Július-augusztus:
Angolból már egyre többet tudok (már a nyelvtan is úgy ahogy megy), a tanfolyamnak is vége lett és menni kéne nyelvvizsgázni! De még azt sem tudom, hogy milyen fajtára menjek, mert vagy van legalább négy-öt és bármelyikre mehetek. Régen, mikor németből próbálkoztam, akkor még csak a Rigó utcai volt. Talán abban a suliban kéne vizsgázni, ahol volt a tanfolyam, hátha segítenek a vizsgán a tanárok?! Bár a próba nyelvvizsgán kölcsönösen nem voltunk szimpatikusak egymásnak a tanárnővel, amivel csak az a gond, hogy ő szokott az éles vizsgán is jelen lenni. Miután ezt sikerült kitalálnom, már csak azt kellett eldöntenem, hogy milyen ütemezésben menjek szóbelizni meg írásbelizni? Legyen egyszerre és akkor csak pár napom lesz megerőltető? Vagy külön-külön hónapokban és akkor egész nyáron angolozhatok? Végül is úgy döntöttem, hogy várok egy hónapot és csak augusztusban próbálom meg a vizsgát, de egyszerre a szóbelit és az írásbelit, addig meg gyakorolok. Júliusban menjenek csak a jobb tanulók! Bátrak előre! Augusztus 7,8 és 10-e a nagy napok, a szóbeli labor része, az írásbeli és a szóbeli vizsga tanár előtt. Felkészülni nem igazán tudtam, gyakorlatilag elő se vettem az angol anyagaimat a vizsga előtti hetekben! Előre lelövöm a poént, de átmentem mindegyiken! A labor maximum pontos lett, szerencsére jó minőségű volt a hanganyag és a magnó se recsegett, ráadásul nem is volt olyan értelmetlen a szöveg, mint anno németből, amikor is a grúz asszonyok homokban mosási szokásairól volt szó. Most a lakásról és az albérletről szólt a vizsga témája. Utána éreztem, hogy jól sikerült, így ha nem szúrom el nagyon a szóbelit, akkor az már meg lesz! Legalább nem kell mindkét részből újra vizsgáznom és egy kis sikerélmény is ért :-) És ott tartok, ahol németből. Ez után volt a szombat délelőtti írásbeli. Rájöttem, hogy már nagyon elszoktam attól, hogy órákig egy helyben ülve oldjak meg összetett feladatokból álló tesztsort! Végül is túléltem, szerencsére - nyár ellenére - nem volt kánikula sem. És ebben a vizsgában is több feladat szólt a lakásokról, meg az otthonokról! Vajon ezek tudják, hogy költözni akarok? :-) 66 százalék lett az írásbeli így ez is meglett, bár ezt csak jóval később tudtam meg. Már csak a szóbeli maradt hátra. Mondanom sem kell, hogy itt is volt lakásos téma, mivel a húzható szituáció a képzeletbeli elromlott mosógépem körül forgott (pont akkor, amikor éppen egy mosógéppályázatban veszek részt - ezek tényleg tudnak valamit!) A szóbeli 68%-os eredményét még aznap délután megtudtam. El sem hiszem, még szinte a mai napig sem, hogy elsőre sikerült megcsinálnom a nyelvvizsgát angolból! Bár sok ember mesélte nekem, hogy hasonló cipőben járt, mint én, azaz évekig sikertelenül szenvedett a némettel, aztán angolra váltva szinte azonnal levizsgáztak.
Munkahelyen az utolsó adag munkánkat is elvégeztük a számítógépes adatrögzítésben, amikor is új feladatkört kapok: Salgo-polc szerelés! Mily meglepő, mintha ezt már csináltam volna korábban! Ja igen hónapokig! Nem hiszem el, hogy ennyi polc szükséges az intézetbe, pedig igen, sőt valószínűleg már a főnökeimnek is elege van már belőle ezért totál rám bízzák az egészet! Ott van három pince helység, tervezd meg mennyi anyag kell bele, mi megvesszük és akkor össze is rakhatod! Köszi! Viszont azt egyikünk se tudta, hogy ez még jól is fog mindannyiunknak esni. Nekik, mert abszolút nem kell foglalkozniuk vele, nekem pedig mivel tök egyedül dolgozhattam, hagyott időt arra, hogy munka közben azt csinálhassam amit akarok: néha zenét, néha hanganyagokat hallgattam, néha pedig csak csöndben gondolkodtam az életemen, a múlton és a jövőmön. Tehettem, mivel gyakorlatilag tökélyre fejlesztettem a polcszerelést és világbajnokságon is indulhatnék annyira gyorsan és automatán megy :-) Mikor jöttek látogatni néha a fejesek, akkor mondták, hogy milyen szép lesz, ha kész lesz! Persze azt egyikük se kérdezte, hogy ezt mind ki szerelte össze! Mindegy! Ez talán régen érdekelt volna! Másfél hónapig jól elvoltam, aztán visszakerültem az adatrögzítős csapathoz egy fél hónapra.
Lelki világom még mindig a hamvai alatt szunnyad (hiába ezt a szerelmet nehezen engedem el, pedig gyorsan kéne), miközben a testem olvasztja le magáról a zsírt (júliusban 4, míg augusztusban újabb 2 kilót adtam le, így már csak 5 kilóra vagyok a 70-től).
Szeptember-október:
Első hónapok az évben, hogy nem kell nyelvtanulással foglalkoznom! Jeee! A végére már egészen élveztem a dolgot, azonban egy kicsit tömör és fárasztó is volt! Meghozta a kedvem a nyelvtanuláshoz, esetleg jövőre leporolom a németet. Átvettük Elizával a nyelvvizsga bizonyítványainkat (Ja igen, róla még nem is meséltem az összefoglalómban, nehogy kihagyjam ;-) A szerzőtársammal a nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg, a többi pedig... szerintem nem tartozik rátok!) Október 8-án végre átvettem az egyetemi oklevelemet! Jó volt visszatérni és látni, hogy a campuszon szinte semmi nem változott csak az arcok cserélődtek ki. Ezzel egy igen hosszú, leváratlan fejezet végére tettem pontot az életemben! Ha semmi más nem történt volna idén, akkor ez is nagyon nagy dolog lett volna!
A munkahelyemen az adatrögzítős munka befejeződött, így kikerülünk a pincéből! Végre! Földszinti irodát kapunk egy új főnökkel, viszont változatlanul Excel táblákat töltögetünk. Annyi a munka, hogy elleszünk vele év végéig! Nem baj legalább a körülmények már jobbak: kézmosási lehetőség, mindennapi takarítás, hűtő és mikrónk is lett (bár ez utóbbi kicsit beteges: az egész épület hallja, ha bekapcsoljuk, úgy zörög, de legalább melegít!) Legnagyobb "örömömre" már elkezdődött a pletyka a munkatársaim között a szerződésünk lejártáról, esetleges hosszabbításról. Engem ez már egyáltalán nem érdekel, mindegy, hogy mi lesz! Ezen nem akarok stresszelni! Más dolgokon úgyis tudok!
Például az ingatlanügyeken. Egész nyáron vártuk a vevőt a telkünkre: sok érdeklődő jött (egy öreg bácsit kezében egy koffernyi pénzzel még mindig várunk Borsodból vonattal), még kínaiak is, aztán végre jött egy komolynak tűnő építész, aki három hónapig hitegetett minket, hogy megveszi ráadásul azon az áron, ami meghirdettük! Közben meg a későbbi vevőnk meg már majdnem fel is adta, de végül is október végén csak megjelent és az első megtekintéskor kijelentette, hogy megveszi (leesett az állunk, amikor már öt perc után, azt kezdte számolhatni, hogy mennyi pénz van a bankszámláján)! Biztos nem komoly!-gondoltam. De az volt! Úgyhogy lehet kiköltözködni!
A "fitnessznácivá" válásom új szintre lépett, mivel egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem egy futóversenyre. Régen sok ilyenen voltam, fénykoromban még a középiskola alatt. Jó volt újra beszívni az izommelegítő kámforos krémek illatát (bár személy szerint nem szeretem használni, inkább hosszabban és alaposabban melegítek be). Az óbudai futónap jó buli volt, egészen jól esett a futás a 7 kilométeren (a futóidőm is olyan lett mint szerettem volna)! Lehet, hogy újra el kellene járnom ilyen rendezvényekre ha időm és pénztárcám engedi! Ha már ott voltam összekötöttem a kellemest a hasznossal, mivel itt is volt egészségi felmérés. Nézzük meg, mennyivel lettem egészségesebb az áprilisi kezdet óta: a súlyom 90 helyett 72,8 kiló, a testtömegindexem 30 helyett 24,5 és a testzsírszázalékom 36,3 helyett 16,2 :-) Szeptember végén még volt egy kis money-m, ezért beneveztem a NATO futásra! Nem kicsit féltem tőle, mert ez már 10 kilométeres és nem tudtam úgy felkészülni, ahogy akartam. De minden jól ment: sikerült a mezőny első felében végezni plusz 9 perccel jobb lett az időm, mint amit vártam! És még egy dolgot sikerült elintéznem végre: a véradást! Éppen a futóversennyel egy időben volt egy véradókamion a Városligetben. Most eléggé híg volt a vérem :-), így hivatalos önkéntes véradó lettem! Legközelebb decemberben mehetek majd adni. A futás és a vérvétel hatására a hazaúton és az azt követő pár napban olyan voltam, mint a lassított felvétel :-)
Október végére sikerült még egy, nem is olyan régi, vágyamat teljesíteni: ezt a blogot! Az elindulás okairól, illetve a szerzőtárs felkéréséről már beszéltem nektek és plusz sikerként könyvelem el azt, hogy még Eliza szülinapja előtt el tudtuk elindítani :-) Titokban így is terveztem, mintegy ajándékként neki (hiszen sok kellemes emléket köszönhetek neki a nyárról-őszről és ő is nagyon örült a közös blog ötletének) bár a végén nem ezt kapta tőlem. Másrészt pedig a régi újságírós iskolai élményeimet újra visszahozta az életembe.
November-december:
Egyéb feladatok híján rengeteg időm van, azzal tudok majd foglalkozni, amivel akarok!-gondoltam. Na ez nem így lett, mivel az egész évben feje tetejére állt életem, most fordult még egyet, így az év végére!
Munkahelyemen, immár sokadjára, megint költözködhettem, mivel most a raktárba lettem áthelyezve. Már egészen kezdem megszokni, hogy kb. negyedévente új a munkaterem (az intézet dolgozói biztos röhögnek már rajtam, mikor 2-3 havonta kelek át az udvaron a kis cuccommal meg a bakancsommal) és újak a munkatársak. A mostaniakat egyszerűen imádom: rengeteget röhögünk ès csoki zabálunk egész nap! A munka nem nehéz szerencsére: a főnököm szerint "Ez nem egy pakolós meló!" Megsúgom nektek: azóta háromszor annyit pakolok, mint bármikor korábban :-) , de egy cseppet sem bánom! Vagy székeket szerelek össze, vagy éppen kiélem díszítési vágyaimat :-)
Tulajdonképpen ezeket már olvashattátok a blogon, amely dübörög ezerrel: az októberi 5 és a novemberi 16 megjelent poszt után, decemberben, ha minden jól megy akkor meghaladjuk a novemberit :-) Eddig 1194 oldalmegtekintésünk volt összesen, melyből 145 esett októberre, 472 novemberre és 577 db decemberre. (Az adatok 2015-12-27-ről származnak) Főleg Magyarországról olvastok minket, de vannak olvasóink Ukrajnában, Oroszországban, Németországban, Izraelben és az Usa-ban is. MINDEGYIKŐTÖKNEK KÖSZÖNJÜK! Köszönet jár még Eliza-nak is a szorgalmáért, amellyel csodaszéppé varázsolja nektek a blog weboldalát!
Novembert azzal kezdtük, hogy kiköltöztünk az Óbudai telkünkről. Egy hónap alatt lezajlott az egész ügylet: kiköltözés, a nyaraló lebontása, a telek átminősítése, a teljes vételár kifizetése. Még jobb áron adtuk is el, mint gondoltuk! Tehát mindenki elégedett lehet! Én azonban még sem vagyok az! Nekem már másnap hiányzott! Hát igen a családom még élő tagjai közül én töltöttem ott a legtöbb időt, én kötődtem hozzá a legjobban, nem is csoda, hogy kiborultam miatta! Főleg mikor megláttam fotón a nyaraló hűlt helyét. :-( Ezután pedig el is kezdtük a családi ház és a lakás keresését, lefutottam a autópiaci ámokfutást is a családi autó körül! Egyik sem egyszerű, hiába is tűnik annak, már persze, ha a legoptimálisabb megoldást keresed! Ezekről folyamatosan mesélek nektek, hátha tanultok belőle valamit, vagy csak jót szórakoztok rajta! Fontos infó, hogy úgy tűnik megtaláltuk a megfelelő családi házat a szüleimnek! :-) Miután sok jónak tűnőt, vagy eladták az orrunk elől, vagy az eladó gondolta meg magát és inkább mégse adja el. :-( Így december 23-án az Angyal házat hozott a szüleimnek a fenyőfa alá (az adás-vételi szerződés aláírásnak napja december 30-ra van kitűzve). Nekem meg egy nagyobb ajándékot, melyről majd a Nekem bejött sorozatom decemberi részében beszélek. A karácsonyomról nem terveztem külön posztot írni, mivel teljesen ugyanúgy telt ez a három nap, mint a többi évben. Azt az egyet kivéve, hogy idén sokkal jobban hiányoznak a nagyszüleim, mint bármikor korábban! :-( Úgy érzem most különösen szükségem lenne az iránymutatásukra! Ezen kívül Eliza-tól és anyukájától kaptam egy kis finomságot :-) (A többi ajándékról nem azért nem írtam, mert nem kevésbé fontosak, hanem, mert, mint az utóbbi időkben, nincsenek.)
Befejeztem a fogyókúrát (bár ezt hiába magyarázom az embereknek!), elértem a 70 kilós végcélomat és ezt azóta sikeresen tartom decemberben is. Ez utóbbi meg is lepett, mivel az egyéb elfoglaltságaim miatt teljesen leálltam a futással! Hiányzik is! És rengeteg csokit is eszem! Nem tudom mi lesz itt az ünnepek alatt, de megfogadtam, hogy ha törik ha szakad a szabadidőmben elmegyek futni, többször is! (Ez utóbbi szerencsére összejött és 30 kilométert sikerült még beletenni az idei évi 372 km-es teljesítményembe) És vért adni is elmegyek még idén! (Ennek időpontját egyéb fontosabb programjaim miatt, december 30-ra tűztem ki!) Ez évben jött el annak az ideje is, hogy rövidebbre vágattam a hajam (6 mm), mint korábban bármikor. E mellett még egy másik változás az is, hogy letettem a szemüveget és elkezdtem kontaktlencsét viselni (így már a blogunk is hű nevéhez és tényleg négyszemközt történik az alkotás :-). Ez utóbbit csak kevesen veszik észre, úgymint azt, hogy folyamatosan cserélem a ruhatáramat (lefogyásomnak köszönhetően). A minap is vettem egy téli nadrágot, melyben -sokakkal ellentétben- nem a fazonját, nem a színét, nem az anyagát szeretem, hanem a méretét (most 32-est vettem az év eleji 46-hoz képest :-) A testméreteimből mellbőségben 14, derékben 29 és csípőben 16 centimétert vesztettem el. Illetve, most először fordult el, hogy egyre kisebb darabokat vittem be a próbafülkébe és nem egyre nagyobbakat :-) Hát igen, már kezdem elhinni azokat a megjegyzéseket is, hogy jó fenekem van!
Hát, röviden ennyi lett volna az én 2015-ös évem! Összességében vegyes érzéseim vannak: rengeteg veszteség ért egyik-másik igen komoly. Ezzel ellentétben érkezett pár régi és új személy és dolog az életembe, akik/amelyek összességében leginkább örömöt okoztak. Lezártam sok még függőben lévő ügyet és nyitottam új "aktákat" is. Terveztem még egy bekezdést a jövő évi terveimmel, de azt hiszem azt majd egy külön eszmefuttatásban írom le!
Frappáns lezárás helyett (drága szerzőtársamtól tanulva), inkább azzal az üzenettel búcsúznék az évtől, amelyben leírtakat kíséreltem meg alkalmazni egész évben, több-kevesebb sikerrel. Íme:
Mindig remélj,
Légy erős
Nevess hangosan
Játssz keményen
Élj a pillanatnak, álmodj nagyot
Nyisd ki az elméd
Higgy a csodákban
Bocsáss meg gyorsan
Csókolj lassan,
Szeress úgy mintha sosem bántottak volna
De legfőképp élvezd az életet,
Mert csak egyszer élsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése