Mi történik a mi kis Rózsaszín ködünkben

Nem vesztünk el, még. Bár néha nagyon olyan érzésem van. Hiányzik az írás, és most ihletet is kaptam hozzá, hogy írjak pár sort. Ami azt illeti kicsit csípek a munkaidőből.
Legutoljára arról volt szó, hogy Christiannal a mi kis rózsaszín ködünkben repkedünk. Ez azóta se változott. Csak pillanatnyilag nem mi határozzuk meg az időbeosztásunkat. Olyan emberektől függünk, mint a villanyszerelő, az asztalos, a vízszerelő, az elmű-s villanyszerelő, a upc-s szerelő, a redőnyös, meg a drága szüleink. Ezt munka mellett összehozni kész logisztikai manőver, hogy mikor alszom az meg lényegtelen.
És hogy mi történik? A mi kis rózsaszín ködünket megpróbáljuk egy helyes kis erkélyes, nappalis, két pici szobás, étkezős lakásba tömöríteni. Persze sem oszlik el a fejünk felől akkor sem ha kijövünk a mi kis zugunkból. Egyszóval költözünk. Szegény Christian idén már másodszor, én meg 16 év elteltével újra ha minden igaz akkor kilencedszer. A nyaralókat és a külföldi próbálkozásokat nem számítva.
Még csak a felújításnál tartunk, meg lassan vándorolnak be a használati tárgyak is a lakásba, de már előre félek attól, hogy el kell kezdeni minden apró cuccomat dobozolni. Már gondoltam rá, hogy lassan nekilátok és azokat amiket nem használok napi rendszerességgel elrakom, a doboz meg átsétál helyet foglalni a lakásba. Fogy a vásárolni való lista is szépen lassan.
De tudjátok nagyon várom már, hogy ott lakjunk. Majd ha készen lesz és kipihentük magunkat akkor bemutatjuk a lakást, a költözést, és a felújítást. Meg hogy mi is történt a mi kis rózsaszín ködünkben ezalatt az idő alatt. Ígértem munkakeresős bejegyzést is. Egyszerre csak egy projektre van energiám, de majd valamikor az is lesz.
Mindenesetre gondolatban hoztam egy határidőt, hogy augusztus 31-én már ott szeretnék aludni. Nyári projektnek indult a költözés, és szeretném ha ez így is maradna. Hogy utána mennyi idő alatt rendezkedünk be az csak kimerültség és alváshiány kérdése.
Addig is szép nyarat mindenkinek. Ősszel jövünk megint rendszeresen. Én meg megyek vissza dolgozni, mielőtt feltűnik, hogy nem lapoztam az előttem lévő mappában fél órája. ;)

A Bermuda-háromszögtől a rózsaszín felhőig

Mint, ahogy a legutóbbi posztban Eliza írta, a bejegyzések egy kicsit elmaradoztak/nak jelenleg. Ennek több oka is van: az egyik legfőbb az, hogy törekszem arra, hogy a lehető legtöbb időt töltsük el együtt párként! Bizonyára tudjátok ez milyen: ami számotokra kedves/szeretitek, abból a lehető legtöbbet akarjátok elfogyasztani. (Akár úgy is, hogy nem törődtök a következményekkel!)

Egyszer korábban már Eliza beszélt nektek arról, hogy a legtöbb kapcsolatában ő akart több időt eltölteni a párjával, mint inkább az vele. Nos, mondhatjuk szerencséje van, mert én is ilyen vagyok. Általában a páromat helyezem/akarom helyezni az első helyre az időbeosztásomban! Nem gondolom, hogy ez rossz lenne, csak néha elég nehéz az egyensúlyozás a párkapcsolat, munka, család Bermuda-háromszögben, ahol az időd úgy tűnik el, mint a repülők, meg a hajók a Karib-tengeren.

Egy másik ok pontosan ez az egyensúlyozás, mivel így kb. egyetlen kiloJoule energiám sem marad írni. Persze szeretek és hiányzik is a blogolás. Több mint egy hónapja írtam ide bármit is. Illetve készültek piszkozatok (többek közt ez is az volt sokáig), de valahogy nem tartottam őket megjelenésre alkalmasnak.

Munka és pénzkeresés frontján harcolok a magyar valósággal: konok főnökökkel, értelmetlen feladatokkal, átverős üzleti partnerekkel (főleg ha fizetni kell!)

A fennmaradó időmet pedig a családom, meg az ingázás szívja el tőlem. A költözködés utáni rendrakás jelenleg ott tart, hogy ugyan már csak pár doboz csúnyálkodik a házban, főleg könyvekkel teliek -könyvespolc nem lévén-, de a szobám úgy néz ki mint, ahova bombát dobtak. (Ez azóta már szerencsére változott!)

A heti pozitívumainkkal kapcsolatban jelenleg nem nagyon tudok felsorolni pozitívumokat a saját életemből, kivéve azokat a perceket, amiket együtt töltünk Elizával. De hát gondolom, nem arról akartok olvasni, hogy milyen jól érzi magát két ember a kapcsolatában. Mert ez nem egy párkapcsolati blog, illetve nem annak indult. Azonban a végére egy kicsit mégis összefoglalnám, hogy mi is történt abban a mintegy másfél hónapban, mióta nem szólaltam meg. Most bele fogok hatolni a mi kis rózsaszín ködünkbe az én nézőpontomból! Így csak asztronautáknak, ufóknak és szerelmeseknek ajánlom a továbbolvasást ;-)

Szóval az április elejei egymásra találás után (bár végig ott voltunk egymás mellett) igyekeztem a lehető legtöbb időt szakítani az én kis sünimre! Volt ebben többek közt kirándulás a Pilisben, mozizós romantikus Duna-parti sétás szombati nap, egymás családjainak bemutatós szombati ebéd, ottalvós hétvégék, állatkerti kirándulás (amit már egyébként tavaly nyár óta terveztünk), romantikus vacsora az első hónapfordulón és életem eddigi legszebb szülinapja Eliza és családjának köszönhetően. 

Szívem összes szeretetét most csak Eliza élvezi! Talán ennek is köszönhető, amiket leírt magáról meg a tüskéiről. Persze nem tudom, hogy milyen lehet egy olyan süni, aminek nincsenek tüskéi, de biztos cuki! ;-)

Ennyit most ízelítőnek, a többit és talán a teljes story-t majd talán egy későbbi posztban.

Május van és májusban...

...mindenki nagyon szerelmes. Emlékeztek erre a régi dalra? Egy régi filmben hallottam egyszer, de nagyon megfogott. Na ha nem is mindenki, de Christianra és rám is érvényes most ez a kis részlet. Annyi időt töltünk egymással amennyit csak tudunk és akkor nem létezik internet, meg blog, meg semmi kettőnkön kívül. Lassan két hónapja süninek tituláltam magam egy bejegyzésben. Ez azóta sokat változott. Christian szépen lassan minden tüskét kihúzott belőlem amit mások szúrtak belém, és a helyüket begyógyította sok-sok szeretettel. Azt mondja néha úgy nézek rá, mintha ufó lenne. Persze, mert nem hiszem el, hogy létezik ilyen ember, azt meg pláne, hogy ennyire szeressen. Engem. :) És akkor azt még nem is mondtam, hogy én mennyire szeretem. Mert nem is lehet szavakba önteni.

Szóval pillanatnyilag ez van. Meg emellett zajlik az élet is nyilván, én aktívan kerestem munkát, és ő is azon van, hogy elinduljon valamerre a mostani helyéről. Közben sok minden más is alakul, amiről, ha kicsit több időm lesz beszámolok. Meg szánok egy bejegyzést a munkakeresésre és az eddigi tapasztalataimra. De csak akkor ha már elrendeződött a helyzet és kicsit lenyugszanak a dolgok. Bár erre várhatóan nyár végére kerül sor, szóval addig lehet, hogy havonta 1-2 rövidebb poszt lesz. Hiányzik a blogírás, és sajnálom, hogy nincs rá időm, pont miután átalakítottuk a blogot az újjászerveződés jegyében. Ami még lehet nem végleges.

Mint észrevettétek elmaradtak a Heti pozitívumok is, mivel még nem döntöttük el mennyire akarjuk megosztani a mi kis rózsaszín felhőnket a nagyvilággal, és ez mennyire érdekel titeket.

Méretprobléma

Úgy döntöttem csökkentem a piszkozati listát, és közzéteszek egy régebben megírt bejegyzést. Az utolsó kedvencekben olvashattátok, hogy igyekszünk Christiannal együtt tölteni a szabadidőnket. Költözködés, álláskeresés, mindennapi apróságok miatt mostanában egyikünknek sem volt ideje írni. Ihlet lett volna persze, csak a túlzsúfolt napjainkba örültünk, hogy egymást be tudjuk szorítani. És nem, ez nem magyarázkodás. Szimpla helyzetjelentés rólunk. Van, hogy kevés az a 24 óra. De egyszer majd írok a Time managementről is. Már ha lesz rá időm ;)

Már nem először akartam erről a témáról írni, de igazából nem tudtam honnan megközelíteni. Nem velem van probléma, hanem mindenki mással. Mert a végletek világa vagyunk. Az egyik fél azt reklámozza, hogy legyél vékony, lapos hasú modell. A másik meg azt, hogy fogadd el magad olyannak amilyen vagy. XL-esen is lehetsz csinos. Mindeközben a boltokban alig lehet mást találni, mint 34-36-os, vagy 42-46-os ruhákat. A válasz pedig a miért kérdésre egyszerű. Mert a legtöbb ember 38-40-es méretű ruhát hord, ezért ez fogy el a leghamarabb. Félreértés ne essék sosem dolgoztam ruhaüzletben. Ez a tapasztalat a vásárlói oldaltól ered.
De visszatérve a reklámokhoz. Távol állok az "ideális" alkattól. Mivel van rajtam némi felesleg ezt elismerem. De már 3 éve stabilan tartom a súlyom. Tehát el kell fogadnom, hogy megváltozott az alakom és nem fognak rám jönni az 5 évvel ezelőtti ruháim. Sőt akkor még sokkal több csokit ettem. Ma már csak reggelire eszek édeset. Kivéve ha megkergülök 5 percre és megeszem az összes csokit otthon. (Ezért nincs, mert akkor nincs mit megenni.) 

Az említett két véglet másként is megjelenik a mindennapokban. Felpróbálok egy régi ruhát, és amikor nem tudom felhúzni a cipzárt, begombolni a gombot, teljesen elkeseredek. Ugyanakkor a tavaszi gardróbfrissítés címszóval vásárolt ruhák, szoknyák, blúzok és pólók a mostani méreteimhez igazodnak, és ennek következtében jól is állnak. Azzal, hogy nem szűk, hanem kényelmes nem is látszik bennük az a pici felesleg ami rajtam van. Ettől teljesen feldobódom. Egészen addig amíg meg nem látok meg az utcán egy bombázónak nevezhető nőt.
Közben meg vettem egy L-es szoknyát, és egy XS-es blúzt. Ugyanabban az üzletben, egyszerre, még egymáshoz is próbáltam őket, fel tudom-e venni egymással. Hogy a két méretezést hogyan hozták össze arról fogalmam nincs. Igaz mindkettő egy picit szűk, de az eggyel nagyobb már túl nagy lett volna. Annyira nem számít az az 1 cm. Pár nappal később ugyanott vettem a szoknya kollekciójába tartozó ruhát, emlékeim szerint S-es méretben. Ember legyen a talpán aki kiigazodik a ruhaboltok méretezésein. És akkor ezek után jönnek az előbb említett skatulyák. XS? Anorexiás. L? Kövér? Na és ha mindkettő? Vagy inkább a tök átlag a kettő között.
De ennyi erővel írhatnék a cipőkről is. Eredetileg 36-os a lábam, magas a rüsztöm (tudjátok a lábfej felső, csontos, domború része) és emiatt semmilyen olyan cipő nem jó rám ami nem fűzős, vagy nem valami szuper kialakítása van. Akarom mondani bebújós, de nem csak lapos lábúakra tervezték. A 37-es csónak a lábamra, kivéve a kínaiból, mert ott az a jó. Gumicsizmából meg szinte semmi. Rémlik a filmekből az a jelenet amikor ketten húzzák egy ember lábáról a csizmát és nem jön le, amikor meg igen mindenki hátraesik? Na nekem egyszer volt gumicsizmám semmi más baja nem volt ezen az apróságon kívül. Fel is nehezen jött, de lefelé beszorult az a fránya magas rüszt.
És hogy mit üzenek minden divat bloggernek meg ruha és cipőtervezőnek? Átlagemberekre tervezzetek légyszi-légyszi.

Heti pozitívumaink 15. hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait.

Eliza:

Még mindig tavasz, és még mindig virág. El tudjátok képzelni milyen jó munka után a várban sétálni a virágos fák és a napsütés társaságában?

Mindenképpen meg kellett örökítenem. :)

Christian

Nálunk az Intézetben belül található udvaron lehet hasonlókban gyönyörködni. A kollégák öt percenként járnak az orgonabokrokhoz. Az orgona és a frissen vágott fű illata miatt olyan, mintha egy tavaszi réten heverésznénk. De vizuálisan is gyönyörű, íme:

Természetesen fotókat nem készíthettem, de úgy adódott, hogy csütörtökön körben kellett járnom az egész Intézetet a tűzoltó berendezések ellenőrzése miatt. Ti ismeritek a munkahelyeteket? Sok szupi helyet fedeztem fel! És az ott dolgozók is szeretettel fogadtak, nem úgy, mint két éve! Úgy tűnik ennyi idő kellett nekik, hogy elfogadjanak!

Egyéb:

Mint láttátok kissé átalakult a blog, a régiek helyett új témákat hoztunk létre. Emiatt nem is volt a héten tőlem (Eliza) bejegyzés. Lehet a jövőben kicsit random alkalmakkal lesz bejegyzés, ugyanis a blog helyett inkább egymással töltjük az időnket Christiannal. 

A régen várt férfigardrób

Végre itt van! Az a bizonyos -Eliza által várt és kért- írás, hogy mi kell, hogy legyen az én ruhás szekrényemben. Vagy legalábbis arról, hogy jelenleg mi van benne. Igaz, már régóta várat magára ez a poszt, de egy kicsit nehéz emlékezetből felidéznem a ruhatáramat (nekem nem megy úgy, mint egy hölgynek) és a költözés miatt jó ideig dobozokban pihent a nagy része. Viszont jó lehetőséget adott arra, hogy egy pár régi darabtól megszabaduljak, illetve a tavalyi fogyásomnak köszönhetően szinte az egész hirtelen nagy lett rám, így folyamatosan cserélgetem őket. Azt azért előre elárulom, hogy ha akarnék se nagyon tudnék felöltözni kanárinak, mondjuk egy farsangi bálra! Amint majd látjátok, inkább a sötétebb színeket viselek, kéket, feketét, szürkét, sötétzöldet. (Nyáron és újabban azért előkerülnek a világosabb színek is!) Egyrészt ezeket szeretem, másrészt nem szoktam/szeretek nagy feltűnést kelteni a ruházatommal.

Már nem is emlékszem, hogy szerzőtársam milyen rendező elv szerint mutatta be a saját kollekcióját, így nekem is ki kell alakítanom valamilyen koncepciót. Nos, én egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy beleugrom a közepébe, aztán meglátjuk mi marad ki. :) Kezdjük alulról!

Cipők, lábbelik

Nem vagyok egy nagy szandálos, bakancsos típus. Mindegyikből talán egy-egy darabom van. Nem igazán szeretem mutogatni a lábfejemet. A bakancsomat speciel imádom, mert egy már jó régi olasz acélbetétes darab és ugyanúgy bírja a munkát meg a túrázást is! Kop-kop-kop! 

Otthon általában házi cipőt hordok, ezt szoktam meg, mert a lakásunk igen huzatos volt abban a magasságban. Utcai cipőkből főleg fűzőseket vásárolok. Mostanában inkább a sportosabb darabokat veszek (az utolsó öt-hat cipő amit vettem, mind sportcsuka volt), de alkalmi cipőből, bőrből (főleg fekete, barna színben) is van jó pár, még öltönyös, üzletemberes korszakomból.

 Öltönyök, zakók, nyakkendők

Igen viszonylag sok öltönyöm van, maradt (olyan 6-7 darab közte sötétkék, fekete, galambszürke), legalábbis szerintem egy normál pasihoz képest. Meg egy csomó ing is hozzájuk, legalább 5 féle mindegyikhez.

És vagy ötféle nyakkendő is mindegyikhez. Csíkos, mintás, kockás, sokféle színben.

(Édesapám sokat gyűjtött egy időben a nyakkendőket és időről-időre átadott nekem egy-egy darabot.) Előző munkahelyeiken kötelező volt az üzleties öltözék, én szerettem is őket hordani, akár munkán kívül is. Ma már biztos nem bírnék ki egy egész napot öltönyben! Pedig szeretek elegáns lenni!

 Pulóverek, pólók, mellények

Nos itt már kicsit vegyes a kép, mivel pólóm rengeteg van, igen sokféle, viszont pulóverem már kevesebb. Nem vagyok egy nagy pulcsis típus. Mellényből is van egy pár kötött, amiket akkor szereztem be, amikor már nem követelték meg a munkahelyemen az öltönyt. Akkor inggel nyakkendővel hordtam. Mostanában ez már nem jellemző rám.

Nadrágok, shortok

Soha nem voltam egy farmeros fiatal, illetve fekete farmereim voltak. Valahogy a kék színű klasszikus farmerek elkerültek engem, egészen eddig, mostanában gombamód szaporodnak. Mert azt viselek a munkahelyen és túrázáshoz is. Hosszú szövetnadrágot szoktam a mindennapokban hordani, főleg sötétebb színűeket néha szürkét, de szeretem a vékonyabb drapp vagy krémszínű nadrágjaimat is. A nyári kánikulában jönnek elő a szekrényből a rövidnadrágok. Ezekből van kb 5-10 db, inkább világosabb színekben. 

Kabátok, sapkák, sálak, kesztyűk

Átmeneti, téli, ünneplős szövet kabátom van jelenleg. Dzsekikből meg talán két darab: pufi meg átmeneti. Sapkát és sálat (amikből szerintem annyi van mint bárki másnak) csak nagy hidegben veszek fel, amit úgy figyeltem meg, hogy egyre jobban bírok. Az utóbbi időben csak 5 fok alatt kezdek fázni. Kesztyűből a műbőrt és a valódi bőrt is szeretem viszont valahogy mindig úgy alakul, hogy inkább szövetet veszek fel. Szintén csak nagy hidegben. Illetve mostanában sportoláshoz szinte mindig, néha még 15 fokban is.

Bár röviden ennyi lenne az én gardróbon bemutatója. Biztos van ami hiányzik belőle, illetve folyamatosan cserélgetem le benne a régi darabokat, olyanokra, melyek divatosabbak, illetve a változó ízlésemnek jobban megfelelnek. Nem vagyok egy hetente butikokban járó típus, inkább több darabot veszek meg egyszerre. Kiegészítők terén is tudom, hogy még van hova fejlődnöm. Ékszert, bár vannak nyakláncok és gyűrűk, nem hordok. Karóráimat pedig csak alkalmanként viselek, pedig szeretném elkezdeni hordani sőt szaporítani a számukat.

Heti pozitívumaink 14. hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait. 

Christian:

Fagylaltozás

A hét eleji jó idő és meleg hatására megjött az ihletem. Az idei első fagyizásomhoz a szerencsés hölgy, az édesanyám volt, akit Taksonyban hívtam meg egy pár gombócra. Erről most ugyan kép nem készült, de higgyétek el gusztusos volt. Mivel éppen áramszünet után volt a fagyizó, így egy kicsit lágy eper és erdei gyümölcs kombináció lett elfogyasztva. Akkor még nagyon úgy nézett ki jó heten lesz!

Védőoltás

Aztán hirtelen minden elromlott és kimondottan pocsékak lettek a munkanapok. Rengeteg új problémával, érzelmi mélyrepüléssel, meg szar munkafeladatokkal! De, mivel ez egy pozitív összefoglaló, inkább nem panaszkodom! Mindenképpen sikernek kell elkönyvelnem, hogy nem kis harcok árán sikerült beadatnom magamnak a kullancsok által okozott agyhártya gyulladás elleni védőoltást. Ennek a kis szúnyogcsípésnek az elintézése felborította a hét második felének összes délutáni programját. Ráadásul másnap iszonyatos karfájásra ébredtem, amivel igencsak fájdalmasra sikerült az utolsó munkanapom.

Eliza:

Görkorcsolya

Mint a heti bejegyzésben már említettem voltam görkorcsolyázni. Nos be kell vallanom 10 éve nem volt a lábamon görkori, ami okozott némi nehézséget. Miután megvettem még márciusban fel is próbáltam. Akkor még nem volt hozzá térd, könyök, meg csuklóvédő és emiatt a kerekeken sem éreztem magam biztonságban. Kellett az élmény után 1 hónap, hogy megint meg merjem próbálni. Meg közben beszereztem a hiányzó felszerelést is. A jó idő engem is megihletett, így az óbudai Görzenálban kötöttem ki kedd délután. Képet csak azért nem kaptok, mert féltem, hogy összetöröm a telefonom. Ha nem kell lejtőn lefelé közlekednem, akkor egész jól megy a dolog. Persze még gyakorlásra szorulok, ezért is határoztam el, hogy minden héten egy délutánt ott töltök legalább most áprilisban. 

Védőoltás

Én is elmentem beoltani magam, csak nem jártam sikerrel. A patikában mindhárom részoltást el akarták adni nekem egyszerre, szerencsére a doki csak egy receptet adott.Ő jobban tudja. Mivel már legalább 20 éve kaptam meg az első kullancs elleni oltást, és rendesen 3 évente megkaptam az emlékeztető oltásokat, kivéve az utolsót, így védett vagyok. Idén lenne időszerű beadatni az újabb emlékeztetőt, meg is vettem, csak drága dokinénim biztos ami tuti előbb megvizsgált. Naná, hogy vírusos torokgyulladásom volt, és még véletlenül sem az előző napi hideg sörtől fájt a torkom. Menjek vissza két hét múlva. Mivel csütörtökre elment a hangom, és apu szülinapjára koccintottunk meghívtak az ismerőseik egy pici pálinkára. Hát egy élmény volt. Úgy marta a fájós torkom, mintha sósavat ittam volna. De azóta nem fáj. :)

Közös:

Kirándulás
Igen megint voltunk Christiannal túrázni, a borzasztó hideg ellenére is. Bár egy kesztyű elkelt volna. Ez alkalommal a szüleim társaságában róttuk a Pilis nem kicsit sáros útjait. A kezem ugyan elfagyott, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam.

A szombati kirándulás helyrebillentette a hetemet. Tulajdonképpen a hét végére minden megszépült és pár komoly dolog tisztázva lett, melyek már annyira zavartak, hogy aludni sem tudtam tőlük. A sok negatívumtól megszabadulva élveztem a hegyi levegőt, néha szó szerint a felhők fölött és között sétálva. Úgy tűnik, hogy az áprilisunk ilyen túrázós lesz, de egyáltalán nem bánom, sőt! 

Egyéb:

A visszatérésemről szóló részben említettem, hogy változtatnék a blog témáján, már az én részemet érintően. Ezt eddig még nem sikerült megvalósítani, de Christiannal egyeztetve a hónap folyamán valószínűleg le fog zajlani ez a folyamat szépen lassan.

Egy életre?

Tudtátok, hogy a gólyák egy életre választanak párt maguknak, sőt fészkelőhelyet is? Ahogy a kanadai hódok és a fehér fejű sas is. A pingvineknél a hím képes mérföldeket gyalogolni a megfelelő kavics után kutatva, amit ha elfogad a kiválasztott nőstény, akkor örökre együtt maradnak. Ugyanakkor a főemlősök háremtartók. Ezek alapján én pingvin vagy gólya szeretnék lenni. Biztos megfogalmazódott bennetek miért foglalkozom az állatfajok szerelmi életével. Mert ez a téma került szóba többször is a héten. Avagy még egy párkapcsolati bejegyzéssel boldogítalak titeket.

Görkorcsolyázni voltam a héten egy barátommal, ami nem csak testmozgásnak volt jó, hanem sokat is beszélgettünk. Többek között arról is, hogy ki milyen kapcsolatot szeretne, hol tart az életében ebből a szempontból. Mindkettőnk szülei közel 30 éve házasok, a nagyszülők pedig több, mint 50 évig voltak. Rájuk igaz a míg a halál el nem választ. De mi tart össze egy kapcsolatot majdnem 30 évig? Hiszen láttam már ezerszer, hogy miket képesek veszekedni a mindennapi apróságokon, de amikor a másikkal történik valami mindent félredobnak. Ebből a szempontból kezet foghatunk, mert az ő családja is ilyen. Teljesen más okkal, de erről a héten már anyukámmal is beszélgettem. Miközben válaszolt az eredeti kérdésemre, az itt feltettre is kaptam egy választ. Nyilván az ő szempontjából, de íme:
"Nem kell lángoló szerelem ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távú legyen. Sőt. Sokkal inkább tisztelet, megértés, őszinteség és nagyon mély szeretet. A lángoló szerelem elmúlik és nem feltétlenül alakul át szeretetté. Az is kell, hogy hasonlóan gondolkozzunk. Nem kell egyformának lenni persze, de ha teljesen különböző elképzeléseink vannak a jövőről, más elvek szerint élünk, akkor az nem visz előre."
Ezután képes volt süninek titulálni, mondván elzárkózom az élettől, mert párszor megsérültem. Hajlok rá, hogy egyetértsek vele. Ezek szerint két süni görkorizott.

Angliáig kellett elmennem ahhoz, már megint, hogy rájöjjek a legutóbbi tervezős bejegyzésemben írt tervek első részét átugranám. Kivéve az utolsó szót. Otthon. De mit is jelent ez? Szeretnék egy olyan kapcsolatot, mint a szüleimé és a nagyszüleimé, persze a vitákat szívesen kihagynám. Bár az utóbbiakra mindig azt mondtuk addig jó amíg veszekszenek. Nem egy hullámzó, majd meglátjuk hogy alakul kapcsolatot. Annak semmi értelme. Azt hiszem kinőttem abból a korból, hogy próbálkozzak. 

A legjobb barátnőmnek, most már a férje, mondta azt még a kapcsolatuk legelején, az első hónap után, hogy őt szeretné majd feleségül venni. Persze nem hittük el, nagyon is gyerekesnek tartottuk, de kiderült, hogy tévedtünk. Voltak konfliktusaik, amiket meg tudtak beszélni. Amikor egy évvel később eljegyezték egymást még mindig kételkedtünk. Nem az őszinteségben, hanem abban, hogy együtt maradnak. Mi is járt a fejemben? Korai, csak a rózsaszín köd miatt teszik, elsietik. Aztán tavaly, az eljegyzés után egy évvel ott voltunk az esküvőjükön. El nem tudtam képzelni azt a naiv kislányt feleségként. Meg hogy miért házasodnak össze. Most a túra előtti héten találkoztunk, beszélgettünk, és ragyogott. Sőt szóba került egy baba is. Amit tényleg korainak tartok, mert pár évet legalább dolgoznia is kéne. De ez már az ő dolga. Valamit viszont megértettem, és megtanultam tőlük, a hozzáállás különbségét. 

Miután megismerték egymást hoztak egy döntést, hogy a másikkal akarják leélni az életüket, és emellett kitartottak akkor is, amikor éppen nem volt minden a legjobb. Ezzel ellentétben akik úgy kezdik, hogy majd meglátjuk hogy alakul, azoknak a kapcsolatoknak a fellángolás nevet is adhatnánk, mert nem tart sokáig. Nincs meg az elhatározás hozzá. 

De amit ebből ki szerettem volna hozni, az az, hogy úgy döntöttem nem szeretnék több próbálkozzunk és majd meglátjuk kapcsolatot. Majd ha jön az, akire azt mondom el tudnám képzelni, hogy leéljem vele az életemet, és vállaljuk ezt a döntést a konfliktusok mellett, azok megoldásával az elejétől fogva, majd akkor lesz újra kapcsolatom. Az utóbbi időben úgyis tüskés süniként ijesztettem el magam mellől mindenkit, lehet olyat is, akit nem kellett volna. 

Volt egy film régen a Hallmark csatornán. A címe Szelíd szerelem, az amerikai telepesek korában játszódik. A főszereplő egy szekéren érkezik a határvidékre férjével, hogy új életet kezdjenek. Egy tragikus baleset miatt megözvegyül az út elején és úgy érzi, a jövő nem tartogathat számára semmi jót. Egy helybeli férfi felajánlja, hogy a telet töltse nála, amíg vissza nem tud menni a szülővárosába. Akkoriban ez nem működött olyan simán, mint mostanában. Hogy elfogadhassa a felajánlást hozzá kell mennie az özvegy férfihoz. Nem remélhet mást, mint egy kényelmes, de szerelem nélküli házasságot, mely csak a következő tavaszig szól. Azonban neki ez pont elég. Amikor eljönne az ideje az utazásnak a nőben egyre több kétség merül fel és felfedezi magában a szerelmet, melyre már sosem tartotta képesnek magát. Az utolsó pillanatig nem vallják be az érzelmeiket. Az indulás előtt ír egy levelet a férfinak, amiben megfogott egy mondat: "Kérje, hogy maradjak.".

Nagyon szeretem ezt a filmet, mert nem olyan lángoló, mindent felégető szerelemről szól, hanem egy olyanról, amiben kiáll egymásért a két ember, akkor is ha épp a hóviharban kell a másik után indulni. Vagy ha leég a pajta minden holmijukkal együtt. Engem is kért egyszer valaki arra, hogy maradjak, megtettem és utána meggondolta magát. Még háromszor. Talán emiatt is lettem süni, egy kemény fejű süni és mondtam azt, hogy mindenben alkalmazkodjon hozzám, és jöjjön a világ végére. Én nem alkalmazkodom. Előbújtam a tüskéim mögül, és rájöttem, hogy ez nem jó. Meg arra, hogy nem erőltethetek magamra egy életet, ha mást akarok élni.

Addikciók?

A hétvégi kiránduláson és részben miatta is jött az ötlet a fejembe a mai témámhoz.

Jelenleg immár hetek óta nincs szélessávú vezetékes internetkapcsolatom! A blog írását is csak a mobilomban lévő netem segítségével tudom nagynehezen megoldani (melynek a kerete, persze a legrosszabbkor fogy el!), illetve néha a munkahelyemen sikerül ritkán net közelébe jutnom, wifi meg sehol sincs a közelemben! Először hatalmas, leküzdhetetlen problémaként fogtam fel! Mit fogok most majd csinálni? Úristen! Lehet netfüggő vagyok?- fordult meg a fejemben. De mi is történik akkor most velem? Nézzük a jó oldalát a kialakult szitunak: Nem költök rá pénzt és legalább van bőven időm egyéb más dolgokra! Például az olvasásra (amiről folyamatosan írok nektek) vagy arra, hogy a filmes backlog-omat irtsam. Mivel mostanában nem készítek kritikákat (bár tudom ígértem őket Elizának! Csak időm nincs megírni őket! Lehet pont az addikciók miatt!) így röviden megosztom veletek a megnézett filmek tapasztalatait: Meg ne nézzétek az Útvesztő 2: A tűzpróba és az Everest című filmeket mert borzasztóak és unalmasak, viszont A mindenség elmélete, a Büszkeség és bányászélet és az Őrült, dilis szerelem mindegyike ajánlott a megtekintésre, mert vagy egyszerűen csodálatos vagy tanulságos lehet mindenkinek vagy csak simán vicces! 

De visszakanyarodva az eredeti témához az olvasás és a filmek mellett még bőven belefér az időmbe egy kis kertészkedés (most éppen muskátliültetés vagy favágás képében), fotózás, agyalás azon, hogy mit posztoljak a blogon vagy éppen egy kellemes testmozgás. Jelenleg -számomra érthetetlen ok miatt- a futás abszolút hanyagolása okán egy kellemes kirándulás. És ez mind nem is olyan rossz vagy igen? Mert hát tulajdonképpen ezekre is rá lehet kattani! Főleg, ha már ott tartok, hogy folyton nézem a naptáramat, hogy a fenn soroltakból, hogyan és mikor tudnám a lehető legtöbbet beletuszakolni a 7 napos hetembe. 

De mégis mért érzem úgy, hogy ami kellemes az árthat? Lehet, hogy csak beképzelem, vagy ez is csak a szokásos önsanyargatásom? De az is lehet, ahogy változik az ízlésem, meg amiket megszeretek, úgy válik nehézzé elengedni a régit és hagyni az újat érvényesülni! Van ennek mind értelme egyáltalán?

És hát persze ezen elfoglaltságok amellett, hogy jól lefárasztanak, jókedvet is tudnak okozni úgy, mint a kimondottan károsnak kikiáltott legfontosabb függőségek. Azokkal kapcsolatban annyi tapasztalatot tudok a magaménak, hogy a drogokkal nem nagyon ismerkedtem, az alkoholt azt szeretem, de csak mértékkel fogyasztom alkalmanként! A dohányzás pedig! Nos vele hosszú kapcsolatom volt évekkel ezelőttig a diákévek alatt. Mikor leszoktam évekig sóvárogtam utána, így tudom milyen nehéz is abbahagyni azt, ami jól esik. Az utóbbi időben elszívtam vagy öt-hat szálat, de szó sincs arról, hogy visszaszoknék, inkább csak nosztalgiáztam kicsit! Meg hát a bagó köztudottan káros az egészségre! A kirándulás meg nem, kivéve persze a baleseteket, meg az apró állatoktól elkapható betegségeket.

És az internet: az vajon okoz-e egészségkárosodást? Szerintem igen! A nyilvánvaló szemkárosításon felül, elhízáshoz vezet és még butít is!

Így már tényleg nem is bánom, hogy nincs internet elérhetőségem! És ha majd lesz, akkor is csak mértékkel használom! De addig is a héten beadatom magamnak a kullancsok elleni védőoltást!  

Inkább túra, mint internet!

És ezt ajánlom nektek is! Ha elolvastátok ezt a posztot nyomás ki a szabadba!

Heti pozitívumaink 13.hét

Új címmel, de a régi felállással folytatódik a hétvégi kis összefoglaló közös posztunk, melyben közösen mutatjuk be nektek hetünk örömteli pillanatait.

Christian:

 Húsvét

A hét eleji ünnep mondhatom úgy telt, ahogy már nagyon régen nem! Szűk családi körben, veszekedés mentesen, finom kajákkal és sütikkel, enyhe alkoholizálással, közös locsolással édesapámmal. (Sajnos nem mindenkihez sikerült eljutnom locsolni, de sebaj!) Ez volt az első vidéki húsvétom és minden tekintetben jobb volt, mint a tavalyi. És még a munkahét is rövidebb lett.

Apró elbeszélések

Ezen a rövidke héten egy rövidke kis könyv került a kezeim közé. A 70-es évekből származó kötet két fő részből áll: az elsőben a múltban, míg a másodikban a jövőben játszódó apró történetek találhatók. Főleg utóbbiak tetszettek, mintha csak megnéztem volna egy sci-fi sorozatrészt. A fiatal, mindössze 16 éves, szerzőnek igen színes fantáziája volt abban az időben.

Eliza:

Húsvét:

Hét elejei nyuszitojások. A hiába eszem szaporodik a csokicsirke. Nem értem. Ha már Húsvét, akkor mindenképpen meg kell említenem az elmúlt évek legfinomabb sonkáját. Még én is megettem, mert egy darabka zsír se volt rajta sehol.

Kaptam szép képet Christiantól a szerdai bejegyzésre reflektálva.

Közös:
Voltunk túrázni is a hétvégén.

Jó kis csapat jött össze. Volt süti, tollas, frizbi, pöttyös labda. Végül két irányban folytattuk a túrát a bátrabbak a hosszabb útvonalat választották, akik meg előtte nap még buliztak egyet rövidítettek. Az eredmény egy megharapott ujj, egy tüske a tenyeremben, meg kiadós izomláz. És egy olyan élmény, amit mindenképpen meg kell ismételni.

Igen a kirándulás nagyon is kellemes volt, abszolút nem bántam meg a hosszabb utat, illetve, hogy kihagytam a futóversenyt! Nálam egy kicsit fájó bal boka, illetve egy iszonyatos fejfájás lett a nap végére. Köszönöm a meghívást. Az ismétlésben én is benne vagyok ;)



Egyebek a hétről:

Visszarendeződés: amint láttátok visszaálltunk a régi posztolási rendre, kedden Christian, csütörtökön Eliza írását olvashattátok. Hétvégén pedig a közös összefoglalót tesszük közre.

Havi Könyv Klub írás: Szerdán megjelent a társblogon Christian tollából e havi olvasási élménye Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényéről.

Egy kis tavasz

Egyszerre sok dolog is jár a fejemben. Miről is írjak. Ahhoz képest januárban mennyi téma ötletem volt, most csak arra hagyatkozhatok mo fogott meg éppen a héten. Egyet el is kezdtem a múlt héten, de közben elszállt az ötlet. Végül arra jutottam egy rövidebb bejegyzésben azt foglalom össze miért is szeretem én a tavaszt.
Először is végre nem fázik a lábam, és fel tudtam venni a félcipőmet. Azt, amelyikbe csak egy csipkés titokzokni fér. A ballonkabáttal még nem kísérleteztem, de holnap arra is sor kerül. És élvezem reggelente a napsütést, hogy a villamosmegállóban melegít.
Jelenleg fent dolgozom a várban, és ha éppen nem rohanok valahova mindig kihasználom a délutánt egy kis sétára.
Aztán azért is szeretem, mert olyan csodás fotókat készíthetek nektek, mint a blog háttere. Igen az kivételesen nem Christian műve. De lesz majd még fotó. Egy blogon az a legjobb, ha illusztrációként saját képeket használsz. Így mostantól én is készenlétben tartom a mobilom.
Szerencsés esetben három hosszú hétvége, azaz rövid hét, is van az évszakban, de kettő mindenképp. Tekintsünk most el attól, hogy ki milyen beállítottságú. A rövid munkahétnek mindenki örül. Van időnk kipihenni a hosszú téli hónapokat, és ha az időjárás is úgy akarja mindezt napsütésben.
Kirándulások is ilyenkor kezdődnek. Még ha csak autózunk is valamerre. De az igazi az, amikor húzod a túracipőd, megragadod a hátizsákod és irány a természet. Múlt szombaton is volt egy kisebb családi kiruccanás megfagyással elegyítve. Az idő ugyan nem nekünk kedvezett, de a táj valami fantasztikus volt. Láttatok már olyat, hogy az ösvény két oldalán lila virágtakaró van? Nem volt olyan centi ahol ne lettek volna virágok. És az az illat. Az egész völgyben szinte fejfájdítóan édes illat volt. Sajnálom, hogy nem tudtam lefotózni nektek, de borzalmasak voltak a fényviszonyok. Viszont az eheti kedvencekben szintén lesz szó túrázásról, mert beindult a szezon címszóval piknikezünk egyet Lajos-forrásnál. És még van pár hely a fejemben. Remélem túratársam nem csak futóversenyekre specializálódik. Bár a mostani túra miatt is lemondott egyről, amiért hálás köszönetem. De erről majd hétvégén.

Igen ez a bejegyzés megint kicsit rólam szólt, de hát bolondulok a tavaszért. A ragyogó kék égért és a virágokért, hogy zöldül minden. Ma reggel is elábrándozva bambultam egy rózsaszín virágos fát miközben vártam a villamost és élveztem, hogy végre melegít a nap. Mégis volt még valami amin jót mulattam, így kénytelen vagyok a fával megosztani az első helyet. Ugyanis ma felfelé jövet a várba láttam egy utcaporszívót. (Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna.) Az első gondolatom a mókás volt, a második a cuki. Próbáljátok meg elképzelni. Megy a bácsi és porszívózza a szemetet. De ennyit mára. Ígérem legközelebb képekkel is boldogítalak titeket.

Elhagyom a várost

Persze nem egészen úgy, mint Pataki Attila! Hanem abból a szempontból, hogy költözöm: Budapestről vidékre. És mire ezt olvassátok ez már végbe is ment a múlt héten. Bizonyos szempontból ugyanúgy zajlott életem első költözése, mint édesanyámnak: reggel elmentem dolgozni a régi lakásból és este már az újba mentem haza. Bár még mennek az ötletelések és megoldáskeresések arra, hogy papíron budapesti lakos maradhassak, lakni Szigethalmon fogok. De nem sokat tervezek itt élni. Inkább csak olyan alvóváros lesz a számomra ez a Pest megyei település, mivel jelenleg és terveim szerint a jövőben is Budapesten fogok dolgozni és visszaköltözni! Fura mégis úgy érzem, mintha örökre mennék, holott erről szó sincs! Mégis más lesz! 

Születésen óta belvárosi srác voltam és mondhatom, hogy imádok itt lakni! Például a kilátásért a Gellért hegyről a városra.











Vagy a budai hegyekért, melyek között töltöttem az életem felét vagy kirándulásokkal vagy nyaralásokkal vagy csak egyszerűen körbejárva a hegyvidéki kerületeket a Bkv buszjárataival. Meg ott a Budai vár, ahova megszámlálhatatlanul sokszor mentem fel, vagy apám munkahelyére, vagy csak sétálni egyet és kiszellőztetni a fejem.

És ott volt nekem a belváros is a folyton nyüzsgő körútjaival, meg a nagy forgalmú útjaival, mint például a Rákóczi úttal, amelynek járdáin elkoptattam jó-pár cipőtalpat fagyizgatás és sétálás közben.

És az Erzsébet/Deák tér, ahova még régen nyaranta ki lehetett ülni sörözni a haverokkal, iskolatársakkal. Ha már sörözés, akkor hiányozni fog nagyon a régi törzshelyem a Fehér Gyűrű nevű kocsma is a Margit-híd pesti hídfőjénél. Bár újabban inkább a Pointer's pubokat látogattam.

És talán pont innen is erednek az árnyoldalai a Pesten élésnek. A szórakozóhelyek túlzott elszaporodása. Persze szüksége van az embernek néha kikapcsolódásra, de azért ennyi szórakozóhelyre/kocsmára véleményem szerint nincs szükség! Például ott van a mi utcánk: jelenleg az összes hasznosítható utcai üzletrészben vagy kocsma vagy étterem üzemel. És hát az még hagyján, hogy éjszaka és még hajnalban is egy "kis" zaj van, de hogy ne lehessen ablakot nyitni az utcán dohányzók miatt? És reggel mire lép ki az ember az utcára? Egy rakás cigarettacsikkbe! Kérdem én: miért nem lehet összesöpörni az utcát zárás után a kocsma tulajdonosának? Miért kell a szombati utcaseprést megvárni? Meg még egyéb dolgokkal is találkozik a korán kelő melós! Például azzal, hogy megint vizeldének nézték a kapualjunkat!

Vagy ott van az utcán parkolás kérdése. Az még hagyján, hogy vannak kedves emberek, akik összekarcolják a kocsidat kulccsal meg még nem tudom mivel, meg mondjuk kidobálják az ablakból a szemetet, tojást, dinnyehéjat, vagy letörik a visszapillantó tükrödet vagy a tetőcsomagtartódat. De az már nonszensz, hogy, ha nagy nehezen találsz parkolóhelyet és mondjuk ünnepnap miatt nem kell fizetned a parkolásért akkor is megbüntetnek! Mégpedig azért, mert szabálytalanul parkoltál: mert nem álltál a díszburkolat két vonala közé, holott erre semmilyen tábla nem figyelmeztet! 

Parkolóhelyet is nagyon nehéz találni az utóbbi években és kb. havonta egyszer van valamilyen rendezvény/filmforgatás, ami miatt kiürítik a környező utcákat, de az autót csak nem vihetik fel a lakásaikba az itt lakók? Akik között egyre kevesebb a magyar. Emlékszem régen alig lehetett idegen szót hallani az utcákon, most meg magyart nem. A mi lakásunkat is például egy külföldi vette meg. Na de ennyit a mérgelődésről, az nem vezet sehova. Inkább előre tekintek és az elköltözés pozitív oldalaira koncentrálok, hogy például nem azt kell figyelnem, hogy mikor lépek kutyagumiba (sajnos az utóbbi időben ez is visszatért, pedig egy időben már úgy tűnt mindenki felszedi a kis kedvence után). 

Bejárós ingázós leszek. Biztos fura lesz, bár mondjuk az egyetemre is ingáztam vonattal: úgy naponta 40-40 percet oda-vissza. Így az érzés mégiscsak ismerős lesz. Bárcsak újra egyetemista lehetnék: Mennyi mindent másképp csinálnék fiatal felnőttként! Biztos, akkor sok dolog nem így történt volna az életemben és lehet, hogy ez a blog sem létezne! De, akkor nem is írhatnék erről! Hmm!

Heti kedvencek 12.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Olvasás

Részben mivel mostanában rengeteg a holt időm van a munkahelyemen (Internetem nincs odabenn és jelenleg otthon sincs), részben meg szeretném a Könyv Klub blogját is továbbvinni (bár Elizával nem beszéltünk meg semmit ez ügyben, de gondolom nem bánja), így nekikezdtem újra az olvasásnak. Bővebben, majd persze ott olvashattok arról a hónap végén, hogy mit olvastam márciusban, de azt azért elmondom, hogy sikerült egy olyan művet választanom, amit egyszerűen nem tudok letenni!

Húsvéti futás

Igen Steiner Imréék húsvétra is szerveztek egy kis közös testmozgást, ahova annak rendje és módján el is mentem. Egy kicsit esőre állt, mégis kellemes volt az idő a Városligetben. Bár  most egy kicsit mintha kevesen jöttek volna most el, lehet a húsvéti hosszú hétvége miatt. De az elmondható, hogy fejlődik a kis kezdeményezés, már közös bemelegítést is tartottak, a szponzor is megmaradt, illetve a szokásos saláta mellé már öntetet is kaptunk. És talán most sikerült legjobban a térképre (és a járdára) rajzolás az eddigiek közül :-) 

Egyebek még a hétről:

Költözködés: ugyan nem annyira örömteli dolog de, ez is megtörtént a héten. Részletesebben erről majd a jövő szerdai posztban fogok írni nektek.

Visszatérés: az én igen kedves szerzőtársam visszatér a blogunkra! Erről már itt olvashattok! Végtelenül örülök neki, mikor azt írta, hogy szeretne a blogra írni a héten valamikor. Az igazság az, hogy már egy ideje idehaza volt, csak szünetet tartott. De mindegy, az a lényeg, hogy most újra itt van nekünk! És ha már jött, akkor ki is használtam az alkalmat arra, hogy megkérjem, hogy varázsolja széppé és tavasziasabbá egy kicsit a blog kinézetét és lám nem okozott csalódást! Köszönöm Eliza! Isten hozott ITTHON! 

Return

Jelentem visszatértem. Nem vagyok Angliában, így sajnálatos módon nem arról fog szólni a blognak ez a része. Illetve nekem nem sajnos, mert szeretem a mostani munkám. Sikerült elhatározásra jutnom azzal kapcsolatban is, hogy hogyan szeretném folytatni az írást. Meghagyom az én részemet is személyes blognak, annyi változtatással, hogy kevesebb fog rólam szólni, több vélemény lesz rajta. Nem vagyok semmilyen témára "szakosodva". Mégis mindegyikről lesz szó, mert óhatatlan, hogy az ember szembekerül velük a hétköznapokban. És mert van véleményem a dolgokról. Jó-jó tudom véleménye mindenkinek van mindenről. Erre találták ki a komment fület. Nem harapok, meg lehet írni ha valaki másként gondolja. Emellett heti rendszerességgel nyomon követhetitek majd az életem is a kedvencekben.
Egyeztetünk majd Christiannal is, hogy hogyan osszuk fel a hetet három felé. Egy hosszabb rész neki, egy nekem, a kedvencek meg össze lesz-e vonva.
Ami a Könyv Klubot illeti. Olvastam a héten egy könyvet, de ezt még nem osztom meg veletek, mert áprilisban valószínűleg lesz egy találkozó az alapító csapattal, és akkor arról fogok írni. Terveim szerint ott beszéljük meg a Könyv Klub blog sorsát is. Lehet sok szerzőssé bővül majd.
Ennyit mára, jövő héten pedig, ha már utolértem magam igazi bejegyzést is kaptok. Hétvégén pedig kedvencet. Immár remélem saját fotókkal.

Pegazusok között :-)

Korábban már ejtettem szót arról, hogy a futásról majd gyakrabban fogok nektek írni. Nos eljött ennek is az ideje! Valahogy úgy gondoltam ki ezt az egészet, mint egyfajta útinaplóként (egy-két fotóval illusztrálva) megírni a futóversenyeket, bár még olyat sem nagyon írtam, de majd meglátjuk hogyan sikerül.

Az első ilyen esemény március 19-re szombatra esett. A cél Szigetmonostor ott is a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület által rendezett utcai futóverseny.

Az indulással nem nagyon kellett sietnem, mivel az előre kinézett 7.5 km-es táv csak 11.45-kor indult és 11-ig lehetett a helyszínen nevezni. Már előző nap összekészítettem a cuccaimat az eseményre, akkori véleményem szerint mindent ami kellhet, de utólag kiderült, hogy persze kimaradt egy-két dolog. :-(

Az indulás kényelmesen 9-kor történt meg Budapestről autóval. Mondjuk arra nem számítottam, hogy pont ezen a napon szállítják a nemzetközi lengyel delegációkat a Parlamentbe, így a Bajcsy-Zsilinszky úton oda és visszaúton is állhattam 10-10 percet pluszban, de belefért. Addig is élveztem a napsütést, kellemes 10-15 fokot jósoltak arra a napra. Egy kis Auchan-os kitérőt beiktatva kényelmesen negyed 11-re érkeztem meg a célállomásra, mely a helyi Faluház volt.

Itt volt kialakítva a nem túl nagy "versenyközpont" területe, viszont volt parkolási lehetőség, ami hatalmas pluszpont. A nevezést helyét el sem lehetett téveszteni! Igen, már itt is látszott, hogy ez egy igen kis létszámú, ámde annál hangulatosabb és családiasabb esemény lesz. Pontosan 70-en indultak több kategóriában rengetegen családosan érkeztek.

A 7.5 kilométeres táv rajza egy szép négyszöget írt a Szentendrei-sziget két partja, illetve Szigetmonostor és Horány között. Az első egyenes és a befutó szakasz műút volt, azon jól ment a futás, a középső két szakasz pedig gáton illetve erdőben földúton vezetett.

Itt sokkal jobban kellett a lábam elé figyelni, nehogy bokaficam, vagy rosszabb legyen a vége. De nagyon hangulatos volt erdőben futni. Egészen a rajt előttig szép napsütéses idő volt a bemelegítés alatt, viszont közvetlen előtte feltámadt a szél, így inkább a szélállóbb felsőben indultam el. Ami, egy kicsit hiba volt, mivel kb. 10 perc múlva megint sütött hétágra, így csak hamarabb lett melegem, mint szokott és ez nem zavart. Ezúttal úgy döntöttem zene nélkül futok, viszont nagyon társak sem voltak, mert elég gyorsan szétszakadt ez a kis létszámú mezőny. Így tulajdonképpen elég magányosan telt a táv nagy része. Mivel nem volt fülhallgató a fülemben, így a táv és az aktuális tempó állásáról sem értesültem, csak ha kimondottan elővettem a mobilon és meg nem néztem rajta. Ezt először úgy 20 percnél tettem meg és akkor láttam, hogy jobb a tempóm, mint vártam. Tulajdonképpen csak a 6-dik kilométer volt lassabb, mint az terveztem, így összesítésben is tudtam hozni azt az időeredményt a célban,amit szerettem volna.

Azt már a rajt után nemsokkal éreztem, hogy a mezőny első harmadában lehet végezni, de azért ennyire előre nem gondoltam én sem. Bár mikor ezt írom, még nincs hivatalos összesített eredmény lista, de számításom szerint összetettben 17-ik lettem, a kategóriában (15-35 év között) pedig olyan 5-6-ik. :-) Jó kis meglepetés volt. Persze nem lesz ez mindig így, de ennek tudatában előkelő helye lesz a rajtszámomnak a többi közt és az ajándékba kapott pár hűtőmágnes is központi helyen lesz a hűtő ajtaján. Könnyed levezetés és nyújtás, valamint az eredményhirdetés után lassan véget is ért az esemény és én is elindultam haza. Sajnos, mivel időre mentem délután valahova, így nem fért bele  sem a városnézés sem egy könnyed séta sem. Kora délután ért véget az első futós túra. Egy könnyed húsvéti közösségi futás után folytatás áprilisban lesz terveim szerint, egy kicsit hosszabb távon.

Heti kedvencek 11.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat.

Forrás: Imdb

Mozizás otthon

A héten nem volt mozilátogatás, kedvem/időm sem volt kimozdulni, meg sem beszéltünk semmit és a kínálatban sincs olyan film, amit megnéznék. Helyette a Warrior - A végső menet című művet választottam a backlog listámról (még jó pár film van rajta) egy kis ágyban heverős kikapcsolódásra hét közben. Fantasztikusan sikerült ez a kevert küzdősportról szóló film és jelenleg ez lett a kedvenc bunyós filmem a Fighter helyett! Itt is a családi szàl fogott meg a legjobban meg a feszültség, ami fenn van tartva a film végéig. Bár itt nincs túl sok szövege, de úgy tűnik Tom Hardy kezd a kedvenc férfi színészeim között lenni. Már az Eredetben, a Sötét lovagban, de főleg a 44.gyermekben csíptem az alakítását. 

Autósétáltatós nemzeti ünnep

Március 15-én inkább hanyagoltam az otthoni pakolást és elvittem az autót egy kis kirándulásra a Szentendrei-sziget és környékére. Kellett egy kis kikapcsolódás és ezt még az esős időjárás sem tudta elrontani, a szép táj látványa pedig mindenért kárpótolt. Mint szokásosan most is finom volt a lángos és a desszert, amit elfogyasztottunk.




 Egyebek még a hétről:
Hivatali ügyintézések: Mint a múlt héten is írtam el akartam intézni a csonka héten pár hivatalos ügyet. És azt kell mondanom, hogy soha ilyen gördülékenyen nem sikerült még. Kivétel nélkül minden helyen első voltam és nem is tartott sokáig a papírok kitöltése és átvétele. Le a kalappal az ügyintézők előtt! Remélem én is hasonlóan dolgoztam anno.

Előre tervezés: Ezek mellett a héten még maradt annyi időm a munkahelyemen, hogy egy kicsit az Interneten utána nézzek egy-két futóversenynek a tavaszra és a nyárra. Így reményeim szerint egy kicsit előre tudom tervezni az elfoglaltságaimat. Ezekről még a későbbiekben tervezek írni nektek.

Egy gyors autóbemutató

Mint már sokszor írtam ez a blog sok lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Úgyhogy most következzen egy autóbemutató (ilyet sem írtam még sosem). :-) Nem mennék bele a száraz adatokba, inkább csak összefoglalom az első benyomásaimat és tapasztalataimat.

Már a múlt héten írtam nektek róla, hogy pénteken végre átvettem az első autómat. Azóta vezettem egy kicsit, úgy 250 kilométert, így már lett egy aprócska fogalmam mi is az, amit az én kisautóm tud. Kisautó, mivel ezt akartam venni és még a fekete színe is kisebbíti. Viszont ez a szín jól áll neki. Főleg tisztán napsütésben.

Mondjuk szívem szerint sárgát vettem volna, de jelenleg nem lehet olyan színű autót kapni Skoda-éknál. Így maradt a fekete, az volt a második favorit szín.

Első parkolásnál derült ki, hogy az autó rövidsége igen nagy előny. Viszont másnap, amikor pakolni akartam bele, jöttem rá, hogy bizony, nem ezzel az autóval fogok költözködni. Igen, a csomagtartóba csak két közepes méretű dobozt, meg egy benzineskannán kívül nem sok dolog fér.

Másik negatívumként éltem meg, hogy a kombi kivitelhez képest itt nincs a kalaptartón kialakítva esernyőtartó rész. Pedig hasznos lenne, hogy a vizes esernyőt ne a száraz csomagtartóba tegye az ember!

Az utastérben úgy tapasztaltam kellemesen el lehet férni egymás mellett, kényelmesek az ülések és sok praktikus megoldás is van: például az első ajtónyílásokban 1,5 literes, illetve a hátsókban félliteres palackokat lehet tartani.

Az autó elektronikai kütyükkel van telepakolva (ez már nem is autó, hanem számítógép), pedig igyekeztem nem túl bonyolultat venni, néha elveszek a menükben és félve nyomok meg egy-két gombot. Csak nehogy lebombázzak egy afganisztáni falut! Még jó, hogy az autót könnyű vezetni, a 15 colos kerekek pedig szépen átsuhannak a városi tankcsapdákon.

Sokaknak tetszik a klímaberendezés kinézete (szerintük egy csehszlovák autórádióra hasonlít), én inkább a működésére leszek majd igazán kíváncsi nyáron. Fűteni jól fűt, az már ki lett próbálva a március 15-i a már -megszokott- nemzeti pocsék időben! Viszont az alatt igazán elférhetett volna egy zárható rekesz, mondjuk az aprópénznek, mert az egyáltalán nincs az autóban, viszont hitelkártya tartó az igen! Úgy tűnik ilyen a modern korok autója, még jó hogy van hitelkártyám!

Jelenleg két kedvencem is van az autón, az egyik a hatalmas visszapillantó tükrök, melyekből nagyon jó a kilátás hátra, elektromosan mozgathatók és fűthetők. Mondjuk jó lenne, ha egy kicsit jobban be lehetne hajtani őket az ajtóhoz.

A másik pedig a hátsó lámpatest. Annak kialakítása, formája, mindene tetszik. Sok autós újságíró azt mondta, hogy az autó tervezése során a hátuljánál elfogyott a tervezők ihlete és csak odaraktak egy Legókockát! De nekem pont a Legó volt a kedvenc játékom gyerekkoromban, meg a játékautók! Lehet ezért is tetszik! Meg azért, mert én még a fekete festés ellenére is látom a lámpa körül a fekete díszkeretet,  ami jól áll minden színhez.

Mivel a korábbi autónknak is a feneke tetszett (mert az gömbölyű volt ott, a többi részén pedig szögletes), így legszívesebben ehhez is mindig hátulról közelítenék, hogy lássam ezeket a szép szögletes formákat.

Heti kedvencek 10.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Visszatértem

Csütörtökön megvolt az első napom a régi munkahelyemen. Még a régi leadott köpenyemet is odakészítették nekem az én kis régi íróasztalomra. Ami helyett úgy tűnik kapok újabbat, meg nagyobbat! Meg több fizetést is! A visszaszerződést is sikerült egy telefonhívással elintézni! Kedvesen fogadtak és vártak vissza, még az igazgató is személyesen köszöntött. És ki kell mondanom, hogy ez jól esett, meg nekem is jót tett, hogy végre már valami megint megoldódott!

Az én kis árnyékom


Pénteken meglett ez is! Mármint az autóm átvétele! A véletlenszerű rendszáma pedig üzent nekem! A benne lévő számok (599) jelentésén keresztül: Az 5-ös azt jelzi, hogy valami megváltozik az életemben, vagy érlelődik a változás, mely előnyömre válik! A 9-es pedig, hogy az éltemben lezárult egy nagy szakasz. Mintha csak tudna valamit! De ez még nem minden: a két szám együttes kombinációja pedig azt kéri tőlem, hogy engedjem el a múltat, annak tudatában, hogy az eddig fontos szerepet játszott az életemben. Az új itt áll az ajtóm előtt és arra vár, hogy beengedjem! Még egy apróság, hogy a nemzetközi vonalkód rendszerben Magyarország száma az 599-es! Ennyit a számmisztikáról!

Egyebek még a hétről:

Mások is munkában: Ezen a héten nem csak nekem lett munkám, hanem édesapámnak és egy barátomnak is ajánlottak munkát! Úgyhogy most el kellene játszani a "kecske is jóllakik és a káposzta is elmarad" játékot valahogy.

Jövő heti programok: Nagyon jó programokat sikerült szerveznem magamnak a kövi hétre, e mellett egy-pár hivatali ügyet is el szeretnék intézni. Remélem szép idő lesz ezen a csonka héten!

Várakozó álláspont, tavaszi fáradtság, nincs téma, bloggondok

Igaz ugyan, hogy azt írtam korábban, hogy szerdán fognak érkezni a nagyobb lélegzetű írások, erre a hétre mégsem érkezik tőlem összeszedett téma. Inkább egy kis helyzetjelentés. Ennek több oka is van egyrészt nem nagyon volt kedvem írni, másrészt időm sem volt kidolgozni semmit. Illetve pont időm az lett volna, mivel ez a legnagyobb bajom manapság: túl sok időm is van, mivel szinte minden megállt az életemben. Úgy, mint az iszap! Már ez volt az egész múlt héten  is. Munkafronton, pénzkeresés, autóvásárlás, költözködés ügyében is állnak a dolgok. Vagy csak csiga tempóban haladnak. Vagy arra kell várnom, hogy más emberek tegyék a dolgukat, vagy csak egyszerűen arra, hogy teljen el az idő és érkezzenek el a határidők. Mondanom sem kell, hogy ez az agyamra megy, ez a tétlenség. Illetve én annak élem meg. 

Ezen felül úgy érzem kitört rajtam a tavaszi fáradtság! Mintha ólomból lennének a lábaim és folyton izomlázam van. Az alvás sem megy a legnyugodtabban, bár gondolom a dolgok összefüggnek a fent írottakkal, e miatt is alszom rosszul.

Azért sem sincs ma komolyabb írás, mert több témának, amiről írni akarok, vagy még nem jött el az ideje, vagy meg sem történt még, vagy egyszerűen még nem nagyon tudom, hogy hogyan kezdjek bele. Illetve néhány ötletem megvalósításához még nekem is várnom kell. Tulajdonképpen lehet mondani, hogy nincs témám erre a hétre.

A bloggal kapcsolatban elmondhatom, hogy sajnos bekövetkezett az, amitől tartottam és nem keveset szenvedtem azzal, hogy valamilyen tavasziasabb témát beállítsak. Hiába no ez Eliza önkéntes feladata volt, de most ő nem segít ebben. Mondjuk nem is kértem tőle, gondoltam megoldom saját magam. Hát ilyenre sikerült, a szépérzékkel megáldottak nézzék el nekem!

Heti kedvencek 9.hét

Íme itt vannak a heti "hullámhegyek", melyek feldobták a hétköznapjaimat!

Óbuda-kör futás

Ezúttal egy kicsit hosszabbra lett tervezve a táv, mint a január eleji fonódó futáson. Mivel a szervező Donka Attila óbudai, így jött neki az ötlet, hogy körbefutja a határait. Egyéb elfoglaltságaim miatt, nem tudtam végig velük tartani csak az első szakaszon kísértem őket. Ez tulajdonképpen végig a Római-parton vezetett a Kolozsy-tértől Békásmegyerig. Nagyon jól esett a testmozgás, főleg, hogy kisütött a nap is közben és a Dunapart látványa feledhetetlen. Hazafele pedig köszönet  Beátáéknak, amiért elhoztak kocsival és megerősítettek egy-két elképzelésemben.

Családi szülinap

Édesanyámnak volt a 62-ik születésnapja vasárnap. Ezért volt egy kis ünneplés, közös vacsorázás, meg tulajdonképpen egy nem hivatalos házavató egy-két családi baráttal! Mivel kimondhatjuk, hogy az év eleji vásárlást követően 99%-ban sikerült már olyanra alakítani, mint amilyet szeretnének. Tőlem idén  (most kivételesen nem kapta meg, hogy, ha egy nappal később születik, akkor csak négyévente lenne oka ünnepelni) azt kapta ajándékba, hogy megteremtettem az új virágoskertet a ház körül: tereprendezés, gyomlálás, ültetés, kapálás volt ott minden! De, hogy újra kertészkedhettem az nekem is jót tett! Így mindannyian örültünk valaminek!

Egyebek még a hétről:

A heti utolsó: A hétfői volt az utolsó nap a melóhelyen. Jó kellemesen telt, bárcsak minden nap ilyen lett volna!

A heti első: Kedden érkezett és én szerda délután láttam meg először, mondhatom szerelem első látásra. Kár, hogy jövő péntekig kell várnom még az autóm átvételére. :-( De türelmem az van!