Napok óta gondolkodom, hogy mit írjak. Lassan három hét betegség miatti bölcsiszünet keretében itthon tengődünk, és kb 5 nap láztalanság után kezd az őrületbe kergetni a kisasszony. Imádom, csak rossz, mint a kisördög. Ma nagyilátogatóba vittem, így volt több időm dekorálni. Egy kivételével a könyves dobozok elfogytak, a könyvek meg a polcra kerültek. A dekoros doboz végképp megszűnt, néhány kivétellel minden helyet talált. A kupiszobában is elkezdtem erőteljesen rendet rakni. Ennyit bevezetésnek.
Valamikor az elmúlt két hétben olvastam egy bejegyzést, ami elgondolkoztatott. Az írója azt fájlalja, hogy november elején még nem volt a környékükön feldíszítve karácsonyra ház. Ebből azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy idén elmarad a karácsony. Legjobb tudomásom szerint Advent most hétvégén kezdődik, és az angol/amerikai kultúrával ellentétben itthon nem szokás közvetlen Halloween/Mindenszentek után karácsonyra dekorálni. Nálam ma jött el az idő, hogy elkezdjem előszedni az adventi dekorációt. És akkor ez még nem jelenti azt, hogy fel tudtuk szerelni a teljes házdíszítést. Minden ismerős azt tűzte ki célul, hogy elkészüljön vasárnapig.
Elhamarkodott kijelentés és nem állja meg a helyét. Az lehet, hogy más lesz az idei karácsony. Az is lehet, hogy nem lesz az a tökéletes ünnep vásárokkal, korizással, forralt borral, nagy családi ebéddel. Ha ezek el is maradnak, attól még várhatjuk az ünnepet. A tavalyi díszeket nem dobtuk ki, sőt újat is vettünk. Évek óta műfenyőnk van, de ha nem lenne, és pénzem se lenne venni élőt, akkor is megoldanám valami kreatív módon, hogy ha más nem a karácsonyfa illúziója meglegyen. Ennél rosszabb körülmények között is megtartották a karácsonyt más időkben. Nem az ajándék volt a lényeg, ma sem kell annak lennie. A szeretet ünnepe talán idén visszatér a mögöttes tartalomhoz. Legyen együtt a szűk család, legyen idő pihenésre, nyugalomra, békére. Legyen közös játék, egymással eltöltött minőségi idő. Díszítsük fel a házat, ha van hozzá kedv és lehetőség. Akiket veszteség ért azoknak még fontosabb, hogy egymáshoz fordulva eltöltsenek békében pár napot. A karácsony a reményt is szimbolizálja, ha tényleg elgondolkozunk rajta, akkor ezek a fontosabb dolgok.
És miért mondom, hogy csak azért is Karácsony? Mert bármilyen világjárvány, háború, forradalom dúl körülöttünk a reményre, a békére akkor is szükség van. Ezért fontos, hogy megálljunk egy pillanatra a fa előtt, és hálát adjunk, hogy itt lehetünk. Ha pedig ismerünk olyat, aki magányosan, szegényen töltené az ünnepet, azt lepjük meg egy aprósággal. Nem kell nagy dologra gondolni, sőt járvány elleni védekezés szempontjából az lehet a legjobb, ha egy kedves csomagot leteszünk a küszöbre, be lehet csöngetni, és elsétálni a jótündér szerepét átvéve. Így szerezhetünk több embernek kellemes karácsonyt. Kicsit talán karácsony melletti kampánynak hangozhat, de minden évben ez a kedvenc ünnepem. Nem az ajándék miatt, a hangulat és a várakozás miatt.
És amit én teszek idén: feldíszítem kívül-belül a házat, küldök karácsonyi képeslapot számomra fontos embereknek, sütök mézeskalácsot, főzök forralt bort, hallgatok és énekelek karácsonyi dalokat. Feldíszítjük a karácsonyfát, a kisasszony kap ajándékot, nekünk az az ajándék, hogy lassan teljesen berendezzük a házat. Maga az egész időszak egy relaxálós elmerengős várakozás, ami karácsony este teljesedik ki. Az idei év tényleg más, az is megfordult a fejemben, hogy valamilyen formában meg kéne tartanunk családilag a hálaadást is. Okunk ezer lenne a hálaadásra.
