Egy kis tavasz

Egyszerre sok dolog is jár a fejemben. Miről is írjak. Ahhoz képest januárban mennyi téma ötletem volt, most csak arra hagyatkozhatok mo fogott meg éppen a héten. Egyet el is kezdtem a múlt héten, de közben elszállt az ötlet. Végül arra jutottam egy rövidebb bejegyzésben azt foglalom össze miért is szeretem én a tavaszt.
Először is végre nem fázik a lábam, és fel tudtam venni a félcipőmet. Azt, amelyikbe csak egy csipkés titokzokni fér. A ballonkabáttal még nem kísérleteztem, de holnap arra is sor kerül. És élvezem reggelente a napsütést, hogy a villamosmegállóban melegít.
Jelenleg fent dolgozom a várban, és ha éppen nem rohanok valahova mindig kihasználom a délutánt egy kis sétára.
Aztán azért is szeretem, mert olyan csodás fotókat készíthetek nektek, mint a blog háttere. Igen az kivételesen nem Christian műve. De lesz majd még fotó. Egy blogon az a legjobb, ha illusztrációként saját képeket használsz. Így mostantól én is készenlétben tartom a mobilom.
Szerencsés esetben három hosszú hétvége, azaz rövid hét, is van az évszakban, de kettő mindenképp. Tekintsünk most el attól, hogy ki milyen beállítottságú. A rövid munkahétnek mindenki örül. Van időnk kipihenni a hosszú téli hónapokat, és ha az időjárás is úgy akarja mindezt napsütésben.
Kirándulások is ilyenkor kezdődnek. Még ha csak autózunk is valamerre. De az igazi az, amikor húzod a túracipőd, megragadod a hátizsákod és irány a természet. Múlt szombaton is volt egy kisebb családi kiruccanás megfagyással elegyítve. Az idő ugyan nem nekünk kedvezett, de a táj valami fantasztikus volt. Láttatok már olyat, hogy az ösvény két oldalán lila virágtakaró van? Nem volt olyan centi ahol ne lettek volna virágok. És az az illat. Az egész völgyben szinte fejfájdítóan édes illat volt. Sajnálom, hogy nem tudtam lefotózni nektek, de borzalmasak voltak a fényviszonyok. Viszont az eheti kedvencekben szintén lesz szó túrázásról, mert beindult a szezon címszóval piknikezünk egyet Lajos-forrásnál. És még van pár hely a fejemben. Remélem túratársam nem csak futóversenyekre specializálódik. Bár a mostani túra miatt is lemondott egyről, amiért hálás köszönetem. De erről majd hétvégén.

Igen ez a bejegyzés megint kicsit rólam szólt, de hát bolondulok a tavaszért. A ragyogó kék égért és a virágokért, hogy zöldül minden. Ma reggel is elábrándozva bambultam egy rózsaszín virágos fát miközben vártam a villamost és élveztem, hogy végre melegít a nap. Mégis volt még valami amin jót mulattam, így kénytelen vagyok a fával megosztani az első helyet. Ugyanis ma felfelé jövet a várba láttam egy utcaporszívót. (Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna.) Az első gondolatom a mókás volt, a második a cuki. Próbáljátok meg elképzelni. Megy a bácsi és porszívózza a szemetet. De ennyit mára. Ígérem legközelebb képekkel is boldogítalak titeket.

Elhagyom a várost

Persze nem egészen úgy, mint Pataki Attila! Hanem abból a szempontból, hogy költözöm: Budapestről vidékre. És mire ezt olvassátok ez már végbe is ment a múlt héten. Bizonyos szempontból ugyanúgy zajlott életem első költözése, mint édesanyámnak: reggel elmentem dolgozni a régi lakásból és este már az újba mentem haza. Bár még mennek az ötletelések és megoldáskeresések arra, hogy papíron budapesti lakos maradhassak, lakni Szigethalmon fogok. De nem sokat tervezek itt élni. Inkább csak olyan alvóváros lesz a számomra ez a Pest megyei település, mivel jelenleg és terveim szerint a jövőben is Budapesten fogok dolgozni és visszaköltözni! Fura mégis úgy érzem, mintha örökre mennék, holott erről szó sincs! Mégis más lesz! 

Születésen óta belvárosi srác voltam és mondhatom, hogy imádok itt lakni! Például a kilátásért a Gellért hegyről a városra.











Vagy a budai hegyekért, melyek között töltöttem az életem felét vagy kirándulásokkal vagy nyaralásokkal vagy csak egyszerűen körbejárva a hegyvidéki kerületeket a Bkv buszjárataival. Meg ott a Budai vár, ahova megszámlálhatatlanul sokszor mentem fel, vagy apám munkahelyére, vagy csak sétálni egyet és kiszellőztetni a fejem.

És ott volt nekem a belváros is a folyton nyüzsgő körútjaival, meg a nagy forgalmú útjaival, mint például a Rákóczi úttal, amelynek járdáin elkoptattam jó-pár cipőtalpat fagyizgatás és sétálás közben.

És az Erzsébet/Deák tér, ahova még régen nyaranta ki lehetett ülni sörözni a haverokkal, iskolatársakkal. Ha már sörözés, akkor hiányozni fog nagyon a régi törzshelyem a Fehér Gyűrű nevű kocsma is a Margit-híd pesti hídfőjénél. Bár újabban inkább a Pointer's pubokat látogattam.

És talán pont innen is erednek az árnyoldalai a Pesten élésnek. A szórakozóhelyek túlzott elszaporodása. Persze szüksége van az embernek néha kikapcsolódásra, de azért ennyi szórakozóhelyre/kocsmára véleményem szerint nincs szükség! Például ott van a mi utcánk: jelenleg az összes hasznosítható utcai üzletrészben vagy kocsma vagy étterem üzemel. És hát az még hagyján, hogy éjszaka és még hajnalban is egy "kis" zaj van, de hogy ne lehessen ablakot nyitni az utcán dohányzók miatt? És reggel mire lép ki az ember az utcára? Egy rakás cigarettacsikkbe! Kérdem én: miért nem lehet összesöpörni az utcát zárás után a kocsma tulajdonosának? Miért kell a szombati utcaseprést megvárni? Meg még egyéb dolgokkal is találkozik a korán kelő melós! Például azzal, hogy megint vizeldének nézték a kapualjunkat!

Vagy ott van az utcán parkolás kérdése. Az még hagyján, hogy vannak kedves emberek, akik összekarcolják a kocsidat kulccsal meg még nem tudom mivel, meg mondjuk kidobálják az ablakból a szemetet, tojást, dinnyehéjat, vagy letörik a visszapillantó tükrödet vagy a tetőcsomagtartódat. De az már nonszensz, hogy, ha nagy nehezen találsz parkolóhelyet és mondjuk ünnepnap miatt nem kell fizetned a parkolásért akkor is megbüntetnek! Mégpedig azért, mert szabálytalanul parkoltál: mert nem álltál a díszburkolat két vonala közé, holott erre semmilyen tábla nem figyelmeztet! 

Parkolóhelyet is nagyon nehéz találni az utóbbi években és kb. havonta egyszer van valamilyen rendezvény/filmforgatás, ami miatt kiürítik a környező utcákat, de az autót csak nem vihetik fel a lakásaikba az itt lakók? Akik között egyre kevesebb a magyar. Emlékszem régen alig lehetett idegen szót hallani az utcákon, most meg magyart nem. A mi lakásunkat is például egy külföldi vette meg. Na de ennyit a mérgelődésről, az nem vezet sehova. Inkább előre tekintek és az elköltözés pozitív oldalaira koncentrálok, hogy például nem azt kell figyelnem, hogy mikor lépek kutyagumiba (sajnos az utóbbi időben ez is visszatért, pedig egy időben már úgy tűnt mindenki felszedi a kis kedvence után). 

Bejárós ingázós leszek. Biztos fura lesz, bár mondjuk az egyetemre is ingáztam vonattal: úgy naponta 40-40 percet oda-vissza. Így az érzés mégiscsak ismerős lesz. Bárcsak újra egyetemista lehetnék: Mennyi mindent másképp csinálnék fiatal felnőttként! Biztos, akkor sok dolog nem így történt volna az életemben és lehet, hogy ez a blog sem létezne! De, akkor nem is írhatnék erről! Hmm!

Heti kedvencek 12.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Olvasás

Részben mivel mostanában rengeteg a holt időm van a munkahelyemen (Internetem nincs odabenn és jelenleg otthon sincs), részben meg szeretném a Könyv Klub blogját is továbbvinni (bár Elizával nem beszéltünk meg semmit ez ügyben, de gondolom nem bánja), így nekikezdtem újra az olvasásnak. Bővebben, majd persze ott olvashattok arról a hónap végén, hogy mit olvastam márciusban, de azt azért elmondom, hogy sikerült egy olyan művet választanom, amit egyszerűen nem tudok letenni!

Húsvéti futás

Igen Steiner Imréék húsvétra is szerveztek egy kis közös testmozgást, ahova annak rendje és módján el is mentem. Egy kicsit esőre állt, mégis kellemes volt az idő a Városligetben. Bár  most egy kicsit mintha kevesen jöttek volna most el, lehet a húsvéti hosszú hétvége miatt. De az elmondható, hogy fejlődik a kis kezdeményezés, már közös bemelegítést is tartottak, a szponzor is megmaradt, illetve a szokásos saláta mellé már öntetet is kaptunk. És talán most sikerült legjobban a térképre (és a járdára) rajzolás az eddigiek közül :-) 

Egyebek még a hétről:

Költözködés: ugyan nem annyira örömteli dolog de, ez is megtörtént a héten. Részletesebben erről majd a jövő szerdai posztban fogok írni nektek.

Visszatérés: az én igen kedves szerzőtársam visszatér a blogunkra! Erről már itt olvashattok! Végtelenül örülök neki, mikor azt írta, hogy szeretne a blogra írni a héten valamikor. Az igazság az, hogy már egy ideje idehaza volt, csak szünetet tartott. De mindegy, az a lényeg, hogy most újra itt van nekünk! És ha már jött, akkor ki is használtam az alkalmat arra, hogy megkérjem, hogy varázsolja széppé és tavasziasabbá egy kicsit a blog kinézetét és lám nem okozott csalódást! Köszönöm Eliza! Isten hozott ITTHON! 

Return

Jelentem visszatértem. Nem vagyok Angliában, így sajnálatos módon nem arról fog szólni a blognak ez a része. Illetve nekem nem sajnos, mert szeretem a mostani munkám. Sikerült elhatározásra jutnom azzal kapcsolatban is, hogy hogyan szeretném folytatni az írást. Meghagyom az én részemet is személyes blognak, annyi változtatással, hogy kevesebb fog rólam szólni, több vélemény lesz rajta. Nem vagyok semmilyen témára "szakosodva". Mégis mindegyikről lesz szó, mert óhatatlan, hogy az ember szembekerül velük a hétköznapokban. És mert van véleményem a dolgokról. Jó-jó tudom véleménye mindenkinek van mindenről. Erre találták ki a komment fület. Nem harapok, meg lehet írni ha valaki másként gondolja. Emellett heti rendszerességgel nyomon követhetitek majd az életem is a kedvencekben.
Egyeztetünk majd Christiannal is, hogy hogyan osszuk fel a hetet három felé. Egy hosszabb rész neki, egy nekem, a kedvencek meg össze lesz-e vonva.
Ami a Könyv Klubot illeti. Olvastam a héten egy könyvet, de ezt még nem osztom meg veletek, mert áprilisban valószínűleg lesz egy találkozó az alapító csapattal, és akkor arról fogok írni. Terveim szerint ott beszéljük meg a Könyv Klub blog sorsát is. Lehet sok szerzőssé bővül majd.
Ennyit mára, jövő héten pedig, ha már utolértem magam igazi bejegyzést is kaptok. Hétvégén pedig kedvencet. Immár remélem saját fotókkal.

Pegazusok között :-)

Korábban már ejtettem szót arról, hogy a futásról majd gyakrabban fogok nektek írni. Nos eljött ennek is az ideje! Valahogy úgy gondoltam ki ezt az egészet, mint egyfajta útinaplóként (egy-két fotóval illusztrálva) megírni a futóversenyeket, bár még olyat sem nagyon írtam, de majd meglátjuk hogyan sikerül.

Az első ilyen esemény március 19-re szombatra esett. A cél Szigetmonostor ott is a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület által rendezett utcai futóverseny.

Az indulással nem nagyon kellett sietnem, mivel az előre kinézett 7.5 km-es táv csak 11.45-kor indult és 11-ig lehetett a helyszínen nevezni. Már előző nap összekészítettem a cuccaimat az eseményre, akkori véleményem szerint mindent ami kellhet, de utólag kiderült, hogy persze kimaradt egy-két dolog. :-(

Az indulás kényelmesen 9-kor történt meg Budapestről autóval. Mondjuk arra nem számítottam, hogy pont ezen a napon szállítják a nemzetközi lengyel delegációkat a Parlamentbe, így a Bajcsy-Zsilinszky úton oda és visszaúton is állhattam 10-10 percet pluszban, de belefért. Addig is élveztem a napsütést, kellemes 10-15 fokot jósoltak arra a napra. Egy kis Auchan-os kitérőt beiktatva kényelmesen negyed 11-re érkeztem meg a célállomásra, mely a helyi Faluház volt.

Itt volt kialakítva a nem túl nagy "versenyközpont" területe, viszont volt parkolási lehetőség, ami hatalmas pluszpont. A nevezést helyét el sem lehetett téveszteni! Igen, már itt is látszott, hogy ez egy igen kis létszámú, ámde annál hangulatosabb és családiasabb esemény lesz. Pontosan 70-en indultak több kategóriában rengetegen családosan érkeztek.

A 7.5 kilométeres táv rajza egy szép négyszöget írt a Szentendrei-sziget két partja, illetve Szigetmonostor és Horány között. Az első egyenes és a befutó szakasz műút volt, azon jól ment a futás, a középső két szakasz pedig gáton illetve erdőben földúton vezetett.

Itt sokkal jobban kellett a lábam elé figyelni, nehogy bokaficam, vagy rosszabb legyen a vége. De nagyon hangulatos volt erdőben futni. Egészen a rajt előttig szép napsütéses idő volt a bemelegítés alatt, viszont közvetlen előtte feltámadt a szél, így inkább a szélállóbb felsőben indultam el. Ami, egy kicsit hiba volt, mivel kb. 10 perc múlva megint sütött hétágra, így csak hamarabb lett melegem, mint szokott és ez nem zavart. Ezúttal úgy döntöttem zene nélkül futok, viszont nagyon társak sem voltak, mert elég gyorsan szétszakadt ez a kis létszámú mezőny. Így tulajdonképpen elég magányosan telt a táv nagy része. Mivel nem volt fülhallgató a fülemben, így a táv és az aktuális tempó állásáról sem értesültem, csak ha kimondottan elővettem a mobilon és meg nem néztem rajta. Ezt először úgy 20 percnél tettem meg és akkor láttam, hogy jobb a tempóm, mint vártam. Tulajdonképpen csak a 6-dik kilométer volt lassabb, mint az terveztem, így összesítésben is tudtam hozni azt az időeredményt a célban,amit szerettem volna.

Azt már a rajt után nemsokkal éreztem, hogy a mezőny első harmadában lehet végezni, de azért ennyire előre nem gondoltam én sem. Bár mikor ezt írom, még nincs hivatalos összesített eredmény lista, de számításom szerint összetettben 17-ik lettem, a kategóriában (15-35 év között) pedig olyan 5-6-ik. :-) Jó kis meglepetés volt. Persze nem lesz ez mindig így, de ennek tudatában előkelő helye lesz a rajtszámomnak a többi közt és az ajándékba kapott pár hűtőmágnes is központi helyen lesz a hűtő ajtaján. Könnyed levezetés és nyújtás, valamint az eredményhirdetés után lassan véget is ért az esemény és én is elindultam haza. Sajnos, mivel időre mentem délután valahova, így nem fért bele  sem a városnézés sem egy könnyed séta sem. Kora délután ért véget az első futós túra. Egy könnyed húsvéti közösségi futás után folytatás áprilisban lesz terveim szerint, egy kicsit hosszabb távon.

Heti kedvencek 11.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Forrás: Imdb

Mozizás otthon

A héten nem volt mozilátogatás, kedvem/időm sem volt kimozdulni, meg sem beszéltünk semmit és a kínálatban sincs olyan film, amit megnéznék. Helyette a Warrior - A végső menet című művet választottam a backlog listámról (még jó pár film van rajta) egy kis ágyban heverős kikapcsolódásra hét közben. Fantasztikusan sikerült ez a kevert küzdősportról szóló film és jelenleg ez lett a kedvenc bunyós filmem a Fighter helyett! Itt is a családi szàl fogott meg a legjobban meg a feszültség, ami fenn van tartva a film végéig. Bár itt nincs túl sok szövege, de úgy tűnik Tom Hardy kezd a kedvenc férfi színészeim között lenni. Már az Eredetben, a Sötét lovagban, de főleg a 44.gyermekben csíptem az alakítását. 

Autósétáltatós nemzeti ünnep

Március 15-én inkább hanyagoltam az otthoni pakolást és elvittem az autót egy kis kirándulásra a Szentendrei-sziget és környékére. Kellett egy kis kikapcsolódás és ezt még az esős időjárás sem tudta elrontani, a szép táj látványa pedig mindenért kárpótolt. Mint szokásosan most is finom volt a lángos és a desszert, amit elfogyasztottunk.




 Egyebek még a hétről:
Hivatali ügyintézések: Mint a múlt héten is írtam el akartam intézni a csonka héten pár hivatalos ügyet. És azt kell mondanom, hogy soha ilyen gördülékenyen nem sikerült még. Kivétel nélkül minden helyen első voltam és nem is tartott sokáig a papírok kitöltése és átvétele. Le a kalappal az ügyintézők előtt! Remélem én is hasonlóan dolgoztam anno.

Előre tervezés: Ezek mellett a héten még maradt annyi időm a munkahelyemen, hogy egy kicsit az Interneten utána nézzek egy-két futóversenynek a tavaszra és a nyárra. Így reményeim szerint egy kicsit előre tudom tervezni az elfoglaltságaimat. Ezekről még a későbbiekben tervezek írni nektek.

Egy gyors autóbemutató

Mint már sokszor írtam ez a blog sok lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Úgyhogy most következzen egy autóbemutató (ilyet sem írtam még sosem). :-) Nem mennék bele a száraz adatokba, inkább csak összefoglalom az első benyomásaimat és tapasztalataimat.

Már a múlt héten írtam nektek róla, hogy pénteken végre átvettem az első autómat. Azóta vezettem egy kicsit, úgy 250 kilométert, így már lett egy aprócska fogalmam mi is az, amit az én kisautóm tud. Kisautó, mivel ezt akartam venni és még a fekete színe is kisebbíti. Viszont ez a szín jól áll neki. Főleg tisztán napsütésben.

Mondjuk szívem szerint sárgát vettem volna, de jelenleg nem lehet olyan színű autót kapni Skoda-éknál. Így maradt a fekete, az volt a második favorit szín.

Első parkolásnál derült ki, hogy az autó rövidsége igen nagy előny. Viszont másnap, amikor pakolni akartam bele, jöttem rá, hogy bizony, nem ezzel az autóval fogok költözködni. Igen, a csomagtartóba csak két közepes méretű dobozt, meg egy benzineskannán kívül nem sok dolog fér.

Másik negatívumként éltem meg, hogy a kombi kivitelhez képest itt nincs a kalaptartón kialakítva esernyőtartó rész. Pedig hasznos lenne, hogy a vizes esernyőt ne a száraz csomagtartóba tegye az ember!

Az utastérben úgy tapasztaltam kellemesen el lehet férni egymás mellett, kényelmesek az ülések és sok praktikus megoldás is van: például az első ajtónyílásokban 1,5 literes, illetve a hátsókban félliteres palackokat lehet tartani.

Az autó elektronikai kütyükkel van telepakolva (ez már nem is autó, hanem számítógép), pedig igyekeztem nem túl bonyolultat venni, néha elveszek a menükben és félve nyomok meg egy-két gombot. Csak nehogy lebombázzak egy afganisztáni falut! Még jó, hogy az autót könnyű vezetni, a 15 colos kerekek pedig szépen átsuhannak a városi tankcsapdákon.

Sokaknak tetszik a klímaberendezés kinézete (szerintük egy csehszlovák autórádióra hasonlít), én inkább a működésére leszek majd igazán kíváncsi nyáron. Fűteni jól fűt, az már ki lett próbálva a március 15-i a már -megszokott- nemzeti pocsék időben! Viszont az alatt igazán elférhetett volna egy zárható rekesz, mondjuk az aprópénznek, mert az egyáltalán nincs az autóban, viszont hitelkártya tartó az igen! Úgy tűnik ilyen a modern korok autója, még jó hogy van hitelkártyám!

Jelenleg két kedvencem is van az autón, az egyik a hatalmas visszapillantó tükrök, melyekből nagyon jó a kilátás hátra, elektromosan mozgathatók és fűthetők. Mondjuk jó lenne, ha egy kicsit jobban be lehetne hajtani őket az ajtóhoz.

A másik pedig a hátsó lámpatest. Annak kialakítása, formája, mindene tetszik. Sok autós újságíró azt mondta, hogy az autó tervezése során a hátuljánál elfogyott a tervezők ihlete és csak odaraktak egy Legókockát! De nekem pont a Legó volt a kedvenc játékom gyerekkoromban, meg a játékautók! Lehet ezért is tetszik! Meg azért, mert én még a fekete festés ellenére is látom a lámpa körül a fekete díszkeretet,  ami jól áll minden színhez.

Mivel a korábbi autónknak is a feneke tetszett (mert az gömbölyű volt ott, a többi részén pedig szögletes), így legszívesebben ehhez is mindig hátulról közelítenék, hogy lássam ezeket a szép szögletes formákat.

Heti kedvencek 10.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Visszatértem

Csütörtökön megvolt az első napom a régi munkahelyemen. Még a régi leadott köpenyemet is odakészítették nekem az én kis régi íróasztalomra. Ami helyett úgy tűnik kapok újabbat, meg nagyobbat! Meg több fizetést is! A visszaszerződést is sikerült egy telefonhívással elintézni! Kedvesen fogadtak és vártak vissza, még az igazgató is személyesen köszöntött. És ki kell mondanom, hogy ez jól esett, meg nekem is jót tett, hogy végre már valami megint megoldódott!

Az én kis árnyékom


Pénteken meglett ez is! Mármint az autóm átvétele! A véletlenszerű rendszáma pedig üzent nekem! A benne lévő számok (599) jelentésén keresztül: Az 5-ös azt jelzi, hogy valami megváltozik az életemben, vagy érlelődik a változás, mely előnyömre válik! A 9-es pedig, hogy az éltemben lezárult egy nagy szakasz. Mintha csak tudna valamit! De ez még nem minden: a két szám együttes kombinációja pedig azt kéri tőlem, hogy engedjem el a múltat, annak tudatában, hogy az eddig fontos szerepet játszott az életemben. Az új itt áll az ajtóm előtt és arra vár, hogy beengedjem! Még egy apróság, hogy a nemzetközi vonalkód rendszerben Magyarország száma az 599-es! Ennyit a számmisztikáról!

Egyebek még a hétről:

Mások is munkában: Ezen a héten nem csak nekem lett munkám, hanem édesapámnak és egy barátomnak is ajánlottak munkát! Úgyhogy most el kellene játszani a "kecske is jóllakik és a káposzta is elmarad" játékot valahogy.

Jövő heti programok: Nagyon jó programokat sikerült szerveznem magamnak a kövi hétre, e mellett egy-pár hivatali ügyet is el szeretnék intézni. Remélem szép idő lesz ezen a csonka héten!

Várakozó álláspont, tavaszi fáradtság, nincs téma, bloggondok

Igaz ugyan, hogy azt írtam korábban, hogy szerdán fognak érkezni a nagyobb lélegzetű írások, erre a hétre mégsem érkezik tőlem összeszedett téma. Inkább egy kis helyzetjelentés. Ennek több oka is van egyrészt nem nagyon volt kedvem írni, másrészt időm sem volt kidolgozni semmit. Illetve pont időm az lett volna, mivel ez a legnagyobb bajom manapság: túl sok időm is van, mivel szinte minden megállt az életemben. Úgy, mint az iszap! Már ez volt az egész múlt héten  is. Munkafronton, pénzkeresés, autóvásárlás, költözködés ügyében is állnak a dolgok. Vagy csak csiga tempóban haladnak. Vagy arra kell várnom, hogy más emberek tegyék a dolgukat, vagy csak egyszerűen arra, hogy teljen el az idő és érkezzenek el a határidők. Mondanom sem kell, hogy ez az agyamra megy, ez a tétlenség. Illetve én annak élem meg. 

Ezen felül úgy érzem kitört rajtam a tavaszi fáradtság! Mintha ólomból lennének a lábaim és folyton izomlázam van. Az alvás sem megy a legnyugodtabban, bár gondolom a dolgok összefüggnek a fent írottakkal, e miatt is alszom rosszul.

Azért sem sincs ma komolyabb írás, mert több témának, amiről írni akarok, vagy még nem jött el az ideje, vagy meg sem történt még, vagy egyszerűen még nem nagyon tudom, hogy hogyan kezdjek bele. Illetve néhány ötletem megvalósításához még nekem is várnom kell. Tulajdonképpen lehet mondani, hogy nincs témám erre a hétre.

A bloggal kapcsolatban elmondhatom, hogy sajnos bekövetkezett az, amitől tartottam és nem keveset szenvedtem azzal, hogy valamilyen tavasziasabb témát beállítsak. Hiába no ez Eliza önkéntes feladata volt, de most ő nem segít ebben. Mondjuk nem is kértem tőle, gondoltam megoldom saját magam. Hát ilyenre sikerült, a szépérzékkel megáldottak nézzék el nekem!

Heti kedvencek 9.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Óbuda-kör futás

Ezúttal egy kicsit hosszabbra lett tervezve a táv, mint a január eleji fonódó futáson. Mivel a szervező Donka Attila óbudai, így jött neki az ötlet, hogy körbefutja a határait. Egyéb elfoglaltságaim miatt, nem tudtam végig velük tartani csak az első szakaszon kísértem őket. Ez tulajdonképpen végig a Római-parton vezetett a Kolozsy-tértől Békásmegyerig. Nagyon jól esett a testmozgás, főleg, hogy kisütött a nap is közben és a Dunapart látványa feledhetetlen. Hazafele pedig köszönet  Beátáéknak, amiért elhoztak kocsival és megerősítettek egy-két elképzelésemben.

Családi szülinap

Édesanyámnak volt a 62-ik születésnapja vasárnap. Ezért volt egy kis ünneplés, közös vacsorázás, meg tulajdonképpen egy nem hivatalos házavató egy-két családi baráttal! Mivel kimondhatjuk, hogy az év eleji vásárlást követően 99%-ban sikerült már olyanra alakítani, mint amilyet szeretnének. Tőlem idén  (most kivételesen nem kapta meg, hogy, ha egy nappal később születik, akkor csak négyévente lenne oka ünnepelni) azt kapta ajándékba, hogy megteremtettem az új virágoskertet a ház körül: tereprendezés, gyomlálás, ültetés, kapálás volt ott minden! De, hogy újra kertészkedhettem az nekem is jót tett! Így mindannyian örültünk valaminek!

Egyebek még a hétről:

A heti utolsó: A hétfői volt az utolsó nap a melóhelyen. Jó kellemesen telt, bárcsak minden nap ilyen lett volna!

A heti első: Kedden érkezett és én szerda délután láttam meg először, mondhatom szerelem első látásra. Kár, hogy jövő péntekig kell várnom még az autóm átvételére. :-( De türelmem az van!

A futásról

Nem tudom, hogy közületek hányan sportolnak (akik igen, azoknak hatalmas respect!) és esetleg futnak/kocognak rendszeresen? Gondolom nem sokan, de azért remélem, hogy egyre többen lesznek, akik elkezdik!

De kezdjük az elején!

Hogyan is alakult ki e sport iránti szeretet? Ez bőven az előző évezredbe nyúlik vissza: egy óvodai élményhez.  Minden kedden futóversenyt rendeztek a csoportoknak az udvaron és én, mivel kis pufók voltam, általában a vert mezőnyben fejeztem be, a szerintem haszontalan elfoglaltságot. De egyszer fordult a kocka és én nyertem! Leírhatatlan élmény volt és onnantól kezdve időről-időre mozgatja a fantáziámat a futás és a versenyzés. Általános iskolában inkább a kosárlabdázás volt a kedvencem: jó kis csapatunk volt, kétszer is kerületi bajnokok lettünk egyszer veretlenül!

 

A következő futóélmények a középiskola alatt értek, miszerint is a tesitanárnőm elsőben felajánlotta a lehetőséget, hogy utcai futóversenyeken lehetne képviselni az iskolát, ha gondoljuk! (Emlékszem, hogyfiús kinézete volt és mikor bejött az öltözőbe azt hittük új osztálytársat kaptunk.) Persze nem sokan gondolták úgy, de az azért egy elég lökést adott nekem, hogy ha mégiscsak elmentél a futóversenyekre, akkor nem kellett lefutnod a Cooper-tesztet. Aki nem ismerné, annak röviden elmondanám, hogy a teszt lényege, hogy 12 percig kell folyamatosan futni és a megtett táv alapján kapsz jegyet testnevelésből. Így hát én a nehezebb utat választottam, ahelyett, hogy futottam volna 12 percig mint a nyúl. E helyett úgy kéthetente elmentem egy utcai futóversenyre és futottam kb. egy fél órát persze nem nyúl tempóban. Elég hülyeség nem? De nekem egyre inkább tetszett! És így 5-öst szereztem tesiből a kb 2-3-as helyett, mert még ekkor sem nem voltam egy gepárd alkat. Az utcai futóversenyek atmoszférája volt az, ami megfogott. Az, hogy meg kell küzdened minden egyes lépésért, minden egyes kilométerért néha esőben, néha szélben, vagy mindkettőben, vagy éppen hídon futva, egyszerűen elvarázsolt. A hídon futást utálom a legjobban!

Szóval a középiskolai tesitanárom addig repített engem, hogy már magamtól is kerestem a lehetőséget, hogy futóversenyekre járjak. A családom már akkor sem értette, hogy miért pont ez vonz? Persze nem győzni mentem, illetve dehogynem legyőzni magam és a távot! Fokozatosan az egyre hosszabb távok kezdtek érdekelni. Mindezt addig fejlesztettem amíg beletettem a lábamba három félmaratont. Illetve az első végén a táv tett mindkét vádlimba egy jó kis görcsöt. Elég ciki volt a cél előtt kb. 50 méterrel összeesni, de ez volt akkor. Nos erről volt nekem emlékezetes az első félmaratonom, meg arról hogy Szentendréről futottunk be Békásmegyerre, ahol akkor voltam először.

Aztán egyszer csak vége lett, már nem is tudom miért és aztán évekig semmi az egyetem, meg a meló alatt. A kilók meg csak úgy másztak fel rám, mondjuk nem is érdekelt. Az újrakezdésről már olvashattatok itt a blogon. Írtam róla már párszor. Arról hogy miért kezdtem újra és milyen eredményeket értem el a segítségével. De mindezeken kívül mit adott még nekem?

Az élettani hatások mellett, futás közben szellőztetem ki a fejem. Rendezni tudom a gondolataimat, átvenni a napi történéseket és a másnapi feladatokat. Mások ezeket ülve vagy lelazulva csinálják, próbáltam úgy is, de nem jött be. Mostanra olyan, nem bírok a seggemen megülni típus lettem. Persze előfordul, hogy sokszor nem sikerül így lelazulnom futás közben, ha például valami nagyon nyomja a szívemet, ha nagyon megbántanak vagy nagyon sok dolgot próbálok meg egyszerre helyre tenni. Na, ekkor válik az egész igazi kínszenvedéssé, sétesik a mozgásom meg a légzésem. De megtanultam ezt is szeretni, sőt néha azt veszem észre, hogy akkor futom a legjobbakat, amikor már az első kilométeren beszorul a levegő és szúrja az oldalam az edzés végéig. Egyszóval imádom a küzdést! És mindezt hol?

Szinte bárhol. Eddig főként a Margitszigetre jártam futni, úgy mint másik kb. 30.000 futóbolond társam. Tehát mindig van ott veled valaki. Persze ki tudtam màr fogni olyan időszakot, amikor szinte egyedül vagy a szigeten. Na annak is megvan a varázsa. Olyan egyedül a városban feeling. Mert ugyan azt mondják, hogy társsal könnyebbek az edzések is, én még egyetlen ismerősömet sem tudtam, egyetlen egyszer sem rávenni, hogy jöjjön el velem. Szóval ott vannak a futók a szigeten, meg persze a rend éber őrei is, akikkel az utóbbi időben egyre inkább "meggyűlt" a bajom: nem olyan rég igazoltattak, mert valami szatírt kerestek, de addig cseszekedtek míg én jól kihűltem. A múlt héten hétfőn pedig figyelmeztettek, hogy ne az úttesten fussak, hanem a járdán, mert az a gyalogosoké. Nem álltam le velük vitatkozni, hogy ha ennyire éberek akkor hajtsák már le a limbó- hintósokat a futópályáról, meg a járdáról is, mert mindkettőt totál elfoglalják! 

Egyszóval érnek apró kalandok is edzés közben.

És hogy miért született meg ez a poszt? Hát azért, hogy értsétek miért fogok majd egyre gyakrabban foglalkozni a futással a blogon!