Persze nem egészen úgy, mint Pataki Attila! Hanem abból a szempontból, hogy költözöm: Budapestről vidékre. És mire ezt olvassátok ez már végbe is ment a múlt héten. Bizonyos szempontból ugyanúgy zajlott életem első költözése, mint édesanyámnak: reggel elmentem dolgozni a régi lakásból és este már az újba mentem haza. Bár még mennek az ötletelések és megoldáskeresések arra, hogy papíron budapesti lakos maradhassak, lakni Szigethalmon fogok. De nem sokat tervezek itt élni. Inkább csak olyan alvóváros lesz a számomra ez a Pest megyei település, mivel jelenleg és terveim szerint a jövőben is Budapesten fogok dolgozni és visszaköltözni! Fura mégis úgy érzem, mintha örökre mennék, holott erről szó sincs! Mégis más lesz!
Születésen óta belvárosi srác voltam és mondhatom, hogy imádok itt lakni! Például a kilátásért a Gellért hegyről a városra.
Vagy a budai hegyekért, melyek között töltöttem az életem felét vagy kirándulásokkal vagy nyaralásokkal vagy csak egyszerűen körbejárva a hegyvidéki kerületeket a Bkv buszjárataival. Meg ott a Budai vár, ahova megszámlálhatatlanul sokszor mentem fel, vagy apám munkahelyére, vagy csak sétálni egyet és kiszellőztetni a fejem.
És ott volt nekem a belváros is a folyton nyüzsgő körútjaival, meg a nagy forgalmú útjaival, mint például a Rákóczi úttal, amelynek járdáin elkoptattam jó-pár cipőtalpat fagyizgatás és sétálás közben.
És az Erzsébet/Deák tér, ahova még régen nyaranta ki lehetett ülni sörözni a haverokkal, iskolatársakkal. Ha már sörözés, akkor hiányozni fog nagyon a régi törzshelyem a Fehér Gyűrű nevű kocsma is a Margit-híd pesti hídfőjénél. Bár újabban inkább a Pointer's pubokat látogattam.
És talán pont innen is erednek az árnyoldalai a Pesten élésnek. A szórakozóhelyek túlzott elszaporodása. Persze szüksége van az embernek néha kikapcsolódásra, de azért ennyi szórakozóhelyre/kocsmára véleményem szerint nincs szükség! Például ott van a mi utcánk: jelenleg az összes hasznosítható utcai üzletrészben vagy kocsma vagy étterem üzemel. És hát az még hagyján, hogy éjszaka és még hajnalban is egy "kis" zaj van, de hogy ne lehessen ablakot nyitni az utcán dohányzók miatt? És reggel mire lép ki az ember az utcára? Egy rakás cigarettacsikkbe! Kérdem én: miért nem lehet összesöpörni az utcát zárás után a kocsma tulajdonosának? Miért kell a szombati utcaseprést megvárni? Meg még egyéb dolgokkal is találkozik a korán kelő melós! Például azzal, hogy megint vizeldének nézték a kapualjunkat!
Vagy ott van az utcán parkolás kérdése. Az még hagyján, hogy vannak kedves emberek, akik összekarcolják a kocsidat kulccsal meg még nem tudom mivel, meg mondjuk kidobálják az ablakból a szemetet, tojást, dinnyehéjat, vagy letörik a visszapillantó tükrödet vagy a tetőcsomagtartódat. De az már nonszensz, hogy, ha nagy nehezen találsz parkolóhelyet és mondjuk ünnepnap miatt nem kell fizetned a parkolásért akkor is megbüntetnek! Mégpedig azért, mert szabálytalanul parkoltál: mert nem álltál a díszburkolat két vonala közé, holott erre semmilyen tábla nem figyelmeztet!
Parkolóhelyet is nagyon nehéz találni az utóbbi években és kb. havonta egyszer van valamilyen rendezvény/filmforgatás, ami miatt kiürítik a környező utcákat, de az autót csak nem vihetik fel a lakásaikba az itt lakók? Akik között egyre kevesebb a magyar. Emlékszem régen alig lehetett idegen szót hallani az utcákon, most meg magyart nem. A mi lakásunkat is például egy külföldi vette meg. Na de ennyit a mérgelődésről, az nem vezet sehova. Inkább előre tekintek és az elköltözés pozitív oldalaira koncentrálok, hogy például nem azt kell figyelnem, hogy mikor lépek kutyagumiba (sajnos az utóbbi időben ez is visszatért, pedig egy időben már úgy tűnt mindenki felszedi a kis kedvence után).
Bejárós ingázós leszek. Biztos fura lesz, bár mondjuk az egyetemre is ingáztam vonattal: úgy naponta 40-40 percet oda-vissza. Így az érzés mégiscsak ismerős lesz. Bárcsak újra egyetemista lehetnék: Mennyi mindent másképp csinálnék fiatal felnőttként! Biztos, akkor sok dolog nem így történt volna az életemben és lehet, hogy ez a blog sem létezne! De, akkor nem is írhatnék erről! Hmm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése