Pedig mégis! Mégpedig a Jane Austen könyvklub című filmben. A szóban forgó művet Eliza ajánlotta figyelmembe. Egyébként arról sem tudtam, hogy létezik. A címe alapján nem fűztem hozzá sok reményt. Egy könyvklub, filmen? Mégis milyen történet fűzhető hozzá és milyen karakterek játszatók el egy könyvklubban. Először valamilyen reality filmre gondoltam. De szerencsére nem azt kaptam, amire számítottam. A könyvklubban különböző élethelyzetben lévő személyeket sodor össze a sors, illetve nem is igazán a sors, hanem azért segítségre van a női fifika is. Így kerül a csoportba egyetlen férfiként Grigg is, aki először teljesen kirí közülük. A klub tagjai több hónap alatt olvassák végig és beszélik át a híres amerikai írónő, Jane Austin több művét. Hát még mindig nem tűnik valami izgalmasnak. Pedig az. Komoly emberi drámáknak és személyes találkozásoknak lehetünk tanúi, ha letesszük voksunkat a film mellé. A hab a tortán pedig a klub találkozói, mikor is megvitatják nézeteiket az aktuális műről. Eltérő személyiségek révén szinte mindennapossá válik a csipkelődés, odamondogatás. Szinte izzik a levegő, mikor a nemzedéki, világnézetbeli, vagy éppen a nemi ellentétek előkerülnek. Sajnos a szóban forgó műveket nem olvastam, egyet kettő filmfeldolgozásban láttam ugyan, de valahogy nem fogtak meg annyira, mint e könyvklub résztvevőit. A film rendezője, Robin Swicord egyébként inkább forgatókönyvek írójaként keresi kenyerét Hollywoodban, egyre kevesebb sikerrel. Korábbi alkotásai, mint az Átkozott boszorkák 1998-ban, vagy az Egy gésa emlékiratai 2005-ben, még a sikeresebbek közé tartoznak, de a 2008-ban filmre vitt Benjamin Button különös élete már mutatja, hogy talán más foglalkozás után kellene néznie. A szereplőgárda teljesítményéből egyértelműen a Prudie-t játszó Emily Blunt-t és az Allegra szerepében tündöklő Maggie Grace játékát tudom kiemelni. Előbbi zseniálisan viszi színre az erősen gátlásokkal küzdő elhidegült házasságban élő középiskolai francia tanárnő szerepét. Utóbbi jeleníti meg a filmen a fiatalságot, a fesztelenséget a leszbikus még a tanuló, mindent kipróbáló amerikai fiatal személyében, melyre úgy van szüksége a filmnek és a könyvklubnak, mint éhezőnek egy falat kenyérre. Az előbb említettek alapján nem véletlenül e két karakter között alakulnak ki a legparázsabb viták és odamondogatások is. Emily Blunt sokoldalúságát az óta A sorsügynökség Elise Sellassa-ként és a Holnap hátara Ritája-ként is megcsodálhatjuk. Maggie Grace-nek pedig személy szerint tiszta szívvel kívánom azt, hogy lépjen már ki abból az árnyékszerepből, melyet Liam Neeson lányaként a förtelmes Elrabolva filmtrilógiában rá osztottak. A könyvklub további tagjai nem sajnos nem tudták megragadni a figyelmemet. Személy szerint jó volt látni Maria Bello-t a megint filmvásznon, az általa eljátszott magának csak sokára bevallani képes magányos kutyatenyésztő szerepe azonban nem volt túl érdekes. A Kathy Baker által eljátszott Bernadette szintén nem egy figyelmet megragadó karakter a számtalanszor elvált sokat tapasztalt, állandóan kötögető idősebb hölgy szerepében. A könyvklub további két tagja a Grigg-et játszó Hugh Dancy és a Sylviát alakító Amy Brenneman bár elsőre érdekesnek tűnnek, teljesen beleszürkülnek a történetbe. Ellenben a Sylvia hűtlen férjét játszó, a Daniel-t alakító Jimmy Smits-nek sokkal több játékidő és teret adtam volna, mert véleményem szerint napjaink egyik legjobb mexikói származású amerikai színésze. Mindent összevetve, mosolyogva álltam fel a film elől, mivel meglepetést tudott nekem szerezni a nem túl érdekes címe ellenére és beindította bennem az olvasás utáni vágyat. Már pedig ezt a manapság leforgatott filmekből sajnos csak kevésről mondhatjuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése