Nekem bejött - December

Sok helyen találkoztam már a pozitív napló fogalmával. Mely szerint jegyezzük fel életünk "hullámhegyeit". Már a társas blog alapötletei között is felmerült bennem valami hasonló. Így született meg a Nekem bejött sorozat, azzal a céllal, hogy összefoglalja az adott hónapom pozitív tapasztalatait. Persze ne gondoljatok valami komoly filozófiai elmélkedésre azokat meghagyom az arra érdemeseknek! Inkább egyszerűen az adott havi kedvenceim.

Kontaktlencse

Igen, még mindig a legnagyobb kedvenc! Túl vagyok a kipróbálási időszakon és szinte egész nap viselem. Már profin megy a kezelése is és egyelőre a szemem is bírja a viselést! Kop-kop-kop! Tényleg kinyílt a világ, úgy, ahogy azt sokan mondták nekem! Kiderült, hogy abszolút nem kell attól tartanom, hogy kiesik és elvesztem, még sport közben sem. Azon meg már csak jót nevetek magamban, hogy azonnal megtudom kinek volt korábban, mert ha megtudja, akkor közelebb lép és próbálja megnézni, hogy látszik-e!

Csokoládé

"A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét..." Hát igen, igazi Gombóc Artúr lett belőlem! (Szerencsére még nem vagyok olyan kövér, sem tollas!) Csokit zabálok egész nap! Legalábbis ahhoz képest, hogy régen mennyi csokoládét fogyasztottam. Elárulom minimális mennyiséget, mivel pattanásokat okozott nálam, szinte azonnal, de most, mióta leadtam azt a sok kilót, már nem! Hurrá, éljenek a boldogsághormonok!

Star Wars - Star Trek

Az örök ellentét! Én mindkettőt csípem! (Mondjuk a Star Trek-et jobban, be kell valljam!) Ugye láttam az Ébredő erőt, azóta a véleményemet is tudjátok, de azt nem tudjátok, hogy nálam működött a troll gépezet. Az, amely a Star Wars premier elé pont egy nappal rakta fel a netre az új Star Trek film trailer-ét! :-) Nem is gondoltam, hogy J.J. Abrams (pont ő rendezte az Ébredő Erőt) nélkül is jó lehet egy modern kori Star Trek film. Aki, nem látta volna esetleg az itt pótolhatja, illetve összehasonlíthatja a két (remélem) remekmű  előzetesét. Persze az Ébredő Erőt imádtam, de alig várom már a nyarat (a kánikulával együtt) és a Beyond bemutatóját!

Skoda Fabia

Ha minden jól megy és a dolgos kis kezek nem késnek Mladá Boleslav-ban, akkor február végén/március elején átvehetem az első saját autómat! Jee! Ugye, korábban írtam, hogy a család új autóját milyen nehezen tudtuk kiválasztani (főleg én rohangáltam rengeteget az infók után)! Nos ez nem az! Ez csak az enyém lesz! (Mostanra már lehetek önző egy kicsit!) Ezt hozta nekem az Angyal idén! A választás, tulajdonképpen, nagyon egyszerű volt. Ezt a márkát és típust vezetem már kilenc éve és meg vagyok vele elégedve. Ismerem és tudom, hogy mit várhatok tőle, azt, ami nekem bőven elég is! Így ő az ideális nekem. Sokak (úgy figyeltem meg főleg a hölgyek) esetében fontos tényező az autó színe. Hát nálam ez nem volt kérdés, hiszen ahogy édesanyám mondta: "Ha lehetett választani bármilyen színű játék és a fekete között, akkor te, kisfiam, a feketét választottad!" Nos, úgy látszik ebből nem nőttem ki azóta sem! :-) Mondjuk, egy kicsit tartottam tőle, hogy ebben a színben egy tucat autó lesz, de kb. két hónap alatt Budapest és vonzáskörzetében csak 2 db Új fekete Fabia-t láttam, mindkettőt szlovák rendszámmal.

Folytatás 2016-ban!

Őszi félév - Évzáró II.

előzmények

Hol is tartottam?
Ja igen. Ez lett a 40. bejegyzés :D

Július:
Egy napra esett az angol írásbeli vizsga és a barátnőm polgári esküvője rögtön július első hétvégéjén. Kánikula, ezer fok meleg, és az egyik a Corvin negyednél a másik Budakalászon. A vizsga vége és az esküvő eleje között volt egyetlen órám átérni egyik helyről a másikra, úgy, hogy a nálam lévő szótárakat is le kellett pakolnom itthon. Még jó, hogy útba esett a lakás. De szerintem útközben megtanultam hoppanálni.
Júliusban nyaraltam is egy hetet. A diófa árnyékában jeges teát inni nagyon nyugtató. Vidéki strandra menni annyira nem. Az otthoni medencében legalább tudom mi van. És a stranddal ellentétben a kertben hangyaboly sincs csak a diófán kószál pár. De akármilyen mennyiségben szedem a gyógyszert az allergiámra vidéken akkor se kapok levegőt. Közben volt egy óriási vitám a menyasszonnyal, ami után megfordult a fejemben, hogy miért is akarok én még koszorúslány lenni. Emiatt a szeretőm is eltűnt a színről vagy egy hónapra. Mondtam már, hogy a menyasszony szerint legjobb barátok és mindkettőnk exe? Akkor most mondom. És ebből ki is találhatjátok miért is vitáztunk mi erről.

Augusztus:
Mivel meglett az írásbeli nyugodtan mentem szóbelizni. Közben az is kiderült, hogy szeptember 1-től áthelyeznek. Elvárások a köbön.Az új munkahely, a nyelvvizsga és az esküvő miatt is. Kívülről persze mindenhez vágjak jó képet, és mosolyogjak. De akkor sorban. A nyelvvizsga meglett, mint utólag kiderült az egész csoportnak. visszajeleztek az új helyről, hogy tárt karokkal várnak, csak én nem akartam rohanni a karjaik közé. Brrr... Megvolt a lánybúcsú, koszorúslány afterpartival. Hiába na. Nem bulizós a társaság, csak mi. Egyre kevésbé értem hogy lehetünk lassan hat és fél éve barátok. Túléltem az esküvőt is, hónap végére pedig addig stresszelt az új munkahelyem, hogy lassan a kiborulás kerülgetett. Pedig még nem is dolgoztam ott. De mielőtt aláírták volna a szerződést látni akarták a nyelvvizsga eredményét. Utolsó héten meg is lett. Ja de hogy az nem volt elég.

Szeptember:
Igen. Fokozatosan idegeltek halálra. Azon kívül, hogy se helyem, egy kb széteső széken kívül, se munkaeszközeim nem voltak. Meg pozícióm se. Felvettek, de minek? Ja! Szóval. Nekik nem volt elég a lepecsételt eredmény, a kemény fedeles bizonyítványok kellettek. A diplomámmal együtt. Jó-jó az nekem is, de talán ha így rögtön az elején nem zúdítanak rám mindent, és fenyegetnek, átformálnak, akkor nem döntök úgy két hét után, hogy felmondok. Maradtam a hónap végéig, hogy teljes havi fizetést kapjak, de ennyi.

Október:
Két hét alatt találtam a mostani helyemet. Igaz a fizetés feleannyi, mint az előzőnél, de ettől függetlenül jól elvagyok. Talán azt is merném mondani, hogy az eddigi munkáim közül ez a legjobb. Eddig. Mivel határozott idejű volt a szerződés, így úgy nézett ki csak év végéig maradhatunk. A kollégák között voltak kiborítóak, és az se volt megnyugtató, hogy fix helyem 2 napig se volt. Közben pedig elvárások. Közeledett a születésnapom, és egyre inkább úgy éreztem, hogy dönteni kényszerítenének. Arról hogyan éljek a következő 50 évben. Ezt már itt olvashattátok, hogy nekem mennyire nem megy. De ez már egy decemberi elhatározás, ami majdnem két hónap, bár inkább ha úgy vesszük az utóbbi 8 év küzdelme árán született. Irigylem a Hókirálynőt, mert fagyott a szíve és nem érez. Van amikor érezni fájdalmasabb. Hogy mik az elvárások, amiket nem is kimondva, de érzek? Legyen hosszú hajam, hordjak szoknyát és tűsarkút, legyek titkárnő, legyen vőlegényem, férjem, gyerekeim, hitelből kocsim, meg házam. Legyek vékony, de ne fogyókúrázzak, sportoljak, de ne kerüljön semmibe, és lehetőleg munka után azonnal rohanjak haza segíteni. És megteheted, hogy megpróbálod ezeket beépíteni magadba, hogy megfelelj nekik, de egyre keserűbb leszel, és nem fogod tudni, hogy miért.
Születésnapom előtt mentünk el kirándulni Christiannal. Akkor vetődött fel, és alakult is ki a blog ötlete. Egy héttel később meg is született a mostani verzió. Azon a túrán sok egyéb téma is felmerült. Többek között egy olyan, amiről már régebben is beszélgettünk. Újra és újra előkerül az életemben, hogy meg akarok felelni az embereknek, azért, hogy szeressenek. Az exeimmel is így volt. És ezért az a millió terv. Mindig az aktuális elvárásnak megfelelően alakítottam. Az akkori beszélgetésünk lényege pedig az volt, hogy mennyire vágyom egy olyan partnerre, aki megtenné értem ugyanezt. Azaz kivételesen ő szeretne jobban, és teperne a figyelmemért, ha kellene csapot papot hátrahagyva rohanna utánam akár a világ végére is. Hiába elvárás, hogy legyen egy párom, most kifejezetten szünetet tartok. Még ha maga a szőke herceg jelenne meg fehér lovon akkor is nemet mondanék. Bár vágyom rá, hogy legyen valakim, majd olyan, aki passzol hozzám.

November - December:
Hosszú és unalmas hónap tele karácsonyi giccsel. Pedig még el se rámoltuk a töklámpást. Hónap közepén elkezdődött a német tanfolyamom. De ezt már olvashattátok. Bár egy kis lelki katyvasz miatt elég nehezen ment a blogolás. De mint látjátok elmúlt, és az ihlet is megjött. Csak az időm nem lett több. Mert a német.
Decemberre pedig megszülettek az elhatározások. Úgy szeretném élni az életem, hogy ne kelljen függnöm senkitől. Semmi miatt. Azt tegyem, amit szeretnék, amit élvezek. Mindent látni, kipróbálni, átélni. Gyűjteni az élményeket, mert csak ez az egy életünk van. Két dolog lökött nagyot rajtam ezzel kapcsolatban, olvashattatok is róla itt és itt.
És még valami, amit nem említettem a blogon, mert még az indulás előtt történt. Én is átvettem a diplomám, sétáltam egyet a campuson, és rá kellett döbbennem, hogy már nem tartozom oda. Hogy nem élhetek a múltban, a régi barátok között. Mert változtam. És lezárult egy korszak. Az a 8 év ott ért véget, és bár még nem kezdődött el az életem egy újabb szakasza, nem állt meg az idő. Végleg felnőttem ebben az évben, amit kivételesen nem bánok. Tudom mit kell még tanulnom, mi az amit el szeretnék érni, és ehhez mi az, amire szükségem van, illetve mire nincs. A jövő évi terveimről, illetve újévi fogadalmakról majd írok holnap éjfél után. :) Lényegében hatalmas lendületet adott, hogy a kezemben tarthattam, és szép, meg zöld, és végre nem kell szenvednem miatta. A magabiztosságom még mindig nem szállt le a földre. De nem szálltam el nyugi, csak megkaptam az erőt, ami hiányzott.
A karácsonyomról olvashattatok, annyi még, hogy én is kaptam csemegét ajándékba Christiantól. Mert boldogságot nem lehet pénzen venni, de Nutellát igen, és az majdnem ugyanaz. Szóval 400 g boldogságot kaptam üvegbe öntve. Nyami...

Christian: 2015-ös évem 2.rész

Az első félév után folytatom a megkezdett összefoglalást.

Július-augusztus:

Angolból már egyre többet tudok (már a nyelvtan is úgy ahogy megy), a tanfolyamnak is vége lett és menni kéne nyelvvizsgázni! De még azt sem tudom, hogy milyen fajtára menjek, mert vagy van legalább négy-öt és bármelyikre mehetek. Régen, mikor németből próbálkoztam, akkor még csak a Rigó utcai volt. Talán abban a suliban kéne vizsgázni, ahol volt a tanfolyam, hátha segítenek a vizsgán a tanárok?! Bár a próba nyelvvizsgán kölcsönösen nem voltunk szimpatikusak egymásnak a tanárnővel, amivel csak az a gond, hogy ő szokott az éles vizsgán is jelen lenni. Miután ezt sikerült kitalálnom, már csak azt kellett eldöntenem, hogy milyen ütemezésben menjek szóbelizni meg írásbelizni? Legyen egyszerre és akkor csak  pár napom lesz megerőltető? Vagy külön-külön hónapokban és akkor egész nyáron angolozhatok? Végül is úgy döntöttem, hogy várok egy hónapot és csak augusztusban próbálom meg a vizsgát, de egyszerre a szóbelit és az írásbelit, addig meg gyakorolok. Júliusban menjenek csak a jobb tanulók! Bátrak előre! Augusztus 7,8 és 10-e a nagy napok, a szóbeli labor része, az írásbeli és a szóbeli vizsga tanár előtt. Felkészülni nem igazán tudtam, gyakorlatilag elő se vettem az angol anyagaimat a vizsga előtti hetekben! Előre lelövöm a poént, de átmentem mindegyiken! A labor maximum pontos lett, szerencsére jó minőségű volt a hanganyag és a magnó se recsegett, ráadásul nem is volt olyan értelmetlen a szöveg, mint anno németből, amikor is a grúz asszonyok homokban mosási szokásairól volt szó. Most a lakásról és az albérletről szólt a vizsga témája. Utána éreztem, hogy jól sikerült, így ha nem szúrom el nagyon a szóbelit, akkor az már meg lesz! Legalább nem kell mindkét részből újra vizsgáznom és egy kis sikerélmény is ért :-) És ott tartok, ahol németből. Ez után volt a szombat délelőtti írásbeli. Rájöttem, hogy már nagyon elszoktam attól, hogy órákig egy helyben ülve oldjak meg összetett feladatokból álló tesztsort! Végül is túléltem, szerencsére - nyár ellenére - nem volt kánikula sem. És ebben a vizsgában is több feladat szólt a lakásokról, meg az otthonokról! Vajon ezek tudják, hogy költözni akarok? :-) 66 százalék lett az írásbeli így ez is meglett, bár ezt csak jóval később tudtam meg. Már csak a szóbeli maradt hátra. Mondanom sem kell, hogy itt is volt lakásos téma, mivel a húzható szituáció a képzeletbeli elromlott mosógépem körül forgott (pont akkor, amikor éppen egy mosógéppályázatban veszek részt - ezek tényleg tudnak valamit!) A szóbeli 68%-os eredményét még aznap délután megtudtam. El sem hiszem, még szinte a mai napig sem, hogy elsőre sikerült megcsinálnom a nyelvvizsgát angolból! Bár sok ember mesélte nekem, hogy hasonló cipőben járt, mint én, azaz évekig sikertelenül szenvedett a némettel, aztán angolra váltva szinte azonnal levizsgáztak. 

Munkahelyen az utolsó adag munkánkat is elvégeztük a számítógépes adatrögzítésben, amikor is új feladatkört kapok: Salgo-polc szerelés! Mily meglepő, mintha ezt már csináltam volna korábban! Ja igen hónapokig! Nem hiszem el, hogy ennyi polc szükséges az intézetbe, pedig igen, sőt valószínűleg már a főnökeimnek is elege van már belőle ezért totál rám bízzák az egészet! Ott van három pince helység, tervezd meg mennyi anyag kell bele, mi megvesszük és akkor össze is rakhatod! Köszi! Viszont azt egyikünk se tudta, hogy ez még jól is fog mindannyiunknak esni. Nekik, mert abszolút nem kell foglalkozniuk vele, nekem pedig mivel tök egyedül dolgozhattam, hagyott időt arra, hogy munka közben azt csinálhassam amit akarok: néha zenét, néha hanganyagokat hallgattam, néha pedig csak csöndben gondolkodtam az életemen, a múlton és a jövőmön. Tehettem, mivel gyakorlatilag tökélyre fejlesztettem a polcszerelést és világbajnokságon is indulhatnék annyira gyorsan és automatán megy :-) Mikor jöttek látogatni néha a fejesek, akkor mondták, hogy milyen szép lesz, ha kész lesz! Persze azt egyikük se kérdezte, hogy ezt mind ki szerelte össze! Mindegy! Ez talán régen érdekelt volna! Másfél hónapig jól elvoltam, aztán visszakerültem az adatrögzítős csapathoz egy fél hónapra. 

Lelki világom még mindig a hamvai alatt szunnyad (hiába ezt a szerelmet nehezen engedem el, pedig gyorsan kéne), miközben a testem olvasztja le magáról a zsírt (júliusban 4, míg augusztusban újabb 2 kilót adtam le, így már csak 5 kilóra vagyok a 70-től).

Szeptember-október: 

Első hónapok az évben, hogy nem kell nyelvtanulással foglalkoznom! Jeee! A  végére már egészen élveztem a dolgot,  azonban egy kicsit tömör és fárasztó is volt! Meghozta a kedvem a nyelvtanuláshoz, esetleg jövőre leporolom a németet. Átvettük Elizával a nyelvvizsga bizonyítványainkat (Ja igen, róla még nem is meséltem az összefoglalómban, nehogy kihagyjam ;-) A szerzőtársammal a nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg, a többi pedig... szerintem nem tartozik rátok!) Október 8-án végre átvettem az egyetemi oklevelemet! Jó volt visszatérni és látni, hogy a campuszon szinte semmi nem változott csak az arcok cserélődtek ki. Ezzel egy igen hosszú, leváratlan fejezet végére tettem pontot az életemben! Ha semmi más nem történt volna idén, akkor ez is nagyon nagy dolog lett volna! 

A munkahelyemen az adatrögzítős munka befejeződött, így kikerülünk a pincéből! Végre! Földszinti irodát kapunk egy új főnökkel, viszont változatlanul Excel táblákat töltögetünk. Annyi a munka, hogy elleszünk vele év végéig! Nem baj legalább a körülmények már jobbak: kézmosási lehetőség, mindennapi takarítás, hűtő és mikrónk is lett (bár ez utóbbi kicsit beteges: az egész épület hallja, ha bekapcsoljuk, úgy zörög, de legalább melegít!) Legnagyobb "örömömre" már elkezdődött a pletyka a munkatársaim között a szerződésünk lejártáról, esetleges hosszabbításról. Engem ez már egyáltalán nem érdekel, mindegy, hogy mi lesz! Ezen nem akarok stresszelni! Más dolgokon úgyis tudok! 

Például az ingatlanügyeken. Egész nyáron vártuk a vevőt a telkünkre: sok érdeklődő jött (egy öreg bácsit kezében egy koffernyi pénzzel még mindig várunk Borsodból vonattal), még kínaiak is, aztán végre jött egy komolynak tűnő építész, aki három hónapig hitegetett minket, hogy megveszi ráadásul azon az áron, ami meghirdettük! Közben meg a későbbi vevőnk meg már majdnem fel is adta, de végül is október végén csak megjelent és az első megtekintéskor kijelentette, hogy megveszi (leesett az állunk, amikor már öt perc után, azt kezdte számolhatni, hogy mennyi pénz van a bankszámláján)! Biztos nem komoly!-gondoltam. De az volt! Úgyhogy lehet kiköltözködni!

A "fitnessznácivá" válásom új szintre lépett, mivel egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem egy futóversenyre. Régen sok ilyenen voltam, fénykoromban még a középiskola alatt. Jó volt újra beszívni az izommelegítő kámforos krémek illatát (bár személy szerint nem szeretem használni, inkább hosszabban és alaposabban melegítek be). Az óbudai futónap jó buli volt, egészen jól esett a futás a 7 kilométeren (a futóidőm is olyan lett mint szerettem volna)! Lehet, hogy újra el kellene járnom ilyen rendezvényekre ha időm és pénztárcám engedi! Ha már ott voltam összekötöttem a kellemest a hasznossal, mivel itt is volt egészségi felmérés. Nézzük meg, mennyivel lettem egészségesebb az áprilisi kezdet óta: a súlyom 90 helyett 72,8 kiló, a testtömegindexem 30 helyett 24,5 és a testzsírszázalékom 36,3 helyett 16,2 :-) Szeptember végén még volt egy kis money-m, ezért beneveztem a NATO futásra! Nem kicsit féltem tőle, mert ez már 10 kilométeres és nem tudtam úgy felkészülni, ahogy akartam. De minden jól ment: sikerült a mezőny első felében végezni plusz 9 perccel jobb lett az időm, mint amit vártam! És még egy dolgot sikerült elintéznem végre: a véradást! Éppen a futóversennyel egy időben volt egy véradókamion a Városligetben. Most eléggé híg volt a vérem :-), így hivatalos önkéntes véradó lettem! Legközelebb decemberben mehetek majd adni. A futás és a vérvétel hatására a hazaúton és az azt követő pár napban olyan voltam, mint a lassított felvétel :-)

Október végére sikerült még egy, nem is olyan régi, vágyamat teljesíteni: ezt a blogot! Az elindulás okairól, illetve a szerzőtárs felkéréséről már beszéltem nektek és plusz sikerként könyvelem el azt, hogy még Eliza szülinapja előtt el tudtuk elindítani :-) Titokban így is terveztem, mintegy ajándékként neki (hiszen sok kellemes emléket köszönhetek neki a nyárról-őszről és ő is nagyon örült a közös blog ötletének) bár a végén nem ezt kapta tőlem. Másrészt pedig a régi újságírós iskolai élményeimet újra visszahozta az életembe. 

November-december:

Egyéb feladatok híján rengeteg időm van, azzal tudok majd foglalkozni, amivel akarok!-gondoltam. Na ez nem így lett, mivel az egész évben feje tetejére állt életem, most fordult még egyet, így az év végére!

Munkahelyemen, immár sokadjára, megint költözködhettem, mivel most a raktárba lettem áthelyezve. Már egészen kezdem megszokni, hogy kb. negyedévente új a munkaterem (az intézet dolgozói biztos röhögnek már rajtam, mikor 2-3 havonta kelek át az udvaron a kis cuccommal meg a bakancsommal) és újak a munkatársak. A mostaniakat egyszerűen imádom: rengeteget röhögünk ès csoki zabálunk egész nap! A munka nem nehéz szerencsére: a főnököm szerint "Ez nem egy pakolós meló!" Megsúgom nektek: azóta háromszor annyit pakolok, mint bármikor korábban :-) , de egy cseppet sem bánom! Vagy székeket szerelek össze, vagy éppen kiélem díszítési vágyaimat :-) 

Tulajdonképpen ezeket már olvashattátok a blogon, amely dübörög ezerrel: az októberi 5 és a novemberi 16 megjelent poszt után, decemberben, ha minden jól megy akkor meghaladjuk a novemberit :-) Eddig 1194 oldalmegtekintésünk volt összesen, melyből 145 esett októberre, 472 novemberre és 577 db decemberre. (Az adatok 2015-12-27-ről származnak) Főleg Magyarországról olvastok minket, de vannak olvasóink Ukrajnában, Oroszországban, Németországban, Izraelben és az Usa-ban is. MINDEGYIKŐTÖKNEK KÖSZÖNJÜK! Köszönet jár még Eliza-nak is a szorgalmáért, amellyel csodaszéppé varázsolja nektek a blog weboldalát!

Novembert azzal kezdtük, hogy kiköltöztünk az Óbudai telkünkről. Egy hónap alatt lezajlott az egész ügylet: kiköltözés, a nyaraló lebontása, a telek átminősítése, a teljes vételár kifizetése. Még jobb áron adtuk is el, mint gondoltuk! Tehát mindenki elégedett lehet! Én azonban még sem vagyok az! Nekem már másnap hiányzott! Hát igen a családom még élő tagjai közül én töltöttem ott a legtöbb időt, én kötődtem hozzá a legjobban, nem is csoda, hogy kiborultam miatta! Főleg mikor megláttam fotón a nyaraló hűlt helyét. :-( Ezután pedig el is kezdtük a családi ház és a lakás keresését, lefutottam a autópiaci ámokfutást is a családi autó körül! Egyik sem egyszerű, hiába is tűnik annak, már persze, ha a legoptimálisabb megoldást keresed! Ezekről folyamatosan mesélek nektek, hátha tanultok belőle valamit, vagy csak jót szórakoztok rajta! Fontos infó, hogy úgy tűnik megtaláltuk a megfelelő családi házat a szüleimnek! :-) Miután sok jónak tűnőt, vagy eladták az orrunk elől, vagy az eladó gondolta meg magát és inkább mégse adja el. :-( Így december 23-án az Angyal házat hozott a szüleimnek a fenyőfa alá (az adás-vételi szerződés aláírásnak napja december 30-ra van kitűzve). Nekem meg egy nagyobb ajándékot, melyről majd a Nekem bejött sorozatom decemberi részében beszélek. A karácsonyomról nem terveztem külön posztot írni, mivel teljesen ugyanúgy telt ez a három nap, mint a többi évben. Azt az egyet kivéve, hogy idén sokkal jobban hiányoznak a nagyszüleim, mint bármikor korábban! :-( Úgy érzem most különösen szükségem lenne az iránymutatásukra! Ezen kívül Eliza-tól és anyukájától kaptam egy kis finomságot :-) (A többi ajándékról nem azért nem írtam, mert nem kevésbé fontosak, hanem, mert, mint az utóbbi időkben, nincsenek.) 

Befejeztem a fogyókúrát (bár ezt hiába magyarázom az embereknek!), elértem a 70 kilós végcélomat és ezt azóta sikeresen tartom decemberben is. Ez utóbbi meg is lepett, mivel az egyéb elfoglaltságaim miatt teljesen leálltam a futással! Hiányzik is! És rengeteg csokit is eszem! Nem tudom mi lesz itt az ünnepek alatt, de megfogadtam, hogy ha törik ha szakad a szabadidőmben elmegyek futni, többször is! (Ez utóbbi szerencsére összejött és 30 kilométert sikerült még beletenni az idei évi 372 km-es teljesítményembe) És vért adni is elmegyek még idén! (Ennek időpontját egyéb fontosabb programjaim miatt, december 30-ra tűztem ki!) Ez évben jött el annak az ideje is, hogy rövidebbre vágattam a hajam (6 mm), mint korábban bármikor. E mellett még egy másik változás az is, hogy letettem a szemüveget és elkezdtem kontaktlencsét viselni (így már a blogunk is hű nevéhez és tényleg négyszemközt történik az alkotás :-). Ez utóbbit csak kevesen veszik észre, úgymint azt, hogy folyamatosan cserélem a ruhatáramat (lefogyásomnak köszönhetően). A minap is vettem egy téli nadrágot, melyben -sokakkal ellentétben- nem a fazonját, nem a színét, nem az anyagát szeretem, hanem a méretét (most 32-est vettem az év eleji 46-hoz képest :-) A testméreteimből mellbőségben 14, derékben 29 és csípőben 16 centimétert vesztettem el. Illetve, most először fordult el, hogy egyre kisebb darabokat vittem be a próbafülkébe és nem egyre nagyobbakat :-) Hát igen, már kezdem elhinni azokat a megjegyzéseket is, hogy jó fenekem van!

Hát, röviden ennyi lett volna az én 2015-ös évem! Összességében vegyes érzéseim vannak: rengeteg veszteség ért egyik-másik igen komoly. Ezzel ellentétben érkezett pár régi és új személy és dolog az életembe, akik/amelyek összességében leginkább örömöt okoztak. Lezártam sok még függőben lévő ügyet és nyitottam új "aktákat" is. Terveztem még egy bekezdést a jövő évi terveimmel, de azt hiszem azt majd egy külön eszmefuttatásban írom le!

Frappáns lezárás helyett (drága szerzőtársamtól tanulva), inkább azzal az üzenettel búcsúznék az évtől, amelyben leírtakat kíséreltem meg alkalmazni egész évben, több-kevesebb sikerrel. Íme:

Mindig remélj, 

Légy erős

Nevess hangosan

Játssz keményen

Élj a pillanatnak, álmodj nagyot

Nyisd ki az elméd

Higgy a csodákban

Bocsáss meg gyorsan

Csókolj lassan,

Szeress úgy mintha sosem bántottak volna

De legfőképp élvezd az életet,

Mert csak egyszer élsz!

Karácsony

Lehet ezzel meglepek mindenkit. Szerettem a karácsonyt amíg sütemény, fenyő és fahéj illata volt. Amíg a karácsonyi vásárban szereztük be az ajándékokat kellemes forralt borozás közben. Most már nem szeretem. Kötelező ajándékok, mert ha te kapsz illik viszonozni, mindig kell az a fránya meglepetés, és a tömeg mindenhol. Nem szeretem a sütés-főzést se. Mert kvázi kötelező fogások vannak. Hal, bejgli, mézeskalács és linzer. Mintha ezek nélkül nem létezne a karácsony. Pedig ugye elvileg nem ezt jelentené az ünnep.
Ugyanakkor meg nem hiszek a vallási háttérben. Összemixeltek pár ókori mitológiai ünnepet és ráfogták, hogy mostantól ezeket Karácsonynak hívják. Igen gyerekként még megvolt a varázsa a dolognak, de most többnyire inkább a munkát, veszekedést, elvárásokat látok benne. Hogy mire vágyom? Arra a képeslapokon megjelenő ünnepi képre. Engem nem zavar, ha nincs egy tucat különböző fajta sütemény, és legalább ötféle sült. Sőt, inkább tölteném egy hangulatos panzióban az ünnepet, ahol kandallótűz előtt borozhatok, és valaki megsüti helyettem az egész menüt. Puha fotelben olvashatom a karácsonyra vett könyveket és lazíthatok a jakuzziban vagy snowboardozhatok a hófödte hegyoldalon. Család meg ajándékok? Persze nyilván ha nem dolgozom a karácsonyi időszakban, akkor kötelező a megjelenés szenteste. Az ott alvás már nem, és utána mehetek is a kandallótüzes alpesi hotelbe. Ajándéknak meg wellness hétvége, nyaralás, valami szépség kupon. Szívesen adok inkább élményt, mint hogy felvásároljak egy fél áruházat.

Bár az is lehet, hogy attól van rossz kedvem, mert már évek óta nem láttam havat a városban, de már lassan a környékén se. És persze hogy ez frusztrál. Nem csak hogy karácsonykor, de egész télen nem esett úgy hó, hogy meg is maradjon. Ugyanakkor a karácsonyhoz hozzátartozott, hogy elmentünk korcsolyázni. Amihez most már se kedvem, se vállalkozó kedvű partnerem sincs. Vagy nem ér rá. Soha. Ez meg a másik. Mániákus barátaim vannak. Az egyik azért nem ér rá, mert család, meg karácsony, a másik meg látástól Mikulásig dolgozik. A harmadik meg szimplán utálja a karácsonyi programokat. Vagy éppen nem csinál semmit a párja nélkül. Össze vagytok nőve? Jó kicsit megőrülök én is. Mert mennék, programoznék, kirándulnék, de bennem meg vegyül minden. Mert német, meg munka, meg segítsek már megsütni a sütit, amiből a végén már nem is lesz kedvem enni. Szóval amin háborgok az nálam is megvan. Ettől még nem zavar kevésbé.
Nem, nem vagyok Scrooge. Csak az idei karácsonyt legszívesebben átaludnám. Mert fáradt vagyok. Különben is nekem ez a karácsonyi, újévi időszak mindig a pihenésről szólt. Vessünk számot az elmúlt évvel, és a következőre meg készüljünk. Mi lesz jövőre, mire kell készülni, mi volt idén, mit kell kipihenni. Nem arról, hogy délelőtt és délután a munkahelyemen, este meg otthon robotoljak. Menjek szabira? Jó de miből? Azt a két napot, ami erre az időre még járt kivettem Karácsony utánra. Valamikor a karácsonyt is ki kell pihenni. Majd meglátom. Meg ti is. Kellemesen jó hosszú bevezető után jöjjön az idei:

A szokásos. Unalomig ismételt kártyapartik, Gombóc Artúr érzés a sok ennivalótól, rászokás a borsmenta teára. És egy kellemetlen felismerés. Nehezebb vagyok legalább 5 kilóval a szokásosnál. Kellett nekem mérlegre állni. Eddig 2 kilóról tudtam, hogy jött hozzá még 3? Úgyhogy úgy döntöttem amíg anyuék szomszédolnak a süteményekkel (megetetik a mit sem sejtő szomszédokkal), addig én tornázom egyet itthon. Tavaly szoktam le róla, mert sose hagytak nyugodtan fél órát elmélyedni a gyakorlatokban. Ennyit az idei karácsonyról. Ja emlékeztek az Aladdin című mesében a papagájra, akit a szultán mindig töm keksszel? Jó. Mert kezdem magam úgy érezni.
Azért az első megjegyzésemen módosítanék. A karácsonnyal semmi bajom, csak ezzel a felhajtással ami körülötte van.

Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket!

Ünnepi jókívánságaink és egy-két karácsonyi kép tőlünk nektek! Ezt kapjátok ebben a posztban.

Eliza:

Hát azt majd a karácsonyi bejegyzésemben láthatjátok mennyire "lelkesedem" az ünnepekért. Ettől eltekintve legyen mindenkinek nyugis karácsonya. Mindenki pihenjen eleget, készüljetek az új évre, zárjátok le a régit. Süteményekkel vigyázni, nehogy a végén bejgli mérgezést kapjatok. Ezen és a saját karácsonyi posztomon kívül tőlem még egy évzárót kaptok valamikor. Addig is akkor Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Christian:

Hát elérkezett ez a napi is: Szenteste napja, majd karácsony (remélem) békés napjai következnek! És mire a karácsonyi hosszú hétvége lecseng, már szinte itt is az Újév! De elárulok egy titkot, amit szerintem Eliza sem tud: a közbeeső napokban "kis" szerkesztőségünk, amellett, hogy tart egy kis karácsonyi összefutást, (ahogy írótársam szokta mondani :-) december 28-án, egy másik fontos eseményt is ünnepel! Nem mást mint, hogy az első bejegyzések pontosan október 28-án történtek, így a blogunk három hónapos lesz! Jómagam nem gondoltam, hogy megéljük e jeles dátumot! Az ünneplés után el kell gondolkodnunk a folytatáson, mivel az előre 6 hónaposnak tervezett projektünk a feléhez érkezett. Na de ez a jövő zenéje még! Személy szerint nagy öröm látni, hogy egyre többen olvastok minket és remélem jól szórakoztok! Tiszta szívből kívánok mindenkinek békés ünnepeket, sok ajándékot és a jövő évetek legyen olyan sikeres, ahogy azt álmaitokban sem képzeltétek el!

Tavaszi félév - Évzáró I.

Micimackó ül a fatörzsön és kopogtatja a kobakját, miközben azt mondogatja magában, hogy 'Gondol, gondol, gondol.'. Na kb én is így nézek ki, csak széken ülve és a monitort bámulva. Mit írjak? Hogy kezdjek neki? Be kell vallanom, ugyan abban egyeztünk meg Christiannal, hogy nem olvassuk el a másik írásait mégis belelestem az évértékelő bejegyzésébe. Nem olvastam el magát a szöveget, csak átfutottam mégis milyen tematika szerint írta. Ötletem több nem lett tőle, csak bűntudatom. 

Tőlem már megszokhattátok az idézeteket. Ezért úgy döntöttem most egy sorozat záró epizódjából merítek. 

"Annyi minden történt velem ebben a nyolc évben... annyi mindent nyertünk és veszítettünk, mégis úgy érzem, hogy az életem csak most kezdődik."

Igen nyolc év szerepel az idézetben. A sorozat volt ennyi évados. Nem cseréltem le, mert így az eredeti, meg mert rájöttem, hogy ez akár rám is vonatkozhat. Nyolc év. Ennyi idő telt el azóta, hogy felnőtt lettem. Nyolc év tele szárnypróbálgatásokkal, tervekkel, egyetemmel, munkával. Az évek során annyi terv alakult a fejemben. Mind egyetlen kérdés körül forogva. Mi az a munka, amit ha nem is lelkesedve és szívből, de nem utálattal tudnék csinálni, mit tanuljak ezért, és ezt hogyan egyeztessem össze azzal, hogy az életem további részében egyedül fenn tudjak tartani egy olyan életet, amit megfelelőnek tartok. És ez a munka mennyire egyeztethető össze annak az embernek az életével aki majd a párom lesz. Ezért akivel éppen összejöttem ahhoz igazítottam az életem. Mert ezt nevelték belém. Csak nekem nem jött össze elsőre a világrengető igaz szerelem. És, hogy mire fel ez a hosszú bevezető? Pontosan amiatt, mert évértékelő. És ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nagyon sokat tanultam idén magamról is. Hosszú és fárasztó év volt, ami így visszatekintve mégis gyorsan elrepült. Csak a napok telnek lassan, a hetek és hónapok repülnek a fejünk felett.

Január - Február:
Indult egy tanfolyammal, amin már nem tudtam vizsgázni, amit nem is bánok. Nem való nekem a brókerszakma. Az ok ami miatt viszont nem tudtam elmenni a vizsgára, az volt, hogy összeszedtem egy kellemetlen arcüreggyulladást. Láz, fejfájás, antibiotikum, pihenés, orrfolyás. Extrába még plusz élmény, hogy semmilyen szagot nem éreztem abban a másfél hétben. Hogy utána mint csináltam azt maximum a határidő naplóm tudná megmondani, amit meg kihajítottam, szóval nem tudom. Egyetlen dolog a nyelvsulis szintfelmérő ami rémlik. Előtte készültem valamennyit, de nem nagyon ment. Azt hiszem én is a minimum ponttal kerültem be a csoportba. Pedig 8 évig tanultam angolt iskolai szinten, plusz elfogyasztottam pár magántanárt is. Magyarázatnak hozzáfűzném, hogy azalatt a 8 év alatt kilenc különböző tanárunk volt. Végül februárban elindult a tanfolyam, ami le is foglalta a hónapom. Bele kellett nekem is rázódni a dolgokba.

Március - Április:
Ha emlékeim nem csalnak márciusban elvileg bébiszitterkedtem. Meg persze volt a tanfolyam. És év eleje óta kismilliomodszorra vesztünk össze a koszorúslány ruhákon. Igen a legjobb barátnőm készült az esküvőjére. És "fontos" szerepünk volt. Koszorúslányok. Persze mindenről megvolt a magunk elképzelése és véleménye, ami még egymással se egyezett, nemhogy a menyasszonyéval. Arról nem beszélve, hogy túl korainak tartottuk a dolgot. Ez nyilván adódott az alapvető világnézetbeli különbségekből is, meg a neveltetésből, és hasonlókból. Hogy a csodába lettünk barátok ennyi különbséggel mi öten azt nem tudom. Közben #100happydays kihívással megpróbálni lépést tartani magamban. Munkakeresés ezerrel, meg egy szakítás március végére. Áprilisban új munka és egy szeretői kapcsolat. Utóbbiból pechemre szerelem lett amit jó lenne már kiheverni. Húsvét előtt még begöndörödtem, ami azóta se sikerült olyan jól, mint elsőre. Ja de ettől függetlenül nem vagyok hajlandó több Húsvétot vidéken tölteni.

Május - Június:
Ha emlékeim nem csalnak akkor május körül kezdtük járni angol után a várost Christiannal, és beszélgettünk hát ha nem is órákon keresztül, de jó sokáig. Meg fagyiztunk és hasonlók. Közben szenvedtem az e-book olvasóm kicseréltetésével, ami azután se működött... Az új munkám, ami áprilisban kezdődött kezdett az idegeimre menni. Akkora mappákat és dobozokat pakolhattam az irattárban egyedül, amibe akár bele is fértem volna. Mert a másik akit elvileg felvettek volna nem vállalta. Helyette pedig nem kerestek mást. Júniusban pedig vége lett a tanfolyamnak és a félévnek is. A tanfolyamzáró vizsgán két tanár is megerősítette, hogy szerintük a csoportból két embernek van esélye a vizsgán, az egyik én voltam, a másik pedig drága aggódós szerzőtársam. Egy emlékezetes szösszenet angolról: "Az angolok azért laknak szigeten, mert idióta szabályaik vannak." Volt még májusban a barátokkal egy jó kis labdázós túrázás, olyan, amilyenre régóta vágytam. Csak arra nem, hogy valaki közben féltékennyé tegyen és az én pasimmal flörtöljön. Na persze így jár, aki titkolja a kapcsolatát. Bár nem saját elhatározásból. A fene a pasikba. Ez a félév velük kapcsolatban nem hozott túl sok jót.

Cserébe ezzel most zárom is a posztot, mert a második félév hosszabb és elmélkedősebb lesz, így azt követve a példát, én is külön szedem. 

Christian: 2015-ös évem 1.rész

Előre leszögezném, hogy még soha nem írtam így le az évem összefoglalóját! Viszont így elrontani sem tudom! :-) Azonban úgy gondolom, hogy van miről írnom. A kis nyugis életemhez képest eléggé mozgalmas év volt :-) Ám, ahogy magam ismerem nem lesz rövid poszt, így két részre osztom. Íme az első félév:

Január-február: 

Már előző év végén el akartam kezdeni az angol nyelvtanfolyamot, csak akkor nem jött össze a megfelelő létszám az adott képzésre, viszont a januárira már igen, ami február elején kezdődik és június végéig tart! A háttér story röviden: diploma megszerzéséhez kell a középfokú nyelvvizsga, németet és angolt tanultam korábban. Némettel 14 év alatt középfokú sikeres szóbeliig, három sikertelen írásbeliig és a gyűlöletig jutottam! Az angolt 4 évig tanultam középiskola alatt minden évben újra kezdve (folyamatos tanárváltások miatt, nem a saját akaratomból!) és mindez 16 évvel ezelőtt volt! Így mentem el a felmérő vizsgára, amin sikeresen (minimum pontszámmal ugyan) megfeleltem! Már az első órán észrevettem, hogy ez nekem nem, vagy csak nagyon nehezen fog menni, de legalább a tanár nem egy mindennapi figura! Majd lesz valami, valahogy!

A melóban új feladatot kapok (immár sokadjára, mióta itt dolgozom, de ettől legalább változatos). Ez könnyebb munka (számítógépes adatrögzítés), mint a korábbi (pakolunk, cipekedünk és Salgó polcot építünk egész nap), viszont sokkal rosszabb körülmények (levegőtlen, nyirkos, penészes pince) között kell töltenem a mindennapokat. :-( Ja és mindenki (velem együtt) folyamatosan parázik, hogy mi lesz ha lejár a szerződésünk február végén: hosszabbítanak, véglegesítenek, felmondanak?

Egészségem és lelki életem köszönik jól vannak, némi ünnepek utáni túlsúllyal küzdök: felszedtem van öt kilót :-( így 95 kilóval terhelem a Földet :-( Kicsit talán sok! Lehet kéne kellene bőle adni egy kicsit!

Március-április:

Az előző hónap végi gondolatom miatt, elkezdtem "diétázni", ha csak lehet nem eszem kenyeret és egyéb dolgokat, amiben liszt van, így leadtam azt az öt kilót. Hurrá! Így már csak kicsit vagyok túlsúlyos. 

Mindenki megnyugodott, mert meghosszabbítottak minket a melóban egy évre! Maradtunk továbbra is a pincében, de látszik a kiút onnan, ahogy haladunk a munkával, ami nagyon jó hangulatban telik szinte mindennap :-)

Már egészen kezdek belerázódni a munka melletti nyelvtanulásba (szükségem is van rá, mert szerintem én vagyok az egyik leggyengébb a csoportban ezért, mint a jó tanuló, mindig megírom a házi feladatokat viszont gőzöm sincs az angol nyelvtanról!) amikor is szó szerint beesett az életembe a majdnem nagy-nagy Ő! (a konkrét szituáció nagyon hasonló volt a Szürke ötven árnyalatában látható hasraeséshez, csak ő nem Anna ès én nem vagyok Christian vagyis igen, de csak névileg) Vagy valami ahhoz hasonló, vagy úgy is mondhatnám egy hurrikàn! Ismeritek a viccet a hurrikán és a nők hasonlóságáról: amikor jön meleg és nedves, amikor megy viszi a kocsit és a házat! Hát nálam ez utóbbiakat nem tudta vinni, de felfordította az életemet az biztos, abban a rövid idõben, amíg egymás mellett voltunk. A részletekről inkább nem beszélnék, de rávilágított sok dologra az életemben és a gondolkodásomban, ami nem a megfelelő irányba tartott. E miatt köszönettel tartozom neki. Kár, hogy ezt már nem tudom vele közölni. A lelkem úgy néz ki, mint Hamburg a bombázások után: porig rombolva :-( Szóval a változás korszaka köszöntött be nálam húsvét után, mely a lehető legrosszabbra sikerült. Lehet jövőre egyáltalán nem megyek locsolni sehova!

A változást egyrészt a testemben, másrészt a gondolkozásomban kívánom lefolytatni! Áprilisban egyik bevásárlós hétvégén részt vettem egy egészségügyi szűrésen. Ahol, (bár jók voltak az eredményeim) rám hozták azzal a frászt, hogy sok a zsír a testemben (36,3 százalék), ami nem jó, mert a szerveim között zsír van és ez hosszú távon korlátozhatja a normális működésüket. Fogyókúrát és testmozgást javasoltak. Hát igazuk is lehet! Így április 13-tól belevágtam: napi ötszöri étkezés és kalóriaszámolás plusz mozgás, kezdetben még csak séta! 90 kilóról indulok. A cél olyan 70-75 kiló lenne. Mivel még soha nem csináltam ilyet tudatosan, nem tudom hogy fog menni, meglátjuk. A szűrés mellett lehetett vért is adni, gondoltam most már éppen ideje lenne, hiszen már sokszor gondoltam rá, hogy ennyit azért megtehetnék és az egyetemen is mindig inkább elmentünk sörözni helyette. Hát nem sikerült végül is adni, mert keveset ittam még aznap, meg elve sűrű a vérem (egy doki már korábban vizsgálgatta a dolgot, hogy lehet hogy ez rossz így, de elsiklott a dolog). A véradóbuszban lévő kedves nővérke mondta, hogy "ha adna vért, akkor azzal is hígulna és tudna vért adni!" Nem tudom felfogta-e, amit mondott. De mindenesetre megfogadtam magamban, hogy ha törik, ha szakad, önkéntes véradó leszek!

Május-június:

Telik múlik az idő és egyre közeledik a nyelvtanfolyam vége, sőt június végén vége is lett! Látom magamon a fejlődést csak azt nem tudom, hogy ez elég lesz-e a sikeres, talán sokadik nyelvvizsgához? A tanár szerint, ha sokat gyakorolok, akkor sikerülhet! Már nem olyan nagy lendülettel, de elkészítem a házi feladatokat, meg a fordításokat. A többiek szinte ezt soha nem teszik, sőt rendszeresen elkésnek, így egyre gyakrabban az első órában magánórát ad nekem a tanár, ami rám is fér! :-)

Melóhelyen még mindig a pince a törzshelyünk, de már nekem nagyon elegem van belőle! Ezért hajtom magam, hogy minél hamarabb kerüljünk ki  onnan, úgy, hogy a végére érünk a feldolgozandó anyagnak! Pont a szülinapom előtt egy kis baleset ér, az udvari fenyőfa egyik száraz ága meg akarja közelebbről nézni a jobb szememet. Nem engedem neki, szerencsére komolyabb baj nem történik -a heg, lehet megmarad örökre-, de azt a papírmunkát, amit ez okozott, azt nem kívánom senkinek! Még hónapokkal később is a jegyzőkönyvekkel és orvosi látleletekkel bajlódtam! Másik fontos történés, hogy Ákos kollégám kilép,mert talált olyan helyet, ahol kétszer annyit keres és még a hobbijának is élhet munkája közben. (A mázlista!) Hiányozni fog, mert mindennap jól elröhögtünk. 

De mielőtt elment volna még adott egy remek ötletet: éppen akkor költöznek a belvárosból a kertvárosba. Hű, ezt az én családom is megtehetné! Hiszen ott a belvárosi lakásunk, amit szeretünk, de már élhetetlenné vált a bulinegyed plusz magas lett a közös költség is! És ott a telkünk Óbudán, oda építkezhetnénk! De sajnos nem, mert annyi pénzt nem kapnánk a lakásért, amennyi kéne és szerintem már építkezni sem akarnak az őseim és én sem! Viszont a telek is már nagy nekünk, nem tudjuk karban tartani és nem tudunk annyi időt tölteni ott, mint szeretnénk, mint régen. Akkor mi legyen? Eladjuk mindkettőt?! A telek árából veszünk egy kis családi házat kerttel valahol az agglomerációban, hogy a szüleim jó levegőn töltsék a nyugdíjas éveiket! A lakás árát meg befektetjük, vagy feléljük, még nem tudom. De én nem akarnék kiköltözni a belvárosból! Úgyhogy szétköltözünk: a szüleim kertes házba, én meg egy kis lakásba. Mikor előadtam nekik az ötletemet akkor, legnagyobb meglepetésemre, nem hogy ellenállásba nem ütköztem, hanem szó szerint lecsesztek, hogy miért nem találtam ezt ki hamarabb, mondjuk már tíz éve! Így hát május közepén elkezdtük árulni a kertet. Amire június végéig csak komolytalan jelentkezőink voltak.

A fogyókúrával elindultam rendesen: április végére már leadtam majdnem 3 kilót, május végére 6-ot, míg június végére már összesen kilenc kiló a mínusz rajtam :-) Hamarosan már nem csak sétálgathatok, hanem elkezdhetek kocogni is. Hurrá! Réges-rég sokat kocogtam, meg futottam és imádtam! De aztán, valahogy elpunnyadtam, mikor dolgozni kezdtem. Az ötszöri étkezést is kezdem megszokni, meg a kis adagokat, meg a mindennapi salátát is.

Hát röviden :-) ennyi lenne az első félévem! A folytatást már egy másik posztban találjátok.

Ébredő érő hétfő reggel éhgyomorra

Karácsony előtt három nappal úgy néz ki a munkahelyem, mint egy kísértetkastély. Én meg úgy döntöttem, hogy kísértés helyett megírom nektek a kritikát. Bevallom sokat gondolkoztam azon, hogy is kezdjem. Aztán rájöttem. És most minden Star Wars fan utálni fog. Mivel én még valamikor 2000 környékén találkoztam szembe először az univerzummal, és nem lehettem több 12 évesnél nekem a második trilógia is tetszik. Sőt mivel az első Star Wars film amit láttam a Baljós árnyak volt így nekem sokáig az maradt a kedvenc. Valahogy mindig külön kezeltem a két trilógiát. Ebben is van kedvenc, abban is. A jedi visszatér.
Szóval remélem most a harmadik trilógiában is lesz egy új kedvenc. Jól írta Christian. Nagyon sokat beszélgettünk mozi után. Meg miután kalandos úton visszaszereztük a kabátjainkat. Szóval a beszélgetés. Többek között arról is szólt, hogy mi lesz a folytatásban. Ötleteltünk hogyan lehet még megcsavarni a történetet. Meg azt a fél tucat nyitva hagyott kérdést megválaszolni.
Mert igen azért valljuk be hiába volt ott a nosztalgia, meg a marketing, és a remake nagyon sok kérdést nyitva hagytak. Mit írjak a filmről, amit nem tudtok elolvasni más kritikákban? És ami nem spoiler. Nem-nem. Mindenkinek tessék megnézni. Azt tudtátok, hogy a legelső Star Wars film, az Új remény szerepel az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című gyűjteményben? Igaz csak 2004-ig szerepelnek benne filmek.
Azt nyilván tudja minden rajongó, hogy Lucas csak három filmnek nem volt a rendezője, Birodalom visszavág, Jedi visszatér, és eme utolsó. És azt, hogy Az ébredő erő volt az egyetlen, amiben már nem szerepelt a forgatókönyv írók között?
Jó igen érezhető azért rajta, hogy Disney. De ettől függetlenül nem hogy nem lett rossz, hanem szerintem egyenesen jó. Mivel én még sose láttam moziban egyik filmet sem, így ez egy külön élményt adott hozzá. Röviden összefoglalva ennyi. főleg mert már unom, hogy minden második betűt kihagy a billentyűzetem.
Ja nem még valami. A könyvelemzésekhez is mindig írtam, most se hagynám ki. Kedvenc karakter. Én ennél cukibb robotot még életemben nem láttam. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

Star Wars Az ébredő erő: Hát igen ez még csak ébredezik!

Mindig utálom, ha igazam lesz! Lehet ez abból adódik, hogy néha pesszimista vagyok és így a negatív eredmények jönnek ki! Ugye megmondtam, hogy a Sztár Vársz őrület elveszi a karácsonyt tőlünk! És így is lett! De azért C-3PO-ós és R2D2-s gyorsfagyasztott chicken nuggets-re azért én sem számítottam!

A reklámgépezet támadásai közepette, a régi és az új trilógia megtekintése nélkül vártam a bemutatót (az utóbbi három éveben maximum csillaghullást láttam!). Igyekeztem teljesen függetleníteni magam az előzetes bemutatóktól is, nehogy kialakuljon bennem valamilyen elképzelt story a látott képkockák alapján! Ez egészen kb. november végéig sikerült is, amikor is -szó szerint- végignézették velem az elsőként megjelent trailert. Hát, összeállt a fejemben egy story, remélem nem ez lesz, mert ha igen, akkor azt már láttam máshol és igencsak unatkozni fogok! Annyit tudtam még előre, amit mindenki, miszerint ez a hetedik rész egy felvezetése lesz egy új filmhármasnak! Nézzük ilyen előzmények után hogyan tetszett nekem Az ébredő erő!

Spoilerezni nem fogok, mivel még nagyon friss a film és biztos még sokatok nem látta! Sajnos az előzetes alapján a fejemben összeállt történetet kaptam bő két órában, mégis azt kell mondanom, hogy élveztem! Hozta az elvárt Csillagok Háborúja-s feelinget: a hangok és a zene zseniális. A látvány szint úgy, kielégíti a szemet! Látszik, hogy nem mindent akartak megoldani számítógépes grafikával, hanem, mint régen díszleteket építettek! :-) És rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy ki vezeti az Ezeréves sólymot, ha több tie-fighter elől kell menekülnie (kilinccsel előre fordul, mint az autók :-), azzal levesznek a lábamról! A eredeti trilógia legizgalmasabb jeleneteit juttatta eszembe! Tehát abszolút hozza a nosztalgia érzést! Megismertük az új történetszál szereplőit, régieket is újra üdvözölhetünk és el is vesztünk sajnos közölük egyet! :-(

Persze vannak problémáim is a filmmel, mivel egy nagyon biztonsági körnek érzem! Mintha egy egyveleget láttam volna az eddigi filmek legjobb részeiből! Azért néhány dolgot el lehetett volna magyarázni, volt rá bőven idő a filmben! Lehetett volna mondjuk kevesebb poén (elvégre is nem vígjátékra vettem jegyet!) és ki kellett volna fejteni, a gonosz Kylo Ren indítékait, mit miért tesz? Vagy bizonyos tárgyak, hogyan kerültek jelenlegi gazdájukhoz pl: Luke Skywalker fénykardja. Honnan a fenéből került elő ez az új gonosz páros (Kylo és a legfőbb vezér)? Miért is ugrik be nekem az új droidról (BB8) állandóan Wall-e? Miért csak ébredezik az erő és nem csak a jókban, hanem a gonosz sith-ekben is? 

Egyszóval lehetett volna több mondanivaló, történet és kevesebb akció! Nekem nem elég annyi, hogy Han Solo elmondja az új szereplőknek, hogy "van ez az erő dolog és higgyétek el működik!" Tessék újra elmagyarázni, mint anno Joda mester! Mert egyrészt biztos vannak újak, kiknek ez az első Csillagok Háborúja élményük, másrészt mert huszadjára is akarom hallani!

Ezzel tökéletes lett volna az élményem, nem csak úgy gondolnám, ahogy most teszem: ez nem más, mint egy akciófilm Star Wars köntösben! Mondjuk annak a legjobb fajtából! Röviden ennyi tudok így hirtelen elmondani a film megtekintését követő 3 órán belül. Megnézését ajánlom mindenkinek, mivel utána hatalmas beszélgetést lehet csapni a következő rész lehetséges sztorijáról. Tudom, mert Elizával is így tettünk :-)

Élmény...fürdő

Egyszerre több dolgon is elgondolkodtatott a vasárnapi lazulás. Először is azon, hogy valami eszméletlenül nem bírom ha fázom. És borzalmasan fázós vagyok. Valószínűleg ezzel mindenkit sikeresen az őrületbe tudok kergetni alapból is. A volt főnökeim közül is sikerült kettőt.
Egy másik dolog, hogy mennyire nem bírom a gyerekeket magam körül. Először is, mert folyton magamra emlékeztetnek. Én nem bírtam megülni a fenekemen és nyugisan maradni. Mindig mennem kellett valahova. Másodszor, mert rajtam keresztül mennek, ugranak, úsznak, rohannak bárhova is. Azaz fellöknek, eltaposnak, belém rúgnak. Harmadszor, mert hangosak és ha pihenni szeretnék nem bírom a hangzavart.
Aztán szépen rájöttem, hogy felnőttem. Sőt azon is elgondolkoztam, hogy nem vagyok-e öreg. Mert jobban élvezem a pezsgőfürdőt, a szaunát és a pihenést, mint a csúszdázást és az élménymedencét. Arról nem beszélve, hogy a hullám medence vize borzasztóan hideg volt. De milyen jól esett utána átmelegedni a szaunában, és szundítani egyet a tepidáriumban. Ja igen. Vettünk direkt belépőt a szauna világba. És majdnem mindet ki is próbáltuk. De a kedvenc az előfűtött ágyas tepidárium volt. Most gondoljatok bele. A szobában nincs olyan eget rengető meleg, a hőfok 37 celsius körül van, a páratartalom viszonylag normál. Csempézett az egész, és hatalmas, kényelmes csempe ágyakra lehet feküdni. Aztán rájössz, hogy az ágy meleg. És milyen kellemes a derekadnak, és el tudnál lenni órákat. Amit lehet, mert korlátlanul használható, mivel nem olyan meleg, mint a szauna. És végül elszundikálsz. Szerintem ott is maradtam volna zárásig, ha fel nem ébreszt a magammal cipelt barát.
A végkövetkeztetés? Ilyen kell otthonra. A többivel kapcsolatban pedig. Jól éreztem magam a megfagyások ellenére is. És bár ma legszívesebben fel sem keltem volna és picit még ott vagyok, kénytelen kelletlen, de be kellett jönnöm dolgozni.
A bennem megfogalmazódott egyéb gondolatokért gyertek vissza az évzáró poszthoz.

Advent ami nincs

Na igen a cím megtévesztő. Akartam írni süteményekről, meg karácsonyi sütés-főzésről, de nem jön össze. Mert nekem nem jön össze az Advent. Amikor elvileg meg kellett volna gyújtani az első gyertyát nálam még kint volt a töklámpás. Két oka van, most már legalábbis. Az egyik, hogy majdnem minden este totál későn értem haza. Egyrészt a munka miatt, másrészt a tanulás miatt. A harmadik ok pedig, hogy a szabadidőmben néha a barátaimmal is találkozom. Mert még vannak és a fenébe is inkább velük töltöm az időm. Szóval ezért nem pakoltam el.
És ez volt az egyik oka annak, hogy nem díszítettem Adventre. A másik, hogy nincs türelmem elpakolni a díszeim felét csak azért, hogy legyen hova rakni a karácsonyit. Mert ha nem pakolom el, akkor 1) nem fér el a másik, 2) borzalmasan túlzsúfolt lesz a szobám. Úgyis nálam lesz idén a karácsonyfa, szóval a nagy dísz megvan. Még majd ha ráveszem magam valamit kiakasztok a falra is, hogy legyen.
Arról meg nem is beszélve, hogy egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Bár ha emlékeim nem csalnak már tavaly se volt. De az aztán jól alakult. Jó nagy veszekedéssé. Évek óta az dobta fel valamennyire a dolgokat, hogy együtt töltöttem egy kis időt az azóta exemmé avanzsált barátommal. Lényegében amióta nem vagyok egyetemista, tehát az utóbbi két karácsony az valahogy sose alakult úgy, ahogy akartam. Mert az egész adventi időszakban tele voltam munkával. Vagy otthon, vagy a munkahelyen. Egyetem alatt volt pár zh december elején, és kész. Hiába vizsgaidőszak én egy darab vizsgát nem tettem sose ilyenkorra. Azonban más is van a háttérben. De erről majd a karácsonyi posztban. Inkább ahhoz tartozik.

Az ajándékok felét megvettem már novemberben, mert éppen volt időm beugrani a rendelésért, és egy boltban tölteni egy délutánt. A másik fele meg úgyis ehető lesz. Ami meg kimaradt, azt anyu megvette a családnak, és szokás szerint majd osztozunk. Vásárolni max még magamnak fogok most hétvégén és kész. 23-án meg még dolgozunk és projektet zárunk, meg évet, meg hónapot szóval erről szól nekem az Advent. Hogy kipihenem-e magam karácsonykor? Talán. Bár szenteste elég fárasztó tud lenni.Főleg ha megint összeütközik két különböző világnézet a halászlé fölött. amiből nem eszek, ahogy a rántott halból sem. Mert nem szeretem. A tengeri meg drága, tehát nem lesz. Nem is értem mi ez a felhajtás a hal körül.

Abban reménykedve, hogy meghozza a hangulatom láttam néhány karácsonyi kisfilmet. Vannak közte nagyon cukik, borzasztóak rosszak, és viccesek. Volt egy amit viccesnek harangoztak be, de hozzáfűzték, hogy megosztó és sok negatív kritikát kapott. Aztán rájöttem, hogy az emberek néha nem látnak tovább az orruknál. Mert nem az ünnep alapját adó vallási eseményt figurázta ki a film, hanem a mai fogyasztói társadalmat. Inkább megmutatom, mint magyarázzam. Aki meg nem érti húzza ki a fejét a homokból.

Elmentek ti mind..., avagy kérdések és válaszok

Úgy, mint az extra büdös francia sajtok a pincékben, ez a bejegyzés is érlelődött már bennem már nem is kis ideje. A mai napon pedig mindent megtettetek azért, hogy ki is jöjjön belőlem! Úgyhogy, igen kedves családom, rokonaim, ismerőseim, munkatársaim és számomra senkik ez úton válaszolnék egy pár kérdésetekre, amiket feltettetek nekem az elmúlt időkben:

Kérdés: Miért nem fejezed már be az egyetemet? Mennyivel jobb munkád lehetne?

Válasz: Már megtettem, sikeresen átvettem a diplomámat, igaz nem akkor amikor ti szerettétek volna! Ennek legfőbb oka a nyelvtanulási problémám volt. Miután addig unszoltatok a német nyelv tanulásával, míg sikeresen megutáltam (pedig alapvetően szerettem), már nem is volt kedvem az egészhez! A további csesztetések hatására pedig kialakult bennem a gondolat, hogy én nyelvet már a büdös életbe nem tudok megtanulni és levizsgázni belőle! Úgyhogy, köszi! Most viszont  angolból sikerült! És nem nektek köszönhetem, csakis saját magamnak! Másrészt így, hogy meglett, egy cseppet sem látom azokat a jobb munkákat, amikről csak beszéltek, de bejuttatni oda nem tudtok! Sőt egyre inkább azt veszem észre, hogy inkább hátrány lesz az hogy diplomás vagyok, mint ha nem!

Kérdés: Miért fogytál le ennyire? Nem vitted ezt túlzásba? Nehogy csúnya legyél, vagy beteg? Most már hagyd abba a fogyózást és kezdjél el gyúrni!

Válasz: Ez a legkedvesebb témám manapság! Csakis saját magam miatt csináltam meg a fogyókúrát, nem azért, hogy nektek tessek, vagy másért pl.: szerelmi bánat! Az, hogy nem elhiszitek el, hogy nem volt nehéz, arról én már nem tehetek. Csak önfegyelem kell hozzá, meg egy kis odafigyelés! Az, hogy ezt sokatok nem tudja megtenni, az nem az én bajom. Nem hinném, hogy túlzásba vittem! Minden modern kori orvos és mérési eredmény azt mondaná/mondta, hogy most egészséges vagyok és ez is volt a célom! Nem beteg akarok lenni, hanem pont az ellenkezője és ha nem tettem volna ezt meg magamért, akkor biztos beteg lettem volna nemsokára pl.: cukorbeteg! Hogy csúnya lennék? Akkor most visszakérdezek: nektek mi a csúnya? Mert szerintem az egészséges embernél nincs szebb! Egyébként pedig, ha jobban ismernétek, akkor tudhatnátok rólam, hogy nem igazán érdekel, hogy hogyan is nézek ki a másik szemében! Az izomépítésen én is elgondolkodtam, de nem nagyon vonz a dolog és nem is érzem magamon, hogy csökkent volna az izomerőm, vagy a teherbírásom. Sőt inkább nőtt, mivel nem kell magamon cipelnem az a rengeteg testzsírt, amit magamra szedtem évek alatt. Az igazat megvallva soha nem éreztem magam ilyen erősnek az életemben, mint most és nem csak testileg!

Kérdés: Mi van a lányokkal? Miért vagy egyedül? Szerintem ez vagy az a lány illene hozzád!

Válasz: Én nem szólok bele a magánügyeitekben, akkor ti miért az enyémbe? És szerintem a magánélet az magánügy! A lányok biztos nagyon jól vannak, néha tájt el is szórakoztatom őket, bár talán már nem olyan elánnal, mint régen. Lehet ezt látjátok rajtam, de tudjátok, már más dolgokra figyelek fel/meg az ellenkező nemben. Hogy mikre az maradjon az én kis titkom! Egyre inkább nem gondolom azt, hogy el lennék késve bármivel is a családalapítás terén, hiszen nem vagyok én öreg! Persze mindig mondom viccesen, hogy én ehhez/ahhoz már öreg vagyok, de csak viccelek! Kerítőket meg tudtommal nem béreltem fel! Úgyhogy kedves jelenlegi 4-5 kerítőm, akik 3 hölggyel is össze akartok hozni, fogjátok vissza magatokat! Nekem is van szemem, sőt, most már nem csak szemüvegen keresztül, látom, mi és ki van előttem és hadd döntsem el én, hogy mit akarok kezdeni magammal és velük!

Még egy utolsó: az állandó megjegyzések!

Köszönöm, de nem kérek belőlük! Hallottam már eleget! Szó szerint már egy korábbi munkahelyemet is a kis apró "kedves" megjegyzések miatt hagytam ott. Lehet, hogy én is alkalmaztam őket gyakran korábban, nem tagadom le, de könyörgöm, ha nem tudsz mit mondani a másik embernek, akkor ne szólj semmit, odébb is lehet menni, ha zavar a csend. Egy jó ideje már nagyon is odafigyelek arra magamon, hogy ne tegyek felesleges megjegyzéseket a másikra, vagy csak úgy! Ghandi azt mondta egyszer: "Csak akkor szólalj meg, amikor a mondanivalód értékesebb a csendnél!" Régóta ismertem ezt az idézetet, de nem értettem, mindaddig míg nem találkoztam valakivel, aki megértette velem a jelentését.

Jelenleg ennyi lenne, amit gyorsba össze tudtam szedni nektek! De, ahogy ismerlek titeket,még előfordulnak majd ugyanezek, vagy hasonló vagy tök új kérdések a jövőben, amikre majd ígérem válaszolni fogok! De az szerintem nem a közeljövőben lesz, mivel most egy időre kiürült az a bizonyos hócipőm!

Álmodtam egy lakást magamban...

Legújabb sorozatomban otthonom megszületésének történetét szeretném bemutatni nektek a kezdetektől!

Ahogyan azt már a korábbi bejegyzéseimben írtam az elmúlt negyedévben ingatlanokkal "foglalkozom" a szabadidőmben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amikor nem dolgozom, ingatlanhírdetéseket bújok, időpontokat egyeztetek ingatlanosokkal, lakásokat és házakat látogatok. Az elején még izgalmas a dolog: beleshetsz vadidegen emberek életébe a lakásokun keresztül, de később már rájössz, hogy ez nem is jó, mert a megtekintett otthonok ráeszméltetnek több dologra is! Egyrészt, arra, hogy tökéletes lakást nem fogsz találni (hacsaknem csillió millió forintod van). Másodszor, annak ellenére, hogy azt mondják napjainkban kicsi a piac, rengeteg a megvásárolható ingatlan! Pillanatok alatt találsz másikat, ha netán az egyiket megvásárolják az orrod elől! Harmadszor szembesülsz azzal, hogy habár úgy gondolod, hogy tudod mit szeretnél, rájössz, hogy fogalmad sincs arról, hogy egészen pontosan mit is akarsz! Ez még súlyosbodhat azzal - ha mint az én esetemben is - be is kell rendezned új bútorokkal és elkezded nézni a bútoráruházak kínálatát is! Ha az alaprajzok és a helyszínen látottak alapján már tudod, hogy körülbelül milyen bútort szeretnél, akkor szembesülsz vele, hogy legalább 6 féle kialakításban, anyagban, mintával és színben találod meg csak egyetlen bútorboltban! És akkor még hol a többi! Egy olyan embernek mint nekem, aki először csinálja ezt életében (és valószínűleg az elöző életeimben sem lakberendező voltam), valamint nagyon-nagy szépérzéke nincs, ez egy igen nehéz feladat! Tudom most azt mondjátok, hogy akkor bízz meg egy lakberendezőt vagy hallgass mások véleményére. Ezt kéne tennem, de inkább saját magam akarom megoldani a feladatot, mivel utána én fogom nézni nap mint nap a kialakított összképet, másrészt így elmondhatom, hogy magam teremtettem meg a saját otthonomat! 

Mindezen bevezető után az első részben összefoglalnám, hogy milyen lenne az "álomotthonom", ahogy azt Eliza is tette már korábban, hozzá hasonlóan képekkel illusztrálva:

Elsőként is a helyszín: nagyon szeretnék Budapest belvárosában maradni, egész életemben itt éltem, bírom a nyüzsit, itt mindent megtalálok, amire csak szükségem van és mindent elérek 30-50 percen belül egész Budapesten, ami tök jó! Így hát az 5-6-7-ik, illetve a folyó másik oldalán a 2-3-ik kerület lenne az álom.

Nagyságát tekintve a nagy terekhez vagyok szokva plusz a magas belmagassághoz, így olyan 40-50 négyzetméter lenne az ideális. Szobaszám szerint a 1-1,5-2 szoba, tehát nappali meg háló. Emeletit szeretnék, viszont felfele mindegy melyik, lehet akár legfelső emelet is. Alaprajzilag a négyszögletes, téglalap alakú lakások a legmegfelelőbbek szerintem. A bejárati ajtón belépve az előtérbe vagy közlekedőbe jutunk, ahonnan jobbra helyezkedne el az esetleges külön wc/kamra, majd a konyha. Balra lenne a fürdőszoba, majd a háló. Az előtérből nyílna még a nappali egyenesen. A terasz vagy erkély pedig a nappaliból vagy a hálóból nyílna ki jó nagy ajtón keresztül. A belső ajtókkal kapcsolatban az a véleményem, hogy az én lakásomon viszonylag feleslegesek ezért szívem szerint csak a fürdőn lenne ajtó és az is toló lenne, hogy ne vegyen el felesleges teret. Ablakot a nappalin és hálón kívül a konyhán is el tudnék képzelni. 

Legyen előtere vagy közlekedője, mert hozzá vagyok szokva az előszobához. A nagysága nem lényeges, de azért legyen akkora, hogy egy előszobafalat el tudjak helyezni benne meg esetleg egy cipős szekrényt. 

Konyha az legyen, de abszolút mindegy, hogy leválasztott, vagy amerikai típusú és mindegy a mérete is, viszont természetesen legyen gépesített (sütő és indukció főzőlap, mosogatógép, elszívó, mikrosütő, alul fagyasztós hűtő) és nagyon fontos, hogy semmilyen gáz készüléket nem szeretnék! A bútor színét tekintve a fehér fele húz a szívem (eddig egy sötétzöld konyhabútort néztem) mondjuk itt-ott kék díszítéssel esetleg metro csempével. 

Fürdőben elég a zuhanykabin is, benn lehet az angol wc, engem nem zavar. Ide méhsejt alakú csempét és valamilyen sötétebb színt tervezek illetve fehér fürdőszobaszekrényt.

A hálószobával kapcsolatban annyi az elvárásom, hogy elférjen benn egy franciaágy (alján tárolóval az ágyneműnek és szigorúan szivacs matraccal) meg egy gardrób szekrény (ez legyen elhúzható ajtós tükörrel, belül variálható térrel esetleg belső világítással) vagy legyen külön kialakított gardrób szoba (láttam már ilyet Budapesten ekkora méretű lakásban). Bár ha csak a nappaliban lenne a gardrób szekrénynek hely, az se lenne tragédia. Mindkét helységbe sötét színű szalagparkettát képzelek el.  

A nappali esetében az egyik legfontosabb, hogy nagy és tágas legyen, nyilván. Egy kis dolgozó részt szeretnék benne kialakítani íróasztallal (fekete színben egyszerű kivitelben), meg könyvespolccal (üvegajtós, fehér vagy fekete színben) mondjuk egy térelválasztó elemmel elválasztva a többi résztől. A kanapémnak a mostani trendekkel ellentétben nem lesz széles ülőlapja, viszont ággyá alakítható lesz, a huzata könnyen tisztítható és olyan szürkés- ezüstös színű lesz.

Ezen kívül a nappaliban legyen egy kis étkező rész: asztallal pár székkel mondjuk az egyik falnál, vagy ha amerikai konyhás kialakítású a lakás, akkor elválasztó pulttal oldanám meg az étkező részt. A falak színén még nem gondolkodtam, valamilyen világos színt szeretnék. 

Erkélyt vagy teraszt szeretnék és a legtöbbször csak tárolóként szolgáló külső helységekkel szemben, én használnám is mindennap például reggelizni, kávézni :-) Ez utóbbi miatt jobb, ha nem utcai, hanem kerti kilátású. 

A garázs is fontos a házon belül, mert az utcán parkolóhely kereséstől már herótom van és jó lenne esetleg tároló is a házban. A lakáson belül nem igénylem sem a tárolót (például kamra) sem a légkondicionálót, sem a padlófűtést. Bár ismerem és eddigi életemben élveztem az előnyeit, kályhát vagy kandallót  mégsem szeretnék.

Röviden erről szólnak az álmok, hogy ez a valóságban, hogy valósítható meg, arról fognak szólni a következő posztok.