Nekem bejött - Január

Sok helyen találkoztam már a pozitív napló fogalmával. Mely szerint jegyezzük fel életünk "hullámhegyeit". Már a társas blog alapötletei között is felmerült bennem valami hasonló. Így született meg a Nekem bejött sorozat, azzal a céllal, hogy összefoglalja az adott hónapom pozitív tapasztalatait. Persze ne gondoljatok valami komoly filozófiai elmélkedésre azokat meghagyom az arra érdemeseknek! Inkább egyszerűen az adott havi kedvenceim.

                        

Malacom lett

Mit is csinálhattam volna január 2-án délelőtt? Hát, fogtam magam és csatlakoztam egy kondához és rajzoltunk egy cuki kis malacot a térképre. (Bár ha jobban megnézem, inkább jegesmedvére hasonlít.) Csak úgy! Meg hogy szerencsénk legyen ebben az évben, illetve, hogy elinduljon a futó szezonom! Egy kissé hideg volt (-7 Celsius), de nagyon jól esett a 4 és fél kilométeres csörtetés a többiekkel (kb. 500 és 1000 között voltunk jelen) Innen is köszönet Steiner Imrének az ötletért és a szervezésért. :-)

Bakancslista készítés

Már pont oda jutottam volna, hogy az év eleji uborka szezonban nincs mit írnom nektek, amikor is kedves írótársam feldobta az ötletet, hogy készítsek bakancslistát és tegyem közre, mert szívesen látna tőlem egyet. El is indultak a fogaskerekek, mit is szeretnék az életem során átélni/elérni. Van ami szinte azonnal beugrott és volt ami csak nagyon későn tört a felszínre. Mindenesetre Eliza-nak igaza volt tényleg jó önismereti próba volt :-)

 Fonódtam is

A már közzétett bakancslistámon szépen sorban teljesítem a tételeket. Az első kedvenc után egy újabb közösségi futás következett, csak éppen más napszakban és helyszínen! Kis csapatunk a 17-es villamos vonalán indult el a Bécsi úti végállomástól. Érdekesség, hogy pont 17 hibbant embernek (vagy inkább mozogni vágyónak, ahonnan nézzük) jutott eszébe vasárnap este hétkor elindulni csámpázni egyet a helyenként csúszós sínek között. A hiányos közvilágításnak hála néha olyan volt, mint a sínfutás a Kontroll-ban. ;-) A ködbe burkolódzó esti Budapestnél szebb látványt a pedig kitalálni sem lehet. A képen mögöttünk a Parlament lett volna látható.

Mozizások

Mivel tél van, elég nehéz közös programokat szervezni a szabadba, ezért a legtöbbször maradnak a belső programok. A plázákban meg ott vannak a hívogató mozik, a bő kínálataikkal. A Star Wars óta jópár filmet megnéztem, jópár műfajban (kaland, dráma, vígjáték, sci-fi) és több dologra rájöttem: Még mindig tudnak olyan eredeti régi történeteket találni, ami jó kis alapanyag lehet egy filmhez (A tenger szívében). Ha pedig semmi eredeti ötlet sincs, attól is működhet egy film (Az 5. hullám). És egy egyszerű vígjáték is meg tudja hozni a kedvet, ahhoz hogy egyszer apa legyek. Nem kellenek, ahhoz állami 10+10 milliós ígéretek! (Megjött apuci) És a hátam/derekam is most jobban bírja a moziszékekben órákon keresztüli csücsülést, mint régebben! :-)

 Korizás

Még egy bakancslistás dolog. Úgy tűnt a január e körül forgott. :-) Még a nyáron megbeszéltük, hogy majd egyszer elmegyünk. Eliza ugyan próbált tanítani, néma, mégis totyogósra sikerült az előrehaladás. A Városligeti Műjégpálya nagyon szuper, hipermodern (már ahhoz képest, amiket régen hallottam róla), a Vajdahunyad-vár csodás hátteret ad és a Hold is szépen fénylett nekünk azon a péntek estén. Az első élmény mindenképpen pozitív, remekül éreztem magam. Írótársam még meg is dicsért, hogy milyen jól ment elsőre. (És csak két eséssel két és fél óra alatt!) Mint, oly sok minden más, párban ez is jobban ment, egymás kezét fogva!

És még egy kis meglepetés: Eliza-hoz hasonlóan én is megmutatom az arcom egy kicsit pop art-os stílusban :-)


Folytatás februárban, terveink szerint, már átalakult formában! 

Plans No. 2.

Volt már egy tervezős bejegyzésem, amit itt találtok. Úgy döntöttem megírom a folytatást kicsit kibővítve. Így felvázolva a terv igazán most született meg a fejemben. Az, hogy hogyan akarok élni egy elhatározás. Tőlem függ, hogy ez mikor, és mennyire pontosan valósul meg. Szépen megálmodtam hogyan szeretnék élni. :) Ugyanakkor van bennem egy kis kettősség, hármasság. És igazából nem tudom melyik elvárásnak megfelelni akarás és melyik amire tényleg vágyom. Ugye említettem már párszor a nyelvtanulást. Na igen azt igazából lehet úgy tervezném, hogy mindig kicsit abban az országban élni amelyiknek meg akarom tanulni a nyelvét. Aztán a bakancslistás helyek között is vannak olyanok, hogy egy hátizsákkal járnám körbe. Eközben mi az az életmód amit folytatnék? Alapvetően kicsit szeretnék áttérni a vegetáriánus étkezésre. Nem kifejezetten elvi kérdés, meg nem is egészségügyi, szóval nem sürgős. Megtehetem fokozatosan. Mert szeretném kipróbálni a helyi különlegességeket ahova megyek. Ha húsos akkor is pár falatot. Öltözködés mindenképpen laza, főleg amikor be akarok férni egy hátizsákba. Sport? Na igen. Meg kéne tanulnom futni, amit nem fogok. Csak ráfér arra a hátizsákra egy görkorcsolya. A másikat bakancslistában is már említettem: küzdősport. Mert adott esetben meg kell tudnom védeni magam. Nem várunk a fényes páncélú lovagra, hogy megmentsen. Munka? Ami adódik, de azért egy lakás árát félre tudjam tenni. Hobbi mindenképpen a fotózás, mert szeretném megörökíteni a helyeket ahol járok. Egy pár évig így élnék, aztán váltanék, lenne egy fix helyem. Otthon(?).

Nagyvárosi élet olyan lakásban, amit leírtam már nektek. Járnék koncertre, bulizni, színházba, moziba. Nyaralni minden évben valami más úti céllal. És ha bejön a vegetáriánus élet, akkor maradhat. Öltözködés munkahelyhez mérten, de mindenképpen nőiesebb, elegánsabb. Szépen feltölteném a gardróbom mindenféle jóval. Sport? Tánc, de nem buliban, hanem rendesen táncórán. Továbbra is fotóznám ahol járok, és remélem nagyon sok szép helyet megoszthatok majd veletek. Munka? Többször említettem munkaként a fotózást, de rájöttem, hogy az inkább maradna hobbinak. Ami igazán izgatja a fantáziámat már jó ideje, a tanácsadás. És hát annyi év utazás meg munka után lenne hozzá hátterem.

Aztán majd ha olyan 40 éves leszek megint váltanék. Nagyobb lakás, sorházi ház, esetleg gyerek. Kutya, macska. Vegetáriánus család, jógázás, kirándulás, nyugalom. A gardrób még mindig elegáns, nőies, de már inkább visszajönnek a kényelmesebb darabok is. Fotózni a mindennapokat is, nem csak az utazást. És adni tovább a tanácsokat a rászorulóknak.

Ha meg már olyan nyugdíjas körül lennék, akkor egy nyugis picike ház, kis kerttel, ahol max füvet kell nyírni. És egy minigarzon a városban. De minden gépesítve. Bár lehet mire olyan idős leszek robotom lesz a házimunkára. Ha már eddig nem ettem húst ezután se ennék. Öltözködni a kornak megfelelően, városban az elegánsabbat, vidéken kényelmeset. Járnék fürdőkbe, színházba, jógáznék, ha még tudnék. Persze az utazásokat végig folytatnám. Max oda mennék ahol nem jártam még.

Miért most fogalmaztam meg így a terveimet? Mert elegem van az elvárásokból és az alkalmazkodásból. Tudom tudom hol a kompromisszum. Meg már öreg vagyok hátizsákkal utazni, sőt mint azt tudjuk már rég meg kellett volna szülnöm azt a három gyereket. Kár hogy lázadó típus vagyok. Meg a gondolattól is kiráz a hideg. Kérdezzetek meg 10 év múlva. Akkor lehet nem tiltakoznék ilyen hevesen. Szóval nem vagyok öreg semmihez. Nem késtem le semmiről, csak a múltkor a villamosról.

És, hogy mindezt hol? Hát majd rábökök a térképre. Igazából régen volt egy listám az országokról ahol szívesen élnék. Olyan szempontok alapján válogatva, mint megélhetés, életminőség, harmónia, tisztaság, jól működő egészségügy, színvonalas oktatás, normális közigazgatás, jó közlekedés, nyugdíj. Oké, oké tudom ha ez létezne úgy hívnák: Utópia. De legalább közelítsen hozzá. Az említett lista pedig: Svájc, Hollandia, Norvégia, Kanada, Új-Zéland, Dánia, Svédország, Finnország, Anglia, Skócia, Ausztrália, Japán, Izland.

Ninják Budapesten

Mióta megjelentek a mobiltelefonokban a kamerák, az óta fotózom az életem apróbb pillanatait, a környezetemben látható csodás tárgyakat, eseményeket. (Persze szigorúan amatőr módon!) Ha találok egy jó témát, igyekszem minél több saját készítésű képet beszerezni. Így született meg ez a sorozat is, melyet kifejezetten Elizának gyűjtöttem jártomban-keltemben (a képek tavaly nyárról származnak), de persze azoknak is szól, akik imádják a sebességet és a szép motorokat. 

Előbb a csajok motorjai: 

Most pedig a Ninják:

Weekly favourits, week 3

Christian pozitív naplójából véve az ötletet én is megörökítem a "hullámhegyeket". Kicsit átalakítva, mi volt az az egy-két dolog, ami azon a héten a kedvencem lett.

Gyógyuljunk ki a náthából
Avagy tea, coldrex és bepanthen. Meg bögreleves. Mindegy, csak forró legyen. És folyadék. A múlt heti torokgyulladás elmúlt, a megfázás maradt. Hangom már van, de most meg levegőt nem kapok az orromon, és ipari mennyiségben használom a papírzsepit. És úgy érzem magam, mint a sivatag. Szóval kell az a tea. Ráadásul finom is. Nem, még véletlenül se lett útközben gyerekem, és nem is a saját fenekemre használom. A papírzsepik úgy kidörzsölték az orrom, hogy ez a kis tubusos babakenőcs megváltás a bőrömnek.

Tablet

A legújabb játékszerem. A laptopom helyettesítésére vettem. Most még csak teszt funkciós, de majd lassan átveszi a helyét. Mindenesetre eddig nálam jól teljesít. Kivéve ha elfogy a netem. És ha már tokja is lesz talán ki is merem vinni a szobámból. ;)

Korizás
Na igen ami 10 éve jó volt rám kori, az most már annyira nem. Sőt. Úgyhogy vehetek jövőre másikat. Tudjátok, hogy a frissen élezett kori és a tükörjég nem jó párosítás? Pedig már legalább 3 éve nem estem korival. Mondjuk az utóbbi időben nem is nagyon jártam, csak évente egyszer-kétszer. Hiányzott, és a műjégen már nem voltam 4 éve. Pedig mennyire szerettem.

Három a magyar igazság... Házvásárlásnál is!

Mint, ahogy azt már korábban írtam, szüleimnek családi házat akarunk venni. Ennek viszonylag egyszerű okai vannak. Rövidesen mindketten nyugdíjasok lesznek, nyugalomban szeretnék egymással tölteni az idejüket. Ráadásul nekik is hiányzik a telkünk nyújtotta szabad levegő és nyugalom. A belvárosi bulinegyedet már ők sem tudják elviselni tovább. Lássuk, milyen kalandos úton sikerült nekik házat találni.

Először saját magunk próbáltunk találni. A legnagyobb álmuk Óbuda lett volna, ott, ahol a telek is volt. De sajnos nagyon-nagyon drága hasonlóan az észak-, nyugat-, és kelet-budapesti agglomerációhoz. Így maradt hát a déli rész. Miközben az is eldőlt, hogy új építésű házat szeretnének, így a Halásztelek, Szigetszentmiklós és Szigethalom új divizióira esett a választás. Több ingatlanossal (az ő felkészültségükről már ejtettem pár keresetlen szót) hozott össze a sors, akik inkább még meg sem épült, vagy félkész házakat mutattak nekünk. Mivel a költözés nem rettenesen sürgős így a  kb. februári max. áprilisi átadással nem is lett volna probléma. Viszont a gond az, hogy ezek a házak kicsinek épülnek, másrészt általában egy közös telekre egy másikkal, így kvázi ikerházak (még ha nincs is közös faluk). E mellett a szomszéd telkek és házak is nagyon közel vannak, ők pedig több teret igényelnek maguk körül. Épített garázst is szeretnének, amit mostanában nem is terveznek a házakhoz. Egy helyen még az is felmerült, hogy vegyenek egy üres telket és arra építtessenek (bár vasárnap volt, érdekes módon, az építész 10 percen belül ott termett). De ezt inkább elvetették. Végül arra jutottunk, hogy segítség kell!

Így jött a család ingatlanosa és egy-két nap elteltével, már mehettek is házakat nézni. Ráadásul egyre jobbakat!

Kezdtük egy Szigetszentmiklósi házzal, ahol ugyan garázs nem volt, de tartozott hozzá 4 szoba, nagy fürdő, külön WC, pince, teljes értékű padlás, nagy kert és beépített kandalló is. Ez utóbbi közben került rá a kívánságlistára. A bibi csak annyi volt, hogy a lakrészeken kívül mindent fel kell újítani, az udvaron el kell bontani a nyári konyhát, meg a rozoga fa tárolót és még egy teraszt is kell építeni! Mert az sincs! Az ára alacsony volt, sokáig azon gondolkodtak, hogy megveszik, de végül is arra jutottak, hogy inkább egy olyan ház kell, ahol nincs ennyi tennivaló.

Ez után következett egy új építésű családi ház Halásztelken. Szinte hozzá sem kell nyúlni, csak maximum egy falat kell kivenni két félszoba között, hogy egy nagyobb hálót kapjunk egy olyan nagy gardrób szekrénnyel, amibe egy iskolás csoport is simán beférne! :-) Hibátlan állapot, álomba illő kert (beépített locsoló rendszer, vakondháló). Akkor ezt megveszik, gondolták! Az ára 23,9 millió. Mennyit lehet alkudni? Semennyit! Hmmm! Mennyi lenne a kiköltözési idő? 3-4 hónap! Ezt le lehet-e egy kicsit rövidíteni? Nem! Jó, akkor még megfontoljuk, de azért tettünk egy ajánlatot 23 millióra! Egy nappal később jött a válasz, az eladó ingatlanosától (figyelem!!!): "Írjanak meg egy vételi szándéknyilatkozatot, tegyenek le 5 millió foglalót (ekkor az ingatlanos kiszáll, gondolom besokallt és oldjuk meg egymás közt a dolgot!), a kiköltözési idő marad 4 hónap és ez az ajánlat egy napig él! Cserébe elengedek az árból 150 ezer Forintot!" Köszi, de zsarolást nem kértünk! Továbbléptünk!

Ekkor következett egy még jobb story: új építésű családi ház Szigetszentmiklóson. Hibátlan állapot, rendezett kert. Hozzá sem kell nyúlni, még szó szerint festeni sem! Ára: 27,9 millió. Alkudni lehet? Igen, le is ment 27 millióra. Kiköltözési idő? 3 hónap maximum, de nagyon igyekeznek majd, mondták! 10 százalék foglaló, a banki hitel fennmaradó része a banknak, a többi birtokba vételkor. A felek egymás tenyerébe csaptak! Szerződés aláírása előtt egy nappal kicsit megváltoztak a feltételek: Szerződéskötés és a foglaló után egy héttel kéri az eladó a teljes összeget, mert mivel építési vállalkozó lévén, majd épít magának egy másik házat, amibe beköltözik és így a kiköltözési határidő egy kicsit megnyúlik, 8 hónapra! Köszi, de balekok sem vagyunk! Innen is továbbléptünk! Egy világ omlott össze szegény édesanyámban. És mindezt pont karácsonykor! De az ingatlanos hősük 20 perc alatt talált egy másik házat.

És ez lett az igazi! De nem szaladjunk ennyire előre! December 27-én mentünk ki megnézni a házat Szigethalom központjába. Nyeles telken, rejtve az utca zajától és a kiváncsi tekintetektől. Négy szoba, két fürdő, nagy amerikai konyhás nappali, mosókonyha, garázs és pince is van. Tökéletes! A kandallót még meg kell építeni, vagy venni, meg még egy pár apró átalakítás és kész!  Egy hónapon belüli kiköltözés, tehát január végén már átvehetjük. Február közepére-végére  költözhetnek, mire kész lesznek az átalakításokkal. Remek szülinapi ajándék lesz anyukámnak! :-) Az árából is engedtek, úgyhogy azonnal ajánlatot is tettünk, amit, egy telefonhívás után el is fogadtak (nem csoda, hiszen már másfél éve árulták). Január 4-én már a szerződés is alá volt írva. A tanulság: legyen egy jó ingatlanosod (az eladó szakembere is rettenetesen korrekt volt), aki nem rest végigtekerni a hirdetések 10. oldalára is, mert ott találta ezt a házat!

Igaz tehát a címben elkezdett magyar mondás: Összesen négy házat akartak megvenni, mire egyet sikerült!

Párkapcsolati egyszer egy

Úgy gondoltam a sok ruhás és fodrászos bejegyzés után nem folytatom a sort külsőségekkel. Szintén női téma lesz, bár nyugodtan lehet belőle meríteni bárkinek. Nem tartom magam zseninek a párkapcsolatok terén, főleg, hogy most nincs is senkim. Saját döntésből. Igen kedves kerítők. Én nem akarok a következő egy évben férfit látni az életemben. És bármilyen nehéz, de tartom magam ehhez az elhatározáshoz. Megkockáztatva, hogy esetleg elszalasztom a nagy Őt. Persze vannak, sőt jelen pillanatban a barátaim többsége hímnemű. Gyerekkori barátság, exből lett barát, és Christian, nos ő, ha a lányokat is beleszámolom, akkor is a legutóbb megismert emberke. A legfrissebb barát. És lehet, hogy fura a fiú és lány közötti barátság, és az első két sráccal volt más is a képletben, de a nehézségek és konfliktusok ellenére barátok tudtunk maradni. Most pedig azt olvashatjátok hogy is jutottam el idáig.

