Lehet ezzel meglepek mindenkit. Szerettem a karácsonyt amíg sütemény, fenyő és fahéj illata volt. Amíg a karácsonyi vásárban szereztük be az ajándékokat kellemes forralt borozás közben. Most már nem szeretem. Kötelező ajándékok, mert ha te kapsz illik viszonozni, mindig kell az a fránya meglepetés, és a tömeg mindenhol. Nem szeretem a sütés-főzést se. Mert kvázi kötelező fogások vannak. Hal, bejgli, mézeskalács és linzer. Mintha ezek nélkül nem létezne a karácsony. Pedig ugye elvileg nem ezt jelentené az ünnep.
Ugyanakkor meg nem hiszek a vallási háttérben. Összemixeltek pár ókori mitológiai ünnepet és ráfogták, hogy mostantól ezeket Karácsonynak hívják. Igen gyerekként még megvolt a varázsa a dolognak, de most többnyire inkább a munkát, veszekedést, elvárásokat látok benne. Hogy mire vágyom? Arra a képeslapokon megjelenő ünnepi képre. Engem nem zavar, ha nincs egy tucat különböző fajta sütemény, és legalább ötféle sült. Sőt, inkább tölteném egy hangulatos panzióban az ünnepet, ahol kandallótűz előtt borozhatok, és valaki megsüti helyettem az egész menüt. Puha fotelben olvashatom a karácsonyra vett könyveket és lazíthatok a jakuzziban vagy snowboardozhatok a hófödte hegyoldalon. Család meg ajándékok? Persze nyilván ha nem dolgozom a karácsonyi időszakban, akkor kötelező a megjelenés szenteste. Az ott alvás már nem, és utána mehetek is a kandallótüzes alpesi hotelbe. Ajándéknak meg wellness hétvége, nyaralás, valami szépség kupon. Szívesen adok inkább élményt, mint hogy felvásároljak egy fél áruházat.
Bár az is lehet, hogy attól van rossz kedvem, mert már évek óta nem láttam havat a városban, de már lassan a környékén se. És persze hogy ez frusztrál. Nem csak hogy karácsonykor, de egész télen nem esett úgy hó, hogy meg is maradjon. Ugyanakkor a karácsonyhoz hozzátartozott, hogy elmentünk korcsolyázni. Amihez most már se kedvem, se vállalkozó kedvű partnerem sincs. Vagy nem ér rá. Soha. Ez meg a másik. Mániákus barátaim vannak. Az egyik azért nem ér rá, mert család, meg karácsony, a másik meg látástól Mikulásig dolgozik. A harmadik meg szimplán utálja a karácsonyi programokat. Vagy éppen nem csinál semmit a párja nélkül. Össze vagytok nőve? Jó kicsit megőrülök én is. Mert mennék, programoznék, kirándulnék, de bennem meg vegyül minden. Mert német, meg munka, meg segítsek már megsütni a sütit, amiből a végén már nem is lesz kedvem enni. Szóval amin háborgok az nálam is megvan. Ettől még nem zavar kevésbé.
Nem, nem vagyok Scrooge. Csak az idei karácsonyt legszívesebben átaludnám. Mert fáradt vagyok. Különben is nekem ez a karácsonyi, újévi időszak mindig a pihenésről szólt. Vessünk számot az elmúlt évvel, és a következőre meg készüljünk. Mi lesz jövőre, mire kell készülni, mi volt idén, mit kell kipihenni. Nem arról, hogy délelőtt és délután a munkahelyemen, este meg otthon robotoljak. Menjek szabira? Jó de miből? Azt a két napot, ami erre az időre még járt kivettem Karácsony utánra. Valamikor a karácsonyt is ki kell pihenni. Majd meglátom. Meg ti is. Kellemesen jó hosszú bevezető után jöjjön az idei:
A szokásos. Unalomig ismételt kártyapartik, Gombóc Artúr érzés a sok ennivalótól, rászokás a borsmenta teára. És egy kellemetlen felismerés. Nehezebb vagyok legalább 5 kilóval a szokásosnál. Kellett nekem mérlegre állni. Eddig 2 kilóról tudtam, hogy jött hozzá még 3? Úgyhogy úgy döntöttem amíg anyuék szomszédolnak a süteményekkel (megetetik a mit sem sejtő szomszédokkal), addig én tornázom egyet itthon. Tavaly szoktam le róla, mert sose hagytak nyugodtan fél órát elmélyedni a gyakorlatokban. Ennyit az idei karácsonyról. Ja emlékeztek az Aladdin című mesében a papagájra, akit a szultán mindig töm keksszel? Jó. Mert kezdem magam úgy érezni.
