...mindenki nagyon szerelmes. Emlékeztek erre a régi dalra? Egy régi filmben hallottam egyszer, de nagyon megfogott. Na ha nem is mindenki, de Christianra és rám is érvényes most ez a kis részlet. Annyi időt töltünk egymással amennyit csak tudunk és akkor nem létezik internet, meg blog, meg semmi kettőnkön kívül. Lassan két hónapja süninek tituláltam magam egy bejegyzésben. Ez azóta sokat változott. Christian szépen lassan minden tüskét kihúzott belőlem amit mások szúrtak belém, és a helyüket begyógyította sok-sok szeretettel. Azt mondja néha úgy nézek rá, mintha ufó lenne. Persze, mert nem hiszem el, hogy létezik ilyen ember, azt meg pláne, hogy ennyire szeressen. Engem. :) És akkor azt még nem is mondtam, hogy én mennyire szeretem. Mert nem is lehet szavakba önteni.
Szóval pillanatnyilag ez van. Meg emellett zajlik az élet is nyilván, én aktívan kerestem munkát, és ő is azon van, hogy elinduljon valamerre a mostani helyéről. Közben sok minden más is alakul, amiről, ha kicsit több időm lesz beszámolok. Meg szánok egy bejegyzést a munkakeresésre és az eddigi tapasztalataimra. De csak akkor ha már elrendeződött a helyzet és kicsit lenyugszanak a dolgok. Bár erre várhatóan nyár végére kerül sor, szóval addig lehet, hogy havonta 1-2 rövidebb poszt lesz. Hiányzik a blogírás, és sajnálom, hogy nincs rá időm, pont miután átalakítottuk a blogot az újjászerveződés jegyében. Ami még lehet nem végleges.
Mint észrevettétek elmaradtak a Heti pozitívumok is, mivel még nem döntöttük el mennyire akarjuk megosztani a mi kis rózsaszín felhőnket a nagyvilággal, és ez mennyire érdekel titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése