...blogírásról. Eddig nekem miért nem ment? Mert nem tudok parancsszóra írni. Sok mindenre szükségem van hozzá, ami nem megy csak úgy egyszerűen. Többek között ihlet. Író vagyok, nem újságíró. Hogy ez mit jelent? Nincs hatszáz sablon a fejemben, amiben be tudom illeszteni az épp aktuális sztorit. Ahogy hiába járok nyitott szemmel a világban, egy-egy apró dologról nekem nem egy pár soros cikk jut az eszembe. Ugyanúgy elraktározom ezeket a dolgokat, de én majd egyszer a fejemben keringő sok apró sztorit történetekben szeretném felhasználni. Szóval a sablonok helyett nekem egy lassan alakuló, folyamatosan változó történet van a fejemben. És hogy hogyan kell történetet írni, akár regényt, vagy novellákat? Hát szívből. A blogot is. Ami pedig kell hozzá nyilván az ihleten meg a fantázián kívül az az idő, az energia, és persze a nyugalom. Hogy munka után, miután kiszellőztettem a fejem, kipihentem magam és esetleg más dolgom nincs, akkor pár órára hagyjanak békén, hogy írhassak. Bármiről, ami éppen eszembe jut. És nyilván ha van hozzá kedvem. Anélkül nehéz. Néha logikátlanul, néha követhetetlenül, csak ami nyomja a szívemet. :)
...fiúkról. Igen most ez nyomja a szívemet. Mert mindegyik zseninek képzeli magát, és ettől rögtön égnek áll a hajam. Arról nem beszélve, hogy azt hiszik mindent jobban tudnak. És kioktatnak. Ilyenkor úgy odacsapnék, hogy a fal adja a másikat. Ja, hogy többes számot használok? Persze, mert per pillanat van négy ilyen srác az életemben, és mit ne mondjak néha nagyon az agyamra tudnak menni. Az egyik vendéglátósnak tanult, ezért azt hiszi, hogy ő abban az ász, én meg még főzni is béna vagyok, nem hogy vendéglátásban dolgozzak. A másik számítógép zseni, ami nem baj, mert abban jól jön néha a segítség, csak ne éreztesse, hogy jobban tudja. A harmadik szimplán zseni, és nem is oktat ki olyan sokszor, annál azért már jobban ismer. Az újságírókról meg már kifejtettem a véleményem. Srácok attól még, hogy tanultatok valamit, és esetleg jók vagytok benne, a másik önbizalmába nem feltétlenül szükséges belegázolni. Oké tudjuk, mi vagyunk a gyenge nők, ti meg az alfa hímek, de az, hogy néha tanácsot, vagy segítséget kérünk nem azt jelenti, hogy valami másban nem vagyunk mi is zsenik. Arról nem beszélve, hogy meghallgatjuk a tanácsot, megköszönjük a segítséget, de könyörgöm független identitások vagyunk, ennélfogva azt csinálunk és úgy gondolkodunk, ahogy akarunk. Ezt a témát még bőven tudnám fejtegetni, sőt kielemezni, típusokra bontani és alaposan kiírni magamból, hogy kiben milyen viselkedés kerget az őrületbe. Lehet majd valamikor meg is teszem. Addig is, írok, ha kedvem tartja. Drága szerzőtársam úgyis eláraszt titeket olvasnivalóval jövő karácsonyig is. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése