Egyszerre több dolgon is elgondolkodtatott a vasárnapi lazulás. Először is azon, hogy valami eszméletlenül nem bírom ha fázom. És borzalmasan fázós vagyok. Valószínűleg ezzel mindenkit sikeresen az őrületbe tudok kergetni alapból is. A volt főnökeim közül is sikerült kettőt.
Egy másik dolog, hogy mennyire nem bírom a gyerekeket magam körül. Először is, mert folyton magamra emlékeztetnek. Én nem bírtam megülni a fenekemen és nyugisan maradni. Mindig mennem kellett valahova. Másodszor, mert rajtam keresztül mennek, ugranak, úsznak, rohannak bárhova is. Azaz fellöknek, eltaposnak, belém rúgnak. Harmadszor, mert hangosak és ha pihenni szeretnék nem bírom a hangzavart.
Aztán szépen rájöttem, hogy felnőttem. Sőt azon is elgondolkoztam, hogy nem vagyok-e öreg. Mert jobban élvezem a pezsgőfürdőt, a szaunát és a pihenést, mint a csúszdázást és az élménymedencét. Arról nem beszélve, hogy a hullám medence vize borzasztóan hideg volt. De milyen jól esett utána átmelegedni a szaunában, és szundítani egyet a tepidáriumban. Ja igen. Vettünk direkt belépőt a szauna világba. És majdnem mindet ki is próbáltuk. De a kedvenc az előfűtött ágyas tepidárium volt. Most gondoljatok bele. A szobában nincs olyan eget rengető meleg, a hőfok 37 celsius körül van, a páratartalom viszonylag normál. Csempézett az egész, és hatalmas, kényelmes csempe ágyakra lehet feküdni. Aztán rájössz, hogy az ágy meleg. És milyen kellemes a derekadnak, és el tudnál lenni órákat. Amit lehet, mert korlátlanul használható, mivel nem olyan meleg, mint a szauna. És végül elszundikálsz. Szerintem ott is maradtam volna zárásig, ha fel nem ébreszt a magammal cipelt barát.
A végkövetkeztetés? Ilyen kell otthonra. A többivel kapcsolatban pedig. Jól éreztem magam a megfagyások ellenére is. És bár ma legszívesebben fel sem keltem volna és picit még ott vagyok, kénytelen kelletlen, de be kellett jönnöm dolgozni.
A bennem megfogalmazódott egyéb gondolatokért gyertek vissza az évzáró poszthoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése