Our weekly favourits, week 7-8

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva (ez jelenleg szünetel), innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Week 7.

Valentin napi futás

Igen tudom, hogy ez vasárnap volt, de ha az előző hétbe már nem fért bele, akkor meg csak ide kell, hogy tartozzon! Minden évben egyre nehezebben tűröm a felhajtást, de idén más lett ez a nap! Reggel kezdetnek indítottam egy kis közösségi futással. Megint köszönet Steiner Imrének a szervezésért. Már szponzort is találtak, így mi is kaptunk egy kis teát, meg salátát a futás végeztével (a szemfülesek kiszúrhatják, amit én csak napokkal később: miszerint szív alakú a sárgarépa benne), meg volt szívecskés rajtszám is, amit azért tiltakozásul nem tettem ki! Jöhet a húsvéti nyuszis futás!

Futáshoz ez meg az

Hiába na közeledik a tavasz így a héten a közelgő költözködés okán, meg mivel úgyis szabin vagyok, a nyakamba vettem a várost (meg hét elején a gumicsónakot, hála a sok esőnek) és körutat tettem, hogy vásároljak még egy két cuccot a tavaszi szezonhoz. Remélem a megvásárolt csecse-becsék hozzásegítenek majd  egy-két kilométer könnyebb legyűréséhez! Sajnos egy-kettőt cserélni kellett közölük, mert tönkre mentek. És jó lesz már újra zenére futni.





 
Week 8.

Kitavaszodott!

Mint bizonyára mindenki észrevette kisütött a nap és elő lehetett venni a napszemüvegeket is. Amit most végre én sem felejtettem otthon. Hiába no, amíg fényre sötétedő szemüvegem volt nem kellett ezzel törődnöm, de most már a kontaktlencsére viselnem kell napszemcsit, így amit vettem a télen most jól ki is próbálhattam. A héten több napon is lehetett a szabadba programot szervezni, futottam (a múlt héten vásárolt apró kütyük nagyon jól beváltak), sétáltam a parkokban, vagy csak kiültem a Duna-partra vagy a munkahelyemen az udvarra egy kicsit napozni. Már csak a fagyi hiányzott.



Egy problémával kevesebb

Szerdán, hosszú idő után végre aláírtuk a szerződést, így eladtuk a jelenlegi lakásunkat. Igaz ugyan, hogy hivatalosan nem lett meghirdetve, de így is voltak vevőjelöltek bőven. Nem kevés időt és energiát vett el mire eljutottunk oda végre, hogy megtehetjük az a kb. 160 aláírást a szerződésre. Variálásból, alkudozásból és idegeskedésből is volt bőven az elmúlt egy hónapban, amelyektől jó pár ősz hajszálam lett, amiktől azért ezzel a problémával együtt, megszabadultam. De sajnos a szabin is véget ért ezzel a szép napsütéses délutánnal.

 Mozis kikapcsolódás

Péntek estére egy amerikai filmet választottam, melyhez dukált az amerikai kaja is: a marhahúsos szendvics, a sült krumpli meg a kávé! Utóbbi csak azért, hogy ébren maradjak a mű alatt, mely a Spotlight: Egy nyomozás részletei lett. Újságírók, ráadásul oknyomozók! Ezt nekem látnom kell! Eredeti nyelven, felirattal, Sokkal többet kaptam tőle, mint amit reméltem! Ahogy zajlott a cselekmény egyre inkább éreztem saját magam is érintettnek a story-ban, mivel magam is katolikus nevelést kaptam gyerekkoromban. És akár én is lehettem volna túlélő, vagy még rosszabb! Így szinte remegve néztem a film végi listát, hogy vajon Budapest szerepel-e rajta? Még jobban kiborított, mint a Szoba! Sok-sok Oscar díjat kívánok a filmnek, nektek meg azt, hogy mindenképpen lássátok egyszer!






Egy kis újításként még egy-két információ morzsát elszórok a hetemről, melyekről nem tértem ki külön:

A heti jócselekedet: Véradás csütörtök délután!

A heti főbb változások a blogokkal kapcsolatban: megjelent a Könyv Klub-on a zenei hónap második része! Itt kibővül és nevet vált a heti kedvencek és a megjelenési időpontja fixen vasárnap reggel lesz! A nagyobb lélegzetű írások pedig átkerülnek szerdára!

A hét pozitívuma: Úgy néz ki elindul egy kis pénzkeresés, lehet új állással :-)!

A jövőről és Elizáról

Gondolom mindenki olvasta Eliza legutóbbi posztját. Aki esetleg nem tette volna (és szokott minket olvasni), akkor előbb itt olvassa el, azért, hogy értse a továbbiakat.

E poszt megszületése után el kellett elgondolkoznom a blog jövőjéről. Ezzel telt el kb. az egész hétvégém meg a hétfőm is. Többek között ezért sem jelentettem meg a heti kedvenceket sem. De pótolva lesz e hét végén a hónap utolsó kedvenceivel összevontan, ígérem. 

