Kaptam a minap egy szívmelengető visszajelzést, hogy szerettétek az írásaim, de végül ez adta meg a végső lökést, hogy megszülessen ez az elhatározás. Bevallom a szöveg egy ideje pihent jegyzetként, mert nehéz egy ilyen döntést meghozni. Főleg mert inkább szentimentális okaim voltak rá. Halogattam a dolgot, és nagy lendülettel újra is kezdtem a blogot egyszer, de nem ugyanaz volt, mint régen. Az egyetem mellett nem volt időm foglalkozni vele, úgy, hogy a mindennapi dolgokkal is elmaradtam. Ez egy olyan hobbi, amiből nálam sosem lesz hivatás. Az újraindulásnál már Christian sem volt úgy motiváció, hogy egymás posztjaira reagálva, egymásnak ötleteket adva lelkesítettük egymást. A mi kapcsolatunk is megváltozott, már nem igényli ezt a fajta kommunikációt.
Így meghagyva szép emléknek, de elengedve a projektet végleg bezárom a Négyszemközt Blogot. Nem ígérem, hogy majd egyszer más formában nem folytatom a blogolást, de azt sem tudom megígérni, hogy biztosan lesz folytatás. Csak annyit teszek, hogy most elköszönök tőletek.
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy nem folytatod a blogot. :(
VálaszTörlésPersze, megértem, hogy család mellett már nem jut úgy rá idő és azt is, hogy Christiannal már nem igénylitek ezt a formát. De olyan jó volt olvasni egy újdonsült édesanya élményeit az anyaság kezdetén. Szívesen olvasnánk szerintem többen is, akár csak kétheti-havi rendszerességgel :)
Üdv: Eszti
Kedves Eszti!
VálaszTörlésMeghatódtam. Köszönöm, hogy ennyire szerettétek az írásaimat. Bevallom volt idő, amikor azt hittem csak magamnak írogatok. Ez is közrejátszott a döntésemben a lezárásról. Most költözünk kertes házba, és talán ha berendezkedtünk és lesz rá igény valamit kitalálok folytatásnak. Biztos nem a Négyszemközt blogon, mert azt így érzem kereknek, de majd kigondolok valamit, amit még kezelni tudok. Mindenképpen jelezni fogom majd itt egy bejegyzésben mire jutottam. 😊