Úgy, mint az extra büdös francia sajtok a pincékben, ez a bejegyzés is érlelődött már bennem már nem is kis ideje. A mai napon pedig mindent megtettetek azért, hogy ki is jöjjön belőlem! Úgyhogy, igen kedves családom, rokonaim, ismerőseim, munkatársaim és számomra senkik ez úton válaszolnék egy pár kérdésetekre, amiket feltettetek nekem az elmúlt időkben:
Kérdés: Miért nem fejezed már be az egyetemet? Mennyivel jobb munkád lehetne?
Válasz: Már megtettem, sikeresen átvettem a diplomámat, igaz nem akkor amikor ti szerettétek volna! Ennek legfőbb oka a nyelvtanulási problémám volt. Miután addig unszoltatok a német nyelv tanulásával, míg sikeresen megutáltam (pedig alapvetően szerettem), már nem is volt kedvem az egészhez! A további csesztetések hatására pedig kialakult bennem a gondolat, hogy én nyelvet már a büdös életbe nem tudok megtanulni és levizsgázni belőle! Úgyhogy, köszi! Most viszont angolból sikerült! És nem nektek köszönhetem, csakis saját magamnak! Másrészt így, hogy meglett, egy cseppet sem látom azokat a jobb munkákat, amikről csak beszéltek, de bejuttatni oda nem tudtok! Sőt egyre inkább azt veszem észre, hogy inkább hátrány lesz az hogy diplomás vagyok, mint ha nem!
Kérdés: Miért fogytál le ennyire? Nem vitted ezt túlzásba? Nehogy csúnya legyél, vagy beteg? Most már hagyd abba a fogyózást és kezdjél el gyúrni!
Válasz: Ez a legkedvesebb témám manapság! Csakis saját magam miatt csináltam meg a fogyókúrát, nem azért, hogy nektek tessek, vagy másért pl.: szerelmi bánat! Az, hogy nem elhiszitek el, hogy nem volt nehéz, arról én már nem tehetek. Csak önfegyelem kell hozzá, meg egy kis odafigyelés! Az, hogy ezt sokatok nem tudja megtenni, az nem az én bajom. Nem hinném, hogy túlzásba vittem! Minden modern kori orvos és mérési eredmény azt mondaná/mondta, hogy most egészséges vagyok és ez is volt a célom! Nem beteg akarok lenni, hanem pont az ellenkezője és ha nem tettem volna ezt meg magamért, akkor biztos beteg lettem volna nemsokára pl.: cukorbeteg! Hogy csúnya lennék? Akkor most visszakérdezek: nektek mi a csúnya? Mert szerintem az egészséges embernél nincs szebb! Egyébként pedig, ha jobban ismernétek, akkor tudhatnátok rólam, hogy nem igazán érdekel, hogy hogyan is nézek ki a másik szemében! Az izomépítésen én is elgondolkodtam, de nem nagyon vonz a dolog és nem is érzem magamon, hogy csökkent volna az izomerőm, vagy a teherbírásom. Sőt inkább nőtt, mivel nem kell magamon cipelnem az a rengeteg testzsírt, amit magamra szedtem évek alatt. Az igazat megvallva soha nem éreztem magam ilyen erősnek az életemben, mint most és nem csak testileg!
Kérdés: Mi van a lányokkal? Miért vagy egyedül? Szerintem ez vagy az a lány illene hozzád!
Válasz: Én nem szólok bele a magánügyeitekben, akkor ti miért az enyémbe? És szerintem a magánélet az magánügy! A lányok biztos nagyon jól vannak, néha tájt el is szórakoztatom őket, bár talán már nem olyan elánnal, mint régen. Lehet ezt látjátok rajtam, de tudjátok, már más dolgokra figyelek fel/meg az ellenkező nemben. Hogy mikre az maradjon az én kis titkom! Egyre inkább nem gondolom azt, hogy el lennék késve bármivel is a családalapítás terén, hiszen nem vagyok én öreg! Persze mindig mondom viccesen, hogy én ehhez/ahhoz már öreg vagyok, de csak viccelek! Kerítőket meg tudtommal nem béreltem fel! Úgyhogy kedves jelenlegi 4-5 kerítőm, akik 3 hölggyel is össze akartok hozni, fogjátok vissza magatokat! Nekem is van szemem, sőt, most már nem csak szemüvegen keresztül, látom, mi és ki van előttem és hadd döntsem el én, hogy mit akarok kezdeni magammal és velük!
Még egy utolsó: az állandó megjegyzések!
Köszönöm, de nem kérek belőlük! Hallottam már eleget! Szó szerint már egy korábbi munkahelyemet is a kis apró "kedves" megjegyzések miatt hagytam ott. Lehet, hogy én is alkalmaztam őket gyakran korábban, nem tagadom le, de könyörgöm, ha nem tudsz mit mondani a másik embernek, akkor ne szólj semmit, odébb is lehet menni, ha zavar a csend. Egy jó ideje már nagyon is odafigyelek arra magamon, hogy ne tegyek felesleges megjegyzéseket a másikra, vagy csak úgy! Ghandi azt mondta egyszer: "Csak akkor szólalj meg, amikor a mondanivalód értékesebb a csendnél!" Régóta ismertem ezt az idézetet, de nem értettem, mindaddig míg nem találkoztam valakivel, aki megértette velem a jelentését.
Jelenleg ennyi lenne, amit gyorsba össze tudtam szedni nektek! De, ahogy ismerlek titeket,még előfordulnak majd ugyanezek, vagy hasonló vagy tök új kérdések a jövőben, amikre majd ígérem válaszolni fogok! De az szerintem nem a közeljövőben lesz, mivel most egy időre kiürült az a bizonyos hócipőm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése