Egyszerre sok dolog is jár a fejemben. Miről is írjak. Ahhoz képest januárban mennyi téma ötletem volt, most csak arra hagyatkozhatok mo fogott meg éppen a héten. Egyet el is kezdtem a múlt héten, de közben elszállt az ötlet. Végül arra jutottam egy rövidebb bejegyzésben azt foglalom össze miért is szeretem én a tavaszt.
Először is végre nem fázik a lábam, és fel tudtam venni a félcipőmet. Azt, amelyikbe csak egy csipkés titokzokni fér. A ballonkabáttal még nem kísérleteztem, de holnap arra is sor kerül. És élvezem reggelente a napsütést, hogy a villamosmegállóban melegít.
Jelenleg fent dolgozom a várban, és ha éppen nem rohanok valahova mindig kihasználom a délutánt egy kis sétára.
Aztán azért is szeretem, mert olyan csodás fotókat készíthetek nektek, mint a blog háttere. Igen az kivételesen nem Christian műve. De lesz majd még fotó. Egy blogon az a legjobb, ha illusztrációként saját képeket használsz. Így mostantól én is készenlétben tartom a mobilom.
Szerencsés esetben három hosszú hétvége, azaz rövid hét, is van az évszakban, de kettő mindenképp. Tekintsünk most el attól, hogy ki milyen beállítottságú. A rövid munkahétnek mindenki örül. Van időnk kipihenni a hosszú téli hónapokat, és ha az időjárás is úgy akarja mindezt napsütésben.
Kirándulások is ilyenkor kezdődnek. Még ha csak autózunk is valamerre. De az igazi az, amikor húzod a túracipőd, megragadod a hátizsákod és irány a természet. Múlt szombaton is volt egy kisebb családi kiruccanás megfagyással elegyítve. Az idő ugyan nem nekünk kedvezett, de a táj valami fantasztikus volt. Láttatok már olyat, hogy az ösvény két oldalán lila virágtakaró van? Nem volt olyan centi ahol ne lettek volna virágok. És az az illat. Az egész völgyben szinte fejfájdítóan édes illat volt. Sajnálom, hogy nem tudtam lefotózni nektek, de borzalmasak voltak a fényviszonyok. Viszont az eheti kedvencekben szintén lesz szó túrázásról, mert beindult a szezon címszóval piknikezünk egyet Lajos-forrásnál. És még van pár hely a fejemben. Remélem túratársam nem csak futóversenyekre specializálódik. Bár a mostani túra miatt is lemondott egyről, amiért hálás köszönetem. De erről majd hétvégén.
Először is végre nem fázik a lábam, és fel tudtam venni a félcipőmet. Azt, amelyikbe csak egy csipkés titokzokni fér. A ballonkabáttal még nem kísérleteztem, de holnap arra is sor kerül. És élvezem reggelente a napsütést, hogy a villamosmegállóban melegít.
Jelenleg fent dolgozom a várban, és ha éppen nem rohanok valahova mindig kihasználom a délutánt egy kis sétára.
Aztán azért is szeretem, mert olyan csodás fotókat készíthetek nektek, mint a blog háttere. Igen az kivételesen nem Christian műve. De lesz majd még fotó. Egy blogon az a legjobb, ha illusztrációként saját képeket használsz. Így mostantól én is készenlétben tartom a mobilom.
Szerencsés esetben három hosszú hétvége, azaz rövid hét, is van az évszakban, de kettő mindenképp. Tekintsünk most el attól, hogy ki milyen beállítottságú. A rövid munkahétnek mindenki örül. Van időnk kipihenni a hosszú téli hónapokat, és ha az időjárás is úgy akarja mindezt napsütésben.
Kirándulások is ilyenkor kezdődnek. Még ha csak autózunk is valamerre. De az igazi az, amikor húzod a túracipőd, megragadod a hátizsákod és irány a természet. Múlt szombaton is volt egy kisebb családi kiruccanás megfagyással elegyítve. Az idő ugyan nem nekünk kedvezett, de a táj valami fantasztikus volt. Láttatok már olyat, hogy az ösvény két oldalán lila virágtakaró van? Nem volt olyan centi ahol ne lettek volna virágok. És az az illat. Az egész völgyben szinte fejfájdítóan édes illat volt. Sajnálom, hogy nem tudtam lefotózni nektek, de borzalmasak voltak a fényviszonyok. Viszont az eheti kedvencekben szintén lesz szó túrázásról, mert beindult a szezon címszóval piknikezünk egyet Lajos-forrásnál. És még van pár hely a fejemben. Remélem túratársam nem csak futóversenyekre specializálódik. Bár a mostani túra miatt is lemondott egyről, amiért hálás köszönetem. De erről majd hétvégén.
Igen ez a bejegyzés megint kicsit rólam szólt, de hát bolondulok a tavaszért. A ragyogó kék égért és a virágokért, hogy zöldül minden. Ma reggel is elábrándozva bambultam egy rózsaszín virágos fát miközben vártam a villamost és élveztem, hogy végre melegít a nap. Mégis volt még valami amin jót mulattam, így kénytelen vagyok a fával megosztani az első helyet. Ugyanis ma felfelé jövet a várba láttam egy utcaporszívót. (Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna.) Az első gondolatom a mókás volt, a második a cuki. Próbáljátok meg elképzelni. Megy a bácsi és porszívózza a szemetet. De ennyit mára. Ígérem legközelebb képekkel is boldogítalak titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése