rögtön látom hol és mikor lesz órám, a naptárhoz lapozva meg, hogy mi van arra a napra. 
A teendő lista nálunk bevált, hogy a hűtőre van mágnessel feltűzve, és pipálhatja mindenki amit éppen megcsinált. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy minden egy nap alatt legyen kész. A napi rutin úgyis megy magától. Kispocak elég hangosan tudja jelezni ha valamit elfelejtettem vele kapcsolatban. Persze gondolkoztam rajta, hogy emlékeztetőket teszek bele, mert van, hogy elfelejtek például megírni egy email-t, de ezen a részén még majd dolgozom. 

A naptár része pillanatnyilag egy szemeszterre van hitelesítve, januárban ha nem is újratervezés, de lapcsere lesz esedékes. Aztán meglátom hogy férek el bele, de hat havi bontással tervezek.

Ami emeli a fényét, az, hogy semmi más nem volt nálam, amikor az Operett színházban voltunk körbevezetésen az egyetem jóvoltából, és az egyik kedvenc színészem dedikálta nekem az október hónapot. :) Az meg csak a ráadás, hogy a születésnapom előtt egy héttel történt mindez.




2018. november 4., vasárnap

Nekem bejött - Október



Arra a döntésre jutottam, hogy mégis visszatérek a havonta megjelenő összefoglalókra. Annyi minden jelenleg nem történik egy héten, hogy abból hosszabb poszt szülessen. Így egy hónapban egyszer ülök neki írni a hullámhegyekről. Ez lesz a hónap utolsó hetében, a többiben pedig heti egyszer ami szembejön. Így meg is marad a blog, és én sem aggódom, hogy miről fogok írni. Sőt időm is lesz rá. A jövő héten például elárulom a filofax-om titkát.

Addig is az október havi kedvencek. Először is Voltunk János-hegyen kirándulni. Igen, a nyitóképen mi vagyunk. Gyönyörű napsütéses időben sétáltunk egy nagyot. Igaz kiderült, hogy a három évvel ezelőtti Autópiaci ámokfutást kezdhetjük előröl. Sajnos a babakocsink nem kompatibilis az autónkkal, ezért kénytelenek vagyunk egy nagyobb családi egyterű felé irányulni. 

A hónapban a másik nagy kedvenc az új telefonom, illetve a tokja. Érdemes volt várni rá. És azt sem bánom, hogy a bloggert még nem sikerült összehangolnom vele. Találtam helyet a bejegyzéseknek a filofax-ban is. Fotózni pedig fantasztikusan tud. :) 




Végül pont beleférve a hónapba még egy kedvenc, bár arról majd esetleg később tudok írni, hogy milyen volt. Christian meghívott a születésnapomra színházba. Az Operaház fantomját néztük meg Halloween este. Már az ötlet és a készülődés is feldobott. Az előadás pedig fantasztikus volt.