Hogyan tovább?
Folytassam-e egyedül, és várjuk-e Eliza visszatérését?
Kezdjek egy újat, külön?
Vagy hagyjam az egészet a csudába? 

Mindezen kérdések futottak át az agyamon a hétvégén. E mellett több más dologra is oda kell figyelnem, mint például az elkövetkező időszakom megtervezése. Még ott függnek a levegőben a korábban megírt problémáim: a munkahelyemmel, a jelenlegi lakásom eladásával, a költözéssel, a leendő lakásom és az autóm megvásárlásával, a futásos és az utazásos terveim beindításával. Így hát igen sok projektet futtatok párhuzamosan. Lehet túl sokat is! És akkor ott van még a blogolás is.

Végül is arra jutottam, hogy megpróbálom folytatni egyedül. Azért döntöttem így, mert egyrészt, mint már írtam az egyik kedvenc hobbimmá vált a blogolás. E mellett jelenleg úgy érzem, hogy még van írnivalóm bőven és egy-két ötletem, amit legalább ki szeretnék próbálni. Ezen kívül úgy érzem, hogy annyi energiát már beletettem ebbe a blogba, hogy mindenképpen veszteségnek érezném, ha lezárnám/abbahagynám! Sok változás zajlik mostanság az életemben, amikből jó párat veszteségnek élek meg, így nem szeretném ezeket még eggyel szaporítani! Persze lehet sokan azt mondanátok, hogy ez csak kényszeres ragaszkodás, de nem érdekel! Egyszer azt mondtam Elizának, hogy ez a blog a kettőnk gyermeke. Nos ezt még mindig így érzem. 

Persze tudom, hogy közületek a legtöbben itt Eliza olvasói, ismerősei. Nektek van egy-két rossz hírem. Az első, hogy nektek is el kell gondolkoznotok a fenti kérdéseken. Ha úgy döntötök, hogy továbbra is olvassátok a blogot, akkor a másik rossz hírem, hogy - a jelenlegi állapot szerint - velem kell beérnetek. Ha pedig nem engem választattok, akkor sincs harag! Ha nem lesz egyetlen olvasó sem, az sem baj! Én soha nem azért írtam ide, hogy azzal az olvasók számát növeljem! A blog jövőjével kapcsolatban jelenleg röviden ennyit képzeltem el: Egyelőre nem nagyon fog változni sem a blog külseje, sem a címe, sem a rovatok összeállítása.  Hogy a társbloggal a Könyv Klubbal mi lesz, még nem tudom. Azt mindenesetre azt igen, hogy az e havi témát a könnyűzenéről, még be szeretném fejezni egy második résszel. Aztán, hogy márciustól írok-e oda, a könyvekről, amiket reményeim szerint elkezdek olvasni, még nem tudom. Azt sem tudom többek között, hogy Eliza mit tervez azzal a bloggal, meghagyja-e nekem a hozzáférésemet, elvégre is az az ő Könyv Klub-ja. 

Mondhatom, mindannyiuk nevében írom, hogy Elizát visszavárjuk és mindenképpen fenntartom neki a helyét itt a szerkesztőségben. Hogy visszatér-e egyáltalán az kérdéses. De ez már az ő dolga. 

Sok szerencsét/kitartást kívánok neki, illetve azt, hogy sikeres legyen az éve!

Mondom ezt azért, mert tudom, hogy mennyi harcot kellett megvívnia eddig és hogy ezek mennyi energiát és időt vettek el tőle! Ezekről írt nektek is többször! Tudom, hogy az indulás előtti két-három hete nem volt egy leányálom. Amióta megtudtam, hogy elmegy nekem sem volt könnyű ez az időszak, mivel szinte percről-percre változott bennem az, hogy hogyan állok az egészhez. Persze, hogy nem akartam, hogy elmenjen: pont olyan időszakban toppant be az életembe, amikor igazán szükségem volt egy barátra: megfiatalított, meghallgatott, segített elindítani a blogolást és rávezetett arra, hogy nagyjából milyen jövőt is képzelek magamnak. Máskor pedig szinte én tessékeltem volna fel a repülőre, mivel tudom, hogy ez volt a vágya, illetve ez egy olyan lehetőség, ami mindenképpen meg kell ragadnia!

Most, hogy elment és ki tudja találkozunk-e újra, elmondhatom, hogy személy szerint nagyon sajnálok több dolgot is vele kapcsolatban:

Egyrészt azon pillanatokat, amikor felbosszantottam, idegesítettem, vagy esetleg zavarba hoztam. Szerintem volt mindegyikből bőven, bár igyekeztem ezek számát a minimálisra csökkenteni több-kevesebb sikerrel!

Másrészt azt, hogy, ahogy egyszer még a tavaly nyáron mondtam neki, hogy szeretnék neki valahogy segíteni, hogy jobb legyen az élete! Most úgy érzem, hogy ez ügyben nem tettem semmi kézzel foghatót, illetve, hogy sokkal többet is tehettem volna!

Harmadrészt sokszor úgy gondoltam, hogy jó barátja lettem: mellette álltam a bajban, vagy amikor senki más, soha nem mondtam neki, hogy most nem! De, sajnos úgy érzem, hogy mivel közben idegesítettem/megbántottam a mondanivalómmal/viselkedésemmel így összességében többet ártottam!

Mindezekért, csak remélni tudom, hogy egyszer majd megbocsájt nekem és a barátjának fogja tartani ezt a "pótembert"!

Need some break

Gondolom már észrevettétek, hogy az utolsó bejegyzéseim tervek ide vagy oda nem igazán voltak olyan nagyon jók. Témaválasztásban sem. Az is feltűnhetett, hogy az elmúlt két hétben a Heti kedvencekbe ugyan írtam, de bejegyzés tőlem nem volt. Ennek nem az az oka, hogy nincs miről írnom, hanem ahogy már az elején is említettem, az íráshoz szükségem van egy bizonyos fokú elvonulásra. Ez az utóbbi időben egyáltalán nem volt meg.
A jövőről. Mint mondtuk átalakul a blog. Igen ez így van, azonban pillanatnyilag az átalakulás részemről egy szünetet jelent. Mikor, és milyen formában jövök vissza azt még nem tudom. Abban biztos vagyok, hogy lesz blog. Abban nem, hogy milyen.
Szerzőtársamnak is meglepetés lesz ez a hír, ugyanis nem beszéltem vele kifejezetten erről. Az átalakulás előtt beszélgettünk, hogy miként folytassuk, de ez most tőlem eldöntött dolog. Azonban pont emiatt nem is tudom ő hogyan és milyen formában szeretné folytatni. Majd megírja nektek. Illetve amint megegyezünk valamiben arról is írunk.

Hogyan nem lett lakásom...

Nem vagyok egy nagy tv néző! Kizárólag hétvégén, amíg reggelizem. Ekkor a Travel Chanel műsorán szoktam megnézni a House Hunters International-t. Olyan embereket mutatnak be, akik külföldre költöznek és ott próbálják megtalálni álmaik lakását. Három ingatlanból kell kiválasztaniuk a véglegest. És hogy miért írtam ezt le nektek? Nos azért, mert én is hasonló cipőben jártam.

Egyrészt, mert az év végi, év eleji szokatlanul pezsgő ingatlanpiac miatt kb. kettő-három lakásajánlatból kellett, kiválasztanom azt az egyet, amibe beköltözöm. Másrészt, mert kicsit úgy érzem, mintha külföldre költöznék. Azért, mert igen nagy a kontraszt a nyüzsgő belváros és a "nyugisabb" kertvárosi kerületek között. Íme a három jelölt lakás:

Az első Angyalföldön van a Béke-tér szomszédságában (44 m2). Nos ez az egyik hibája: egy kétszer-két sávos útra néz a lakás és a terasz is. Igaz ugyan, hogy a hetedik emeleten van és csukott ablakokkal nem hallatszik be semmi, de mint írtam korábban szeretném használni a teraszt. Viszont nincs szemben szomszéd, ami azért jó. Egy amerikai konyhás nagy nappali, egy nagy hálószoba, fürdő és külön wc található benne. A lakáshoz garázst is lehet bérelni vagy venni. Üvegtetős lépcsőház, panorámás lift és portaszolgálat is van. Beépített konyha, gardrób van a vételárban, mely alkuképes és egy hónapos kiköltözési időt tud vállalni az eladó. A lakást nagyon sterilnek éreztem, valahogy nem adta az "itt otthon tudnám érezni magam" érzést.

A második Zuglóban van, a Bosnyák tér környékén. Egy 2008-ban épült társasház ötödik emeletén van és 45 m2-es, mely egy felszerelt amerikai konyhás nappaliból, egy hálóból, fürdőszobából, meg egy előtérből áll. A terasz 11 m2, amely a belső udvarra néz és szerintem nagyobb, mint maga a hálószoba. Előbbi nagyon jó, utóbbi azért nem, mert az épület kialakítása miatt a háló, mintha tetőtéri lenne és csak egy bukóablak van rajta. A lakáshoz van garázshely, mely azonban kötelezően megvásárolandó. Ez  rossz pont, mert újabban inkább a bérlésen gondolkozom. A lakás egyébként otthonos, gyors kiköltözés megoldható, viszont alkudni az árából szinte nem lehet.

