Tegnap. Felkelek reggel, belebújok a mamuszomba meg a köntösömbe, és kelletlenül tudomásul veszem, hogy még a hajam is fáj. Igen tud olyat, de meg ne kérdezzétek hogyan. Az egyetlen ami feldobta a napom az az esti német órám volt. Akármennyire is lelkesedem érte, az már túlzás, hogy a napom fénypontjának mondjam. Éjjel meg nem bírtam aludni.
Ma. Kicsit elaludtam, aminek következtében el is késtem, már nem először a héten. Nem gondoltam, hogy a tegnapinál lehet rosszabb nap, de a hasogató fejfájás se ígért sok jót mára. Aztán rájöttem. Mármint arra, hogy mitől vagyok egy hete zombi. Igen igen attól amit még mindig tabuként kezelnek mindenhol. És ami ma szépen meg is jött. Ha lehetne én simán mindenkinek adnék az első napra egy nap szabit, mert így csak hisztis, nyűgös, fejfájós, minden bajom van és még görcsölök is munkaerő vagyok. Ami nem túl hatékony. Különben is legszívesebben egész nap pizsamában dekkolnék az ágyban egy melegítős párna meg egy üveg nutella társaságában. Tényleg lehet karácsonyra nutella gyárat kéne kérnem amilyen ipari mennyiségben tudom fogyasztani. Lassan már vér helyett is az folyik az ereimben. Ilyenkor mindenki hagyjon békén akinél nincs valami csoki, vagy csípős csipsz, mert az a másik nagy kedvenc. De a nutellás pattogatott kukorica is finom.
Persze munkanap van, meg délután könyvet kell vennem németre, meg elugrani egy karácsonyi ajándékért, és a volt munkahelyemre is egy papírért. Amikor legszívesebben otthon gubbasztanék. A munkanappal nem tudok mit kezdeni, de a többi dolgom holnap is megvár. És holnap már péntek, és csak fél napot vagyunk, úgyhogy happy van/lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése