A Bermuda-háromszögtől a rózsaszín felhőig

Mint, ahogy a legutóbbi posztban Eliza írta, a bejegyzések egy kicsit elmaradoztak/nak jelenleg. Ennek több oka is van: az egyik legfőbb az, hogy törekszem arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsük el együtt párként! Bizonyára tudjátok ez milyen: ami számotokra kedves/szeretitek, abból a lehető legtöbbet akarjátok elfogyasztani. (Akár úgy is, hogy nem törődtök a következményekkel!)

Egyszer korábban már Eliza beszélt nektek arról, hogy a legtöbb kapcsolatában ő akart több időt eltölteni a párjával, mint inkább az vele. Nos, mondhatjuk szerencséje van, mert én is ilyen vagyok. Általában a páromat helyezem/akarom helyezni az első helyre az időbeosztásomban! Nem gondolom, hogy ez rossz lenne, csak néha elég nehéz az egyensúlyozás a párkapcsolat, munka, család Bermuda-háromszögben, ahol az időd úgy tűnik el, mint a repülők, meg a hajók a Karib-tengeren.

Egy másik ok pontosan ez az egyensúlyozás, mivel így kb. egyetlen kiloJoule energiám sem marad írni. Persze szeretek és hiányzik is a blogolás. Több mint egy hónapja írtam ide bármit is. Illetve készültek piszkozatok (többek közt ez is az volt sokáig), de valahogy nem tartottam őket megjelenésre alkalmasnak.

Munka és pénzkeresés frontján harcolok a magyar valósággal: konok főnökökkel, értelmetlen feladatokkal, átverős üzleti partnerekkel (főleg ha fizetni kell!)

A fennmaradó időmet pedig a családom, meg az ingázás szívja el tőlem. A költözködés utáni rendrakás jelenleg ott tart, hogy ugyan már csak pár doboz csúnyálkodik a házban, főleg könyvekkel teliek -könyvespolc nem lévén-, de a szobám úgy néz ki mint, ahova bombát dobtak. (Ez azóta már szerencsére változott!)

A heti pozitívumainkkal kapcsolatban jelenleg nem nagyon tudok felsorolni pozitívumokat a saját életemből, kivéve azokat a perceket, amiket együtt töltünk Elizával. De hát gondolom, nem arról akartok olvasni, hogy milyen jól érzi magát két ember a kapcsolatában. Mert ez nem egy párkapcsolati blog, illetve nem annak indult. Azonban a végére egy kicsit mégis összefoglalnám, hogy mi is történt abban a mintegy másfél hónapban, mióta nem szólaltam meg. Most bele fogok hatolni a mi kis rózsaszín ködünkbe az én nézőpontomból! Így csak asztronautáknak, ufóknak és szerelmeseknek ajánlom a továbbolvasást ;-)

Szóval az április elejei egymásra találás után (bár végig ott voltunk egymás mellett) igyekeztem a lehető legtöbb időt szakítani az én kis sünimre! Volt ebben többek közt kirándulás a Pilisben, mozizós romantikus Duna-parti sétás szombati nap, egymás családjainak bemutatós szombati ebéd, ottalvós hétvégék, állatkerti kirándulás (amit már egyébként tavaly nyár óta terveztünk), romantikus vacsora az első hónapfordulón és életem eddigi legszebb szülinapja Eliza és családjának köszönhetően. 

Szívem összes szeretetét most csak Eliza élvezi! Talán ennek is köszönhető, amiket leírt magáról meg a tüskéiről. Persze nem tudom, hogy milyen lehet egy olyan süni, aminek nincsenek tüskéi, de biztos cuki! ;-)

Ennyit most ízelítőnek, a többit és talán a teljes story-t majd talán egy későbbi posztban.

Május van és májusban...

...mindenki nagyon szerelmes. Emlékeztek erre a régi dalra? Egy régi filmben hallottam egyszer, de nagyon megfogott. Na ha nem is mindenki, de Christianra és rám is érvényes most ez a kis részlet. Annyi időt töltünk egymással amennyit csak tudunk és akkor nem létezik internet, meg blog, meg semmi kettőnkön kívül. Lassan két hónapja süninek tituláltam magam egy bejegyzésben. Ez azóta sokat változott. Christian szépen lassan minden tüskét kihúzott belőlem amit mások szúrtak belém, és a helyüket begyógyította sok-sok szeretettel. Azt mondja néha úgy nézek rá, mintha ufó lenne. Persze, mert nem hiszem el, hogy létezik ilyen ember, azt meg pláne, hogy ennyire szeressen. Engem. :) És akkor azt még nem is mondtam, hogy én mennyire szeretem. Mert nem is lehet szavakba önteni.

Szóval pillanatnyilag ez van. Meg emellett zajlik az élet is nyilván, én aktívan kerestem munkát, és ő is azon van, hogy elinduljon valamerre a mostani helyéről. Közben sok minden más is alakul, amiről, ha kicsit több időm lesz beszámolok. Meg szánok egy bejegyzést a munkakeresésre és az eddigi tapasztalataimra. De csak akkor ha már elrendeződött a helyzet és kicsit lenyugszanak a dolgok. Bár erre várhatóan nyár végére kerül sor, szóval addig lehet, hogy havonta 1-2 rövidebb poszt lesz. Hiányzik a blogírás, és sajnálom, hogy nincs rá időm, pont miután átalakítottuk a blogot az újjászerveződés jegyében. Ami még lehet nem végleges.

Mint észrevettétek elmaradtak a Heti pozitívumok is, mivel még nem döntöttük el mennyire akarjuk megosztani a mi kis rózsaszín felhőnket a nagyvilággal, és ez mennyire érdekel titeket.