A harmadik Angyalföldön van ott, ahova középsuliba is jártam. 46 m2-es, 4-dik emeleti 2006-os építésű, nagy amerikai konyhás bárpultos nappali plusz hálós leosztásban. Ezen kívül fürdőszoba és előszoba is van, amelyből nyílnak a helységek. A terasz 10 m2-es kertre, illetve a Rákos patakra néző. A konyha pont akkora, amekkorát akartam. A fürdőszoba sarokkádas, igényes kivitelésű és nagy. Az első tulajdonos kérésére alakították ekkorára, nagyon jó ötlet volt. Az vételár alkuképes, melyben a beépített hűtővel is felszerelt konyha, egy nagy hálószobai gardrób és klíma is benne foglaltatik. Garázs bérelhető/vehető. Jelenleg a lakás üres, így szinte kulcsrakész. Igazi családias hangulatú a környék és maga a lakás is. 

Nos a döntésem a harmadik ingatlanra esett. Egy kis bökkenő azonban adódott közben anyagi fronton. Az előre kikalkulált költségvetés stimmelt, csak a havi cash-flow borult fel, egy-két váratlan kiadás miatt. Így egy átmeneti megoldásként két részletben történő vételár kifizetést tudtunk csak felajánlani. Közben sajnos mások is pályáztak. Akik kevesebbet kínáltak viszont egy összegben. És az eladó őket választotta. :-( Érthető, viszont lakásom az nem lett! Így jelenleg annyiban maradtunk, hogy elnapoljuk a lakásvásárlást. Jelenleg úgy néz ki, hogy vidékre költözöm a szüleimmel. Ezt nem kudarcnak fogom fel, hanem inkább jelentős tapasztalatszerzésnek. Addig is marad a House Hunters International. A sorozatom következő része pedig a költözködésről fog szólni.

Our weekly favourites week 6.

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva, innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Christian:

Győzzük le a megfázást!

Legnagyobb örömömre vasárnap arra ébredtem, hogy baromira megfáztam! Erre legutóbb kb. két éve volt így! Láz ugyan nem volt, de levertség, fejfájás, köhögés, izomfájdalom, taknyos orr, kis torokfájás viszont igen. Így minden, ami segít legyőzni ezt az állapotot: papírzsepi, citromos tea, Neocitran, Negro tabletta mind a kedvencem lett. Melyek segítségével péntekre már egészen jól lettem.

Sütőtökös muffin

Úgy tűnik ezen téli szezonba a kedvenc zöldségem/gyümölcsöm a sütőtök lett. Korábban már írtam a krémlevesről és most pedig megismertem az ebből készült muffin-t is. Finom és habkönnyű lett. És egy darab átlagosan csak 68 kalória, így ideális sütemény mindenkinek. 

Eliza:

Annyira ideális, hogy a kóstolóba hozott muffinokon összeveszett a család. A nagyi azonnal megette a felét, a maradékon meg sehogy se tudtunk megosztozni.

"D" betű

Na nem az ABC-ben, hanem rajtam. Van egy nyakláncom, nagyon vékony aranylánc, és lóg rajta egy "D" betűt formázó medál. Sokáig nem hordhattam, mert nem itthon volt, de most végre megint velem van. Nekem ez a kis betű olyan, mint Carrie-nek a Carrie nyaklánca. Amikor az utolsó előtti részben elvesztette nem érezte magát önmagának. Ez, egy pár pici fülbevaló, meg a ballagásomra kapott gyűrű az, amit hordok ékszerként. Valamiért a bizsut nem bírja a bőröm. Sőt a fehérarany láncomat sem. Tiszta piros leszek. Sokáig hordtam bizsut, szép kis készletem van, de tavaly nyáron mindentől kiütéses vagy piros lettem. Nem értem miért, de azóta ez a kis "D" betű nagyon hiányzott. Szóval amióta hétfőn visszakaptam le se akartam venni.

Munka, hobbi, blog - a másik oldalról

Eliza az előző posztjában már kifejtette az elkövetkező időszaki terveit, céljait, munkáit, hobbiját és a blogunkban történő változásokat. Itt az ideje, hogy én is beszéljek egy kicsit a rövidtávú terveimről és hogy milyen témákról tervezek írni nektek:

Munka: Nos jelen pillanatban erről tudok a legkevesebbet mondani. A szerződésem a jelenlegi helyemen február végén lejár. A továbbiakról még nincs infóm: folytatás vagy véglegesítés vagy esetleg elköszönés lesz-e? Azon kívül, hogy nem rajtam múlik a dolog, jelenleg én sem vagyok benne biztos, hogy akarok maradni, ha esetleg felajánlanák. És ez nem csak a fizetés kérdése, bár jó lenne, ha emelnének valamennyit! Így, hogy már hivatalosan is diplomás lettem, nem feltétlen kellene a fizetésemnek egy érettségi nélküli ember fizetésével megegyeznie! Közben azon dolgozom, hogy kialakítsak egy passzív jövedelem forrást. És még az is benne van a pakliban, hogy adott esetben a főnökeim is és én is akarnám, hogy maradjak, de mégsem lehet majd! Jelenleg semmit sem tudok, plusz szabin is vagyok (február végén az utolsó két munkanapon dolgozom csak, mert 13 nap szabadságom van, hogy mire megyek vissza fogalmam sincs!), mert egyrészt ki kellett vennem, nehogy bennmaradjon. Másrészt pedig költözködöm, egyelőre nem saját lakásba, de ennek előéletéről már készült is egy külön poszt az Otthonteremtés című sorozatom következő részeként, amit majd megosztok veletek.

Hobbi: Talán nem árulok el vele sok titkot, hogy a sport, azon belül a futás a nagy szerelmem jelenleg. Erről készül majd egy írásom nektek. E mellett pedig az amatőr fotózás (jelenleg szigorúan csak mobillal!). Amiről időről időre kiteszek majd nektek gyöngyszemeket például a heti kedvencekbe. Ja meg az utazás lenne a tervek között - ha úgy állnának a csillagok - reményeim szerint ez is nemsokára beindul. Ezekről is tervezek, majd nektek írni. Ha akarom és lesz is munkám, akkor ezeket a hobbikat időhiány miatt valahogyan ötvözni kellene, amire már vannak is ötleteim, konkrét terveim. Meg vissza szeretnék rázódni abba is, hogy rendszeresen olvasok. Többek közt a Könyv Klub miatt is. 

Blog: A blogolás is kedves hobbimmá vált! :-) Eliza már vázolta a főbb pontokat, hogy milyen ütemezésben várhattok tőlünk írásokat ezen, illetve a másik blogon. Már folytattunk beszélgetéseket abban a témában, hogy hogyan tovább, milyen irányba folytatódjon a blogunk élete. Igyekszünk majd valahogyan egységesíteni a tartalmat (ezért is találtuk ki a heti kedvencek közös szerkesztését), de azt meg kell értenetek, hogy a mi kis blogunk most (február végével) kettészakad! Persze nem az elérhetőségében, hanem más okokból kifolyólag. Földrajzilag, a mi kis naplónk - ha biológiailag akarom megfogalmazni - fészekhagyó korba lépett és utána kétlaki életet fog élni. Mondhattuk, hogy eddig a blog székhelye Budapest volt (mivel mindketten itt éltünk), ez most kvázi megszűnik és ezentúl két kisvárosban fogunk élni: egy Dél-angliai, illetve egy Pest megyeiben. Tehát elhagyjuk a budapesti "fészkünket". Erről is tervezek egy posztot írni. A kétlaki életünk, pedig úgy alakul ki, hogy eddig rengeteg közös programunk volt, amik most a távolság miatt drasztikusan fognak csökkenni és tényleg majd két különélő barát életét figyelhetitek majd meg! Persze tervezzük, hogy találkoztunk: hazalátogatás, odakinti látogatás, esetleg közös nyaralás, közös kávézások európai városokban :-) és legyenek újabb közös élményeink, úgy mint az elmúlt egy évben, melyeknek egy részéről már titeket is tudattunk így a blogon keresztül. Hogy mindez hogyan fog majd működni, még nem tudjuk. Mindketten elkötelezettek vagyunk a folytatás mellett, mindkét blog esetében. A Könyv Klub ezen hónapban terveink szerint a zenével fog foglalkozni (életünk meghatározó együtteseivel, albumaival és az aktuális kedvencekkel). A Négyszemközt blogon pedig mindezen változások történéseit követhetitek majd figyelemmel februárban.

Our weekly favourites week 5.

Ezentúl megújult formában kapjátok meg tőlünk a "hullámhegyeinket"! Megszüntetve Eliza és Christian külön heti, illetve havi posztjait, azokat összeolvasztva, innen fogva hetente fogjuk közzétenni.

Egy nap csúszással a múlt heti kedvenceink. :)

Christian:

Egy régi kedvencre rátaláltam újra

Szerintem a lelkem mélyén örökre gyerek maradok és izgatni fognak a játékok! Bár ahogy idősödtem, kezdtem egyre inkább csak nézni, ahogy mások játszanak. A Twich-nek és Youtube-nak köszönhetően pedig bőven van kínálat. Szó szerint kiugrottam a bőrömből, mikor rátaláltam az egyik régi kedvenc streamer-emre új néven. Ezzel okozva vigyorgós hétfő estét nekem.

Minisorozat 90 percben angolul

Még a Könyv Klub-os blogon említettem a Ha időmilliomos lennék című posztban a Halo sorozatokat, melyekből e rövidet néztem végig egy este alatt. Könnyű volt, mivel 5 db 20 perces aprócska részből áll. Rövid pörgős történet, melyet teljesen angolul néztem meg és felirat nélkül is remekül megértettem. Külön tetszett, hogy kicsit hasonlított a Cloverfield című filmre a cselekmény felépítése. Ja és nagyon badass volt mikor a vége fele megjelent Master Chief!!! 

A szoba
Igen moziban is voltunk a héten és Eliza választása alapján ezt a filmet néztük meg, ezt is eredeti angol szöveggel és feliratozással. Nem néztem utána, hogy miről fog szólni, nem néztem meg az előzetest sem (illetve egy korábbi mozizásunk film eleji előzetesek között látta meg írótársam, de nekem fel sem tűnt) egyszerűen nem vártam tőle semmit. Hát annyival többet kaptam, ebben a drámai két órában. Teljesen kiborított a mondanivalója és a megvalósítása, illetve a főszereplők életkörülményei. Rájöttem, hogy igazán azokat a filmeket tudom értékelni, amik idegileg ki tudnak borítani. Mindenképpen nézzétek meg ha lehet és utána megtudjátok hogy mekkora a világ!







Eliza:

The Pointer Pub, Teréz körút
Van belőle pár a városban, de mi vasárnap fedeztük fel az Oktogon és a Nyugati között lévőt. Tudom, ez múlt héten volt. De szerdán megint beültünk egy utókarácsonyra egy barátommal. Nem is tudom nagyon megfogott a hely. Jó kis beszélgetős hely, ahol nem csak kávét adnak, az árak se horribilisek, és hangulata is van. Nem üvölt a zene, sőt bevallom arra se emlékszem volt-e zene. Cserébe wifi igen, és a pizzájuk is finom.

Óriás epres-nutellás palacsinta

Nem gondoltam volna, hogy létezik akkora palacsinta, amit nem tudok megenni. Pedig de. Nem tudom, hogy a méret, a töltelék, vagy az édesség mennyisége miatt fogott ki rajtam az egyébként fantasztikusan finom desszert. A képet Christiannak köszönhetitek, aki velem ellentétben megbirkózott a kihívással. Kipróbálhatjátok az Aréna földszintjén a Guru óriáspalacsintázóban. 

Munka, hobbi, blog

Árulkodik a hetemről, hogy múlt csütörtök óta a blog szerkesztőfelülete közelébe se jöttem. Arról, hogy miért jövő héten olvashattok. Most lássuk amit már elkezdtem nektek a múltkor.
Igen folyamatosan alakulnak a terveim, a bakancslista is bővül, csiszolódik. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy jobban kikristályosodnak a dolgok a fejemben. A Plans című bejegyzésben már írtam arról, hogy szeretnék fotózni. A bakancslistában is említettem ezzel kapcsolatban dolgokat, és a Plans No. 2. című posztban is. Utóbbiban azt is olvashattátok, hogy hobbiként definiáltam. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségem profi gépre, meg programokra hozzá, valamint arra, hogy megtanuljak fotózni. Pusztán annyit takar, hogy úgy döntöttem mégsem kenyérkereső állásként definiálom. Igazi hobbim most egy darabig azt szeretném ha az utazás lenne, és ehhez kapcsolódik a fotózás. Szeretném profin megörökíteni amerre sodor a szél, és megosztani veletek ezeket az élményeket.

Fellebbentve a fátylat az elképzeléseimről elárultam, hogy munkaként, vagy hivatásként a tanácsadás az, ami érdekel. Imádom a pszichológiát, de most nem pont erre gondoltam. Sőt per pillanat ez csak egy nagyon alakulófélben lévő gondolat. Amint a múltkori tervek között említettem nyelvet szeretnék tanulni, esetleg mindig egy bizonyos országban. Azóta más is megfordult újra a fejemben. A legelső tervezős posztban már írtam a hajózásról, meg a szállodákról is. Lehet nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy most egy évet Angliában fogok tölteni. Azt tudom, hogy hogyan szeretnék élni mondjuk hat év múlva, meg utána. De addig még csak most alakulnak az elképzeléseim. Maradok-e egy évet Angliában, vagy esetleg váltok közben, utána mihez kezdek, ott maradok, vagy tovább megyek, szállodába, vagy hajóra. Utóbbi megint igencsak mozgatja a fantáziám. Na nem az óceánjáró, csak a kis nyugisabb folyami. Nekem való, vagy nem, egyáltalán mi való nekem? Olyan munkát szeretnék a következő pár évre, ahol először is sokat keresek, másodszor nem nagyon kell költenem, harmadszor pedig sokat tudok mellette utazni, mert van sok szabadidőm. A következő fél vagy egy évet mindenképpen felkészülésnek szánom Angliában, és eldönteni, hogy hogyan, merre tovább.
Már írtam arról, hogy szeretem megragadni a lehetőségeket, és érzelemből döntök. Nos ez így is van. Mármint, hogy szeretem megragadni a lehetőségeket. Eddig kifejezetten sosem kerestem munkát. Mindig az talált meg engem, bár lehet pont emiatt nem is voltak olyan fantasztikus munkahelyeim. Meg magam miatt. Ha valami nem tetszett nem bírtam tovább ott maradni. Egyébként ez az egyik rész, amire tanácsadásként gondoltam. Az életpálya tervezés és karrier tanácsadás. A másik az szorosan együtt működve ezzel a külföldi élettel, külföldre költözéssel kapcsolatos. De megfordult a fejemben a stílus, öltözködési tanácsadás, és bár a legutolsó nem kifejezetten tartozik bele a kategóriába a lakberendezés is többször megfordult a fejemben.
Mint mondtam majd meglátom. Lehet kezdem az egyikkel, és szépen sorban a többit is kipróbálom amennyire nem bírok egyetlen dolognál megmaradni. Legalább mindig lesz valami új, amit tanulhatok.
Az a baj, hogy sokkal tisztább a jövőképem hosszabb távra, mint a következő pár évre. Illetve ez nem baj. A következő pár évet arra szántam, hogy megteremtsem a hosszú távú jövőmet. Azt pedig, hogy ezt hogyan teszem, majd meglátom.

De ennyit a tervezgetésről. Jövő héten kaptok egy kis összefoglalót, hogy mégis hogyan kerülök én ki Angliába. Utána pedig az ottani életemről. Ez a január, meg már a december is most nagyon a terveimről szólt, de ezzel a bejegyzéssel ígérem vége. Jöhetnek Christian tervei. :)
További hír, avagy előzetes a blogról: úgy döntöttünk kicsit szervezettebbé tesszük a posztokat. Megmarad mindkettőnktől a heti egy bejegyzés, a tervek szerint Christiantól kedden, tőlem pedig csütörtökön. Emellett összevontuk a kedvenceket is. Továbbra is lesz szombat este, vagy vasárnap délelőtt egy heti kedvencek, de közösen írjuk. A Nekem bejött sorozat is marad a hónap végén, az utolsó heti kedvenc helyett egy kisebb havi összefoglalót kaptok, szintén közös szerkesztéssel. Ez az alap koncepció, aztán majd meglátjuk mennyire működik.
Mivel újra megnyitottam a Könyv Klub blogot, így oda is fogunk írni nektek, de valószínűleg maradunk az eredeti havi egy bejegyzésnél, és a könyveknél. Mindkettőnktől kaptok egy-egy kritikát arról, amit olvastunk. Felfrissülésként pedig néha más témát is feszegetünk, mint a sorozatok, zene, kiállítás. 

Szívzűrök

A minap a Könyv Klub blogon Eliza írta, hogy inspirálom őt. Nos ez a dolog kölcsönös, bár lehet, hogy ez kifelé inkább utánzásnak tűnhet. Pedig nem az, egyszerűen csak nagyon jó ötletei vannak arról, hogy mikről szóljon a blog. 

A gardróbos bejegyzésében összefoglalt ruhatár ötletét még jómagam is felírtam, a blog indulásakor a témák közé. És meg is lesz írva! De nem mostanában, mivel jelenleg a költözködés miatt szinte mindenem dobozban vagy zsákban van. Ahhoz pedig, hogy megírjam látnom kell, hogy mim van és abból mennyi pontosan. E helyett most egy másik említett témáról a párkapcsolataimról lesz szó. Még december elején írtam egy kis Q&A-t, melyben kifejtettem, hogy miért vagyok jelenleg szingli. Írótársamhoz hasonlóan én sem fogom megfejteni a párkapcsolatok Gordius-i csomóját, de azért lássuk hol tartok most a párkapcsolati egyedfejlődésben és hogy jutottam el oda?

Az ovis szerelmekre nem is emlékszem, de mivel szinte az egész csoport egyben ment tovább általánosba, így lehet, hogy már az oviban elkezdődött az én első kis románcom. Persze szülői unszolásra. Amely, mindkettőnk részéről megvolt. Olyanok voltunk, mint két milliomos család gyereke Ázsiában, akiket már 6-8 évesen össze akarnak adni. (Biztos dinasztiát akartak alapítani!) De nem voltak se milliók, se olyan húdenagy szerelem sem. A tanulság számomra: nekem kell megkeresni az igazit és jobb ha a családom nem tud a szerelmi ügyeimről! De legalább megtanultam Lambadázni, amit azóta jól el is felejtettem.

A következő még szintén általánosban, de már érettebb fejjel. Egészen leánykérésig ment. Ez utóbbi persze nem volt komoly, csak egy iskolai rendezvényen lehetett "összeházasodni" egy napra. De gondoltam előbb csak megkérem a kezét! Le is térdeltem a lépcsőházban, de ő nemet mondott. Biztos érezte, hogy még nem állnánk készen egy ilyen komoly elhatározásra. Én szerelmes voltam és ő is, csak nem egy időben. Konklúzió: az nem árt, ha egyszerre éreztek valamit egymás iránt!

A hosszú nyári szünetekben, több hetes táborokban voltak futó románcok, néha jóval idősebb vagy fiatalabb lányokkal. Emlékszem volt egy finn lány is, vele nagyon jó volt, mivel nem értettünk egymásból egy kukkot sem :-) Mit tanultam belőle? Finnül számolni ötig ;-)

A középsuli? Na az volt az én nagy időszakom! Viszonzott meg viszonzatlan szerelem is volt bőven! Meg volt iskolán kívüli is. Csak azt megölte a távolság, mivel nem mászkáltam le állandóan Szolnokra. Azt hiszem, ő jobban szerette volna, hogy működjön a kapcsolatunk, mint én. Ezért inkább csak leveleztünk a hagyományos módon. Mit tanultam ezekből? Az ég világon semmit! Csak igyekeztem jól érezni magam, igazából túl önző voltam!

Az egyetemi évek alatt visszavettem a tempóból, szünetet tartottam. Kerestem valamit, amit persze nem találtam! Igazából azt sem tudtam mit kerestem: az igazit - a nagy őt vagy csak egyszerűen magamat - a helyem a világban? Nem tudom. Szinte csak lógtam a levegőben! Ami engem is zavart annyira, hogy már a tanulmányaim rovására is ment. Persze egy-két futó kapcsolat volt, de nem volt az igazi. Persze azokban is én akartam jobban. Konkluzió: előbb találd meg önmagad!

Aztán jött a nagybetűs élet. Meg a munka. Amibe beletemetkeztem. Mert az tudott lekötni, sikeressé tett és jól is kerestem vele. Lehet, e miatt elhalasztottam egy-két esélyt, de utólag visszatekintve, úgy gondoltam, hogy ha sok pénzem lesz akkor, majd bomlanak értem a nők. Hát nem így lett! Aztán, ahogy egyre pocsékabb munkáim lettek és egyre kevesebbet kerestem, jöttem rá, hogy igazán ez nem számít! Illetve a pénz az csak egy eszköz! Ahhoz hogy elérjem a céljaimat! De ehhez a felismeréshez hosszú út vezetett el. És hogy jön ez a lányokhoz? Hát úgy, hogy előbb szerettem, hogy van pénzem, aztán gyűlöltem hogy nincs. De rájöttem, hogy nem is a pénzről van szó, hanem saját magamról! Saját magamat szerettem és gyűlöltem egyszerre, ami nem tett túl jót a szerelmi életemnek.  Ehhez hozzájárult egy olyan kapcsolat, illetve annak a vége, ami pont a pénzzel teli idők végén kezdődött és a kevesebb fizetés/szarabb munka közepén ért véget. Otthagyott, mert keveset kerestem, meg elvárta volna, hogy a spórolt pénzemet is mind ráköltsem! Szerettem őt, ezért is, nem tettem! A tanulsàg: a pénz nem minden!

Ez után kivártam. Keresgéltem önmagamat, meg vártam, hogy belépjen a szerelem az életembe. Hát egy kis idő után jött is: esve egy lépcsőn. Ezt már megírtam a tavalyi év összefoglalómban. Sok mindent hittem például: hogy már mindent tudok, hogy elég leszek, hogy szeretem magam és őt is eléggé. (De azt tudtam, hogy én szerettem jobban, mert ő egyáltalán nem!) Hát így utólag nézve egyik sem! Én meg annyira beleestem, hogy kellett majd egy év, hogy kiheverjem. Persze, ezt nem könnyítette meg, hogy szinte mindennap látom, mivel közös a munkahelyünk. A házinyúl tipikus esete. Meg persze saját magamból csináltam bohócot. Mondjuk ez utóbbi soha nem érdekelt különösebben, de most azért rosszul esett. És a legutolsóból mit tanultam? Az szuper, ha szereted a másikat, de ha magadat nem, akkor annak nem lesz jó vége!

Volt barna-szőke-fekete, magas-alacsony, nálam idősebb-fiatalabb, telt alakú-sportos, dús keblű-kis mellű. De mindezek nem számítottak, csak külsőségek. Inkább az, ami belül van. Na abból is volt többféle: öntudatos-bizonytalan, kedves-nem annyira kedves, önálló-folyton rajtam lógó. Én mindet szerettem és a legtöbbször én szerettem jobban, inkább! Néha elgondolkozom, hogy lehet csak a szerelembe voltam szerelmes? 

Ezek lettek volna azok a főbb mérföld kövek, amiket már magam mögött hagytam. És hol tartok? Szerintem sehol! Vagy mégse? Néha így, néha úgy érzem.

És mi az amire rájöttem, mi az/ki az, amire vágyom? Egy nő, aki olyannak szeret aki/amilyen vagyok! Mert hiszen mindannyian erre vágyunk legbelül, vagy nem?