Tiniszerelem. Először a viszonzatlan fajta. Csak rajongtam valakiért, aki nem is tudta, hogy létezem. Aztán egyszer az egyik ilyen rajongási "tárgyamnak" elmondtam mit érzek, és utána a csalódás amit éreztem, az, hogy eme ballépésemről másnap a fél iskola tudott szó szerint megbetegített.
Még mindig tiniszerelem, de a viszonzott verzió. Pár nyári hónap, ami közben többet nyaraltam, mint amennyit vele töltöttem. De a pillangók megvoltak. Annyira meg akartam őrizni minden sms-t, hogy megtelt a telefonom memóriája. Na meg horribilis összegű lett a telefonszámlám. Ő csókolt meg először. Olyan fura volt, és szédítő. Aztán szakított velem. Szintén sms-ben. Akkoriban mindent így kommunikáltunk. De kiborított, aztán elmúlt. Akkor jött a szalagavató bál, és az minden rosszról elvonta a figyelmem.
Még egy ilyen volt, bár az egyetem alatt nem számítottam már tininek, az a szerelem akkor is ebbe a kategóriába esett. Már alig emlékszem rá. Arra, hogy milyen volt. Már amikor nem depressziós. Én szakítottam vele kézzel írt levélben, ami részemről akkor okos döntésnek tűnt. Írásban jobban kifejezem magam. Legalábbis ez régen így volt. Most úgy érzem sehogy se tudom kifejezni amit érzek. Na de visszakanyarodva az előzőhöz, nem magam akaratából szakítottam, hanem addig győzködtek, amíg megtettem. Lehet magamtól is megtettem volna ezt a lépést, de anyám nem várta meg amíg megteszem.

Az igazi, vagy a tökéletes? Következő párom mindkét jelzőt megkapta. Mert minden elvárásnak megfelelt, amíg ki nem derült, hogy a múlt századból maradt itt. Vagyis ott vidéken, ahol a nyaralónk volt. De beleestem a saját csapdámba. Nagyon tetszett egy másik srác, vagány, ő volt a "rossz" fiú akiről pletykáltak, és mivel nem vett észre, így összejöttem valakivel, hogy észrevegyen. Részegen jó ötletnek tűnt. Utána se vett észre, legalábbis én nagyon sokáig azt hittem. De cserébe nekem életem először egyik legjobb, majd egyik legrosszabb élménye lett az akkori kapcsolatom. Akkor szerettem bele a motorozásba, amit nem bánok. Mármint addig is szerettem, de akkor először ki is próbálhattam. Aztán már nem motoroztunk, sőt semmit nem csináltunk. Illetve dehogynem. Azt. Legalább egyikünk élvezte a kapcsolatot... nem én. Hogy ki szakított? Ja anyám. Közös reggeli karácsony előtti hétvégén, és komolyan lesokkolt azzal, hogy az orrom előtt szakított a nevemben a pasimmal. Szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Utána még három napig nálunk vendégeskedett itt Pesten. Azt, hogy én már eleve meg se akartam hívni senki nem kérdezte.

Let's have fun! A legjobb barátnő exe. Nyári szórakozásból indult, végül több, mint fél évig tartott a kapcsolatunk, és az elején borult ki a lány egyszer, de amikor fülig egymásba szerettünk támogatott minket. Legalábbis így mondta. Örült nekünk, amíg nem szakítottunk. Vagyis az ex nem szakított. Utána borzalmasan összevesztünk. És mivel a 2014-es és a 2015-ös éveim egy része azzal telt, hogy hol újra összejöttünk, hol nem, hol csak szórakoztunk, így megint egy hatalmas veszekedés lett, amire rátett az esküvő is, meg a mi kapcsolatunk és annak a szerepe az esküvőben (ne legyen, de volt). Nem sokkal a blog indulása előtt szakítottunk véglegesen. Vagyis most én. Már kevés volt amit adott. Vesztettem egy szeretőt, és négy barátot. Megérte-e? Nem tudom, azt viszont igen, hogy a barátságunk enélkül is több sebből vérzett már.

Akit képtelen voltam elengedni. Lehet azért vagyunk barátok, mert még most sem tudom. Azt tudom, hogy a szerelem elmúlt. Sokszor kezdtük újra, szakítottunk, és újrakezdtük. Mellette nőttem fel egy igazi párkapcsolathoz. Ő érte el, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy mire vágyom igazából. És amikor ez megtörtént a kapcsolatunkban először nem csak sodródtam az árral, hanem én mondtam ki, hogy vége. Vége volt még mielőtt utoljára belekezdtünk. De nagyon sok közös emlékünk van, olyan ami jó, és olyan ami rossz. Tavaly tavasszal szakítottunk, és kellett azért idő, hogy barátság legyen köztünk. 

Persze volt még pár nagyon rövid, mondhatni futó kapcsolatom az egyetemen, és a legjobb barátommal is. Meg randik, amikből lehetett volna valami. Nem úgy alakult. Az utolsó két kapcsolatra mondhatom, hogy eddigi életem két nagy szerelme. De én nem vagyok Carrie, hogy állandóan újrakezdjem. Az a rész már megvolt. Olyan bizalmatlanná tett, hogy azt mondtam nem létezik "míg a halál el nem választ", és nem akarok férjet, gyereket, családot. Mert nem hittem el, hogy lehetséges. Igen múlt idő, de ennek ellenére még csak alakul valami az érzelmeim között. És, hogy most mihez akarok kezdeni? Lezártam a tavalyi évet, és ezzel a lezárással most jutottam odáig, hogy már nem fáj amit vesztettem, az a két kapcsolat, és a barátok. Mert tudom, hogy nem lett volna elég.
Amire pedig vágyok?

Először is valakire, aki visszaadja a bizalmamat. Valakire, aki nem csak az első két hónapban néz nőnek, és akar meghódítani, hanem minden nap. Valakire akinek én vagyok az első. Valakire aki elfogadja, hogy a következő pár évet valószínűleg külföldön szeretném tölteni. Aki azt mondja nem baj, jön velem. Akivel lehet tervezni a jövőt, és nem szalad világgá a "közös jövő" szókapcsolattól. Akinek nem baj ha reggel kócos vagyok, és karikás a szemem, hogy vannak olyan napok, amikor pizsamában kuckolok a fotelben, hogy rövid a hajam, és a már meglévő mellé még szeretnék másik tetoválást. Aki partner lesz abban, hogy a bakancslistámról kipipálhassam a pontokat. Akivel együtt írhatok újakat. Aki felvállalja a világ előtt a létezésem. És nem utálja a romantikát, hanem szívesen tölti velem az időt olyan dolgokkal, mint csillagot számolni, vagy bazársorban nézelődni. Esőben csókolózni, szánkózni, korcsolyázni, és lopni egy csókot ha átesel a másikon. Vagy csak összebújni a fürdőkádban egy pohár borral. Aki megérti, hogy az ember lányának nem mindig az jár a fejében, sőt nem is kívánja minden nap. És lehet pár év múlva azt mondjuk legyen családunk. De addig el kell jutni. Nyilván tudom, hogy mindenhol vannak konfliktusok, de akkor működik valami ha mindenki tud őszinte lenni. Nem kell minden apróságról beszámolni persze. De az érzéseinkről jobb ha nem hazudunk. Lehet finomítani, hogy ne sértő legyen a mondandónk, de maradjunk őszinték. Én ezt tanultam meg.

Tavasz, nyár, ősz pillanatképei

Az elmúlt két reggel annyira fáztam munkába menet, hogy eszembe jutottak az elmúlt hónapok napsütéses napjai. Szerencsére a melóhelyen jó meleg fogadott és a kedvem is jobb lett. A rövidke fagyoskodás viszont kedvet hozott nekem egy kis nosztalgiához. Így körülnéztem a fotóalbumomban. Fogadjátok szeretettel tavaszom, nyaram és őszöm történetét!

Kezdjük a kedvenc lobogómmal és

 a legszebb látképpel, ami létezik!

Egy együtt töltött szép délután emléke ;-)

És még egy látkép a tetőnkről.

Vajon én is ilyet kapok a 40-ik szülinapomra?

A nyáron megtámadtak az U.F.O.-k a szigeten,

ahol még késő ősszel is virult az élet.

Ősszel elbúcsúztam az ex-szomszéd kutyusától, Dante-tól és

egy exkirálytól is a Campusomon.

Úszóversenyen is jártam, ahol a bal oldali kenyér nyert.

Találkoztam a napsütikkel, meg

egy régi ismerős autóval a rendőrnapon :-)

Láttam igen egy eredeti ötletet és

megismertem a nyelvsulis humort is! :-)

A csodaszer, ami segített lefogyni. Köszönet néked ;-)

A fontos szavakat magaddal kell vidd mindenhova,

de ne felejtkezz el a legfontosabbról!

Jé, pont ilyen volt nekünk is csak kombiban!

És vámpírokkal is találkoztam a labirintusban a vár alatt! :-)

Remélem célba ért az üzenet!

Fontos beszerzések is történtek a nyáron :-),

melyekkel ilyen csendéletet kaptam le

És fontos dolgokra jöttem rá az emberekről!

Azok a bizonyos sötét fellegek húsvétkor pedig megtanítottak, hogy

Soha ne simogass kaktuszt, mert a tüskéi mélyre hatolnak és sokáig benned maradnak!

De a végére minden seb begyógyul és csak happy van! :-)

Weekly favourits, week 2

Christian pozitív naplójából véve az ötletet én is megörökítem a "hullámhegyeket". Kicsit átalakítva, mi volt az az egy-két dolog, ami azon a héten a kedvencem lett.

Almás-diós palacsinta

Karácsonykor majdnem sütemény mérgezést kaptam a sok édességtől. De szombaton palacsintázni mentünk, mert néha azért kell egy kis kényeztetés. Gyönyörű hófúvás, ami ugyan nem maradt meg az aszfalton, de leállította fél Buda közlekedését. És mi hóemberként érkeztünk Nagyi Palacsintázójába. Nem akartam valami nagyon töménnyel terhelni magam, de éhes voltam, szóval egy sós és egy édes palacsintát ettem. A sós nem igazán említésre méltó, de az édes... Almás-diós palacsinta. Mostantól ez lesz az első számú kedvenc. Porcukorral, csokiszórással, kellemesen könnyű és vékony tésztával és almadarabokkal. 

Séta

Igen ez is tegnap volt. Mozival együtt, de most se a film fogott meg igazán. Hanem, hogy mozi után elindultunk sétálni hazafelé, és addig sétáltunk meg beszélgettünk, hogy majdnem két órával később haza is értem. Utána még két órámba telt a fürdőkádban kiolvadni. Komolyan. Beleültem a meleg vízbe, és kihűlt. Tőlem :D De a séta nagyon jó volt, és tényleg észre se vettem hogy elment az idő. Miközben beszélgettünk nem is fáztam. 

Laktózmentes cappuccino

Na igen nem iszok tejet. Tejes dolgokat eszek, mint a sütemények, vagy főzelékek, de kifejezetten a tejet nem bírom meginni. Feldolgozott állapotában megenni néha azzal nincs annyira bajom. Csak a megivással. Ezért szoktam rá a teázásra. És az espressora. De szintén tegnap, mozi előtt felfedeztem ezt az opciót a kávézónál ahova beültünk. És finom, és nem lettem rosszul, és jól esett, mert amúgy szeretem a cappuccinot.

És, hogy miért tartozik mindhárom kedvenc a héten egyetlen naphoz? Egyszerű. Mert a hét felét átaludtam. Ugyanis torokgyulladásom volt és meg is fáztam. Mindezek mellett egyszerűen elment a hangom, ami miatt a doki kiírt betegnek a hétre. És nem igen foglalkoztam semmivel az alváson kívül, maximum, hogy mennyi teát lehet két szunyókálás között elfogyasztani. 

Egyéb hírek:

A héten újra elindult egy régi blogom, immár Christian részvételével. Várunk szeretettel a Könyv Klub blogon mindenkit. Ritkábban lesz bejegyzés, mint itt, de igyekszünk érdekességekkel szolgálni. Az első bejegyzést Christian tollából olvashatjátok, sorozatajánló az ő kedvenceiből. 

Mi legyen abban a bizonyos gardróbban?

A régi blogomon is volt egy hasonló bejegyzés. Mi legyen abban a bizonyos gardróbban, amit megálmodtam a lakásomba. Az évszakos felosztáson változtattam, mert szerintem nem pontos. Lehet júliusban is max 15 fok, vagy novemberben 20, szóval nem lehet azt mondani, hogy télen csak bundás csizmát fogok hordani, amikor januárban +15 fok van és napsütés. Tehát az én beosztásom: 0 fok alatt, 0 és 10 fok között, 10 és 20 fok között, 20 és 30 fok között, valamint 30 fok fölött. Ezen belül vannak külön kategóriák, azaz mindennapi: iskola, munka, interjú, vagy tárgyalás, színház, randi, strand, túra. Ez persze casual, azaz akinek egyenruhát kell hordania nem esik bele ebbe a felosztásba. Egyenruhán értem a kosztümöt is jelenleg. Bár nyilván nem 24 órában azt hordunk, szóval meg kell találni a középutat. A férfi verziót meg majd Christian vázolja nektek.
Kezdjük akkor az elején. Mióta legutoljára írtam ilyet kicsit változott a stílusom. Szóval.

0 fok alatt
Leggings kötött pulóverrel, vagy hosszú ujjú ruha kardigánnal és vastag harisnyával. Bundás csizma, télikabát, minél hidegebb van, annál több rétegben.

0-10 fok között vastag harisnya és ruha kombináció kardigánnal és vékonyabb csizmával, vagy esetleg nadrág és pulóver, ha kényelmesebbre vágyom. Vékony szövetkabátot vagy bélelt bőrdzsekit szoktam fölé venni, egy kendővel még mindig.

 

Átmeneti kategória a 10 és 20 fok közötti. Attól függ hűvösebb, vagy melegebb az idő. Ruha harisnyával, vastaggal vagy vékonnyal, farmer pólóval, esetleg kardigán vagy pulóver, vékony bőrdzseki, ballonkabát, vékony kendő, bokacsizma.

Következő a 20 és 30 fok közötti:

Ha az idő engedi, akkor nyári ruha balerina cipővel, boleróval, ha hűvösebb, akkor egy vékony nadrág blézerrel, vagy szintén ruha csak vékony harisnyával és blézerrel. Ha fúj a szél, vagy reggel hűvös van, általában egy vékony kendőt még tekerek a nyakamba.

Kánikula, avagy 30 fok fölött mivel mindenben megsülök, így kb mindegy. Szeretem a hosszabb ruhákat, a nagyon vékony anyagból készült nadrágokat és a bermudákat. Meg kalap, mert napszúrást kapok és napszemüveg, hogy lássak is valamit.

Interjúra vagy tárgyalásra kosztüm, ha nem minden nap azt hordasz a munkahelyeden. Ha már belesültél a hosszúnadrágba lehet ilyen vagány rövidebb is rajtad.

Színházba és randira ugyanúgy legyél csinos, érezd magad kényelmesen, de ne fagyj, vagy sülj bele a szettedbe, mert nem szép látvány egyik se.

Ha meg túrázós randira mentek, vagy strandra, akkor nyilván nem tűsarkúban indulsz neki. Strandruha, vagy sort, túrázáshoz bakancs, hidegben pufi dzseki.

Olvashattátok az évzáró bejegyzésben, hogy tavaly aktuális volt nekem kétszer is, hogy mit vegyek fel egy esküvőre. Polgárira vendégként, templomira koszorúslányként. Ezért ízelítőnek pár ötletet hozok nektek. Polgárira rövidet javaslok, ha kis esküvő, templomira pedig, hát igazodjatok a menyasszonyhoz, ha nem öltözitek túl mehet a hosszú ruha, de ha mindenki rövidben van, akkor inkább ne. Télen elegáns kiskabátot lehet rá felvenni. A színekről meg inkább a menyasszonyt kérdezzétek.

A kék és a bordó árnyalatait hordom általában télen bézzsel és feketével kiegészítve. Nyáron a fehér, kék, bézs és barack van előtérben. Van pár zöldem, de elenyésző mennyiségben, és szürkém. Abból kicsit több. Igyekszem két palettára szűkíteni a ruhatáram, hogy amolyan minden megy mindenhez kapszula gardróbom legyen. A fehér, bézs, barack, bordó párosítva a szürke, kék, fekete árnyalataival, kiegészítőnek pedig barna. A következő pár évben évszakról évszakra ezek az elvek alapján szeretném lecserélni a ruhatáram. Igencsak megérett rá. Van, amit megtartok, mert illik a koncepcióba, de a többi mehet.

Darabszám. Mármint a ruháké. Felsőből több kell, nadrágból meg szoknyából kevesebb, ruhából több, pulóverből és kardigánból közepes. Én aszerint az elv szerint számolok, hogy miből mennyit veszek fel egy héten. Mondjuk háromszor ruhát, és háromszor nadrágot, egyszer meg mondjuk szoknyát. Mivel egymást követő héten kétszer ugyanazt nem akarom felvenni, így ruhából ezek szerint hat darab kell, nadrágból elég három, szoknyából egy, ha nem mintás, hanem egyszínű, ekkor felsőből kell hat vagy nyolc, kardigánból három vagy négy, pulóverből szintén. Harisnyából sem árt ha van hat, könnyen kopik, ha sokat mosod. Mint minden, még az is, ami több tízezer forint. 

Cipő. Évszakfüggő. Vastag csizma: bundás, bélelt, lapos. Bokacsizma, bakancs: mindkettő vékonyan bélelt. Félcipő: lapos, magas legyen egy-egy. Balerina: legyen egy fehér, meg egy színes. Tűsarkú: egy színes és egy nude. Szandál: egy kényelmes, és egy fedett orrú. Mindegyik fazon és típus mellé kell egy elegánsabb fekete pár is. Csizmához, bokacsizmához, félcipőhöz, szandálhoz is. Balerinához és tűsarkúhoz egyértelmű. 

Táska. Kicsi, nagy, közepes, fekete, fehér. Amilyenben kényelmesen elférsz hétköznap, kicsi, de kényelmes hétvégére, és alkalmi. Az általad választott színekkel harmonizáljon az a lényeg. 

Ez az én felosztásom, saját ízlés szerint. Nyilván, ha valaki utálja a szoknyát ne hordjon. Ha nem bírja a magassarkút, akkor azt se. Én is ritkán veszek fel olyat. Sapka, sál, kesztyű, télikabát, mindenki saját természetéhez mérten hordjon, ha fázós, akkor vastagabbat. A színeket lehet a kedvenc szín alapján összeállítani, de arra azért figyeljünk, hogy illjen is az arcunkhoz és a hajunkhoz. A ruhák fazonja pedig a korunkhoz, munkánkhoz, stílusunkhoz, alakunkhoz. Már hozzám sem az passzol, amit az egyetemen hordtam. Bármennyire is kényelmes volt. És még mindig félig azzal van tele a szekrényem. Megyek is pakolni. :)

De azért arra kíváncsi vagyok milyen is egy férfi gardróbja...