Újra itt

Eliza:

A helyzet az, hogy tavaly év vége felé, azaz lassan egy éve írtam egy lezárást a bloghoz. De sose volt szívem közzétenni. Ettől függetlenül nem törlöm ki, hiszen kicsit összefoglalja a blog félbehagyása után eltelt időt. Íme:

"Úgy döntöttem, hogy másfél év hallgatás után ideje lenne lezárni a blogot. Győzködöm egy ideje Christiant is erről, de tényleg nem jut energiája még ezen is gondolkozni. Szerencsére mindketten megtaláltuk a helyünket munka szempontjából. Én már lassan másfél éve koptatom ugyanazt a széket, bár közben az iroda is költözött. Christian is megtalálta a helyét már majdnem egy éve. Sikeresen lezárult a lakásfelújítás is tavaly, és egy csodás karácsonyt töltöttünk együtt az új lakásban. Az első közöset. :) Még mindig igyekszünk minden pillanatot együtt tölteni, és mindkettőnk családját is beszorítani az időbeosztásba. Bár az én munkahelyem lazább kicsit, így se tudom az írásba fektetni a plusz időt. Mindig van a listán valami amivel foglalkozni kell. Hiányzik ugyan az írás, van amivel le tudom kötni a kreatív énem. Blog helyett mostanában szemináriumi dolgozatokat írok, esküvői terveket szövögetek, hiszen Christian születésnapi ajándéknak gyűrűvel lepett meg.
Nem szeretném törölni a blogot, mint a korábbiakat, annyi emlékünk van ide megosztva. Viszont nagyon félbehagyottnak éreztem. Mivel a mi kis rózsaszín ködünk még mindig nem oszlott fel, sőt egyre sűrűbb, és az életünk, a mindennapjaink amikből ihletet merítenénk is ennek a ködnek a részei nem szeretném folytatni a blogolást. Ebben a formában biztos, hogy nem. Lehet indítok egy kreatív blogot majd pár év múlva, ha helyem is lesz megvalósítani az ötleteimet. Addig is talán visszatérek a naplóíráshoz.

Párszor emlegettünk egy másik blogot. Könyv Klub néven. Ez eredetileg a barátnőkkel közös olvasós találkozásokról szólt, majd megpróbáltuk frissíteni és átalakítani Christiannal. Mivel a lányok közül mindenki a saját kis univerzumában van elveszve, ki világ körüli úton, ki szerelemben, ki babázva, mi pedig mivel a fő ötletünkre sincs időnk, így lezárom azt is."

Igen lezártam a Könyv Klubot. Teljesen szétszóródtunk. Nem bánom, vagyis egy kicsit. Szóval az idézet a születésnapi ajándékkal zárul. Igen Christian megkérte a kezem egy nagyon romantikus kastélyban. :) Persze a válasz sem lehetett más, mint igen. Akkor még úgy terveztük mostanában lesz az esküvő, szép kora őszi időben. Karácsony előtt orvosi tanácsra abbahagytam a gyógyszer szedését, mivel az esküvő után mi is szerettünk volna babázni. Akkor azt mondták ennyi év után ne csodálkozzunk, ha akár egy-két évet is várni kell. De nem kellett. Az új év egy új jövevényt is hozott. Ezért kicsit előbbre hoztuk az esküvőt nyár elejére, a nászutat pedig belföldre helyeztük.
Attól függetlenül, hogy Kispocak miatt átalakultak a terveink ilyen boldognak még sose éreztem magam. Ahogy Christian is sugárzik mellettem. Lassan a kilenc hónap végére érünk, és azt hiszem elmondhatjuk, hogy minden készen várja a kis hercegnőt.
Néhány hete beszélgettünk a blogról, ihletet kaptam az íráshoz. Aztán végül most jutottam el a megvalósításig. Egyelőre csak én folytatom, de majd biztos Christian is kedvet kap hozzá.
Nem ígérek nagyon különleges bejegyzéseket. Pillanatnyilag három dolog körül forog az életem. Az egyik a férjem, a másik Kispocak, a harmadik az egyetem. Mert amit tavaly elkezdtem, azt nem hagyom félbe. Annyit ígérek, hogy heti egyszer írok egy témában valamiről és hétvégén egy összefoglalót a hetünkből.