Hajcihő

Nem vagyok fodrász, most mégis egy hajas bejegyzést írtam nektek. Miért? Mert én meg éppen fodrásztól jövök. Így kifejezetten aktuálisnak éreztem. Arról, hogy általánosban milyen frizurákkal rohangásztam inkább nem beszélnék. Főleg borzalmasakkal. Gimnáziumban egyszer volt levágatva a hajam elég rövidre, még elsőben, aztán csak növesztettem. Egészen 2009-ig, amikor is ilyen hosszú volt nyáron:

Aztán 2010 januárjában levágattam, amiről nincs kép, csak utána nyárról. Nehéz volt, meg töredezett, és az akkori ex barátom rajongott a hosszú hajért, engem meg megviselt a szakítás. Bár én dobtam őt. Nem azt mondom, hogy soha többet, de most pár évig még biztos nem akarok ilyen hosszú hajat. Tudjátok ti mennyire melegít? Szóval 2010-ből a frizurám:

Igen jó sokat csökkent a hossza. De még mindig nem ez volt a legrövidebb haj amim valaha volt. 2011-re nem vágattam, hanem elkezdett nőni, amitől néha buci fejem lett, de kitartóan növesztettem. Hogy miért? Naná, hogy megint egy ex és egy szakítás miatt. 

2012-re nem nőtt túl sokat a hajam, de abban az évben egyik pillanatról a másikra. Sőt 2013-ra már egész hosszú volt. Szintén egy szakítás miatt kivételesen nem levágattam, hanem befestettem augusztusban. Csodás ha az embernek azután derül ki, hogy allergiás a hajfestékre, miután festve volt a haja. Kb 2 hónapnyi kínszenvedés volt, mire elmúltak a pöttyeim, közben már dolgoztam, és erősen azon gondolkoztam, hogy mit szólna a főnököm, ha a napom felét víz alá tartott fejjel tölteném a mosdóban. Mert vizesen nem viszketett. Ebből lett a valaha volt legrövidebb hajam 2014 év elején.

Év vége felé kezdtem növeszteni, de tavaly tavaszra lett olyan hosszú, hogy kipróbálhassam egy régi álmom, és göndör lehessek. Elsőre nagyon szuperül sikerült, másodjára már nem annyira, harmadszor meg negyedszer pedig egyre kevésbé fogta meg a dauer. Tovább kísérletezni meg nem volt kedvem. 

Most milyen a hajam? Rövid, mert rájöttem, hogy változtatni szeretnék. Hiába elvárás a hosszú haj, akkor sem szeretem. És nem csak azért, mert azt hallgattam az elmúlt hat évben, hogy miért vágatom le a szép hosszú hajam, nekem az a szexepilem. Vagy ha éppen rövid volt, akkor meg, hogy növesszem meg, mert gyönyörű a hosszú haj, és nőies. Kérdezd meg: érdekel? Nem. Nekem tetszik a rövid, mert praktikus, és vagány. Teljesen másként érzem magam rövid hajjal. A legjobb megfogalmazás talán, hogy akkor érzem önmagamnak magam. Alapvetően nőiesen öltözködöm, még ha a magassarkú cipőkkel kicsit hadilábon is állok. Sminkelek, ápolt a körmöm (lesz róluk poszt), az alakom is kifejezetten nőies, még ha itt-ott van is rajtam felesleg. Ha valaki ezek mellett, csak mert rövid a hajam, nem tart nőnek, az vegyen szemüveget. Persze tudom, ízlések és pofonok. Egyiknek ez jön be, másiknak az. Ettől függetlenül én inkább választom azt, hogy egyiknek se tetszem, de úgy nézek ki, hogy magamnak igen. 

Ha nem is az összes vágás és beszárítás, de majdnem minden hajhossz ki volt már próbálva legalább egyszer a hajamon. Hosszú, rövid, bubi, Kleopátra, tépett, közepes, vállig érő, dauerolt, festett, tüsi. Volt amelyik nem állt jól? Nyilván. Ami jól állt, de nem szerettem? Az is. Ami a fodrásznál még jó volt, de az első hajmosás után már nem? Persze. ez egy amolyan best of válogatás tőlem nektek. Tapasztalatnak meg csak annyit tudok mondani: vegyétek figyelembe nektek mi tetszik, mi áll jól, mire van időtök reggel, mi kényelmes. És ennek a négynek a metszete lesz a tökéletes.