Munka, stressz, fáradság

Van olyan pillanat, amikor egyszerűen a beprogramozott automatika működik te pedig kikapcsolsz. Na nem pihenésként. Egyszerűen eddig bírtad fizikailag. Nem vagy tovább terhelhető. Minden amit ezután csinálsz kiesik. És még csak részegnek se kell lenned. Elég a hetek óta tartó stressz, egymás idegelése a munkahelyen és a családban. Ja pedig jó kis hely ez. Csak az emberek jobban szeretnek idegbeteg módjára üvöltözni és panaszáradattal hergelni egymást. Mert sose jó semmi. A humorukat meg valahol elhagyták útközben. Egyébként nem tudom mi fogott meg a helyben. Őrült egy káosz van és soha nem tudom mit fogok csinálni másnap. Lehet pont ezért tetszik. Egy-két nap kivételével sose unatkozik az ember. Sztoikus belenyugvással fogadok mindent. Minek stresszeljek? Stresszel eleget otthon a család. Csak a kollégák nem nézik jó szemmel ha nem dobom el a tollat a munkaidő végén hanem befejezem a feladatot. Akkor is ha háromnegyed órával később végzek. Talán ezért nekem mondta a főnök, hogy velem lehet együtt dolgozni nem nekik. És normálisak az osztályvezetők is, ha úgy állsz hozzájuk. Egy szóval jól elvagyok. Csak korán kelni nem szeretek. Még jó, hogy közel van. Bár a mai nap nagyon érzékeny voltam. De foghatom a fáradságra. Másra úgyse tudom. Tegnap délután tanultam, és volt egy pillanat amikor csak bámultam a lapot. Aztán kérdezett valamit a tanár. Én meg kb akkor indítottam újra a rendszert. Szóval válasz helyett egy hol vagyok, mit kéne csinálni párossal indítottam.
Lehet nem ártana mondjuk szabadságra menni. De az nincs. Szóval nem nyert. És most jön a karácsony is. Az év legstresszesebb időszaka. Nem mintha egyébként nem szednénk szét egymást, csak most még jobban, mint általában. Így pihenjen az ember. De van egy tervem. Amiről később igyekszem írni.