2016. április 28., csütörtök

Méretprobléma

Úgy döntöttem csökkentem a piszkozati listát, és közzéteszek egy régebben megírt bejegyzést. Az utolsó kedvencekben olvashattátok, hogy igyekszünk Christiannal együtt tölteni a szabadidőnket. Költözködés, álláskeresés, mindennapi apróságok miatt mostanában egyikünknek sem volt ideje írni. Ihlet lett volna persze, csak a túlzsúfolt napjainkba örültünk, hogy egymást be tudjuk szorítani. És nem, ez nem magyarázkodás. Szimpla helyzetjelentés rólunk. Van, hogy kevés az a 24 óra. De egyszer majd írok a Time managementről is. Már ha lesz rá időm ;)

Már nem először akartam erről a témáról írni, de igazából nem tudtam honnan megközelíteni. Nem velem van probléma, hanem mindenki mással. Mert a végletek világa vagyunk. Az egyik fél azt reklámozza, hogy legyél vékony, lapos hasú modell. A másik meg azt, hogy fogadd el magad olyannak amilyen vagy. XL-esen is lehetsz csinos. Mindeközben a boltokban alig lehet mást találni, mint 34-36-os, vagy 42-46-os ruhákat. A válasz pedig a miért kérdésre egyszerű. Mert a legtöbb ember 38-40-es méretű ruhát hord, ezért ez fogy el a leghamarabb. Félreértés ne essék sosem dolgoztam ruhaüzletben. Ez a tapasztalat a vásárlói oldaltól ered.
De visszatérve a reklámokhoz. Távol állok az "ideális" alkattól. Mivel van rajtam némi felesleg ezt elismerem. De már 3 éve stabilan tartom a súlyom. Tehát el kell fogadnom, hogy megváltozott az alakom és nem fognak rám jönni az 5 évvel ezelőtti ruháim. Sőt akkor még sokkal több csokit ettem. Ma már csak reggelire eszek édeset. Kivéve ha megkergülök 5 percre és megeszem az összes csokit otthon. (Ezért nincs, mert akkor nincs mit megenni.) 
Az említett két véglet másként is megjelenik a mindennapokban. Felpróbálok egy régi ruhát, és amikor nem tudom felhúzni a cipzárt, begombolni a gombot, teljesen elkeseredek. Ugyanakkor a tavaszi gardróbfrissítés címszóval vásárolt ruhák, szoknyák, blúzok és pólók a mostani méreteimhez igazodnak, és ennek következtében jól is állnak. Azzal, hogy nem szűk, hanem kényelmes nem is látszik bennük az a pici felesleg ami rajtam van. Ettől teljesen feldobódom. Egészen addig amíg meg nem látok meg az utcán egy bombázónak nevezhető nőt.
Közben meg vettem egy L-es szoknyát, és egy XS-es blúzt. Ugyanabban az üzletben, egyszerre, még egymáshoz is próbáltam őket, fel tudom-e venni egymással. Hogy a két méretezést hogyan hozták össze arról fogalmam nincs. Igaz mindkettő egy picit szűk, de az eggyel nagyobb már túl nagy lett volna. Annyira nem számít az az 1 cm. Pár nappal később ugyanott vettem a szoknya kollekciójába tartozó ruhát, emlékeim szerint S-es méretben. Ember legyen a talpán aki kiigazodik a ruhaboltok méretezésein. És akkor ezek után jönnek az előbb említett skatulyák. XS? Anorexiás. L? Kövér? Na és ha mindkettő? Vagy inkább a tök átlag a kettő között.
De ennyi erővel írhatnék a cipőkről is. Eredetileg 36-os a lábam, magas a rüsztöm (tudjátok a lábfej felső, csontos, domború része) és emiatt semmilyen olyan cipő nem jó rám ami nem fűzős, vagy nem valami szuper kialakítása van. Akarom mondani bebújós, de nem csak lapos lábúakra tervezték. A 37-es csónak a lábamra, kivéve a kínaiból, mert ott az a jó. Gumicsizmából meg szinte semmi. Rémlik a filmekből az a jelenet amikor ketten húzzák egy ember lábáról a csizmát és nem jön le, amikor meg igen mindenki hátraesik? Na nekem egyszer volt gumicsizmám semmi más baja nem volt ezen az apróságon kívül. Fel is nehezen jött, de lefelé beszorult az a fránya magas rüszt.
És hogy mit üzenek minden divat bloggernek meg ruha és cipőtervezőnek? Átlagemberekre tervezzetek légyszi-légyszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése