Őszi félév - Évzáró II.

előzmények

Hol is tartottam?
Ja igen. Ez lett a 40. bejegyzés :D

Július:
Egy napra esett az angol írásbeli vizsga és a barátnőm polgári esküvője rögtön július első hétvégéjén. Kánikula, ezer fok meleg, és az egyik a Corvin negyednél a másik Budakalászon. A vizsga vége és az esküvő eleje között volt egyetlen órám átérni egyik helyről a másikra, úgy, hogy a nálam lévő szótárakat is le kellett pakolnom itthon. Még jó, hogy útba esett a lakás. De szerintem útközben megtanultam hoppanálni.
Júliusban nyaraltam is egy hetet. A diófa árnyékában jeges teát inni nagyon nyugtató. Vidéki strandra menni annyira nem. Az otthoni medencében legalább tudom mi van. És a stranddal ellentétben a kertben hangyaboly sincs csak a diófán kószál pár. De akármilyen mennyiségben szedem a gyógyszert az allergiámra vidéken akkor se kapok levegőt. Közben volt egy óriási vitám a menyasszonnyal, ami után megfordult a fejemben, hogy miért is akarok én még koszorúslány lenni. Emiatt a szeretőm is eltűnt a színről vagy egy hónapra. Mondtam már, hogy a menyasszony szerint legjobb barátok és mindkettőnk exe? Akkor most mondom. És ebből ki is találhatjátok miért is vitáztunk mi erről.

Augusztus:
Mivel meglett az írásbeli nyugodtan mentem szóbelizni. Közben az is kiderült, hogy szeptember 1-től áthelyeznek. Elvárások a köbön.Az új munkahely, a nyelvvizsga és az esküvő miatt is. Kívülről persze mindenhez vágjak jó képet, és mosolyogjak. De akkor sorban. A nyelvvizsga meglett, mint utólag kiderült az egész csoportnak. visszajeleztek az új helyről, hogy tárt karokkal várnak, csak én nem akartam rohanni a karjaik közé. Brrr... Megvolt a lánybúcsú, koszorúslány afterpartival. Hiába na. Nem bulizós a társaság, csak mi. Egyre kevésbé értem hogy lehetünk lassan hat és fél éve barátok. Túléltem az esküvőt is, hónap végére pedig addig stresszelt az új munkahelyem, hogy lassan a kiborulás kerülgetett. Pedig még nem is dolgoztam ott. De mielőtt aláírták volna a szerződést látni akarták a nyelvvizsga eredményét. Utolsó héten meg is lett. Ja de hogy az nem volt elég.

Szeptember:
Igen. Fokozatosan idegeltek halálra. Azon kívül, hogy se helyem, egy kb széteső széken kívül, se munkaeszközeim nem voltak. Meg pozícióm se. Felvettek, de minek? Ja! Szóval. Nekik nem volt elég a lepecsételt eredmény, a kemény fedeles bizonyítványok kellettek. A diplomámmal együtt. Jó-jó az nekem is, de talán ha így rögtön az elején nem zúdítanak rám mindent, és fenyegetnek, átformálnak, akkor nem döntök úgy két hét után, hogy felmondok. Maradtam a hónap végéig, hogy teljes havi fizetést kapjak, de ennyi.

Október:
Két hét alatt találtam a mostani helyemet. Igaz a fizetés feleannyi, mint az előzőnél, de ettől függetlenül jól elvagyok. Talán azt is merném mondani, hogy az eddigi munkáim közül ez a legjobb. Eddig. Mivel határozott idejű volt a szerződés, így úgy nézett ki csak év végéig maradhatunk. A kollégák között voltak kiborítóak, és az se volt megnyugtató, hogy fix helyem 2 napig se volt. Közben pedig elvárások. Közeledett a születésnapom, és egyre inkább úgy éreztem, hogy dönteni kényszerítenének. Arról hogyan éljek a következő 50 évben. Ezt már itt olvashattátok, hogy nekem mennyire nem megy. De ez már egy decemberi elhatározás, ami majdnem két hónap, bár inkább ha úgy vesszük az utóbbi 8 év küzdelme árán született. Irigylem a Hókirálynőt, mert fagyott a szíve és nem érez. Van amikor érezni fájdalmasabb. Hogy mik az elvárások, amiket nem is kimondva, de érzek? Legyen hosszú hajam, hordjak szoknyát és tűsarkút, legyek titkárnő, legyen vőlegényem, férjem, gyerekeim, hitelből kocsim, meg házam. Legyek vékony, de ne fogyókúrázzak, sportoljak, de ne kerüljön semmibe, és lehetőleg munka után azonnal rohanjak haza segíteni. És megteheted, hogy megpróbálod ezeket beépíteni magadba, hogy megfelelj nekik, de egyre keserűbb leszel, és nem fogod tudni, hogy miért.
Születésnapom előtt mentünk el kirándulni Christiannal. Akkor vetődött fel, és alakult is ki a blog ötlete. Egy héttel később meg is született a mostani verzió. Azon a túrán sok egyéb téma is felmerült. Többek között egy olyan, amiről már régebben is beszélgettünk. Újra és újra előkerül az életemben, hogy meg akarok felelni az embereknek, azért, hogy szeressenek. Az exeimmel is így volt. És ezért az a millió terv. Mindig az aktuális elvárásnak megfelelően alakítottam. Az akkori beszélgetésünk lényege pedig az volt, hogy mennyire vágyom egy olyan partnerre, aki megtenné értem ugyanezt. Azaz kivételesen ő szeretne jobban, és teperne a figyelmemért, ha kellene csapot papot hátrahagyva rohanna utánam akár a világ végére is. Hiába elvárás, hogy legyen egy párom, most kifejezetten szünetet tartok. Még ha maga a szőke herceg jelenne meg fehér lovon akkor is nemet mondanék. Bár vágyom rá, hogy legyen valakim, majd olyan, aki passzol hozzám.

November - December:
Hosszú és unalmas hónap tele karácsonyi giccsel. Pedig még el se rámoltuk a töklámpást. Hónap közepén elkezdődött a német tanfolyamom. De ezt már olvashattátok. Bár egy kis lelki katyvasz miatt elég nehezen ment a blogolás. De mint látjátok elmúlt, és az ihlet is megjött. Csak az időm nem lett több. Mert a német.
Decemberre pedig megszülettek az elhatározások. Úgy szeretném élni az életem, hogy ne kelljen függnöm senkitől. Semmi miatt. Azt tegyem, amit szeretnék, amit élvezek. Mindent látni, kipróbálni, átélni. Gyűjteni az élményeket, mert csak ez az egy életünk van. Két dolog lökött nagyot rajtam ezzel kapcsolatban, olvashattatok is róla itt és itt.
És még valami, amit nem említettem a blogon, mert még az indulás előtt történt. Én is átvettem a diplomám, sétáltam egyet a campuson, és rá kellett döbbennem, hogy már nem tartozom oda. Hogy nem élhetek a múltban, a régi barátok között. Mert változtam. És lezárult egy korszak. Az a 8 év ott ért véget, és bár még nem kezdődött el az életem egy újabb szakasza, nem állt meg az idő. Végleg felnőttem ebben az évben, amit kivételesen nem bánok. Tudom mit kell még tanulnom, mi az amit el szeretnék érni, és ehhez mi az, amire szükségem van, illetve mire nincs. A jövő évi terveimről, illetve újévi fogadalmakról majd írok holnap éjfél után. :) Lényegében hatalmas lendületet adott, hogy a kezemben tarthattam, és szép, meg zöld, és végre nem kell szenvednem miatta. A magabiztosságom még mindig nem szállt le a földre. De nem szálltam el nyugi, csak megkaptam az erőt, ami hiányzott.
A karácsonyomról olvashattatok, annyi még, hogy én is kaptam csemegét ajándékba Christiantól. Mert boldogságot nem lehet pénzen venni, de Nutellát igen, és az majdnem ugyanaz. Szóval 400 g boldogságot kaptam üvegbe öntve. Nyami...