Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak, tényleg megtegyem-e, hiszen szeretem a blogot, szeretem az emlékeket, amiket ébreszt. De nincs hozzá kedvem és energiám írni. Kértétek, megpróbáltam, de valahogy nem úgy működöm. Lenne véleményem, lennének ötleteim miről írjak, csak kedvem és energiám nincs ezt megtenni. Felvállalni, hogy itt áll feketén-fehéren, vagy épp olyan színben ami tetszi a véleményem. Ez a kép olyan tökeletes inspirációt adott a lezáráshoz, hogy végre meg tudom fogalmazni. Nem fogom semmilyen fórumon folytatni a blogolást, és arra sem vállalok garanciát, hogy valamikor esetleg más formában újrakezdeném. A következő évek biztos nem erről fognak szólni. Így marad emléknek ez a pár év és bejegyzés, amit megélt a blog. Sziasztok!