Azért az első megjegyzésemen módosítanék. A karácsonnyal semmi bajom, csak ezzel a felhajtással ami körülötte van.
Ugyanakkor meg nem hiszek a vallási háttérben. Összemixeltek pár ókori mitológiai ünnepet és ráfogták, hogy mostantól ezeket Karácsonynak hívják. Igen gyerekként még megvolt a varázsa a dolognak, de most többnyire inkább a munkát, veszekedést, elvárásokat látok benne. Hogy mire vágyom? Arra a képeslapokon megjelenő ünnepi képre. Engem nem zavar, ha nincs egy tucat különböző fajta sütemény, és legalább ötféle sült. Sőt, inkább tölteném egy hangulatos panzióban az ünnepet, ahol kandallótűz előtt borozhatok, és valaki megsüti helyettem az egész menüt. Puha fotelben olvashatom a karácsonyra vett könyveket és lazíthatok a jakuzziban vagy snowboardozhatok a hófödte hegyoldalon. Család meg ajándékok? Persze nyilván ha nem dolgozom a karácsonyi időszakban, akkor kötelező a megjelenés szenteste. Az ott alvás már nem, és utána mehetek is a kandallótüzes alpesi hotelbe. Ajándéknak meg wellness hétvége, nyaralás, valami szépség kupon. Szívesen adok inkább élményt, mint hogy felvásároljak egy fél áruházat.
Bár az is lehet, hogy attól van rossz kedvem, mert már évek óta nem láttam havat a városban, de már lassan a környékén se. És persze hogy ez frusztrál. Nem csak hogy karácsonykor, de egész télen nem esett úgy hó, hogy meg is maradjon. Ugyanakkor a karácsonyhoz hozzátartozott, hogy elmentünk korcsolyázni. Amihez most már se kedvem, se vállalkozó kedvű partnerem sincs. Vagy nem ér rá. Soha. Ez meg a másik. Mániákus barátaim vannak. Az egyik azért nem ér rá, mert család, meg karácsony, a másik meg látástól Mikulásig dolgozik. A harmadik meg szimplán utálja a karácsonyi programokat. Vagy éppen nem csinál semmit a párja nélkül. Össze vagytok nőve? Jó kicsit megőrülök én is. Mert mennék, programoznék, kirándulnék, de bennem meg vegyül minden. Mert német, meg munka, meg segítsek már megsütni a sütit, amiből a végén már nem is lesz kedvem enni. Szóval amin háborgok az nálam is megvan. Ettől még nem zavar kevésbé.
Nem, nem vagyok Scrooge. Csak az idei karácsonyt legszívesebben átaludnám. Mert fáradt vagyok. Különben is nekem ez a karácsonyi, újévi időszak mindig a pihenésről szólt. Vessünk számot az elmúlt évvel, és a következőre meg készüljünk. Mi lesz jövőre, mire kell készülni, mi volt idén, mit kell kipihenni. Nem arról, hogy délelőtt és délután a munkahelyemen, este meg otthon robotoljak. Menjek szabira? Jó de miből? Azt a két napot, ami erre az időre még járt kivettem Karácsony utánra. Valamikor a karácsonyt is ki kell pihenni. Majd meglátom. Meg ti is. Kellemesen jó hosszú bevezető után jöjjön az idei:
A szokásos. Unalomig ismételt kártyapartik, Gombóc Artúr érzés a sok ennivalótól, rászokás a borsmenta teára. És egy kellemetlen felismerés. Nehezebb vagyok legalább 5 kilóval a szokásosnál. Kellett nekem mérlegre állni. Eddig 2 kilóról tudtam, hogy jött hozzá még 3? Úgyhogy úgy döntöttem amíg anyuék szomszédolnak a süteményekkel (megetetik a mit sem sejtő szomszédokkal), addig én tornázom egyet itthon. Tavaly szoktam le róla, mert sose hagytak nyugodtan fél órát elmélyedni a gyakorlatokban. Ennyit az idei karácsonyról. Ja emlékeztek az Aladdin című mesében a papagájra, akit a szultán mindig töm keksszel? Jó. Mert kezdem magam úgy érezni.
Azért az első megjegyzésemen módosítanék. A karácsonnyal semmi bajom, csak ezzel a felhajtással ami körülötte van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése