2020. november 25., szerda

Csak azért is Karácsony

 


Napok óta gondolkodom, hogy mit írjak. Lassan három hét betegség miatti bölcsiszünet keretében itthon tengődünk, és kb 5 nap láztalanság után kezd az őrületbe kergetni a kisasszony. Imádom, csak rossz, mint a kisördög. Ma nagyilátogatóba vittem, így volt több időm dekorálni. Egy kivételével a könyves dobozok elfogytak, a könyvek meg a polcra kerültek. A dekoros doboz végképp megszűnt, néhány kivétellel minden helyet talált. A kupiszobában is elkezdtem erőteljesen rendet rakni. Ennyit bevezetésnek. 

Valamikor az elmúlt két hétben olvastam egy bejegyzést, ami elgondolkoztatott. Az írója azt fájlalja, hogy november elején még nem volt a környékükön feldíszítve karácsonyra ház. Ebből azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy idén elmarad a karácsony. Legjobb tudomásom szerint Advent most hétvégén kezdődik, és az angol/amerikai kultúrával ellentétben itthon nem szokás közvetlen Halloween/Mindenszentek után karácsonyra dekorálni. Nálam ma jött el az idő, hogy elkezdjem előszedni az adventi dekorációt. És akkor ez még nem jelenti azt, hogy fel tudtuk szerelni a teljes házdíszítést. Minden ismerős azt tűzte ki célul, hogy elkészüljön vasárnapig. 

Elhamarkodott kijelentés és nem állja meg a helyét. Az lehet, hogy más lesz az idei karácsony. Az is lehet, hogy nem lesz az a tökéletes ünnep vásárokkal, korizással, forralt borral, nagy családi ebéddel. Ha ezek el is maradnak, attól még várhatjuk az ünnepet. A tavalyi díszeket nem dobtuk ki, sőt újat is vettünk. Évek óta műfenyőnk van, de ha nem lenne, és pénzem se lenne venni élőt, akkor is megoldanám valami kreatív módon, hogy ha más nem a karácsonyfa illúziója meglegyen. Ennél rosszabb körülmények között is megtartották a karácsonyt más időkben. Nem az ajándék volt a lényeg, ma sem kell annak lennie. A szeretet ünnepe talán idén visszatér a mögöttes tartalomhoz. Legyen együtt a szűk család, legyen idő pihenésre, nyugalomra, békére. Legyen közös játék, egymással eltöltött minőségi idő. Díszítsük fel a házat, ha van hozzá kedv és lehetőség. Akiket veszteség ért azoknak még fontosabb, hogy egymáshoz fordulva eltöltsenek békében pár napot. A karácsony a reményt is szimbolizálja, ha tényleg elgondolkozunk rajta, akkor ezek a fontosabb dolgok. 

És miért mondom, hogy csak azért is Karácsony? Mert bármilyen világjárvány, háború, forradalom dúl körülöttünk a reményre, a békére akkor is szükség van. Ezért fontos, hogy megálljunk egy pillanatra a fa előtt, és hálát adjunk, hogy itt lehetünk. Ha pedig ismerünk olyat, aki magányosan, szegényen töltené az ünnepet, azt lepjük meg egy aprósággal. Nem kell nagy dologra gondolni, sőt járvány elleni védekezés szempontjából az lehet a legjobb, ha egy kedves csomagot leteszünk a küszöbre, be lehet csöngetni, és elsétálni a jótündér szerepét átvéve. Így szerezhetünk több embernek kellemes karácsonyt. Kicsit talán karácsony melletti kampánynak hangozhat, de minden évben ez a kedvenc ünnepem. Nem az ajándék miatt, a hangulat és a várakozás miatt. 

És amit én teszek idén: feldíszítem kívül-belül a házat, küldök karácsonyi képeslapot számomra fontos embereknek, sütök mézeskalácsot, főzök forralt bort, hallgatok és énekelek karácsonyi dalokat. Feldíszítjük a karácsonyfát, a kisasszony kap ajándékot, nekünk az az ajándék, hogy lassan teljesen berendezzük a házat. Maga az egész időszak egy relaxálós elmerengős várakozás, ami karácsony este teljesedik ki. Az idei év tényleg más, az is megfordult a fejemben, hogy valamilyen formában meg kéne tartanunk családilag a hálaadást is. Okunk ezer lenne a hálaadásra. 

 

 



2020. november 4., szerda

Nekem bejött - Október


Mindenképpen meg akartam várni egy hónap végi eseményt a beszámolóhoz, mert biztos voltam benne, hogy élmény lesz, mégpedig jó élmény.

De akkor sorban. Ami októberben történt, és úgy érzem érdemes arra, hogy bekerüljön ebbe a listába. 

Először is a bölcsi. A kezdeti betegség miatti kimaradások és nehézségek után októberben szinte teljes volt a siker bölcsőde tekintetében. A kisasszony úgy látom megszokta a dolgot, szívesen megy és barátai is vannak. Teljes a boldogság.



A másik nagyon pozitív dolog igazából az egyetemhez kötődik, igaz fotóm nincs róla. Október elején két hétvégén várostörténeti sétákon vettem részt Budapesten. Csuda egy élmény volt, ugyan fárasztó, mert kb 6 órákat sétálgattunk. Volt, amin változtatnék, de sok szép és érdekes helyen jártunk, így összességében pozitívnak érzem.

Természetesen nem maradhat ki a listából a kiruccanásunk sem. Elutaztunk a hosszú hétvégére Eger mellé. Jártunk Kisnánán, Szilvásváradon, Noszvajon, Egerben, Mezőkövesden. Az utolsó nap kivételével csodálatos időnk volt, végre tudtunk beszélgetni, pihenni, nem csak a mindennapi robotban zuhantunk egymás mellé. Láttunk szép helyeket, másztunk helyet, jókat ettünk, koccintottunk a Szépasszonyvölgyben. Élveztük a jó időt, este pihentünk a kandalló előtt. Egy szóval csodálatos feltöltődés volt.  


A végére hagytam azt, ami miatt halasztottam az egész bejegyzést. A lakóparkban ahol lakunk szerveztek október 31-re egy halloween-i ‘Csokit vagy csalunk’ programot. Már tavaly óta várom, hogy részt vehessek rajta, de sajna akkor még nem laktunk itt. Most már igen, és tényleg fantasztikus élmény volt. Előtte szülinapoztunk, úgyhogy csokival bővel el voltunk látva. A lényeg az volt, hogy a járvány miatt nem csöngetnek, hanem aki akar csokit osztani, az a kapuban tegye, és nem egy tömörülésben haladtunk. Mondjuk ennek volt hátránya, mert a kisasszony lényegesen lassabban haladt, mint a nagyok, ezáltal nem mindenhol jutott csoki. Ahogy láttam eleinte elég megszeppent volt, de amikor feloldódott már nagyon élvezte. Ilyenkor sajnálom, hogy már nem vagyok gyerek. De gyerekes lelkesedéssel viszem őt is minden ilyen programra, mert mindketten jól érezzük magunkat. Christian vállalta a csokiosztó szerepet, így mi nyugodtan sétálhattunk. Sajna a képek nem lettek túl jók, de azért igyekeztem találni egyet.